Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

1980. április 15., kedd o Mit ér a vetőmag, ha Ügy tartják a mezőgazdászok, hogy a zöldségvetőmag­termesztéssel óriási pénzt lehet keresni. Nem ritka az olyan mag, melynek több száz forint a kilogrammonkénti ára. Mégis viszonylag kevés gazdaság szánja rá magát a vetőmag-előállításra. Ennek nemcsak az az oka, hogy nem alkalmas minden talaj a kényes feladatra, hanem az is — mint ez a következőkből kiderül —, hogy tud­ják: rengeteg fáradságot, törődést, hozzáértést kíván a zöldségvetőmag. Zöldségvetőmagvat, ha ter­mel is egy-egy gazdaság, akkor sem túlzottan nagy területen. Viszont bármilyen kicsi is a terület, azért kell hozzá speciális képzettségű szakember és a betakarítás­hoz gyakran különleges gé­pek. Nyilvánvaló, hogy egy- egy gazdaság aligha tudja kihasználni a szakember tel­jes munkaidejét, vagy a gép kapacitását. Ezért jött létre megyénkben a Békés megyei Zöldségvetőmag Termelési Modelltársulás, melynek gesztora a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Termelőszö­vetkezet. Időjárás és növényvédelem A társulás már alakulása­kor, 1977-ben bebizonyította életképességét. A taggazda­ságok 2456 hektáron 4 ezer 100 tonna vetőmagot állítot­tak elő 74 millió forint ér­tékben. A termésátlagok szinte minden növényfajtá­nál meghaladták az orszá­gos átlagot. Ennek oka a te­rületi koncentráció, a szako­sodás, a technológiai fegye­lem, no meg a vetőmagter­mesztésnek kedvező időjárás volt. Egy évvel kés.őbb már több mint 3500 hektárról takarí­tottak be 3670 tonna vetőma­got. Jól látható, hogy a na­gyobb terület kevesebb ter­mést adott, mint 1978-iban. A rendkívül rossz időjárás na­gyon komoly veszteségeket okozott. Az Állami Biztosító 20 millió forint kártérítést fizetett, de csak a minőség- romlásból 18 millió forint kára származott a gazdaság­nak. De nem csak ez okozott bajt. A társulás vezetősége önkritikusan megállapította, hogy voltak gazdálkodási hi­bákból eredő veszteségforrá­sok is. Nem végezték megfe­lelően a növényvédelmi mun­kákat, szakszerűtlen volt a palántanevelés, és gyakran a háztáji gazdálkodást is előny­ben részesítették a dolgozók a közös termelés rovására. Nehéz helyzetből indult ezért a társulás az idei év­nek. Az időjárás most sem volt kegyes, több helyütt bel­víz, jégeső és viharkár tette tönkre a termést. De volt, ahol a szárazság okozott gondot. A korai borsófajták nem kapták időben esőt, ezért igen alacsony hozamot adtak. Csanádapácán és Ma- gyarbánhegyesen elemi kár érte a vetést. A babnál a belvíz gátolta a talajmun­kák időbeni, és jó minőségű elvégzését. A pontos vetést a megfelelő vetőgép hiánya ne­hezítette. Nem érkezett meg időre a megrendelt három betakarító gépegység. Ráadá­sul az aratáskor beálló eső­zés sok tábla termését tette átvételre alkalmatlanná. ló óv volt Gyakran nem az időjárás, hanem más tényezők gátol­ták a termelést. A saláták­nál például az engedélyezett gyomirtók nem hatottak megfelelően. Előfordult a paprikánál, hogy az egyik fajta, a Kalifornia csodája vetőmagvai későn érkeztek meg. Ezen már a nagybán- hegyesi központi palántane­velő telep sem tudott segí­teni, és ha az ősz nem olyan kedvezően hosszú, alig-alig lett volna termés. Sorolhatnánk még a gon­dokat, de nincs értelme, hi­szen ezzel már nem lehet csökkenteni a károkat. A lé­nyeg azonban az, hogy a negatívumok ellenére is a társulás elmúlt évi árbevé­teli tervét 133 millió forint­tal szemben, 138 millió fo­rintra teljesítette. Ehhez jön még mintegy 4-5 millió fo­rint bevétel, melyet az első és a második negyedévben kapott, vagy kap meg a tár- .sulás. A taggazdaságok vető­magtermelése mindinkább alapot nyújt a zavartalan ha­zai ellátáshoz és évente több mint 30 millió forint értékű tőkés devizát is hoznak a népgazdaságnak. Az eredmények tehát jók, de azért bőven van tenniva­ló. El kell érni, hogy a ho­zamok ne csak növekedje­nek, hanem csökkenjen a gazdaságok közötti hozam­torlódás. Feladatok vannak még a további szakosodásban és a minőségjavításban. Mi­nimálisra kell csökkenteni az emberi hibákból, hanyag­ságokból keletkező károkat. És természetesen nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a takarékosság min­den gazdaság számára köte­lező érvényű. Hagyok a költségek Az elején azt mondtuk, hogy nagy pénz van a zöld­ségvetőmagban. Ez igaz is, de tegyük hozzá: a költsé­llj roncsprés Az ócskavastelepekre ára­dó és azokat elárasztó roncs­kocsik egyre nagyobb gon­dot okoznak, hiszen az autók száma gyorsan növekszik. Egy nyugatnémet, cég szál­lítható kocsihajtogató prést dolgozott ki. Remélik, hogy segítségévei a roncshegyek feldolgozása meggyorsul és egyszerűbbé válik. A roncsautókat emelő he­lyezi a présbe, ott egy nyak­tilóhoz hasonló erős bárd összehajtja és kb. 40 centi­méter vastagságúra össze­préseli őket. Még egyszeri összehajtogatással ez a mé­ret — kívánság szerint — csökkenthető. Az így kelet­kező „blokkból” — kis mé­rete és ügyes, lapos formája következtében — sok szállít­ható egyszerre a központi ócskavasaprítókhoz Az új roncsprés óránként 15—20 járművet hajtogat össze. Beépíteni, rögzíteni nem kell. Mindaddig, amíg szilárd, sima felületen áll, nincs szükség további lehor- gonyzásra, stabilitását a sa­ját súlyának köszönheti. A prés egyszerűen szállít­ható telepről telepre nagy teherbírású pótkocsi segítsé­gével. De készül már egy másik típus is, amely a nagy kiterjedésű roncstelepeken önmaga körbejár. zöldség? gek is nagyok, mert egy ki­logramm hibrid görögdiny- nyemag 1865 forint ugyan, de a ráfordított költség is 1140 forint. Még rosszabb az arány a paprikánál. Hiába kapnak egy kilogrammért 631 forintot a gazdaságok, a termelés önköltsége 627 fo­rint. Ezért nem célszerű ön­magában nézni az átvételi árat, hanem érdemesebb az egy hektárra jutó nyereséget a viszonylag kockázatmen­tesen termelhető búzáéval összehasonlítani. Így kiderül, hogy a borsó 5500 forintot ad egy hektárra, szemben a bú­za 8 ezer forintjával. A pap­rikánál az alacsony export­ár okoz gondot, csak a pap­rikahús értékesítésével tud­nak némi nyereséget elérni a gazdaságok. A paradicsom vetőmagját 220 forintért ve­szik meg kilogrammonként. Ez messze nem fedezi a költ­ségeket. Így aztán nem cso­da, hogy hektáronként 61 ezer forint a ráfizetés. Látható tehát, hogy jó né­hány fajtánál még a költsé­gek sem térülnek meg a gazdaságoknak. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy a fontos fajták terme­lése elsorvad. Ennek elke­rülésére vagy növelni kelle­ne a felvásárlási árakat, vagy a forgalmazónak a sa­ját eredményéből kellene ár- kiegészítést nyújtani a na­gyobb kockázatot vállaló partnereknek. Indokolt ez az elvárás, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a felvásár­ló vállalat 5—15 százalékkal magasabb csírakövetelményt ír elő szerződéseiben a nyers magra, mint az érvényben levő szabvány. A fenti problémák ellené­re a társulás az idén is fo­kozni kívánja tevékenységét. Némileg növeli a vetőmag- termesztésbe bevont terüle­teket, és ezzel átlagos hoza­mok esetén 162 millió forin­tos árbevételre számíthat­nak. Ahhoz azonban, hogy a termelési kedv ne csökken­jen és a taggazdaságok szá­mításaikat megtalálják, nem­csak kedvező időjárásra, ha­nem megfelelő és hatásos gazdasági intézkedésekre is szükség lesz a közeljövőben. Lónyai László Hosszú életű görgőscsapágy A gördülőcsapágy mint gépelem igen lényeges része a gépi berendezéseknek és általában gyorsabban hasz­nálódik el, mint maga a be­rendezés. A gördülőcsap­ágyak többsége a fém érint­kezési kifáradásának követ­keztében válik használhatat­lanná. A csapágyalkatrészek hasznos felületeinek érintke­zési kifáradása kis pontok (berágódások), leválások (pittingek) formájában je­lentkezik. A gördülő súrló­dás, valamint az azt kísérő képlékeny alakváltozás ered­ményeként az érintkezési felületi rétegen, ,az érintke­zési pontokon intenzív ke- ményedés jelentkezik. Egy idő után a felületi réteg olyan változásokon megy' ke­resztül, melyek az anyag kristályszerkezetének meg­bomlását eredményezik. A gördülőcsapágyak érintkezési rétegének viselkedését mik­roszkopikus mélységig ta­nulmányozó kutatók arra ,a megállapításra jutottak, hogy a felületi réteg mecha­nikai és vegyi kezelésével, a végső megmunkálási — kö- szörülési, polírozási, szuper- finiselési — műveletek gon­dos elvégzésével meg lehet ugyan hosszabbítani a csap­ágyait élettartamát, de közel sem olyan mértékben, ahogy az kívánatos- volna. Egy angol szakember más nyomon indult ei ,a nagyobb élettartamú görgőscsapágy megalkotásának útján. Konstrukciójában arra töre­kedett, hogy a csapágyban minden pillanatban vala­mennyi görgő egyenlő terhet hordjon, ne keletkezzenek benne káros feszültségek. Az új elrendezésű csapágyat statikailag együtt kell meg­tervezni azzal a tengellyel, amelyre illeszkedik Benne nem kis felületen jelentkezik a nagy nyomóigénybevétel, hanem kedvezőbben oszlik el, így elmaradnak, illetve csak jóval később jelentkez­nek az említett anyagkifára­dási jelenségek. Különösen a papír-, nyomda- és textil­ipari gépeknél van nagy je­lentősége e szabadalommal védett csapágytípusnak. Nagy érdeklődés a mezőgazdasági kiállítás iránt Itthon és külföldön egy­aránt széles körű az érdek­lődés az idén, augusztusban, szeptemberben megrendezen­dő országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár iránt; a HUNG- EXPO vásárigazgatóságá- nak összesítése szerint máris 17 ország és Nyugat-Berlin kiállítói jelezték részvételü­ket. A hazai kiállítók, válla­latok, gazdaságok és intéz­mények is szép számmal je­lentkeztek, csaknem százan iratkoztak fel eddig a kiállí­tók listájára. Nagy mezőgazdasági ter­meléssel rendelkező orszá­gok — például a Szovjetunió és az Egyesült Államok — üzemeinek, vállalatainak anyagait is láthatják majd az érdeklődők. A KGST-or- szágok a BNV „B” pavilon­jában közös bemutatón szemléltetik együttműködé­sük eredményeit a mezőgaz­daságban és az élelmiszer- iparban. A hazai vállalatok, ame­lyek szakosított bemutató­kon is szerepelnek, máris kész kiállítói programmal rendelkeznek. A mezőgazda- sági nagyüzemek egyebek között tenyészállatokat, ne­mesített szaporítóanyagokat, korszerű mezőgazdasági üzemi berendezéseket és élelmiszeripari cikkeket mu­tatnak be. Villanyszerelők a javából Vincze Imre építésvezető a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Erkel Fe­renc, 7 tagú villanyszerelő brigádját így jellemzi: — Válogatott legénység. A határidőket betartja, mun­kájának a minősége pedig első osztályú. Most a békéscsabai kór­ház építkezésén dolgozik a brigád. A Gyulai Húskombi­náttól két éve került ide. Ott 2 és fél évi munkával bizonyította be, hogy alkal­mas még nehezebb feladat végrehajtására. Mert a kór­ház villanyszerelése talán a „csúcs”. Itt nemcsak a há­lózat megépítéséről, a vilá­gító berendezések szerelésé­ről van szó, hanem például a nővérhívó berendezés ká­belezéséről, a telefonvona­lak műanyag csőbe való be­építéséről, és egy sor más, nagy hozzáértést követelő feladat végrehajtásáról is. A minőség különösen fon­tos. Ezt jól tudják a brigád tagjai, s nagy gonddal dol­goznak. Ami pedig elkészül, azért egyévi garanciát vál­lalnak. Egyébként a garanciaválla­lás már a húskombinát épí­tésével kezdődött. Ott az át­adás után egyetlen hiba sem fordult elő. ♦ Amennyi a teljesítményük, annyi a bérük. Előre szá­molnak. Fizetéskor soha nincs vita. Mivel pedig ná­luk íratlan szabály, hogy a munkaidő első percétől az utolsóig dolgozni kell, a tel­jesítményük rendszeresen magas, és így a keresetükkel is elégedettek , Mondja is Kvasz György, az elektromos részleg épí­tésvezetője: — A minőségi munka mel­lett az építési ütem szerinti határidőket betartják. Min­dig 100 százalékon felüli a teljesítményük. Nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy az építésvezetőség 1979- ben 50 millió helyett, 62 millió forint termelési érté­ket produkált. Komolyan veszik, amit csinálnak. A szép munkában gyönyörköd­ni tudnak. Persze a szorgalom és a lelkesedés kevés lenne. Ér­teni is kell ahhoz, amit csi­nálnak. Szakmunkástanuló korukban csak az alapokat szerezték meg, azóta rend­szeresen továbbképzik ma­gukat. Dobos József, a bri­gád vezetője erről így be­szél: — Kénytelenek vagyunk tanulni. Vannak könyveink, prospektusaink, melyek nél­kül el sem tudnánk kezdeni egy-egy munkát. Megbeszél­jük a tennivalókat a terve­zővel, a műszaki ellenőrrel és a művezetővel is. Gyors a fejlődés, nagyon sokrétű a villanyszerelők munkája. ♦ A tudás, a tapasztalat és a szorgalom a mérce. Ez határozza meg a brigádban a „rangsort”, ami a követke­ző: az első és a legmaga­sabb órabérű szakmunkás Dobos József brigádvezető. Utána Gyebrovszki Mátyás és Uhrin Mátyás, majd Szabó Zoltán következik, végül ifj. Dobos Józseffel a brigádvezető fiával zárul a sor. Pontosan ez az életkori sorrend is. — Egyre szigorúbb a ka­tegorizálás, ami jó munká­ra és tanulásra ösztönöz — állapítja meg Gyebrovszki Mátyás, és hozzáfűzi: — Mi magunk is helyeseljük ezt. A két segédmunkásról, Székely Lajosról és Vidove- nyecz Györgyről sem rossz a véleménye. Sőt! Nagyon is jó. — Gyebrovszki Mátyás régi „bútor”, rá lehet bízni egyszerűbb feladatokat. Azért mondom így, mert vannak komplikáltak is, amelyek végrehajtásához né­ha két villanyszerelő sem elég. Naponta reggel héttől dél­után háromnegyed ötig dol­goznak. Véleményük szerint 90 és egynéhány százalék­ban használják ki a munka­időt, ha a munkahelyi és a szakmai művezető biztosítja a feltételeket. Rendszerint nincs semmi fennakadás. Különösen Gombkötő La­jossal. a szakmai művezető­jükkel elégedettek, aki igen lelkesen dolgozik. Ért is ' a feladatához, mert mint a legjobb villanyszerelők egyi­ke lett művezető, most pe­dig szakközépiskolában ta­nul tovább. ♦ Azért nem mindent tarta­nak rendjénvalónak Erre ifj. Dobos József mond egy példát: — Szellőzéshez 50—60 cen­timéter átmérőjű csövet ve­zetnek át a falon. Ha idő­ben csinálják, nincs semmi baj. De előfordul, hogy már minden kgsz, amikor ki­bontják a falat és tönkrete­szik még a villanyvezetéket is. — Mennyi kár keletkezik ebből? — A legnagyobb veszteség az idő, amit nem lehet pó­tolni. Szabó Zoltán veszi át a szót: — Persze forintban ezres, tízezres, országosan pedig milliós károk keletkeznek így. és talán éppen azok mél­tatlankodnak a legjobban, hogy újra és újra „rendezik” az árakat, akik okozzák a bajt. Fodor István műhelybizott­sági titkár dicséri a brigád tagjait, akik valamennyien, Szabó Zoltánhoz hasonlóan nemcsak a saját szűk vilá­guk, hanem az egész társa­dalom méretében gondol­koznak. Meg is jegyzi: én magam is villanyszerelő va­gyok, meg tudom ítélni, hogy dolgoznak Dobosék. Az idén az előző évi átszervezések miatt ugyan csak ezüstko­szorús jelvényt kaptak, de ha a kórház elkészül, sokan meglátják majd a szép mun­kájukat, amivel bizonyára már az aranykoszorús jel­vényt is kiérdemlik. Pásztor Béla A megye AFÉSZ-boltjaiban mindenütt megtalálhatók a me-> zőkovácsházi ÁFÉSZ paplanüzemének szép, színes takarói. Képünkön speciális géppel dolgozzák el a széleket Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents