Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

1980. március 11., kedd Ki tud többet a Szovjetunióról, a Szovjetunióból? Szakmunkástanulók megyei döntője A Kincskereső márciusi száma Ötödik alkalommal hir­dették meg a középfokú tanintézetek diákjainak a Ki tud többet a Szovjetunió­ról politikai vetélkedősöro- zatot. Hosszas viták előzték meg a döntést, hogy a szak­munkásképző-intézetek ta­nulói a döntőig külön vetél­kedjenek-e? A gyakorlat ez idáig bizonyította az új for­ma igazát. Erről a vasárnapi megyei döntőn mi is meg­győződhettünk. * A Békéscsabai Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakiskolában került sor a versenyre. Hat asztal várta a csapatokat. Izgatottan, de nem kapkodva készülődtek a diákok. Felkészítő tanára­ik ellátták őket egy-két jó­tanáccsal, néhány tudnivalót még felfrissítettek emléke­zetükben, majd kezdődhe­tett a játék. Molnár Mária újságíró vezette a versenyt, néhány szóval bemutatkoz­tak a zsűritagok, köztük az elnök Baranyi Sándor, a vetélkedő országos szervező- bizottságának a tagja. Sor­számot húztak a versenyzők: a Gyulai 613-as Szakmun­kásképző Intézet (a Délibáb ifjúsági klub színeiben), a Gyulai Egészségügyi Szakis­kola, a 612-es orosházi szak­munkásképző, a békéscsabai 611-es szakmunkásképző, s a kereskedelmi és vendég­látóipari szakiskola két csapatának diákjai. Az első részben főként írásbeli fel­adatokat kaptak, például szellemi totót. A megoldás változó sikerű volt. A leg­több fejtörést egy versidé­zet írójának megfejtése je­lentette, a történelmi, gaz­dasági kérdésekre több-ke­vesebb biztonsággal feleltek a gyerekek. Volt itt logikai játék, kezdőbetű-sorakozta- tás, célbadobással párosí­tott kérdéscsoport, infor­mációs játék, s a legna­gyobb ügyességet kívánó „sajtótájékoztató” gyakorlat is. Ez utóbbi tette leginkább próbára a versenyzőket; né­hány, a Szovjetunió című lapban megjelent cikk leg­fontosabb fogalmait kapták meg írásban, elolvasták, majd az egy asztalnál ülők meginterjúvolták a sajtótá­jékoztató vezetőjét. Szó esett így a Kara-Kum-sivatagban élőkről, Szocsiröl, a VII. nyári spartakiádról, a Pa- mír-hegységről, az Északi­sark kutatóiról, a világ­óceánok nemzetközi mentő- szolgálatáról és más érde­kességekről. Remek előadás­módjukkal igazi sikert arat­tak az orosházi, s a gyulai szakmunkástanulók. Fegyelmezett, felkészült, jó játék jellemezte az egész versenyt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a pontszámokért folytatott szo­ros küzdelem. A sorrendet csupán egy-két pont döntöt­te el. Vitathatalanul elsők lettek a vendéglátó szakis­kola diákjai, az 1/6. osztály ruházatieladó-tanulói. Iva- nics Edit, Konyecsnyi Mi­hály, Gerhát Pál és Vátkai Zoltán. Április 1-én ők kép­viselik megyénket Budapes­ten a Pataki Művelődési Központban az országos elő­döntőben. Másodikok a gyu­lai 613-as ipari szakmunkás- képzősök, harmadikok a bé­késcsabai 611-es szakmun­kásképző tanulói lettek. Haj­szálon múlott az orosháziak helyezése, őket a holtver­seny villámkérdései sorol­ták a harmadikról a negye­dik helyre. * Az ötéves versenyben volt alkalmunk látni már jobb és gyengébb összeállítást is. Gyakran eszünkbe jutott ré­gebben a kérdések hallatán; mit profitálnak gyerekeink, ha ezekre felkészülnek? Megtanulják, s el is felejtik a lexikális adatokat, ame­lyeket napjaink során oly kevéssé hasznosíthatnak. Most nem voltak kételyeink; fontos ismereteket feltéte­lező, az általános műveltség­hez tartozó, lényegbevágó kérdéseket kaptak, s a zsűri is eszerint döntött. Nem a számok, a holt tudásanyag tükröződött a felkészülésből, hanem politikai, földrajzi, gazdasági, kulturális té­mákról beszélhettek a gye­rekek, a csöppet sem unal­mas, pergő játék során. A kísérő, felkészítő tanárok így vélekedtek a tapasztal­takról : Honti Éva (vendéglátó szakiskola): — 33 csapattal kezdtük a versenyt, közülük 10 került az iskolai döntőbe. Olvastuk és megvitattuk kö­zösen a Szovjetunió számai­ban megjelent cikkeket, örülünk, hogy a szakmun­kástanulók külön versenyez­nek. Igazságosabb így, hi­szen eddig különböző fel­készültségű diákok csak kü­lönböző eséllyel versenyezhet­tek. Gördülékeny, változatos volt a játék, láthatóan él­vezték a gyerekeink. Medovarszki Dóra (egész­ségügyi szakiskola): — Teg­nap este szalagavató bá­lunk volt, ezért drukkolunk ilyen kevesen a versenyző­inknek.’ Csodálom, hogy a többi csapatot nem kísérték a tanulótársaik. A 120 gye­rekünk közül sokan készül­tek és tanultak a vetélkedő­re. Szerintem egyetlen kér­déscsoportnak nem szabadna eldöntenie, hogy elsők, vagy negyedikek leszünk-e? De- hát a játék, az játék ... Osztroluczki István (613. sz. szakmunkásképző): — Komolyan készültek a gye­rekek, főként az osztályfő­nökeik segítségével. Az isko­lában 36 csapatunk indult, 10 került az ottani döntőbe. Büszkék vagyunk ezekre a megyei döntőbe jutott gyere­kekre. Ök a szakmai verse­nyeken is megállják a he­lyüket. Tóth Mihályné, Berki Sán­dor (612. sz. szakmunkás- képző): — Témák szerint osztották fel egymás között a feladatokat a diákok. Ná­lunk 24 csapat készült, hat versenyzett az iskolai dön­tőben. Ügy mondják a gye­rekek, hogy az iskolai nehe­zebb volt, mint ez a mosta­ni vetélkedő. Szerintük több kérdés kellett volna a politi­kai, vagy sport témakörből, hiszen hamarosan itt van az olimpia. László István (611. sz. szakmunkásképző): — A mi iskoltípusunkban nincs orosz nyelvoktatás, történelem sem sok. Ezért nagy jelentőségű számunkra ez a verseny, s az, hogy magunk között, egyenlő esélyekkel indul­hattunk. Osztályonként egy- egy csapat, összesen 58 gye­rek készült nálunk a ver­senyre. A lelkesedésük már megvan a gyerekeknek, a tu­dás még nem az igazi. Har­madikok lettünk a megyei döntőben, de ezek a gyere­kek jövőre újra indulnak, még bizonyíthatnak! * Hat csapat részvételével ugyancsak vasárnap délelőtt, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában ren­dezték meg a gimnáziumok és szakközépiskolák Ki tud. többet a Szovjetunióról? ve­télkedőjének megyei döntő­jét. Az országos versenybe a már korábban is jól szere­pelt Sebes György Közgaz­dasági Szakközépiskola csa­pata mellett a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium csapata jutott. Bede Zsóka Petőfi­emléktúra Mintegy félezer salgótarjá­ni fiatal részvételével ren­dezte meg a KISZ vasárnap a hagyományos Petőfi-em- léktúráját. A KISZ-esek el­zarándokoltak a Somoskőúj­falui Petőfi-kunyhóhoz, amelyben — a nemzedékről nemzedékre szálló emlékezé­sek szerint a költő országjá­rásainak egyikén megpihent —, majd a Salgóvár tövében a Petőfi-márványtáblánál tisztelegtek a szabadságharc költőjének emléke, eszmei öröksége előtt. „Melegebbek az éjek —/ megjöttek, a seregélyek.” — olvassuk Tandori Dezső Ve­rebek, rigók, seregélyek cí­mű vidám tavaszi versében. Iván Ganev bolgár költő verse is egyik kedves tava­szi madarunkról, a gólyáról szól, s az újjáéledő termé­szetről fest színes képet Fe­kete István Március című novellája is. A felszabadulás napjait idézi Enyedy György Vász- ja rejtekhelye című novel­lája, Trencsényi Imre pedig az 1945 utáni első évekről ír, melyeket gyerekként élt át — az inflációtól az első/ úttörőcsapatok megalakulá­sáig. , Maráz László Vetélytár- sak című izgalma« novellája egy fiatal és egy öreg mén — a Vezér — vetélkedését mutatja be. Betyár, a fiata­labb a verekedésben még alulmarad a tapasztalt Ve­zérrel szemben, de a farka­sok elleni harcban már övé a döntő szerep, és öreg tár­sa önként adja neki a meg­Békéscsabán március 8- án a nyomdaipari szakkö­zépiskolában rendezték meg a nyomdaipari szakközépis­kolák országos szakmai ta­nulmányi versenyét magas­nyomó gépmesteri és kézi­szedőszakmában. A rangos versenyen hat békéscsabai és hat budapesti diák mérte össze szakmai felkészültsé­gét. A reggeli órákban kezdő­dött verseny először a szak­mai elméleti tudást számon- kérő írásbeli feladatokkal indult, majd a tanműhely­ben a gyakorlati feladatok tették próbára a versenyző­ket. A négytagú zsűri az egyé­ni versenyben Szalay Klára, a békéscsabai Nyomdaipari Szakközépiskola tanulójának teljesítményét ítélte a leg­jobbnak. A verseny szabá­lyai szerint az első helyezett tanuló felvételi vizsga nélkül Jó — válaszolhatnánk tö­mören és sokértelműen. De vajon ki mit ért ezalatt? Van, aki azt szeretné, ha a máról szólna, más jobban kedveli a történelmi témá­kat. Az egyik néző az izgal­mat, a másik az esztétikai élményt, a harmadik a szó­rakozást, a kikapcsolódást. Kinek a fantasztikus film tetszik, kinek a krimi; kinek meg a dokumentumjáték. Legyen a film színes és szé­lesvásznú, legyen érdekes, fe­szültségekkel teli, legyen an­dalító, legyen felháborító. Szóljon rólunk, szóljon má­sokról, fiatalokról, öregek­ről, szóljon olyasmiről, amit még sohasem láttunk, hal­lottunk. Legyenek benne szép, meztelen színésznők, le­gyenek benne kedvenc fér­fisztárjaink, legyenek benne ismeretlen arcok, legyenek amatőr szereplők. Miért nem megyünk ma­gyar filmekhez a moziba? Mert nem érünk rá, mert a gyerekkel kéll törődnünk, mert a múltkor csalódtunk, mert a kolléganőnk azt mondta, mert most nem di­vat, mert piszkos a mozi, mert a tévé kényelmesebb, mert túl hosszú, mert nin­csenek benne sztárok, mert már megint X a főszereplő, mert politikus a film, mert nem politikus, mert fantasz­tikus, mert unalmas ... Nem megyünk moziba, talán mert nem tanítottak meg bennün­ket filmet nézni. A filmesz­tétika-oktatást csak a közép­iskolákban vezették be, igen alacsony óraszámmal. mentett, ménes feletti vezér- séget. Folytatódik Janikovszky Év,a—Réber László Az úgy volt... című sorozata. A mulatságos „képregény” hő­sét ezúttal mint kisdobos­őrsvezetőt ismerjük . meg, amint a maga ördögien csintalan őrstagjait egy má­sik őrs „angyalkáivál” igyekszik összehozni, hogy kölcsönösen jó hatást gya­koroljanak egymásra. Móser Zoltán Levelek An­nának című néprajzi-műve­lődéstörténeti sorozata ezút­tal a betyárokról és a velük kapcsolatos népköltészeti alkotásokról szól. A szerző ellátogatott ,az egyik híres betyár, Patkó Bandi unoká­jához is, akinek emlékezeté­ben — és faragásain — még él a régmúlt idők betyárvi­lága. A sok szép és érdekes ol­vasnivaló ntellett ezúttal is megtaláljuk a könyvismer­tetést és a rejtvényt. A sikerült illusztrációkat Pásztor Gábor készítette. jut be a nyomdaipari főis­kolára szakmai tárgyakból. A második és harmadik helyezett is békéscsabai ta­nuló volt: Kuti Gábor és Ko­zák Erzsébet. Érthető tehát, hogy csapatversenyben is a békéscsabai szakközepesek vitték e; a pálmát; 939,5 pontos teljesítményükkel. A második helyezett a buda­pesti Ságvári Endre Nyom­daipari Szakközépiskola diákjai 561,5 pontos telje­sítménnyel. A vándorserleg immár harmádik alkalom­mal is a békéscsabai nyom­daipari szakközépiskolások­hoz került. A kimagasló teljesítmény elérésében kiemelkedő sze­repe van a felkészítő taná­roknak. Elméleti tárgyakból Kovács Sándorné és Kovács Gyuláné, míg gyakorlatban Zvolenszki György és Stei­gerwald Ernő készítette fel a diákokat. Tény, hogy az utóbbi né­hány évben a magyar fil­meknek nincs itthon sikerük. Nincs elég nézőjük. Üres, gyér nézőtér előtt, vagy is­kolásokkal és katonákkal „vattázott” termekben vetí­tik. Tény az is, hogy egy idő óta a magyar filmeknek si­kerük van külföldön. Díja­kat nyernek, nézőket vonza­nak, kritikusi elismeréseket aratnak. A siker nem szégyen, el­lenben igen kellemes — mondta egy szellemes fran­cia. Nem az olcsó sikereket, a közízlésnek behódoló fil­meket hiányoljuk (bár nem hiányoznak). Sokkal inkább a jó értelemben vett közön­ségfilmeket. Amelyre akár a látvány ígérete, akár a cse­lekmény fordulatossága mi­att, vagy napjaink problé­mája iránti fogékonyságától vezéreltetve megy a néző. S az olyan filmeket is hiányol­juk, amelyek nemcsak kór­képet adnak, hanem valami célért mozgósítanak is. Nem­csak valami ellen, hanem va­lamiért is születnek. S mind­ez nem mond ellent annak a kívánalomnak, hogy film­jeink legyenek izgalmasak. No, nem a krimi feszültsé­gével, sokkal inkább azáltal, hogy emberi, társadalmi mondanivalójuk keltsen iz­galmat, akár felháborodást. A nézőt késztessék tovább­gondolkodásra, netalán tán cselekvésre is. (—Kádár—) KÉP­Műsorainkat ajánljuk... Van a televíziónak egy 25 perces műsora, amelyet, ha időm engedi, minden vasár­nap délután megnézek. A jö­vő hét kellemes'estéinek ígé­retét sugározza a Műsorain­kat ajánljuk. Ilyenkor min­den tv-játék, filmrészlet sok­kal izgalmasabb, mint ké­sőbb, amikor már együtt lát­juk az egészet. Most vasár­nap például kellemesen le­pődtem meg a hétfői rend­kívüli adásnap lehetőségén. Valóban rendkívüli az ígé­ret, hiszen oly gazdag vá­lasztékot kínált, mint az Arany Nimfa-díjas riport­film, a Háború a Szahará­ban című, vagy az utánoz- hatatlanul szexepiles Barbra Streisand filmje, a Funny Girl. Nem beszélve az egész­ségügyi dolgozók kívánság- műsorának parádés szerep- osztásáról. Megjegyzem, ezek a kívánságműsorok eléggé csalókák. Nem váltak úgy színvonalas televíziós mű­fajjá, mint ahogyan a rádió kívánságműsora rádióssá. Kellett nekünk két csator­nán sugárzott műsor! Most aztán törhetjük a fejünket, melyiket válasszuk, mikor az 1-es és a 2-es is jó progra­mot kínál. Bár legtöbbször a műsorszerkesztők okosan po­litizálnak; amikor véget ér az egyik adó főműsora, kez­dődik a másik, csak legyen erőnk nézni! Kedden is el­látogatnak hozzánk Napóle­on és szerelmei, hogy fel­keltsék a férfinézők irigysé­gét az igazságtalan sors iránt. Napóleonnak nem volt elég a sok győztes csata, még a jobbnál jobb nők is csak úgy hullanak a karjába! Meg is érdemelte a száműze­tését — gondolják, mert ők már tudják a végét. Szerdán megint csak bősé­ges a választék. Szívszorong­va ülünk immáron harma­dik alkalommal a tv elé a Hat év történelme című szovjet—amerikai dokumen­tumfilm vetítésekor. Lenin- grád blokádja a mostani rész címe. Nyomasztó, lelkiisme- retébresztő és szomorúan ak­tuális emlékeztető a film minden kockája. A Tv Zenés Színháza rendszeres jelentkezésével sok örömet szerzett már a zenekedvelő nézőknek. A csütörtöki Mozart-opera, A gzöktetés a szerájból is ön­álló televíziós produkció. A rendezője Szinetár Miklós, a főszereplő szerelmesek Pász- thy Júlia és Gulyás Dénes lesznek. Vitray Tamás mű­sorai reneszánszukat élik. Barátunkká, beszélgetőtár­sunkká válik otthonos köz­vetlenségével, 1-2 suta téve­désével, mozdulatával, nagy­szerű emberségével és nagy tudásával. Pénteken újra lát­juk a Sikerben. A szombati és vasárnapi mérlegen indi­ánfilm, olasz bohóságok, Sardou-vígjáték, Amanda Lear 25 percben, krimi és újra Vitray. Csupán arra vagyok kí­váncsi, ha mindezt a sok érdekes műsort végignézzük, mikor neveljük csemetéin­ket, mikor olvasunk, al­szunk, tanulunk? Még sze­rencse, hogy olykor-olykor kikapcsolhatjuk a televíziót, mert az ígéret szebb volt, mint a valóság ... B. Zs. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Dé­ryné, 6 és 8 órakor: Nick Car­ter, a szuperdetektív. Békéscsa­bai Szabadság: de. 10 órakor: A fej nélküli lovas, 4 órakor: Pie- done Afrikában, 6 és 8 órakor: Akiket a forró szenvedély hevít. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A vasprefektus, fél 8 órakor: Szandakan 8. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Bankrablás, fél 8 óra­kor: Felkavart víz. Gyulai Pető­fi: A trombitás. Orosházi Parti­zán : Skalpvadászok. Szarvasi Táncsics: Élve vagy halva, 22 órakor: Szelíd motorosok. A szarvasi gimnazisták kérdéseket tesznek fel az „ellen­félnek” Fotó: Gál Edit Tanakodás a szakmunkástanulók versenyén Békéscsabai siker a nyomdai szakközépiskolák versenyén Milyen legyen a magyar film?

Next

/
Thumbnails
Contents