Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
1980. április 22., kedd NÉPÚJSÁG Válasz a kor kihívására Száztíz éve született V. I. Lenin írta: Prof. Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB osztályvezető helyettese Napjainkban a lenini eszmei örökség tartalmáról és értelméről folyó viták’ ugyanolyan élesek, mint amilyenek életében voltak. S ez a lenini eszmék életképességének, valóban el nem halványuló időszerűségének fontos bizonyítéka. Egy körülmény azonban külön is hangsúlyozandó: V. I. Lenin ilyen vagy olyan következtetései konkrét tartalmától függően, maga a leninizmus megjelenésének ténye, századunk legnagyobb eszmetörténeti eseményévé vált, amely sokban meghatározza a történelmi fejlődés további menetét. Gondoljunk csak arra, hogyan fogadta a világ a XX. századot. Akkoriban mindenfelé viták folytak: vajon mit hoz az embereknek az új évszázad. Mindenki valamiféle nagy változás közeledtét érezte. De arra a kérdésre, hogy miről is van szó, senki sem adott világos választ. Ügy tűnt, hogy az emberiséget akkoriban nyugtalanító kérdések megoldását Marx és Engels örökösei, a szociáldemokraták találhatják meg. Ámde éppen abban az időszakban, a XIX. század végén a legnagyobb szociáldemokrata pártok vezetői a marxizmus legfontosabb tételei tagadásának útjára léptek. Eduard Bernstein, aki magára vállalta a marxizmus „első megcáfoló- jának” szerepét, a XIX. század kilencvenes éveinek végén a szocialista forradalom szükségességét tagadva a kapitalizmus megjavításának lehetőségét hirdette. Ez gyakorlatilag a munkásosztály ideológiai lefegyverzését jelentette a beköszöntött forradalmi változásokkal szemben. A Bem- stein-típusú szociáldemokrata vezetők, írta Lenin, nem tanították meg a proletariátust semmiféle új harci módszerre, ők csupán meghátráltak, miközben a proletariátusnak nem a harc, hanem az engedékenység elméletét hirdették. A XIX. század végén a reformizmus sorra meghódította a nyugat-európai szociáldemokrata pártokat; politikájukban fokozatosan, de egyre nyilvánvalóbban összekapcsolódott a nacionalizmussal és a sovinizmussal. Ennek az árulásnak legfelsőbb kifejezésévé vált az a tény, hogy végső soron a nyugati szociáldemokrata pártok vezetői „saját” imperialista kormányaikat támogatták az első világháború éveiben. Ez a II. intemacio- nálé teljes csődjét, dicstelen végét jelentette. A XIX. század végén éppen az opportunisták vezetői vetették meg a munkás- mozgalom szakadásának, a munkásmozgalomból a reformista irányzat elkülönülésének alapját, hadat üzenve a forradalmi marxizmusnak, és a munkásosztály hozzá hű erőinek. Ám az opportunizmus terve, amelyet minden lehető módon igyekezett előmozdítani a burzsoázia, meghiúsult. S ebben döntő szerepet játszott V. I. Lenin, a leninizmus. Természetesen a nyugati szociáldemokrata pártokban is megvolt a jobboldal ellenzéke. Ez az ellenzék sok esetben elég aktív volt. Ereje azonban még jelentéktelen, s ami a legfőbb, súlyos következetlenséget tanúsított az elmélet és politika elvi kérdéseiben... A századfordulón, két történelmi kor határán különleges erővel nyilvánult meg a munkásmozgalom fejlődésében politikai vezető szerepe, aki a történelmi mozgás célszerűségét felismerve, képes teljes mértékben e célszerűség — a társadalmi haladás célszerűsége — szolgálatába szegődni. Közülük, s nemcsak a munkásmozgalom politikai személyiségei között, hanem tá- gabb körben is Vlagyimir II- jics Lenin lett a legkiemelkedőbb. V. I. Lenin és harcostársai határozottan védelmére keltek a forradalmi marxizmusnak — szemben a revi- zionizmussal, a reformizmussal és az opportunizmussal —, mind Oroszországban, mind pedig a remzetközi küzdőtéren. S ez egyáltalán nemcsak szóbeli tiltakozás volt, hanem elmélyült elméleti munka, amelynek lényege a társadalmi fejlődés legújabb jelenségeinek tüzetes tanulmányozása, az emberiség előtt akkoriban felvetődött gyökeres kérdésekre adandó válaszok felkutatása. V. I. Lenin, a leninisták megtalálták ezeket a válaszokat. Kimutatták: a társadalom életében a legfőbb új vonás azzal volt kapcsolatos, hogy a kapitalizmussal haladó, felemelkedő rendszerből hanyatló, saját alkonya felé tartó társadalommá vált. Napirendre került a szocialista forradalom. Létfontosságúak voltak továbbá a nemzeti felszabadító forradalmak is, amelyek a szégyenletes gyarmatosításnak voltak hivatottak véget vetni. Valóban tudományos, minden oldalról megindokolt következtetések voltak ezek', amelyek teret adtak a munkásosztály forradalmi tevékenységének. Különös jelentőségű volt az a körülmény is, hogy Marx és Engels eszméi kifejtésében a lenini argumentáció kibontakoztatását fáradhatatlan szervezőmunka kísérte Oroszországban egy olyan forradalmi, valóban marxista párt létrehozásáért, amely képes a beköszönő forradalmi korszak követelményeinek magaslatán állni. Az a tény, hogy V. I. Lenin megteremtette az új típusú forradalmi munkáspártot; döntő gyakorlati bizonyítékul szolgált arra, hogy a világ munkásmozgalmában a forradalmi marxista irányzatot sikerült megmenteni, majd pedig tovább erősíteni, meghatványozni. A leninizmus, s vele együtt az új típusú forradalmi marxista párt megjelenése Oroszországban, majd pedig a kommunista pártok megjelenése más országokban (ami már az Októbert követő időszakban történt) lényegében az igazi forradalmi munkás- mozgalom újjászületésének aktusa volt. S éppen ez V. I. Lenin eszméitől lelkesített mozgalom állt az emberiség életének gyökeres szociális átalakításáért indított harc élére. (APN—KS) Kétarcú demokrácia Szárnyszegett-e a Fehér Galamb? n Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára mondta: — A kereskedelmi, vendéglátóipari és a pénzügyi dolgozóknál ezen a héten befejeződik a bizalmiak választása. összesen 800 szak- szervezeti csoportnál ugyanannyi bizalmit és helyettest bíznak meg ezzel a felelősségteljes feladattal. Ezenkívül 49 főbizalmit és helyettest is megválasztanak. — Mik az eddigi tapasztalatok? — Túlzás nélkül állítom: az összejövetelek jó hangulatban, demokratikus légkörben, őszinte eszmecserék közepette zajlanak. Jellemzőjük, hogy mindenütt nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági kérdések. MBI — Izgul? — Egy picit. Érthe- Hdi tő, hiszen 1953 óta dolgozom a vállalatnál, és 16 éve egyfolytában szakszervezeti bizalmi vagyok — válaszolt Ács Györgyné, miközben a sűrűn gépelt papírlapot szorongatta. — Soha nem akart lemondani? — De, többször megfordult a fejemben. Aztán magamba szálltam, félretettem a rossz emlékeket és újrakezdtem. — Gyakran kellett vitázni, érvelni, meggyőzni? — Lényegében nem. Persze, ez korántsem azt jelenti: egyáltalán nincsenek súrlódások. Vannak, akik nehezen értik meg, hogy a segélyezésre szánt összeg is véges, és még mondhatnék néhány példát. — Tudott-e élni a megnövekedett jogkörével? — Megpróbáltam. Itt még bőven van tennivaló. Erről egyébként szó lesz a beszámolómban is. Kétségtelen, nincs rózsás helyzetben a vendéglátóipar. A szakma az árak miatt került bajba. Fordult a kocka: nemcsak a közvélemény elégedetlen a vendéglátással, hanem fordítva is. A szakemberek elkedvetlenedtek, nem tudják, mit hoz a jövő. Lovas Imre, az üzlet helyettes vezetője így fogalmazott: — Jelenleg 21-en dolgozunk az egységben: szakácsok, kézilányok, eladók, felszolgálók. Szerencsére mindannyian szakképzettek vagy tanulnak. Naponta 3—400 adag ételt szolgálunk fel, zömét egy-két óra alatt. Fejlesztettük a közétkeztetést. Ez viszont azt jelenti: többet dolgozunk annyi vagy kevesebb fizetésért. Nos, mi köze mindehhez a szakszervezetnek? Meglátjuk, hogy van. □ Elöljáróban annyit: az üzlet szabad kasz- szás (gebines), ahol különböző okok miatt öt év alatt négy üzletvezető váltotta egymást. A bizalmi ezzel kezdte a beszámolóját, és azzal folytatta, hogy a kiváló bolt oklevelükön az utolsó dátum 1974-ből való. Magyarázat bőven akad. A fluktuáció, az árváltozás kedvezőtlen hatása* és a többi. De megtettek-e mindent a sikerért? Bizony nem! Nincs minden rendben a munkafegyelemmel, egymás megértésével, segítésével. Valamiféle kétarcú demokrácia alakult ki. Akadt olyan gazdasági vezető, aki semmibe vette a dolgozók véleményét, a szakszervezet javaslatát. Ugyanakkor az sem jó, hogy a mostani üzletvezetőnek jószerivel a beosztottak diktálják a tennivalókat. A jogot helyezik a kötelességek elé. Évek óta vajúdik a szocialista címért küzdő brigád megalakítása. Pang a kulturális és a sportélet, szakszervezeti politikai oktatásra senki sem jár. Vita támadt az egyik kiváló dolgozó elismerés odaítélésénél a gazdasági vezető és a bizalmi között. Ennek az lett a következménye, hogy azóta a vállalati központban figyelembe sem veszik az újabb előterjesztésüket. Kár lenne átesni a ló túlsó oldalára. Vannak itt jó dolgok is. Évekkel ezelőtt kiváló dolgozó jelvényt hárman érdemeltek, különböző szociális segélyekben 24-en részesültek, t 11 SZOT-beutalót kaptak, és sokan pihentek a vállalati üdülőkben. Társadalmi munkában takarítottak, szépítették az üzletet, a békéscsabai Fehér Galamb éttermet. Hallgassuk meg: hogyan vélekedtek a felszólalók: — A/tervet általában teljesítjük; olcsó, különleges ételeket készítünk, becsülettel dolgozunk, mégsem kapjuk meg a kiváló címet. — A központ valóban nem megfelelően értékeli a munkánkat; Immár 3 éve megbízott vezetőnk van, bizonytalanságban élünk. A szavazás egyértelmű. Bizalminak ismét Ács Györgynét választották. A helyettese pedig Bálint Jánosné lett. Tőle kérdeztem: — Elégedett? — Jólesik a bizalom. Igaz, nincs sok gyakorlatom a mozgalmi munkában. Együtt dolgozunk Jutkával a presz- szóban, közösen megoldjuk a gondokat. Bizonyára így lesz. A fiatalasszony mindössze 24 éves. Közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, nemsokára megszerzi a szakmunkás-bizonyítványt. Lehet, hogy 5 év múlva előlép bizalminak? Nem tagadom: vegyes érzelmekkel álltam fel a stílszerűen fehér abrosszal leterített asztaltól. Olyasmi járt a fejemben: jó lesz-e, ha a hallottakat papírra vetem ? Végül úgy döntöttem, hogy megteszem. Legfőképpen azért, mert ez az eset is plasztikusan tükrözi: a demokráciának csak egy arca lehet. Az, ahol a jogok és a kötelességek találkoznak, ahol a vezetők és a beosztottak közösen, egymásért munkálkodnak politikai és gazdasági céljainkért. Aligha nagy szavak ezek. A műhelyekben, a boltokban, a kis kollektívákban szükséges az elviekben elfogadott elképzeléseket aprópénzre váltani. — Szigorítani kellene a munkamorált. A mostani vezetőnk ■ alkalmas erre. Közülünk ; került ki, ismerjük. Miért nem erősítik meg a beosztásában? Másodosztályú egység vagyunk, foltos a mennyezet, a levesbe belepotyog a mész. Ígérik, hogy kijavítják. Vajon mikor? Hogyan lehet így kulturált kiszolgálásról, környezetről beszélni ? Ezért tetszett a beszámoló, a vita, és nem utolsósorban Lovas Imre egyetlen mondata: — Megalakítjuk a szocialista címért küzdő brigádot. Bízzunk benne, hogy sikerül, és ez nagy lépést jelent a jobb közösségi élet kialakításában. Seres Sándor Zsófi néni hazatér Amióta megözvegyült egyedül él a kis tanyán. Soha nem gondolta, hogy ennyire nyomasztó a magány. Azzal a gondolattal még sem bír megbarátkozni, hogy elköltözzön innen. Szívének oly kedves ez a kicsi, hófehérre meszelt, körültomácos ház. Az ablakokban muskátli virágzik. A kertben kora tavasztól késő őszig sok a nyíló virág, rengeteg a friss gyümölcs, zöldség. Jól ismeri a ház minden zugát. A búboskemence meleg padkáján de sokat font, varrt valaha. A gémeskútra minden tavasszal megérkezett a gólyapár, és István király után többed magukkal indultak a második hazájukba. Érdekes: az idén még a gólyák - sem érkeztek meg. Talán élpusztultak a hosszú úton... Az udvarban, a kertben jól ismer minden fát, bokrot, szinte a fűszálakat is. Hiszen r itt született több mint 80 esztendeje, itt nőtt fel, ide jött vőnek a drága jó ura, itt született és nevelkedett 11 gyermeke. Most ebben az elviselhetetlenül nagy csendben olykor hallani véli a vidám gyermekkacagást. Mert kacagni azt tudtak! Szegénységben nőttek fel, s°k babot, kukoricát, krumplit, káposztát megettek, de mindig egészségesek voltak, jókedvűek. Nem hívhatja haza egyiket sem, hiszen szétszéledtek az ország különböző tájaira. Megbecsült munkások, szép, kényelmes otthont teremtett mindegyik a családjának. Igaz, sokszor hívta minden gyereke: költözzön hozzájuk. De ő nem és nem ... Aztán már elérték a gyerekek, hogy tehenet nem tart, sertést nem hizlal, de itt él vele a hűséges Morzsi kutya, a Cili cica, a kopasz nyakú tyúk és még néhány aprójószág. A hagyományos disznótorról nem kellett lemondani. A gyerekek minden télen vásárolnak közös pénzből egy jó nagy hízót, azt itt, a régi kis tanyán levágják. összejönnek mindenfelől, nagy dáridót csapnak. A mama csak ül a meleg szobában, nem teheti ki a lábát, mert a lányai, menyei folyton, folyvást őt keresik: Mama drága, hogy is kell ezt megcsinálni... ? És Zsófi néninek az a legnagyobb boldogság, amikor másnap reggel készíti a 11 csomagot. Gondosan ügyel arra, hogy egyforma kolbász, hurka, fehérpecsenye, zsír, szalonna jusson mindegyikbe. A gyerekek úgy beszélték meg egymás között: beosztják, melyik vasárnap, ki látogatja meg a mamát. Hiszen mindannyian messzire vannak. Ilyenkor aztán egy kis sütés-ífőzés, készülődés felvidítja az öregasszonyt. Hanem gyermekei észrevették — bár iparkodik palásEmliktúra fiataloknak A békéscsabai ifjúsági és úttörőház vezetősége, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére emléktúrát szervezett a ház ifjúsági klubjainak és szakköreinek részvételével. Űticé- lunk Battonya, az elsőként felszabadult nagyközség volt. Április 18-án, pénteken, kora délután jókedvű, lelkes kis csapat gyülekezett a ház előtt. Egy óra után néhány perccel a Szabadság Tsz autóbuszával indultunk első állomásunkra, Mezőkovács- házára. Útközben mindenki érdeklődéssel tanulmányozta a Békéscsaba múltjáról és jelenéről összeállított totót. A mezőkovácsházi temetőben a szovjet hősök' emlékművénél az ifjúgárdisták klubjának két tagja helyezett el koszorút, majd tovább indultunk Battonyára, ahol a felszabadulási emlékműnél szintén koszorúztunk. Ezt követően ellátogattunk a Népek Barátsága könyvtárba, Némi irigységgel néztünk szét a modern, kissé szokatlan stílusú épületben. A szintén új sportcsarnokot csak kívülről sikerült megnéznünk. A buszon egy kis időre még mindenkit lekötött a felszabadulási totó kitöltése. A jó ízű és kiadós mezőkovácsházi vacsora után, útban hazafelé a fiatalok kis csoportokban beszélték meg az út során látottakat, hallottakat. Kovácsné Füredi Enikő Szebb lesz az Arany Fácán Mezőkovácsházán felújítják az ÁFÉSZ Arany Fácán vendéglőjét. Kicserélik a berendezést is. A belső munkákat május közepére, a külsőt júniusban fejezik be. Diétás (kímélő) ételek eddig is kaphatók voltak', a felújítás befejezése után pedig bevezetik a diákétkeztetést. A vendéglő részben az ÁFÉSZ kunágotai baromfi- feldolgozó üzemének a termékeit használják fel nyersanyagként, ezért kedvezőbb árakat tud kialakítani. A tavalyi forgalma értékben meghaladta a 10 millió forintot, s az idén 11 millió forint a terv, amit — az eddigi eredmények alapján — várhatóan túlteljesít majd. tolni —, hogy egyre szótla- nabb, törékeny teste mintha zsugorodna, a ráncok nagyon megszaporodtak az arcán. Néha a háta mögött, máskor a mamával szemtől szembe ülve felteszik egymásnak a kérdést: mit lehetne tenni a mamáért? Itt nem maradhat tovább egyedül a tanyán ... Kérték: adja el a tanyát, tegye takarékba a pénzt. Válassza ki valamelyik gyermekét, költözzön hozzá. Vagy ha jobban tetszik, töltsön itt is ott is néhány hónapot. Mire végig „lakja” népes családját, eltelik néhány esztendő, és kezdheti elölről. Nyugodt lehet, senkinek nem lesz terhére. Nemcsak a gyermekei, vejei és menyei szeretik a nagyit, hanem az unokák, dédunokák is. Legutóbb vasárnap a Budapesten élő fia volt itthon. Nagyon nyugtalankodott, észrevette, hogy a mama nem jól van. Azonnal magával akarta vinni, de Zsófi néni belekapaszkodott az ajtófélfába és keservesen zokogott ... Másnap már nem tudott felkelni az ágyból. Morzsi állandóan ott nyüszített körülötte, ott duruzsolt Cili cica is. Étel, üdítő ital, édesség maradt bőven a múlt hét végéről, de nem volt kedve enni. Fia élt a „gyanúperrel” és harmadnapon beállított. „Kiszállásra küldtek a megyébe, édesanyám. Ne is ellenkezzen, öltözzön, összeszedjük a legfontosabb holmikat és visszük Budapestre ...”
