Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

NÉPÚJSÁG 1980. április 4., péntek o Pályakezdők Mindenki által jól ismert jelenség, hogy aki diplomát szerez, értelmiségi pályára lép, igyekszik városban lete­lepedni még akkor is, ha ad­dig íalun élt. Ennek termé­szetesen több oka is van; egyrészt a felsőíokú végzett­séget igénylő állások nagy része városban található, másrészt a város alkalmas a nagyobb kulturális (kulturált életmód iránti) igény kielé­gítésére. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, sok egyéb tényező is közrejátszik, az mindenesetre tény, hogy a falunak, mint korszerű tele­pülésformának éppenúgy (ha nem még inkább) szük­sége van értelmiségiekre, mint a városnak. Ebből a szempontból tehát különösen érdekes egy értelmiségi pá­lya, mely garantálja a vi­déken élést, hiszen másutt nem is gyakorolható, a me­zőgazdászé. Ki megy el ma mezőgaz­dásznak? A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen példá­ul ' évről évre ~ a hallgatók harminc százaléka a főváros­ból érkezik. Pedig a hallga­tók zöme -számol azzal, hogy falun, esetleg egy tanyaköz­pontban vagy majorban fog lakni. Tehát a pályát válasz­tó fiatalok nem idegenked­nek eleve a vidéki élettől, hiszen az agráregyetemeken sem kisebb a túljelentkezés, mint az egyéb mérnökképző felsőiskolákon. Mégis szem­betűnő jelenség, hogy a fia­talok szívesebben telepsze­nek le agrármérnökként vi­déken, mint más felsőfokú végzettség birtokában. A jelenség egyik oka bi­zonyára az, hogy ezen a te­rületen a szakmai előrehala­dásra tág tér mutatkozik. Egy jó képességű agronómus öt, maximum tíz év alatt ál­talában fontos beosztásba kerülhet, ahol van módja egyéni képességeit kibontani. Igaz ugyan, hogy ez csak át­meneti állapot, a mezőgazda­ság szakemberekkel való vi­szonylagos telítetlenségét mutatja. Élenjáró téeszeink és állami gazdaságaink már az iparéhoz hasonlóan nagy számmal alkalmaznak agro- nómusokat, sőt gépész-, ve­gyész-, építészmérnököket is. Hosszú ideig, (sőt tulaj­donképpen még ma is) a pá­lya egyik vonzereje volt az azonnal megkapható lakás. Ezt általában ma is megígé­ri minden szakembert kere­ső gazdaság, de az ígéretet egyre nehezebben váltják be. A szakma telítődése termé­szetes, sőt szükségszerű fo­lyamat. Ha azonban ez sú­lyosodé lakásproblémával párosul, ez a szakma nép­szerűségét is veszélyezteti. A gondokat alapvetően még az sem enyhíti, hogy köztudottan jól fizetett szak­ma a mezőgazdászé. Annál kevésbé sem, mert valójában nem olyan kiugró ma már a kezdő mezőgazdászok fize­tése, (még ha felül is múlja a néhány más szakterületen elérhetőt), a mezőgazdászok nagyobb jövedelme a plusz­ként vállalt, háztájiban vég­zett munkából származik. Sok múlik a mezőgazdaság szakemberein, szakterületü­kön túlmenően is. Nem mind­egy tehát, hányán és hogyan (jobb híján-e vagy hivatás­ként) választják ezt az élet­pályát. Hiszen ők egyúttal a falusi életforma jövőjét is tartják a kezükben. Bencsik Gábor Merre tart az Expressz? Ünnepélyes pillanat: Duna Mihály, a KISZ Békés megyei bi­zottságának első titkára átadja a Vörös Vándorzászlót Né­meth Ferencnek Fotó: Gál Edit Negyedszer is Vörös Vándorcászló Ahol van idő, türelem a bajok orvoslására — A KISZ Központi Bi­zottság Vörös Vándorzászla­jára — amelyet a gyár KISZ- bizottsága most negyedszer kapott meg — én is legalább olyan büszke vagyok, mint a fiatalok. Valahogy mégis­csak közös műről van szó. Olyan gyár igazgatójának lenni, ahol a fiatalok alkotó kedvére, lendületére, tetteire mások is felfigyelnek, nem kis öröm. A kitüntetés egyébként sem lehet vélet­len — mondja Balogh Zol­tán, az igazgató. Valóban nem az. Vegyük csak sorra, és kezdjük mind­járt azokkal a körülmények­kel, amelyek meghatározhat­ják egy gyár kollektívájának hangulatát, alkotó kedvét. Több mint 10 évvel kell visszaforgatni ahhoz^ az idő kerekét. A tanácsi vállalat 1969-ben lett az OKGT ön­álló gyára. A változások kez­dete is erre az időre esik. A gazdaságtalan .termékek, cserépkályhák, satuk gyártá­sát abbahagyták. Az új ter­mékek : tolózárak, redukto- rok, az olaj- és gépiparban használatos berendezések elő­állításának meghonosítása nem kevés vesződséggel járt. Sokaknak új szakmát kellett tanulni, sokan eltávoztak. Azután fokozatosan elültek a termékváltás körüli „zajok”. Egyszeriben lett türelem, idő a bajok orvoslására, rende­zésére. Már nem menni, jön­ni akarfak. Megkérdezheti persze az olvasó/mi köze mindennek a Vőrös ] Vándorzászlóhoz ? A zászló a jó KISZ-munkáért jár, nem pedig azért, hogy egy vállalat dolgai jól vagy kevésbé jól mennek. Csak­hogy a kettő a legnagyobb jó indulattal sem választható szét, mert tagadhatatlan a kölcsönhatás. — Vállalatunk előtt bíztató jövő áll, s ez már önmagá­ban is vonzerőt gyakorol. En­nek megfelelően törődünk a fiatalok gondjaival, segítjük letelepedésüket, szakmai fej­lődésüket. Az ipari tanulók ösztöndíjat kapnak. A fiatal szakmunkások keresete igen magas, igaz, az elmúlt évek­ben a munkában a mércét is emeltük. Azt valljuk, a fiatalokkal ne csak sűrűb­ben, de erősebbek is le­gyünk. Olyan légkört terem­tettünk, amelyben rangja van a társadalmi tevékeny­ségnek, a politikai munká­nak. A törődés persze nem önzetlen. Az végül is a vál­lalat érdekében történik. Olykor konfliktusaink is tá­madnak, tagadhatatlan, ilyen­kor mindig bízunk a közös­ség nevelő erejében. — fej­ti ki az igazgató álláspont­ját. ♦ S, hogy nem rövid ideje tartó fellángolásról, csupán mondatokba öntött szimpati­kus elképzelésekről van szó, azt a következők is bizo­nyítják. 1971 óta az OKGT orosházi vállalatának a KISZ-bizottsága négyszer kapta meg a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját, kétszer dicsérő oklevelét és kétszer ért el Kiváló KISZ-szervezet címet. ­— A gyár nemcsak a fel­tételeket teremtette meg a mozgalmi munkához, de ve­zetői számos esetben igé­nyelték segítségünket. Az üzemi négyszög megbeszélé­sein a KISZ képviselőit egyenlő partnernek tekintik. Az igazgató, ha a fiatalok ügyéről van szó, mindig rá­ér. Ez a mozgalmi munka pillanatnyi kudarcai között is megnyugtató, biztonságér­zetet ad. Ezért azután ha a gyár vezetői fordulnak hoz­zánk, mi is készségesek va­gyunk — magyarázza Né­meth Ferenc, a KlSZ-bizott- ság titkára. • A segítőkészséget tények bizonyítják. A teljesítmény­bérben dolgozók ésszerűsí­téssel, háromezer-ötszáz órát takarítottak meg, 230 ezer forinttal csökkentették az el­múlt évhez képest a selejt- kárt. A fiatalok védnökséget vállaltak a gázreduktor, va­lamint az elmúlt évben vesz­teségesen előállított bolygó­hajtómű gyártása felett. Mindkét terméket időben, jó minőségben, veszteség nélkül sikerült gyártani. A har­minc éven aluliak, harminc­egy újításából nyolcat fogad­tak el, amelyek végül is 1,2 millió forint megtakarítást eredményeztek. A műszaki és adminisztratív munkakörben dolgozó fiatalok feltárták egy-egy termék esetében a veszteség okát, javaslatot tet­tek megszüntetésére. Hosszú út vezetett addig, amíg a noszogatás helyébe az öntevékeny tenniakarás lépett. A fiatalok többségé­nél a felületességet a pon­tos munkavégzés igénye vál­totta fel. Mindez persze szo­ros összefüggésben a gyár­ban kialakult új munkavég­zési normákkal. Beléjük ne­velődött a tized, a század millimétemyi precizitás, amely nélkül a termékek használhatatlanná válnának. S ez a folyamat mindig elölről kezdődik azoknál, akik nemrég kerültek a gyár­ba; az ipari tanulóknál. A közelmúltban éppen közöt­tük végzett felmérést a vál­lalat és a KISZ-bizottság. Milyen okai vannak a gyen­gébb minőségű munkának, miért nem teljesítik néhá- nyan a normát, vannak-e sé­relmeik, milyen megoldást javasolnak gondjaikra? A válaszokat azután a gyár ve­zetőivel együtt összegezték. ♦ A vállalatnál dolgozó 180 harminc éven aluli fiatal kö­zül 110 a KISZ-tag. Ezenkí­vül 40 szakmunkástanuló is a gyárban tagja a szövetség­nek. A hat alapszervezet munkája sokrétű, valameny- nyiről szólni több helyet venne igénybe. Kiemelkedik az FMKT, az ifjúsági klub tevékenysége, sikeres a szak­munkástanulókkal való fog­lalkozás, é$ a politikai kép­zés. — Még ma is gyakran elő­fordul, hogy egy-egy fiatal szélsőségek felé sodródik. Ezért irányítani kell őket. Nálunk a magas színvonalú KISZ-munka feltételei hosz- szú távon biztosítottak — mondja Seben Lajos, a gyár pártszervezetének titkára. Nem véletlen tehát, ma már a város és a környező községek fiataljai is más vé­leménnyel vannak a gyárról, mint 10 évvel ezelőtt. Kepenyes János Százezer fiatal külföldre utazását szervezik, bonyolít­ják az idén az Expressz If­júsági és Diák Utazási Iro­da kirendeltségei. Legtöbben a Szovjetunióba készülnek, természetesen az olimpiára — 3 ezer 300-an —, de ezen túl is jó néhány csoport lá­togat el Moszkvába, Kievbe, Tallinnba, Vilniusba és más nagyvárosokba. Szervez­nek utat természetesen más szocialista országokba, sőt az idén két olyan ország is sze­repel a programban, amely először fogad, az Expressz­szel, Viharsarokból érkező magyarokat. Mielőtt azonban még ez utóbbiról szó esik, előbb azt kérdeztük Szécsi Máriától, az Expressz Békés megyei ki- rendeltségének vezetőjétől, hogy elégedett volt-e tavalyi tevékenységükkel ? A válaszból kitűnt, hogy jó évadot zártak 1979-ben, no­ha valamivel kevesebben vették igénybe különböző szolgáltatásaikat, mint egy esztendővel korábban. A számok összehasonlítása azonban önmagában kissé csalóka, mert tavaly többen voltak, akik komplex szol­gáltatást vettek igénybe. Fi­gyelembe kell venni azt is a mérleg készítésénél, hogy itthon és külföldön egyaránt „drágább lett utazni”. A rend kedvéért: 3700-anutaz­tak Békés megyéből tavaly külföldre, és 18 ezren baran­goltak hazai tájakon, teljes, vagy részben Expressz-szer- vezésben. . Egyre gyakoribb azoknak az utaknak a száma, melyet egy-egy vállalat, intézmény önállóan „megvesz”. Ez sze­rencsés az iroda szempont­jából is, egyben bizonyítja az együtt utazó munkahelyi kollektívák vállalkozó ked­vét. A tél folyamán sokan választották úticélul a Tát­rát ; decemberben szinte vál­togatták egymást a sícso­portok Csehszlovákiába és Lengyelországba. Bár a magas hegyek még most is bőven nyújtanak le­hetőséget a síelésre, a las­san uralkodó tavasz egyre többeket csal ki a természet­be, csábít másfajta utazá­sokra is. A kirendeltségen már hónapokkal ezelőtt „ta­vaszban gondolkodtak”, ami­kor elkezdték a szezonbeli utazások szervezését. Békés megyében a legjelentősebb változás, hogy 1980-tól a ki- rendeltség is gazdálkodik bi­zonyos valutakerettel, ami másképpen azt jelenti — nyugati országokba is szer­vezhet utazást. Három' ilyen jellegű csoportot indítanak, két alkalommal, három nap­ra, júliusban Pozsonyon át Bécsbe, míg egyet, május­ban Isztambulba, ez egy hé­tig tart. Járásunkban, a mezőko­vácsházi járásban hagyo­mány, hogy a forradalmi if­júsági napok keretében ren­dezik meg a járási kulturá­lis seregszemlét. Ilyenkor — mint a legutóbbi — március 15-i szemlén is — bábosok, néptáncosok, modemtánco­sok és színjátszók egyaránt bemutatják tudományukat. Most a kisdobos tánccso­port a „Kis rondo” című táncot és a „Járd meg a fer­tályt” című játékfűzést ad­ta elő. Az úttörő tánccsoport a „Palóc leánytáncot” tán­colta el. Az irodalmi szín­pad tagjai sem maradtak ki, ők a Lúdas Matyiban léptek fel. Az olvasóbarát-szakkö- , rösök „Ihók és Mihók” nép- rrteséjét játszották el. Az irodának természetesen továbbra is a szocialista or­szágok megismertetése a leg­fontosabb feladata, a kör azonban fokozatosan bővül. Ezt az indokolja, hogy a fia­talok közül már nagyon so­kan megismerték a piros út­levéllel felkereshető orszá­gokat. Rájuk gondoltak első­sorban, amikor bővítették a lehetőségeket. A tengerparti utazások között Jugoszlávia vette át Bulgária szerepét, mert az Adria partján bi­zony a szerényebb kiszolgá­lást biztosító Expressz iro­dával sem olcsó egy hetet eltölteni. Mint már említettük, a moszkvai olimpiai nyári já­tékokra nagyon sok fiatalt utaztat az Expressz. A világ sportolóinak legnagyobb sza­bású vetélkedőjére Békés megyéből három, egyenként 30 tagú csoport indul, július 24. és augusztus 8. között. Jellemző az érdeklődésre, hogy már mindhárom- cso­port régen „megtelt”. Aki utazik, szabadságát, szabad idejét szeretné kel­lemesen, hasznosan eltölteni. Legyen egynapos vagy két­hetes a távoliét, mindig sok függ a szolgáltatások színvo­nalától, már ami élményeink minőségét illeti. Olykor a szállás, a program és egyéb szolgáltatások körül nincs minden rendben, márpedig a bosszúság sohasem hiányzik, különösképpen nyaralás köz­ben. Ezekről beszélgettünk befejezésül Szécsi Máriával. Elmondta, hogy elenyésző és egyre kevesebb a reklamá­lók, elégedetlenkedők száma. Amikor egy csoport hazaér­kezik, az az első, hogy az iroda munkatársai a cso­portvezetőtől tájékozódnak az utazás milyenségéről. Ha utólag már nem is lehet mindent jóvá tenni, a ta­pasztalatokat hasznosítják a legközelebbi csoportnál. Ez­zel kapcsolatban azonban ér­demes hangsúlyozni: az Ex- pressz-utasok akkor elége­dettek általában, ha már elő­zőleg tudják — mire számít­hatnak? Jó ha ezt mi ma­gunk, utazók is igyekszünk tisztázni, mielőtt még fel- szállunk a vonatra vagy az autóbuszra. A viták rendre abból adódnak, amikor nem tudjuk, mit kapunk a pén­zünkért. Szerencsés tehát, ha ezek az ismeretek is ott van­nak poggyászaink között. F. I. Ilyenkor nagy érdeklődés­sel figyeljük a többieket, hi­szen sokat tanulhatunk és persze elgyönyörködhetünk. Még rockbalettet is láttunk... Nagyon vártuk az eredmény- hirdetést! A zsűri nagy so­kára döntött is. Örömmel fo­gadtuk a hírt, hogy csopor­tunk, a kisdobos tánccsoport arany oklevelet kap. Az út­törő színjátszó csoport szin­tén ebben a díjban részesült. Az úttörőtáncosok bronz ok­levelet hoztak csapatunknak. Az olvasóbarát-szakkörösök sem tértek vissza üres kéz­zel, ők bronz oklevelet sze­reztek. Reck Ágnes, nagykamarási úttörőcsapat Úttörők írják

Next

/
Thumbnails
Contents