Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. április 20., vasárnap o IgldtlUI&TdPóznára mászás előtt Kevermesen A községet járva látni lehetett, hogy eredményes volt a helyi tanácstagok és a népfrontbizottság mozgósítószervező munkája. A lakosság szinte mindenütt igyekezett rendbe hozni az épületeket, udvarok környékét, kitakarította az árkokat, elegyengette a földet, sokan virágágyásokat készítették, mások karbantartási munkálatokkal foglalatoskodtak. Szükségtelen bizonygatni: mekkora segítséget jelentett, hogy a termelőszövetkezet vállalta a házakban, pitvarokban és más helyeken felhalmozódott szemét elszállítását. Míg a tsz e feladatát teljesítette, az iskola tanulói mintegy 500 mázsa vashulladékot gyűjtöttek össze. Az ily módon szerzett pénzt táborozási költségek fedezésére fordíthatják majd az úttörők. Ami a kongresszussal és felszabadulási évfordulóval kapcsolatos vállalásokat illeti, valamennyi helyi gazdálkodó egység különböző nagyságú összegeket ajánlott fel a gyermekintézmények fejlesztéséhez. Például a PA- TEX kevermesi üzemének mintegy 60 dolgozója 4500— 5000 forint értékű munkával járult hozzá e mozgalom sikeréhez. Kocsor Sándorné ügyintéző elmondta, hogy ez Munkajelenetek A lomtalanítási akcióban mintegy 500 mázsa vashulladékot gyűjtöttek össze az iskola udvarán Közel 300 ezer seprű készül évente Kevermesen Kép, szöveg: Bukovinszky István év kezdetétől eddig minden hónapban átlagosan 10 százalékkal túlteljesítették a tervet. Például Makra Józsefeié megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést... A kevermesi seprűkötő üzem 1976 óta működik. Triznya Béla üzemvezető tájékoztatása szerint 1979 III. negyedében fejeződtek be a fejlesztéssel kapcsolatos felújítási munkálatok. Ezek költsége meghaladta a 4 millió forintot. Üj szociális helyiségeket is kialakítottak az egykori malom céljára használt épületben, s így annak alapterülete csaknem a duplájára nőtt. A dolgozók, akik egyébként a tervek szerint 300 ezer darab seprűt készítenek évente, szintén hozzájárultak a gyermekintézmények fejlesztéséhez. Mind a 67-en száz-száz forintot ajánlottak fel erre a célra. Tavaly is és az idén is a soksok társadalmi munkát vállaló kollektívák megkapták a Kiváló Brigád címet. Programfüzet természetbarátoknak A XXV. jubiláns nemzetközi Duna-túrát (TID) június 28. és augusztus 31. között rendezik meg a Dunán, az NSZK-beli Ingolstadt és a bulgáriai Silistra közötti vízszákaszon. A 2080 kilométeres vízi túrára már megkezdődtek a jelentkezések. Az Esztergom—Budapest hazai túraszakaszon bárki részt vehet, aki kellő vízi jártassággal rendelkezik. A külföldi vízi útra csak a Magyar Természetbarát-szövetség, a Magyar Kajak- és Kenuszövetség, valamint a Magyar Evezősszövetség igazolt tagjai indulhatnak, ha legalább 2 éves szövetségi tagsággal rendelkeznek. A Magyar Természetbarátszövetség kiadta „A magyar természetbarát-mozgalom eseményei, 1980” című kiadványát, amely hasznos útbaigazítást nyújt természet- járóknak és kirándulóknak egyaránt, programjaik összeállításához. A közel 200 oldalas füzet felsorolja a túramozgalmakat, az országos jellegű táborozásokat és túrákat, valamint a természetjáró-versenyeket. Területi bontásban hozza a természetjáró szakosztályok és országjáró diákkörök név- és címjegyzékét is. Közli továbbá a szakszervezetek, a KISZ, a Magyar Űttörők Szövetsége, az OKISZ—KIOSZ természetjáró rendezvényeit. Ezenkívül ismerteti többek között a „Tájak, korok, múzeumok” honismereti mozgalmát, a Magyar Camping- és Caravanning Club programját, valamint az MTSZ és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége, továbbá a Magyar Országos Horgász- szövetség között létrejött együttműködési megállapodást. Befejezésül érdemes idézni annak a felhívásnak a szövegéből, amely szintén a fent említett kiadványban jelent meg: „A Tájak, korok, múzeumok akció szervező bizottsága hazánk legjelentősebb természeti, történelmi és művészeti kincseit bemutató, honismertető mozgalmat indított el, amely az ország egészét átfogó kezdeményezés ... Javasoljuk tehát, hogy a mozgalom sikere érdekében kapcsolódjon be és járjon élen minden magyar természetbarát szakosztály és diákkör e nemes, kulturált, szórakoztató és honismertető munkában. Szervezzenek az érdeklődőknek mind gyakrabban az akció által javasolt helyeket érintő túrákat. A részletes programot ismertető füzet és térkép ... az ország valamennyi múzeumának pénztárában és idegenforgalmi hivatalában beszerezhető. Múzeumi Restaurátorok és Módszertani Központ, Tájak, korok, múzeumok Szervező Bizottsága, 1087 Bp., Könyves K. krt. 40.” Szabolcs-Szatmár III. Nyírbátorból keletre tartva, Mátészalka érintésével jutunk Tunyogmatolcsra. A település jobbára Zalka Máté révén vált ismertté. A spanyol polgárháború legendás Lukács tábornoka itt született. A községnek azonban más, a múlt századba visszanyúló irodalomtörténeti érdekessége is van. Petőfinek a leveleiben leírt utazásait nyomon követve a kutatások megerősítették a száj- hagyományt, 'hogy a falu határában, ahol a Szamos holtága felett most híd húzódik, állt egykor a „kurta kocsma.” A költő többször megfordult Szatmárban, hiszen erre vezetett az út Erdődre, Szendrey Júliáékhoz. Á tu- nyogmatolcsi kiskocsmában 1847. július 12-én — eljegyzésre mentében — szállt meg. Az itt lelt élményt két hónapig raktározta magában míg költészetének egyik legkedvesebb, és mély tanulsággal gazdag versébe, a „Falu végén kurta kocsma ..címűbe öntötte. A fogadót sajnos a 40-es években lebontották. A Petőfi-verset kiváltó emlékkép azonban népmese módjára hagyományo- zódik a tunyogmatolcsiak- ban. Pontosan, hozzáköltés nélkül. Mert igazak a nép ajkán megőrzött részletek is, hogy a költőt Zalka Máté egyik őse szolgálta ki, és a Himnusz költőjének rokonságába tartozó' Kölcsey uraság üzent át a kocsmába, csendre intve — „Mert lefeküdt, alunni vágy ” — a dor- bézoló legényeket. Fél évszázaddal később a Számos- menti kocsmáros fia, Franki Béla, azaz Zalka Máté Petőfiével rokon álmokkal, törekvésekkel indult innen útnak. Indíttatásában minden bizonnyal szerepe volt az öregek mesélte „kurta kocs- ma”-beli emléknek is. Életútjának állomásai sok tekintetben kísértetiesen hasonlítanak Petőfiére. Nép fiaként élő író és forradalmár akart lenni. E programjához örökre hű maradt. Tunyogmatolcsról továbbhaladva hamarosan Fehér- gyarmatra jutunk. A város nevét a tíz évvel ezelőtti árvíz idején az egész ország megtanulta. Itt volt a Jta- tasztrófa utáni újjáépítés egyik központja. A természeti csapást jószerével már csak a város főterén álló emlékmű idézi fel. A katasztrófa utáni napokban országos mozgalom indult az itt élők megsegítésére. A terv az volt, hogy minden megye vállalja egy község patronálását. Békés megye elsőként jelentkezett, és azt kérte, hogy a környék legnagyobb települését, Fehérgyarmatot támogathassa. Az első, élelmiszert, takarókat, az élet újbóli beindításához szükséges legfontosabb eszközöket, és egészségügyi szakembereket szállító konvoj már a csapás utáni negyedik napon megérkezett. Ahogy tengelyig vízben járva; az utat csak sejtve a városba értek, siralmas látvány fogadta őket. A főutca házsorain túl szinte egyetlen ép ház nem maradt. Állati tetemek, a víz által szanaszét hurcolt, megannyi, múltat idéző, jelent hordozó, de örökre idegenné vált emberi emlék. Fertőzött kutak és hitüket veszített, ki- látástalanságba roskadt emberek ezrei fogadták őket. A 60—80 fős Békés megyei osztag hívta életre a közigazgatást, nyitotta meg az üzleteket, pékséget, adott jó ivóvizet, szervezte meg a tájékoztatást, a postai munkát, részesítette védőoltásban az embereket, egyszóval hozta el az életet és a reményt Fehérgyarmatra. őket még sokan követték Békésből kőművesek, ácsök, szobafestők, kertészek és mások. Mögöttük ott állt az egész megye. Amit Fehérgyarmat kért, azt ha kellett, itthon éjjel bepakolták, hogy reggel már ott lehessen a segítség. Hősi munka volt, melynek külön rangot adott, hogy elsőként és gyorsan érkezett. Fehér- gyarmaton ezt tudják, és ma is számon tartják. Az erre j^ró földi joggal érezheti, hogy az egész magyar nép hőstettét hirdető, emlékműbe faragott tiszteletből az átlagosnál nagyobb rész jut Békés megyének. Talán sokakban felrémlik egy adósság is magunkkal, a város újjáteremtésében részt vevő Békés megyeiekkel szemben. Akkor, Fehérgyarmatról visszatérve a látottak, a nyújtott segítség összegzésére nem sok idő maradt, mert a Körösök gátjaira kellett állni. Az árvíz elleni küzdelmet itt kellett folytatni. Most, tíz esztendő múltán és ürügyén érdemes lenne az ott jártak féltve őrzött dokumentumaiból megidézni ezt a hősi munkát, s mellette megismerni a támogatott város azóta megtett útját. A városból rövid kitérőt tehetünk Gyügyére, Csen- gersimára, Szamostatárfalvá- ra és Csengerre. Különleges szépségű templomaikban főleg a festett kazettás meny- nyezetek érdemelnek figyelmet. A szamostatárfalvai templom külön érdekessége a bejárat melletti falon látható éles mélyedések, amelyeket a szájhagyomány szerint hajdan a tatárok vágtak a falba. Fehérgyarmatról továbbhaladva tárul elénk Szabolcs-Szatmár Tisza— Szamos közé szorult része, a Tiszahát. A folyók körülzárták, a vizenyős rétek és vízmosások nehezen megközelíthetővé tették. A népi építészet legszebb darabjai és a néphagyományok így máig Az árvízi emlékmű megőrződtek e tájon. Szabó Pál, megyénk szülötte 1954- ben még így írt itt szerzett élményeiről: „...valamiképpen megrekedt itt az idő, idősebb emberek még sokhelyt vászoningben, gatyában járnak, az asszonyok ma is változatlanul szapulják a vászonneműket, a lányok, fiúk nagyon ősi módon estéli fonókába járnak, tisztán, romlatlanul virágzik a népdal szerte a falvakban.” A bi- harugrai író utazása óta jó negyedszázad telt el, így ennyire tisztán, ennyire tömören talán csak ünnepnapokon és helyenként lelnénk a népdalhagyományokra. Értük a házak, többnyire/& Ti- szaháton legsajátabb hegyes zsúpfedelű házak mélyére kellene menni. Ott még kristálytisztán őrződik a múlt. A messziről jött turista érje be a népi építészet remekműveinek megcsodálásával. Az ismerkedést kezdjük Turist- vándin. Ipari műemlékeink egyik legszebbikét, egy háromkerekes, favázas vízimalmot találunk itt. A múlt század elején, régi malom átépítésével kialakított építmény méltóságteljesen terpeszkedik az Öreg-Túr vize fölé. Már nem működik, de gondnoka a házigazda sze- retetévél mutatja meg, és hagyja, hogy megcsodáljuk bonyolult, de elmés, fából készült szerkezetét. Szép megjelenésével felhívja figyelmünket arra, hogy a szatmári mesteremberek a fatemplomok mellett a malomépítésben is jeleskedtek. (á. z.)
