Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
1980. április 26., szombat nGROMBSEXPO ’80 Oz ISV Napj ainkban megyénk sertésállománya meghaladja az egymilliót, melynek mintegy 60 százalékát a nagyüzemekben tartják. Békés megye sertésprogramjának megvalósításában 1968. óta tevékenykedik az Iparszerű Hústermelés Szervező Közös Vállalat, közismertebb nevén az ISV. öt-hat éve pedig a megye szakosított, illetve hagyományos sertéstelepeinek rekonstrukciójával együttjáró kapacitás bővítésén, az új telepek kiviteli terveinek tervezésével is foglalkozik a vállalat. Ebben a munkában, valamint a szaktanácsadásban fontos szerep hárul az ISV Békés megyei osztályára, mely segítséget nyújt az üzemeknek. Napjainkban 25 termelő- szövetkezet, két állami gazdaság és egy kisegítő gazdaság, összesen 31 szakosított sertésteleppel tartozik a rendszerhez. Az ISV-technológi- ák felhasználásával, a rekonstrukciókkal a partnergazdaságokkal együttesen 52 százalékos hústermelés-növekedést értek el. Ezzel egy időben a naposkori malacelhullás 4,5 százalékkal csökkent, lerövidült a hízók kibocsátási ideje, javult a takarmányhasznosítás, s alig 3,9 kilogramm takarmányból állítanak elő 1 kg sertéshúst. Napjainkban hét üzemben folyik fejlesztés, s további 10 gazdaság tér át az ISV- tartási technológiára, továbbá három új telep tervezésén dolgoznak a vállalat lizennyolcféle lentapéta Győrből Üj termék, a textiltapéta gyártását kezdték meg a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárában — tájékoztatták csütörtökön az újságírókat a Construma- k'iállításon megrendezett sajtótájékoztatón a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői. A lenfonalak felhasználásával gyártott textiltapéták hivatalos helyiségek, szállodák és lakások falburkolására egyaránt alkalmasak, rendkívül praktikusak1, hosz- szú élettartamúak, és köny- nyen tisztíthatok. A tájékoztatón elmondták, hogy a rendkívül divatos és keresett tapétákat hazai gyárban most először készítik. Az első tapétafajták piackutató céllal már kaphatók a Corvin, a Kálvin téri és a győri Centrum Áruházban. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat 1980. első felében 18-féle textiltapéta sorozatgyártását kezdi meg. Újdonságok vizsgáztatása Ügy mondják: az AGRO- MASEXPO nem csupán egyszerű bemutató, szakmai látványosság, hanem egyfajta beszámoló, vizsga, 6 ha úgy tetszik: sajátos börze is, ahol mindenki kedvére válogathat a kiállított termékek között. Az immár nyolcadik alkalommal megrendezett AGRO- MASEXPO-kiállítás 103 résztvevője közül 41 hazai vállalat vagy szövetkezet volt. Bár az idén sorra kerülő OMÉK (Országos Mezőgazdasági ég Élelmiszeripari Kiállítás) az AGROMASEXPO méreteit jelentősen befolyásolta (1979-ben 221 résztvevő közül 92 volt hazai), a tavaszi kiállítás jelentősége mégsem csökkent. Agrártermelésünk az év minden napján (átlagosan számítva) csaknem 200 millió forint értékű ipari eredetű eszközt használ fel. Tehát nem mindegy, hogy jól vagy rosszul kamatoztatjuk ezeket. Néznünk kell, mi mibe kerül, mi drágítja a mezőgazdasági termelést. Hiszen a drágán előállított termékek nem versenyképesek a nemzetközi piacokon. A költségek csökkentése viszont legtöbbször úgy lehetséges, ha olcsóbb, megbízhatóbb, kevesebb energiát felhasználó gépeket, a termelést hatékonyabbá tevő kemikáliákat használunk fel- Ez pedig csak akkor történhet meg, ha a gyakorlat folyamatosan nyomon követi, s minél gyorsabban alkalmazza az újdonságokat. Az AGROMASEX- PO minden évben lehetőséget nyújt erre is. A figyelem központjába mindig a legnagyobb hazai mezőgazdasági gépgyártó, a MEZÖGÉPTRÖSZT kerül. Mert a trösztnek és vállalatainak számot kell adniuk arról, hogy mennyit fejlődtek az előző évi kiállítás óta, hogy megállják-e helyüket a külföldi gyártókkal szemben. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar gépigényének 40 százalékát adó MEZÖGÉPTRÖSZT az idén ötven újdonságot mutatott be, a tavalyi 28-cal ellentétben. Első díjat kapott például az ÉLGÉP FTK—D—500 típusjelű folytonos tésztakészítő gépsora, amelyen kenyértészta készíthető búzalisztből ci- topánnal. Aranyérmes lett a Claas- cég legújabb terméke, a Do- minátor—106 típusú kombájn is. A Dominátor kombájnokat a kiszállított magyar tartozékok ellenében kapjuk a nyugatnémet cégtől. A hazai ellentételezés eléri a kombájnok értékének 90 százalékát. Ez az érték önmagáért beszél: mutatja, hogy lehet és kell is a kooperációs kapcsolatok növelésére törekedni. Mert így megbízható eladót és stabil külpiacot találhatunk. Idevágó példa a szolnoki MEZŐGÉP kapcsolata az NDK- beli Fortschritt-művekkel, amelynek eredményeképpen az AGROMASEXPO-n is bemutatott rendkettőző adapterrel az idei lipcsei vásáron aranyérmet nyertek, és mindjárt 4,2 millió rubeles üzletet is kötöttek. Hasonlóképpen: az idei AGROMAS- EXPO-n láthattuk a győri Rába mosonmagyaróvári gyárának PSZ—2 típusú pulyka-szülőpártartó berendezését, amelynek minőségére jellemző, hogy a nemzetközi Big Dutchman cég vállalkozott gyártó partnernek- A kanadai HYBRID International Corp. pulykatartó technológiája alapján éppen itt a kiállításon írták alá a 10 évre szóló szerződést, melynek keretében közösen terveznek és gyártanak pulyka-szülőpártartó berendezéseket. A gyártás nagyabb részét a Rába vállalja, ugyanakkor a piac felmérését, a marketing munkát a Big Dutchman fogja végezni. Az új berendezésekkel a pulykatartó épületek fele megspórolható. A Rába gyár li- cencvásárlási és kooperációs kapcsolatai példaként is szolgálhatnak a magyar gyártóknak. A három évvel ezelőtt a tengerentúli IH cégtől vásárolt licencek ma már a hazai gyártási tapasztalatokkal kiegészülve sorozatosan hozzák a sikereket. (A kiállításon pl. a Rába—IH tárcsacsaládot aranyéremmel jutalmazták.) A kooperációs kapcsolatok bővítése jellemzi a hazai kisgépgyártási törekvéseket is. A' veszprémi MEZŐGÉP egyik újdonsága, a rotációs fűnyíró pl. Babetta-motorral készült. Emellett a vállalat a francia Briban céggel kíván szerződést kötni még az idén, hogy két különböző nagyságú (2,1 kW és 7,5 kW teljesítményű) motoros kapákat készítsenek a háztáji gazdaságok részére. A tervek szerint Veszprémben készülne a motoros kapák hajtóműveSokoldalú megközelítés, azonos célokért — talán ezt a tanulságot vonhatjuk le az idei AGROMASEXPO-ról. Láttunk újdonságokat, olyanokat is, amelyeket már régóta várt a mezőgazdaság. Most már csak az kell, hogy ne várjon hiába! Gyorsan be kell fejeződnie a gépvizsgálatoknak, minősítéseknek és a kereskedelemnek — a felhasználók igényeit figyelembe véve — időben rendelnie kell a gyártóktól. A jól vizsgázott mintadarabokkal minél előbb szeretnénk találkozni a gyakorlatban, a földeken vagy az istállókban. Zala Simon Tibor Először csak két fiatal szé- nási technikus foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a sokak által jól ismert Rába- Steiger traktort, mint a vad csikót „betörik”, és vetőgépek elé fogják. De hogyan, hiszen ebbe a gépmonstrumba iszonyatos erőt szorítottak a győri gyárban. Mindenki tudja erről a traktorról, hogy szántóföldi talajmunkára igen alkalmas, de más egyébre alig, hiszen luxus lenne 220 lóerejével az IH-traktorok 120 lóerejére konstruált Ciklo vetőgépet vontatni. Az IH-trakto- rokhoz tartozik, ugyan egy olyan vontató szerkezet — hidraulikára szerelve —, melyre két Ciklo akasztható. De három vetőgép egybekapcsolása szinte elképzelhetetlen. Ehhez egy új, a gyárinál erősebb vonószerkezetet kell csinálni, meg olyan sorjelzőt, melyet a világon még senki sem látott: összesen hét méter 29,9 centiméter hosszút. % A feladat tehát adott volt. Megvalósítása előtt az Október 6. Tsz vezetői és az I. számú termelési központ irányítói némi akadályokat láttak. Egyrészt, honnan kerül elő a vonószerkezethez szükséges műszaki anyag, alkatrész, másrészt ezzel a gondolattal egyáltalán érdemes-e foglalkozni, mivel az IH-traktorok hazájában, Amerikában sem foglalkoztak ilyesmivel. Tulajdonképpen mit akarnak ezek a szénás! fiatalok? Harmadrészt, honnan veszik a bátorságot, a speciális mérnöki felkészültséget, hogy a gépek vonóerejének jobb kihasználására szerkezeteket építsenek? És megannyi kérdőjel rajzolódott a vállalkozás köré. Ilyen környezetben és légkörben vágott a feladatnak a két sógor, Kiss Ferenc és Jós Albert. — Tessék idefigyelni — szólít meg a fiatal Lupto- vics János termelésirányító —, nem hittem el, hogy ők ketten ennyire betéve tudják a géptervezést, és a gyártást. Tudja, a sorjelző minden Ciklo-gépen törik. Rossz a felfüggesztése. Ezért én magam is igyekeztem lebeszélni őket erről a vállalkozásról. Mit akartok, hát ezt Amerikában sem tudták megoldani, gondoljátok, hogy majd ti túltesztek rajtuk? És túltettek. — Milyen eredménnyel, hogyan vizsgázott az új vonószerkezet és a Rába-Stei- ger? — fordultam a kérdéssel Nagy Zoltán műszaki vezetőhöz. — Jól — hangzott az elismerő válasz. — A kérdés igencsak meglepte, mert mint később kitudódott, a két technikusnak már eddig is több újítását jegyezték fel a szövetkezet újítási könyvébe. Meggondolt emberek ezek. Ismerik egymást, együtt gyerekeskedtek, azután meg a szegedi főiskolán egymás mellett ültek, ugyanúgy, mint most itt, a műhelyirodán. Családi kapcsolatba’is kerültek, Feri felesége a Jós csalódból való. Szóval itt minden rendben és a helyén van. Meg is kérdezem a két fiatalembert. — Kielégíti-e őket az, amit csinálnak? — Végigjártam a műhelyvezetői stációkat — mondja Kiss Ferenc. — Voltam szerelő, körzeti szerelő, termelésirányító. Láttam, és átéltem sok-sok munkával kapcsolatos izgalmat. Mindig szerettem volna ha jobban, eredményesebben dolgozunk. De valami mindig közbejött. Segítsünk magunkon, előzzük meg a problémák keletkezését. Lehet itt könnyíteni a munkán, fokozni a hatékonyságot, de ehhez a cselekvés előtt alaposan gondolkozni kell. Ezt az ötletet, amikor elmondtam Stagler Ferenc ágazatvezetőnek, ezt mondta: , — Rendben van, de ez a tsz-nek ne kerüljön különösebb áldozatába. — A cél tehát az volt, hogy a jó ötlet úgy valósuljon meg, hogy legfeljebb csak a kivitelezés költsége jelentkezzen, de azt építsük be a gépműhely tervezett kiadásaiba. A leckét nálunk általában így szokták feladni. — Ezekből megítélhető — veszi át a szót Jós Albert, hogy milyen módon kaptunk szabad kezet: — Szerencsére nem csak mi ketten vagyunk a gépesítés megszállottjai a tsz-ben — ismét Kiss Ferenc beszél. — Itt az I. számú termelési központban minden műhelydolgozó, kombájnos, traktoros ugyanolyan megszállottja a szakmának, mint mi vagyunk. Ezért a Rába vonószerkezetért mindenki tenni akart valamit. Drukkoltak. Vajon sikerül-e? Volt, aki jó tanácsot adott, volt aki megfogta a szerszámot, és mellénk szegődött, csinálta, ha akadt néhány szabad perce. % — S milyen volt a műszaki próba? Jós Albert szeme felragyog: — Csodálatosan szép és jó. Itt a 11-es táblán, a gépműhely szomszédságában próbáltuk ki a Rábát három vetőgéppel. A hatalmas traktor játszi könnyedséggel szaladt a vetőgépek előtt. Ha látta volna az agronó- musokat — nevet, s árad a boldogság az arcáról — a vetőgép nyomát, a kukoricasorokat hosszú métereken át kikaparták a kezükkel. Keresték a kukoricát. Azt hitték, hogy ez az egész konstrukció csak egy nagy humbug. De amikor látták, hogy a három vetőgép ugyanolyan minőségben vet a Rába után is, mint az IH után a kettő, akkor ott, a tábla közepén kezet szorítottak velünk. — Tulajdonképpen mitől tartottak a nagyszerűnek ígérkező újítás kivitelezése során — fordultam a kérdéssel Stagler Ferenc ága- zatvezetőhöz. — Attól, hogy a Ciklo- vetőgép vetőelemei a megosztott levegőnyomás miatt menet közben elejtik a magot. A két fiatalember azonban erre is gondolt, megelőztek bennünket. A vetéshez elegendő levegőt biztosítottak és a sorjelző sem tört, noha ezzel a szerkezettel az eredeti gyári kivitelben szinte folytonosan problémáink voltak. Az ágazatvezető szerint igen sok előnye van a Rába által vontatott három Ciklo- vetőgép együttes üzemeltetésének. Kevesebb az üresjárat a forgóknál, a Rába teljesítményét a vetésnél jól ki lehet használni, és a forgó is kisebb. Már azt számolgatják, hogy a forgóhatás csökkenése következtében hektáronként 2—3 százalékkal több kukorica termeszthető. De jelentős az üzemanyag- és az élőmunka-megtakarítás is. Mindennek az elbírálása már a szövetkezet újítási bizottságára tartozik, amely a tényleges eredmények alapján hozza meg döntését többek között arról, hogy a nagyszénási Október 6. Tsz-ben — tehát a szövetkezetnek — mennyit ér a két sógor újítása, és ezért mi jár a két újítónak? Dupsi Károly .Látványos vadászati kiállítást rendezett a marcal—bitvaközi vadásztársaság a dabronyi művelődési házban. A MAVOSZ százéves jubileumát ünneplő bemutatón a látogatók különféle trófeákkal, vadászati eszközökkel ismerkedhettek meg. Külön gondot fordítottak a természet védelmére, a ritka állatok, madarak bemutatására . (MTI-fotó — Vida András felvétele — KS) a megye sertésprogramjáért szakemberei- A vállalat még ez évben kész kiviteli tervekkel látja el a nagybán- hegyesi Zalka, a nagykamarás! Ságvári, a pusztaföldvá- rí Lenin és a csárdaszállási Petőfi Tsz-t. Jó ütemben folyik a gerendási Munkácsy és a hunyai Hunyadi Tsz sertéstelepe rekonstrukciójának tervezése. Az említett korszerűsítések és bővítések megvalósulása után, a megye hizlaló férőhelyeinek csaknem 60 százaléka korszerű tartási körülményt nyújtanak. A sertéstartó nagyüzemeket az ISV tervekkel, berendezésekkel, törzstenyészetekből származó tenyészanyag- _m gal, takarmánnyal és szak- j tanáccsal segíti. A rekonst- ‘ rukció befejezése után a rendszerhez tartozó sertéstelepek együttesen több mint 106 ezer hízót adnak a feldolgozóiparnak, a népgazdaságnak. — sz — A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalatnál női divattáskák mintakollekciói is készülnek. A vállalat különböző gyáregységeiben évente nyolcszázezer táska készül. Ennek jelentős részét szocialista országokba exportálják (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Két sógor újítása Nagyszénáson