Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
1980. április l9-. szombat A mai magyar filmről és közönségről III. Társadalom — kultúra — film — közönség Az élet ismerete összefügg nemcsak a filmek értésével (s az értés hiánya megsemmisíti az esztétikai hatást), hanem egy más szintű orientáció igényével is. Több más tényező mellett ezért sem léphet előre a magyar filmművészet a kulturáltság — filmkulturáltság szintjének növekedése nélkül. A FILM KULTURÁLTSÁGA A kulturáltság jelentősége miatt legalább vázlatosan számba kell venni azokat a hiányosságokat, amelyek terjedését és szintemelkedését akadályozzák. És azokat a következményeket, amelyek a kulturálódás hiányával járnak. Kulturáltságról beszélve elsősorban nyilván az iskolai oktatással szemben jelentkeznek követelmények. Jelenleg a filmtudománynak Magyarországon nincs egyetemi tanszéke. Oktatása egyetemi szinten csak alkalmilag és nagyon mellékesen folyik, minden rendszerezettséget, programot nélkülözve. Lehet mondani, hogy nemcsak filmes szaktanár- képzés nincs, de egyáltalán a felső szintű filmoktatás is hiányzik. Így nem véletlen, hogy az ad hoc beindított középiskolai filmoktatás nem hozott megfelelő eredményt. Megfelelően képzett oktatók nélkül ez egyrészt néhány lelkes vállalkozó tette maradt, másrészt — és sokkal inkább — látszattevékenységgé fajult. Ugyanakkor éppen a középiskolás réteg adja a mozik közönségének jelentős részét, tehát ők vannak napnap után kapcsolatban a filmmel, sokkal inkább, mint bármilyen más művészettel. Korosztályi sajátosságoknál fogva egyébként is a középiskola lenne a helye egy új közönség létrehozásának. Pedig a film rájuk gyakorolt hatására elegendő példa, hogy John Cassavates Min- nie és Moskowitz (1971) című filmjének (televízióbeli) vetítése utáni napon már látni lehetett fiatalokat Mos- kowitz-hajviseletet . utánzó hajjal. Pótolhatja-e az így kihagyott lehetőséget az iskolán kívüli filmoktatás, a filmklubok, az alkalmi sorozatok és előadások léte? Nyilvánvalóan nem! S az általános okokon kívül azért sem, mert ezek a közművelődés rendszerében mindig inkább a pénz,szerzést jelentették és jelentik az anyagilag rosz- szul ellátott művelődési intézmények számára. Egy filmklubban a közönség nagyobb részének oldaláról a mozira jellemző szórakozási igények érvényesülnek. És az irányítás merevsége e tekintetben egyáltalán a filmklub vagy filmrendezvény létét veszélyezteti. Legjelentősebb az iskolán kívüli filmismeret-terjesztésben, a kulturálódásban természetesen a szakkönyv lenne. Ebben a vonatkozásban még rosszabb a helyzet, mint a többi területen. A kiadók a hatvanas évek filmművészeti lendületéhez kapcsolódva mutattak érdeklődést a film iránt. Azóta viszont ez megszűnt, és a filmszak- könyv-kiadás (a kiadók által) szinte egyenlő a nullával! Míg a művészetek más területein a könyvkiadás már az alkotók magánlevelezésének megjelentetésénél tart, addig a film területén még alapművek hiányzanak, nem beszélve a folyamatos tájékoztatást, felvilágosítást szolgáló kortársi művek, új tudományos eredmények publikálásáról. A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum tulajdonképpen három intézményt foglal magába: egy tudományos részleget, természetesen a hozzá tartozó szakkönyvtárral, egy filmismeret-terjesztési központot és egy filmtárat. Tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia teljes érdektelensége mellett, hiányos, alkalmi anyagi támogatással folytatja. Tehát egyformán küzdve a közönnyel és a pénzügyi problémákkal. KÉRDÉS, KÉRDÉS, KÉRDÉS... Mindezek után felvethető: mitől növekedett volna a filmkulturáltság? Milyen alapon számíthatott volna a közönség szélesebb rétege a film segítségére? Miért igényelte volna — felismerve ennek a segítségnek a lehetőségét — fokozottabban a film általi orientálást? Hogyan várhatott volna többet a filmtől, mint a látványosság érdekességével és a történet fordulataival kielégíthető szórakoztatást? A filmkulturáltság hiánya a közönségen keresztül szinte fejlődését befolyásoló módon hat a filmművészetre. Hat azonban közvetlenül magukra a filmművészekre is — és szintén nem kedvező módon. A filmkulturáltság hiánya ugyanis a filmes közvélemény hiányaként is megmutatkozik. Míg a többi művészeteknek széles szakképzett tábora van — tanárok, lektorok, kritikusok, szakképzett tisztviselők vagy egyáltalán csak az iskolai alapozást olvasottsággal továbbfejlesztők valóban széles rétege —, addig a film ilyen réteggel nem rendelkezik. S ennek nemcsak a színvonalat, a fejlődés ösztönzését, illetve ezek hiányát illetően van jelentősége, hanem úgy is, hogy a filmközvélemény egyenlő egy szűk szakmai közvéleménnyel. Sőt — a helyzet sajátos alakulása folytán — maguknak a művészeknek a véleményével egyenlő. Ennek a belterjességnek inkább a következménye, mint az oka érdekes, de néhány utalás erre vonatkozóan is elkerülhetetlen. Tulajdonképpen már a főiskolán érvényesül egyfajta orientáció a szűk szakmai tevékenységre — az elméleti tárgyak rovására. Ez az orientáltság a filmgyáron belül természetesen ryég fokozódik. Szembe kell néznie minden alkotónak azzal a problémával, hogy az évi húsz magyar játékfilm elkészítéséért legalább háromszor ennyi rendezővel kell versenyeznie — a verseny mindenütt és mindig szokásos, nem kedvező feltételei között. Ez a helyzet az egyik oldalon. (a milliókat kitevő költségvetés és a filmek feltételezett társadalmi hatása biztosította társadalmi pozícióval), a másik oldalon pedig a filmkulturáltság és a széles filmes közvélemény hiánya a filmművészek önvédelmét meglehetősen támadóvá teszik. A támadás három lehetséges iránya — a kulturális vezetés, a közönség, és természetesen a kritika. Konkrét körülmények függvényeként kerül előtérbe egyik vagy másik, de összefonódva is szerepelnek. (Számtalanszor hangzik el például az a vád, hogy a kritika eltántorítja a közönséget a magyar filmektől.) Leginkább persze a kritika iránti ellenszenv érződik, hiszen a közönség túlságosan megfoghatatlan, a kulturális vezetés pedig a függőséggel bizonyos korlátozást is érvényesít. A- magyar filmkritika a hatvanas évektől nagyon sokat tett annak az új nyelvezetnek a megismertetéséért és elfogadtatásáért, _amelyen az új helyzetben a magyar film megnyilatkozott. FILMKRITIKA: PRO ÉS KONTRA A közönség — akkor legalább meginduló — differenciálódásában benne volt a filmkritika és filmtudomány modem filmmel kapcsolatos tevékenysége. A kísérletezés ösztönzésében, az új szemléleti alapok keresésében, az ábrázolás új útjainak támogatásában stb. — mindben szerepe volt a kritikának. De természetesen a bírálat nemcsak az új nyelvezet megismertetéséhez volt kötve, hanem annak támogatásában is szerepet játszott, hogy a magyar film — általában a filmművészet — felfedezze a világot. Beleértve dolgok, személyek, események megszokottól eltérő más jelentőségének, a valóság új és új jelentésének feltárását. Szinte egyáltalán nem tekintették a szűk szakmai fórumok a filmművészetet folyamatnak, nem vizsgálták a mozgás követelményeinek oldaláról, s a valósággal való kapcsolatának vizsgálata helyett is megelégedtek a meglehetősen egyoldalú viszonyításokkal. Nyilvánvaló, hogy ez a kisszerűség, ez a szakmai belterjesség csak átmeneti lehet. Ügy is, mint művészhez méltatlan magatartás, és úgy is, mint a filmkulturálódás egyik társadalmi akadálya — a művész nyitottságának hiányával. A művészetben akár a film és a valóság kapcsolatát, akár a film és a közönség találkozását illetően mindig a változtatás feladata a legnagyobb, a legfontosabb. S éppen ezzel kapcsolatban nem lehet eltekinteni a filmkulturáltság szükségességétől és a közönség változtatásától annak érdekében, hogy érzékenyebb és értőbb legyen a világgal és a filmmel szemben. De ahogyan a közönséget nemcsak a művek alakítják, úgy a művészeket a mű is kell hogy változtassa. Szergej Ejzens- tejn elmondta, hogy igazán forradalmárrá a Patyomkin páncélos (1925) című filmje készítése közben vált. Jan- kovics Marcell Küzdők (1976) című animációs filmje éppen azt mutatja be, hogy nemcsak az alkotó alakítja a szobrot, hanem a szobor is változtat az alkotón. A filmkulturáltság növelésébe ennek is bele kell tartoznia a filmművészet társadalmi missziója, a film és a valóság kapcsolata érdekében. (Vége) Nemes Károly Tanácskozás az úttörőszakkörök feladatairól A Békés megyei PTI, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei elnöksége, valamint a békéscsabai ifjúsági és úttörőház vezetősége április 25-én, délelőtt 9 órakor Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban tanácskozást rendez. A meghívottak, a munkahelyi úttörőszakkörök vezetői, irányítói részére előadásokat tartanak a munkahelyi szakkörök működtetésének tapasztalatairól, a szakköröknek a tanulók személyiségére gyakorolt hatásáról, valamint az úttörőszakkörökben folyó szakpróbáról! A három előadást követően még a délelőtt folyamán szekcióüléseken folytatódik a tanácskozás, ahol az ipar, építőipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság területén folyó szakköri tevékenységek1 gyakorlati eredményeit vitatják meg a résztvevők. Vox humana S zeretem Váci Mihályt és szeretem a költészetét. Verseit, ezeket a kohóból szökött lávafolyamokat, ezeket az emberért lángoló kiáltásokat, ezeket az izzóan halk szavú, megdöbbentő látomásokat és emberi szavakat, az értünk haragvást, az értünk égést, mely — lehet, hogy néhányak lelkiismerete rajta — túlságosan is hamar lobbantotta el szellemét fenttartó fizikumát. így került e sorok élére ez a pár mondat, a „vox humana”, az „emberi szó” körül támadt gondolataim nyitányaként, melynek lehetne-e méltóbb/ nyitánya, mint Váci, és egyik nagy versének ez a néhány sora: „Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok / hogy hallatsszon a hangotok, / ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy / a lármán túlharsogjatok: / — hajoljatok az emberek arcához, / s közelről, halkan szóljatok”. Vox humana, emberi hang, emberi szó. .Ez az, ami minden koroknak, de különösen ennek a mi forrongó, változó, távlataiban elragadó korunknak örök igazsága, magatartásformája kell hogy legyen. Legalábbis kellene, hogy legyen. Hogy minél kevesebbszer sértse igazságérzetünket, emberekért való hitünket sokak sóhaja: „csak egy jó szót hallanék tőle”, „ha csak egyetlen kézszorítással és őszintével elismernék, amit tettem vagy teszek”, „ha érezném, hogy szükség van rám”, „ha nemcsak utasítanának, hanem kérnének is”, „ha nem lennék idegen azok között, akiket szeretek”... és így tovább, oldalakon át gyűjt- hetnénk a sóhajokat, a keserűségeket, az indulatokat, melyek jóra soha nem vezetnek. Különös pedig: hiszen miért nehéz az embernek az emberi szó? *Nliért fogalmazták meg már a rómaiak és mások is, több ezer éve? Miért — elnézést a konyhanyelvi kifejezésért — hiánycikk ma is a „vox humana”? Miért ömlött ki Váci Mi- hályból a figyelmeztetés: „Hajoljatok az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok”? A válasz túlontúl egyszerűnek látszik: mert ritka, hogy a szavak nem is mindig gyakorlati értelmében „közel hajolunk az emberekhez”, az is ritka, hogy „halkan szólunk”, és vélt nagyságunk, pótolhatatlansá- gunk tudatában inkább a hangos beszédet, a nem mindig jó modort, a „lármán túlharsogást” választjuk. Mondjuk csak így többes számban, és vegyük úgy magunkra, kinek belőle menynyi jár, mennyire így igaz? Aztán ott van az emberi szó, az odahajlás — tehát a legszebb egyenlőség — varázslatos ereje, hegyeket elmozdító ereje, közösségeket formáló ereje, sikereket hozó, gyönyörű ereje! Lehet-e ellentmondani ennek? Lehet-e tagadni, hogy jó szóval, baráti gesztussal, figyelmességgel az élet minden változásaiban és területén többet el lehet érni, mint azzal a másik, legendás, de rossz ízű „három lépés távolsággal”, a parancsolgatással, a már-már embertelenségbe hajló oda nem figyeléssel. Évek hosszú sora óta győződtem meg arról, hogy mennyire pusztító népbetegség lehet az oda nem figyelés; hogy a családtól a munkatársi közösségig, városig, országig mennyit árthat — árt! — az ilyesfajta figyelmetlenség, az azonos hullámhossz hiánya. A vakság azzal szemben, amit pedig látni kellene ahhoz, hogy egyről gyorsabban és határozottabban léphessünk kettőre, ötre, százra; a süketség azzal szemben, amit pedig meghallani kellene ahhoz, hogy a medicináját kitaláljuk, alkalmazzunk, és reményt öntsünk azokba, akiknek erre van szükségük; a siker — mennyit hangoztatott! — élményét nyújtsuk azoknak, akik tettek azért, és érdemesek rá; hogy senki ne érezze a legszörnyűbb emberi érzések egyikét, a magányt, az egyedülmara- dást, a szélmalomharcok hiábavalóságát. Oly korban élünk manapság, amikor az emberi szó nem nélkülözhető. Amikor közelebbi és távolabbi jövőnket, dolgainkat felmérve minden korábbinál tisztábban látunk, és tudjuk, hogy össze kell fognunk, hogy mindenkire, itt, ebben a hazában szükség van, aki érti és akarja, tudja merre tartunk, milyen úton járunk. Az összefogás egyik alapvető feltétele viszont o bizalom, a bizalom alapvető jele — az emberi szó, az érdemes élet, és az egyenrangúság e szép virága, csokra. O lyan virága, csokra, mely figyelmünk által öntöződik és marad friss mindig, és örömöt nyújt annak, aki látja, illatát érezheti, kezében tarthatja, és szétoszthatja barátai, ismerősei, szerettei, munkatársai körében. Vox humana — jöjjön el a te világod! Sass Ervin Somogy, Zala és Baranya megye részére képeznek alsó tagozatos általános iskolai tanítókat Kaposvárott, a Tanítóképző Főiskolán. Szaktantermek, nyelvi laboratórium, zárt láncú televíziós hálózat segíti az ismeretek mélyebb, közvetlenebb elsajátítását. Képünkön: gyakorlati képzésen a hallgatók (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) MOZI Békeidő Van valamiféle brechti rokonság ebben a Békeidőben, melyet Vitézy László rendezett, és írta a forgatókönyvét is saját novellája alapján. A brechti rokonságot úgy értem, hogy Vitézy filmje egy a most divatos doku- mentarista irányzat termékei közül, szereplői amatőrök, minden bájukkal, nyűgükkel együtt, és egyetlen törekvés szolgálói: elidegeníteni a nézőt, attól amit lát, hogy ítélhessen. Akik látták és látják majd ezt a filmet, jó lenne, ha erre is gondolnának közben. Mert nagyon érdekes, kemény a történet. Hová és meddig juthat el az elnéptelenedő községbe apróhirdetés útján nagycsaládosokat telepítő tsz-elnök, aki ezzel a tettével lavinák árját zúdítja önnön fejére, hiszen a településhálózat-fejlesztésről szóló kormányhatározat „ellenében” ügyködik, vállalva megnemértést, betévedve a hiúságok vásárába, a kapcsolatszövevények erdejébe, ahonnan csak akkor vezet kiút, ha nemcsak dúdolják, hanem hiszik is a dalt, amit a film fináléjában zen- get fel egy szál harmonikán Vitézy László: „Viseld magad szépen, felmegyünk az égbe.. Igen, csak ilyen zaklatottan lehet írni erről a filmről, melyből, ha igazi filmet csinálnak, igazi színészekkel, akkor talán most egy sor folytatódását ünnepelhetnénk, olyan sorét, amelyben ilyen címek találhatók: Talpalatnyi föld, Húsz óra stb. Hogy nem így történt, talán mégsem baj. Vitézy László jól érzi a mai magyar valóság sokrétűségét, érzi mit, mikor és hogyan kell filmre fogalmazni, csak nincsen társa (operatőrén kívül) ebben a frenetikus ütközetben. Néha, amikor a szereplők amatőr ösztönössé- ge már-már művészi pillanatba csapna át, visszafojtja az ember a lélegzetét, hogy a következő képsorban kiábrándulva ingassa a fejét: ilyen rusnya magyarsággal kevés filmben beszélnek; ilyen küzdelmet a különböző helyzetekkel, amelyeket elsőéves főiskolások játszva oldanának meg, kevés filmben vívnak. Mindez aztán lehúzza és megöli a legjobb rendezői ötletet is. Úgy gondolom, a doku- mentarizmusra esküdök csak akkor érhetnek el igazi hatást, ha következetesek maradnak ahhoz, hogy nem játékfilmet csinálnak. Vitézy vegyesfelvágottat csinált, kárát is látja. Pedig nagy film lehetősége rejlik abban, amit meglát a valóságból, és ahogyan kialakítja róla a véleményét. s. E. színhúz, mozi 1980. április 19-én, szombaton este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM, ELEKTRA Somlai-bérlet. 1980. április 19-én, szombaton este 19.00 órakor Gyulán: KOLDUSOPERA * * * Békési Bástya: Szenzáció!!! Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: Konvoj. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A tizedes, meg a többiek, 4 órakor: Utazás a világ végére, 6 és 8 órakor; Robert és Robert. Békéscsabai Terv: Gyorshajtás. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Az aranyember, fél 8 órakor: A burzsoázia diszkrét bája. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Égig érő fű, 5 és 7 órakor: örült nők ketrece. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Felderitők akcióban, fél 6 és fél 8 órakor: Szelíd motorosok. BÉKÉS MEGYEI . NÉPÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE ■azonnali belépéssel, gyakorlott gépírónőt keres felvételre. Békéscsaba, Munkácsy u. 4.
