Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek I j .... N ÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP Ára: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM : Impozáns díszszemle és felvonulás felszabadulásunk 35. évfordulóján Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kö­szöntötte a díszelgő alegységeket. Mellette Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Népköztársaságunk fegy­veres erői: a magyar nép­hadsereg, a határőrség és a munkásőrség egységei pén­tek délelőtt látványos kato­nai parádéval, díszszemlével köszöntötték hazánk felsza­badulásának 35. évfordulóját, április 4-ét. Ünnepi díszt öltött a Dó­zsa György út városligeti sza­kasza. A felvonulási tér két oldalán felállított tribünö­kön, emelvényeken — a meg­eredő eső ellenére — már jóval a díszszemle kezdete előtt mintegy 60 ezer buda­pesti és vidéki dolgozó, meg­hívott vendég foglalt helyet. A népköztársaságunk címe­rével ékesített dísztribünnel szemközt az épületek hom­lokzatát a piros, fehér, zöld színű nemzeti lobogók és vö­rös zászlók, felszabadulásunk 35. évfordulóját éltető felira­tok, ünnepi jelszavak díszí­tették. A Dózsa György útnak az Ajtósi Dürer sor és a Hősök tere Közötti szakaszán sora­koztak fel a díszelgő egysé­gek. Üdvözölték az ünnepi eseményre gyülekező hatal­mas nézősereget, köztük sok külföldi vendéget, éltették a szocialista országok hadsere­geinek fegyverbarátságát. Néhány perccel tíz óra előtt érkeztek meg a díszszemle helyszínére a párt és a kor­mány vezetői, valamint a felszabadulási évforduló al­kalmából hazánkban tartóz­kodó szovjet vendégek. A dísztribünön foglalt he­lyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Ko­rom, Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Ká­roly, Sarlós István, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­jai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Bor- bándi János és Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnök- helyettesei, Benkei András belügyminiszter és Papp Ár­pád, a munkásőrség országos parancsnoka. A díszemelvényen és a mellette levő tribünökön ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Ta­nácsnak, a kormánynak több tagja, a politikai, a gazdasá­gi és a kulturális élet szá­mos más vezető személyisé­ge. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Megtekin­tették a díszszemlét az év­forduló alkalmából hazánkba érkezett külföldi küldöttsé­gek tagjai is. Pontosan 10 órakor kezdő­dött meg a díszszemle. Kürt­szó harsant, majd felhang­zott Mórocz Lajos vezérőr­nagy vezényszava: Díszszem­le! Vigyázz! Fogadás balról! Tisztelegj! A Rákóczi-induló hangjai közben a Hősök tere felől nyitott gépkocsin meg­érkezett Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter, akinek a dísz­szemle parancsnoka tett je­lentést. Ezután felhangzott a téren a harsonások és a kis­dobosok díszjele, majd a hon­védelmi miniszter mondott beszédet. Honvédek! Határőrök, Munkásőrök! Tisztesek! Tiszthelyettesek! Zászlósok! Tisztek! Tábornokok! Tisztelt Elvtársak! Kedves Vendégeink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm önöket hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulóján. Leg­nagyobb nemzeti ünnepünkön tisztelettel köszöntöm mun­kásosztályunkat, parasztsá­gunkat, értelmiségünket, dol­gozó népünket. Megtisztelte­tés számunkra, hogy népünk történelmi sorsfordulójának, szabadságunk születésének napját fegyveres erőink dísz­szemlével köszönthetik. A Szovjetunió hős hadse­rege három és fél évtizeddel ezelőtt — internacionalista küldetését teljesítve — fel­szabadította szeretett hazán­kat a fasiszta megszállók és magyar csatlósaik gyűlölt uralma alól. Megnyílt né­pünk előtt a nemzeti, társa­dalmi felemelkedés útja. Népünk soha nem múló hálával adózik a testvéri szovjet népek, hős katona­fiainak a felszabadulásunkért hozott hatalmas áldozatokért. Őszinte megbecsüléssel gon­dolunk a szovjet hadsereg oldalán hazánk felszabadítá­sáért küzdő bolgár, jugo­szláv és román hadsereg harcosaira. Tisztelgünk for­radalmár és szabadságharcos elődeink, a munkásmozga­lom, az antifasiszta küzdelem harcosai, a társadalmi hala­dásért életüket áldozó ma­gyar hazafiak emléke előtt. Mélységes tisztelettel hajtjuk meg a kegyelet zászlaját a hazánk földjében nyugvó, népünk szabadságáért elesett hősi halottak emlékére. Ezután szólt eddig elért eredményeinkről, majd így fejezte be beszédét: Szabadságunk és függet­lenségünk születésének 35. évfordulóján büszkeséggel tölt el bennünket, hogy for­radalmi pártunk vezetésével magabiztosan haladunk nagy nemzeti célunk, a fejlett szo­cialista társadalom megvaló­sításának útján. Szilárd meg­győződésünk, hogy dolgozó népünk — a nehezebbé vált körülmények között is — a XII. kongresszus határozatá­nak szellemében megoldja, megvalósítja az elkövetke­zendő években előttünk álló feladatokat. (Folytatás a 3. oldalon) f iye^éemei ftmvéli ünnepedet Púvánunfi I ■ 5 minden Peclves oPvaiónPnaP! m m Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából pénteken este az Országház­ban fogadást adott a népköz- társaság Elnöki Tanácsa. A fogadáson részt vett Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Ha­vasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes La­jos, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint Brutyó János, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nöke. Ott volt g Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazda­sági -és a kulturális élet sok más vezető személyisége, a termelőmunka számos kiváló képviselője, továbbá a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek több vezetője és tagja is. A szívélyes, baráti hangu­latú fogadáson Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket. A díszszemle egyik impozáns jelenete Szoboravató ünnepség Szeghalmon Csütörtökön és pénteken megyeszerte megemlékeztek hazánk fasiszta iga alól történt felszabadításának 35. év­fordulójáról. A Szeghalmon pénteken délelőtt megtartott ünnepség azzal emelkedett ki a többiek közül, hogy a megye legszebb, egyik legkiífejezőbb, felszabadulásunkat jelképező emlékművének avatására is sor került. A szeg­halmi Szabadság téren felállított szobor alkotója Mak- risz Agamemnon, s az emlékmű építészeti tervezője Já- nossy György. Az ünnepi avatóbeszédet dr. Móna Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese tartotta, ezernél is több érdeklődő, részt vevő szeghalmi lakos előtt. A megyei tanács járási hi­vatala előtt a térzene hang­jaira már jóval tíz óra előtt gyülekező közönség: fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, a még csak rügyező fák kö­zött, a félkörívesre kiképzett kő lépcsőfal fókuszában a már meggyújtott emlékezés láng­ját, és mellette az esőtől ter­hes felhők alatt még fehér lepellel takart, formáját még csak sejtető szobor alakját láthatta. A járási hivatal tanácsko­zótermében gyülekező elnök­ség tagjai között volt dr. Mó­na Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó egyik szovjet ka­tonai alakulat P. F. Zsigulin vezette delegációja, Varga István, a párt járási első tit­kára, Várai Mihályné, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyette­se, Bocskai Mihályné, az SZMT titkára, Kutyik Má­tyás, a járási hivatal elnöke, valamint megyei, járási, nagyközségi párt-, állami, tömegszervezeti vezetők. Az elnökségben vett részt Mak- risz Agamemnon és Jánossy György is, az emlékmű al­kotói. Az ünnepséget megnyitó szavalat és énekkari számok után Kerekes Kálmán, a nagyközségi pártbizottság tit­Dr. Móna Gyula ünnepi be­szédéit tartja kára köszöntötte az ünnep­ségre eljötteket, majd dr. Móna Gyula lépett a mikro­fonhoz. „A mi népünk évszázado­kon át sok erőfeszítést tett, legjobbjaink súlyos áldozato­kat is vállalva küzdöttek a haza függetlenségéért, sza­badságáért, az emberibb lé­tért —. kezdte ünnepi és szo­boravató beszédét dr. Móna Gyula. A harc és áldozat da­cára saját erőnk kevésnek bizonyult ahhoz, hogy né­pünk végérvényesen megsza­baduljon az elnyomástól. Á népek szabadságának legkö­vetkezetesebb harcosai, a szovjet nép hős fiai segítet­ték végső győzelemre a ma­gyar szabadságot... Tiszte­lettel emlékezünk a hazánk felszabadításában részt vevő mindazon népek fiaira, akik a szovjet hadsereggel együtt győzelmesen megvívták a nagy, antifasiszta háborút. Dolgozó népünk 1945. áp­rilis 4-én, 35 esztendővel ez­előtt birtokba vette, vissza­nyerte hazáját. Sorsának ura lett, és jelenét, jövőjét im­már szabadon formálva, megalkotta legnagyobb mű­vét, a szocialista Magyar Népköztársaságot, amely minden fiának, leányának igazi otthona.” Beszéde további részében méltatta a három és fél év­tized alatt megtett utunk eredményeit, közte azt a köl­csönös bizalmat, széles körű társadalmi összefogást, az erősödő szocialista nemzeti egységet, amely a szocialista társadalom nagyszerű erő­forrása. Erre utalva hivatko­zott a párt XII. kongresszu­sának határozatára, amely­nek alapján lehetőségeinkkel összhangban, társadalmi mé­retekben és egyénileg is bi­zakodással nézhetünk a hol­nap elébe. „Eredményeink és vívmá­nyaink nem szorulnak külö­nösebb magyarázatra — mondta a továbbiakban. Mindenki ismeri, sőt az egész társadalom él­vezi azokat. Olyannyira, hogy szinte már természe­tessé is válnak ezek a vala­ha elképzelhetetlen, minősé­gi létfeltételek. El kell tehát (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents