Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

1980. április 4., péntek NÉPÚJSÁG Budapest szebb, mint valaha A felszabadulás óta 35 év telt el, s Budapest szebb mint valaha, ötszázhuszonöt négyzetkilométeres területé­vel Európa egyik legnagyobb városa. A háborús pusztulás­nak alig maradtak nyomai: nem egészen húsz év alatt nyolc híd épült újjá, korhű­en helyreállították a műem­lékeket. Metróvonalak átlói nyújtóznak a főváros alatt. Gyárak százai, lakások száz­ezrei, kórházak, iskolák szü­lettek újjá, korszerűbben a réginél — új lakótegyedek, városrészek nőttek fel. Szeretjük fővárosunkat, nemcsak Budapest lakói ér­zik magukénak, hanem az egész ország népe. Büszkék vagyunk rá, s szívből örü­lünk, ha a külföldiek csodál­va dicsérik. És féltjük. Mert újjászületése nekünk a bé­két is jelenti. A pesti oldal látképe az Erzsébet-híddal A királyi vár a Gellérthegyről nézve A Vezér úti lakónegyed (MTI-fotó — KS) Történelem és katonaélet Beszélgetés Örsi Ferenccel, a Tenkes kapitánya iréjával A tévé tizedszer kezdte meg a Tenkes ka­pitánya vetítését. Először tizenhat évvel ez­előtt került képernyőre, azóta másfél éven­ként műsorra tűzték, ami önmagában iga­zolja a hat és fél órás történelmi kaland­film időtállóságát. Nem is szólva arról, hogy határainkon túl nyolc ország találta alkal­masnak a bemutatásra tévében, illetve a ha­sonló című regény megjelentetését. Nemes- kürty István egyik előadásában így számol be a tévéfilmmel kapcsolatos külföldi élmé­nyeiről: „A Tenkes kapitánya című sorozat kelet-berlini vetítésekor Nyugat-Berlin ut­cái is elnéptelenedtek, mindenki a képernyő előtt ült, élelmes kereskedők nagy üzleteket kötnek Tenkes-kosztümök és -fegyverek el­adásával, sőt, a sorozatot sugárzó televízió két részlete közé iktatta Nyugat-Berlin la­kosságához szóló politikai kommentárját, mert ekkor ültek legtöbben a képernyő előtt. Ennek a ténynek a valódiságát magam is el­lenőriztem ismerőseimmel való nyugat-berli­ni beszélgetések során. Helyes tehát szem előtt tartanunk, hogy mindent a helyére te­gyünk, és semmilyen eredményt se becsül­jünk le sznob finnyásságból.” A szerzőt kérdeztük a film élettörténetéről, és hatásának személyes tapasztalatairól. — A Tenkes sok nézőjével találkoztam az elmúlt másfél évtized során, akik ma már felnőtt emberek, és ma már a gyerekeik nézik a filmet — mondotta örsi Ferenc, majd így folytatta: — A legfőbb hatását abban látóin, hogy le tudja kötni a gyerekeket, ki- kapcsolódást jelent számuk­ra, és erősíti bennük a haza­fias érzéseket. Persze, más hatások is vannak. A többi között az, hogy a 406 méter magas dél-dunántúli Tenkes alaposan megnövekedett, ha nem is magasságban, inkább népszerűségben, amit bizo­nyít a róla elnevezett szállo­da, sajt, borotvapenge, étel- különlegésség és sok minden más. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor a Szovjetunió távoli területein járva, nehezen tudták a ne­vemet kiejteni, s amint meg­tudták, hogy én írtam a kép­ernyőről jól ismert Tenkest, attól kezdve „Tovaris Ten­kes !”-nek szólítottak. Kevesen tudják, hogy a fél világot bejárt kalandfilm írója, az ötvenkét éves örsi Ferenc maga is katonai pá­lyára készült, de aztán fel­cserélte a „kardot” a tollal, ám íróként is hű maradt egykori önmagához, a témái — függetlenül attól, hogy no­vellában, regényben, drámá­ban. vagy színműben kerül­tek feldolgozásra és felnőt­teknek vagy gyerekeknek szánta — többségükben tör­ténelmi vagy katonai tárgyú- ak. A Tenkes kapitánya után következett a háromrészes Zrínyi, majd a második vi­lágháború egész korszakát bemutató Oly korban éltünk sorozat, melyet Mészöly Ti­borral együtt készített. De ide sorolható a tévéből jól ismert Epeios akció vagy Te­réz, a forradalmár férj mel­lett másodlagos szerepet ját­szó, de hőssé magasodott asz- szony, vagy a Tanácsköztár­saság negyvenedik évforduló­jára írt Legenda a páncél­vonatról. A mai katonaélet­ről szól a Princ, a katona, a Patyolatakció,, vagy a tisza­háti árvíznél a katonák helytállásáról született Az áradat című film. Ugyancsak történelmi, illetve katonai tárgyú a színházban bemu­tatott háromfelvonásos Test- vértüzek, vagy a fasiszták ál­tal meggyilkolt parlamenter­ről írt kétrészes dráma, A kapitány. — Miért tartja fontosnak a történelmi vagy katonai tár­gyú történetek feldolgozását? — Népünk történelme ki­meríthetetlenül gazdag té­mában, és a hazafias neve­léshez legszükségesebb kor­szakok, események kis része sincs feldolgozva, tartozunk vele önmagunknak is, ebből az adósságból akartam vala­mit törleszteni. Hasonló a vé­leményem a mai katonai té­mák feldolgozásáról is. A Princ, a katona, de még in­kább a Patyolatakció meg­írásával a katonaélet derű­sebb oldalát igyekeztem be­mutatni. Meggyőződésem, hogy a hadseregben eltöltött hosszabb-rövidebb idő egész életre szóló élményt jelent az ember életében. Gondoljuk csak el, az ifjú állampolgár, akár fizikai vagy szellemi dolgozóként került a katona­sághoz, utoljára van zárt kö­zösségben, ahol mintegy be­fejeződik a nevelése, utána éli.,a maga életét, de ott, a közösségben még formálódik, a szó igazi értelmében fel­nőtt emberré válik. Ennek a folyamatnak a segítése fon­tos feladat. — A jövőre vonatkozó tér- vei? — A tévé megtisztelt az­zal, hogy részt vehetek egy olyan sorozat munkájában, amely a magyar történelem elhanyagolt korszakát, az Árpád-házi királyok korát kívánja bemutatni. A rám eső első kétrészes tévéjáték I. Géza, Szent László és Sa­lamon harcait, a második, szintén kétrészes tévéjáték Vak (II.) Béla és II. István korát mutatja be. Másik — nem is tervem, inkább vá­gyam — az 1979-ben a pe­dagógus szakszervezet pályá­zatán harmadik díjat nyert A tanító című darab, és a Ba­lassi Bálintról írt Dávid ki­rály katonája című — az Agria pályázatán várakozá­son felül díjazott — drámám bemutatása. Végezetül: nem lehet tud­ni, hogy a díjazott alkotások mikor kerülnek bemutatásra, egyedül az bizonyos, hogy azok a regények, filmek, drá­mák, amelyek eljutottak az olvasóhoz, a nézőhöz — ta­lán éppen azért, mert több­ségükben a máról a mához szólnak — sikert aratnak, még akkor is, ha — Nemes- kürty István szavával élve — a sznobság, vagy más szóval, a közönségsiker figyelmen kívül hagyása késlelteti az író munkásságának hivatalos elismerését. Rehák Ferenc Hivatásuk a veszély Kaszkadőrük Valamirevaló kalandfilm elképzelhetetlen nélkülük. Ha kell lovagolnak, vívnak, verekednek, háztetőkön ker­getik egymást, vagy éppen hajmeresztő autósmutatvá­nyokkal riogatják a moziné­zőket. A köztudat valahová a színészek és a statiszták közé helyezi őket. Szöveget ugyan nem mondanak, s ar­cuk is legtöbbször elmosódik a szikrázó jelenetek forgata­gában, ám megmozdulásai­kat rendszerint több figye­lem kíséri, mint a hátteret alkotó statisztériáét. Persze, éppen ez a feladatuk: lázba hozni, a kalandfilm atmosz­férájába csalogatni a nézőt — feszültséggel, bravúrok­kal, pofonokkal... Jövedelmükről legendák keringenek, sokak szerint az a legjobban fizetett foglalko­zási ág. A valóság (legalább­is idehaza) jócskán eltér et­től. A félreértést az adja, hogy az egy-egy forgatási nap után fölvett gázsi gyak­ran négyszámjegyű összeg. (Egy lóról esés, egy emelet­ről ugrás tarifája 1500—2500 forint körül mozog.) Nem szabad elfeledkezni azonban arról, hogy alkalom híján még a legismertebb, legkere­settebb kaszkadőrök sem dolgoznak többet egy eszten­dőben két-három hónapnál! Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy összjövedelmük havi átlaga nagyjából egy szakmunkás fizetésének fe­lel meg... Mindebből — ellentétben a mendemondákkal — éppen az következik, hogy a kasz­kadőr nincs megfizetve. Hi­szen azért az átlagosnál nem nagyobb bérért rendszeresen kockára teszi az életét, vagy legalábbis a testi épségét... Ráadásul idehaza nincs még megnyugtatóan rendezve a forgatásokon előforduló bal­esetek, sérülések utáni hely­zet (biztosítás, táppénz stb.) sem. Akad olyan kaszkadőr­csoport, amelynek tagjai gá­zsijuk bizonyos százalékát „összedobják”, félreteszik — úgymond: rokkantkocsira ... A filmvilágban keresettek a magyar kaszkadőrök, szá­mos nyugati ország (elsősor­ban az NSZK és Franciaor­szág) forgat rendszeresen ka­landfilmeket minálunlö. Kiből is lehet kaszkadőr? Tulajdonképpen bárkiből, aki — ahogyan mondani szo­kás —: nem ijed meg a sa­ját árnyékától. Ez, mondhat­ni, a hivatás alapkövetelmé­nye. Mindez azonban véletle­nül sem jelenti azt, hogy a kaszkadőröknek bármi köze is lenne a falnak fejjel ro­hanó öngyilkosjelöltekhez... Egy-egy látványos, nehéz mozzanat felvételét hosszú, alapos, kemény fölkészülés előzi meg. Hetek, hónapok türelmes munkája szükséges ahhoz, hogy például egy ló­val beidomítsák a puskalö­vést követő összeesést... A kaszkadőrnek nemcsak akkor van munkája, amikor a kamera elé áll. Sőt, a leg­több teendő éppen a „felvé- x telmentes” hónapokban akad. ' Ilyenkor naponta jár uszodá­ba, tornaterembe, gyakorolja a lovaglást, a vívást, az evést, a látványos birkózást (no, persze, nem kint, a való­ságban). Aki ilyenkor leáll, lazít, pihen a babérjain, az előbb-utóbb alulmarad a filmvilág konkurrenciaharcá- ban. Magyarországon pillanat­nyilag négy-öt kaszkadőrcso­port dolgozik. Hogy közülük ki melyik filmben kap mun­kalehetőséget, az a szakmai tudás mellett a személyes kapcsolatokon, összekötteté­seken is múlik. A filmszak­mának ez a területe ugyanis nálunk még meglehetősen nyers, kialakulatlan, a hely­zet valamiféle szabadverse- nyes piachoz hasonlítható... A csoportok tagjai rend­szerint egykori sportolók: öt­tusázók, lovasok, nehézatlé­ták. Olyan fiatalemberek, akik a film lüktető, nyüzsgő világában érzik magukat iga­zán otthon. Mert ez az élet aztán merőben eltér az át­lagemberétől. A kaszkadőr, ha úgy adódik, forgat nappal és éjszaka, kánikulában és hóesésben, vidéken és külföl­dön, lovak patái közt fekve és háromemeletes ház eresz­csatornájába kapaszkodva... Ahol és ahogyan a rendező éppen kívánja. Ezért fizetik. Ö az, aki a veszélyesebb je­leneteknél helyettesíti (dub- lírozza) a film szereplőit, a színészeket. A néző nem is nagyon gondol arra, hogy a rettenthetetlen hőst alakító egyén csak a nyeregbe szál­lás pillanatáig azonos az il­lető színésszel, a tovavágtá­zó lovon már a kaszkadőr ül... Pilhál György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents