Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP An: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM Tanácskozott a megyei pártértekezlet Pártunk kipróbált politikájának talaján a fejlett szocializmus sikeres építéséért A pártértekezlet elnöksége Frank Ferenc elvtárs szóbeli előterjesztése — mindvégig nagy érdeklő­déssel kísérte és értékelte a külpolitikai helyzetet. A párttagság és a lakos­ság jól tudja, hogy pártunk és kormányunk külpolitikája töretlen, a marxizmus—leni- nizmus, az internacionaliz­mus elveire épül, figyelembe veszi nemzeti, a forradalmi erők nemzetközi érdekeit, és szövetségeseivel együtt sík- raszáll az enyhülési folya­mat elmélyítéséért. A köz­vélemény azonban azt is lát­ja és tapasztalja, hogy az enyhülési folyamat ellent­mondásosan, az imperializ­mus meg-megújuló támadá­sa közepette megy végbe. Különös élességgel jutott ez kifejezésre az elmúlt he­tekben, amikor is az enyhü­lés-ellenes erők — minde­nekelőtt az Amerikai Egye­sült Államoknak a fegyver­kezésben közvetlenül érde­kelt monopoltőkés körei — éles támadást indítottak el­sősorban a békét következe­tesen védelmező Szovjetunió ellen. Ezek a csoportok már az enyhülési folyamat köz­ponti eseményének számító helsinki konferencia ellen is határozottan felléptek. Mint­hogy az értekezlet megtartá­sát nem tudták megakadá­lyozni, az utolsó pillanato­kig arra törekedtek, hogy legalább az USA ne vegyen azon részt, s még a viszony­lag kötetlen, az Egyesült Ál­lamok cselekvési szabadsá­gát lényegesen nem korláto­zó záróokmány aláírásával se vállaljon kötelezettséget az enyhülés mellett. Az amerikai reakció a nyugat-európai, illetve a ja­pán szélsőséges körökkel szo­ros szövetségben, valamint a kínai vezetők szándékait mindinkább kihasználva, a helsinki értekezlet után erő­sítette ellentámadását, és különösen Carter elnök - hi­vatalba kerülése óta fokoza­tosan az USA kormánypoli­tikájának rangjára tudta emelni törekvéseit. A mind­ezt. jelző legfontosabb té­nyek a következők: — 1977 elején a csupán néhány hónapja hivatalban levő Carter-kormányzat egy­oldalúan elállt a Ford elnök által aláírt 1974-es szovjet— amerikai vlagyivosztoki kö­zös nyilatkozat elveitől, pe­dig ezeknek az elveknek az alapján hamarosan meg le­hetett volna kötni a SALT— 1^. egyezményt. — Az Egyesült Államok Carter-féle vezetése 1977 őszén felrúgta a közel-keleti helyzet rendezéséről szóló szovjet—amerikai nyilatko­zat elveit, s tető alá hozta a Camp David-i külön megál­lapodást. — 1976—77-től kezdődően a NATO-országok széles kö­rű propaganda-hadjáratot in­dítottak a szocialista orszá­gok ellen az emberi jogok ürügyén, akadályozták az 1977 őszén kezdődött belgrá­di konferencia eredményes munkáját. — Bár hosszabb huza-vona után, Carter elnök aláírta a SALT—II. szerződést, a rati­fikálást bizonytalanná tet­ték. A törvénybe iktatás ha­logatása érdekében 1979 őszén a kormányzati körök is részt vettek a szovjet csapatok „kubai jelenlétéről" szóló abszurd vádaskodás­ban, a szovjet—amerikai vi­szony elmérgesítésében. — A múlt év december elején a NATO a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok minden erőfeszítése és konstruktív javaslatai elle­nére döntést hozott arról, hogy új típusú középható­sugarú amerikai nukleáris fegyvereket helyeznek el Nyugat-rEurópában. Az imperialista erők által már jelentősen kiélezett nemzetközi helyzetben került sor a Szovjetunió afganisz­táni segítségnyújtására, amely indokolt és elkerülhe­tetlen lépés volt, a szovjet elvtársak minden körül­ményt és következményt fi­gyelembe véve döntöttek az akció mellett, amely nem­csak a Szovjetunió, a többi szocialista ország ügye is. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok a már korábban el­határozott enyhülés ellenes lépéseket, szándékokat is az afganisztáni eseményekkel indokolva, lényegében hideg- háborús jellegű állapotokat teremtett meg a szovjet— amerikai kapcsolatokban. Világméretű propaganda- kampánnyal, az ismert gaz­dasági-katonai intézkedések­kel minden területen a mi­nimálisra szorította vissza a szovjet—amerikai együttmű­ködést. A rendkívül éles amerikai reagálásban szerepet játsza­nak az USA által az utóbbi években a nemzetközi szín­téren elszenvedett vereségek, az Egyesült Államok befo­lyásának szűkülése a világ­ban. Hozzájárult ehhez az a felismerés is, hogy az USA már nem csupán katonailag és politikailag, hanem a kí­vülről származó energiahor­dozóktól, nyersanyagoktól való függése miatt, gazdasá­gilag is egyre inkább sebez­hetővé válik. Végül nem le­het lebecsülni a belpolitikai szempontot, a közelgő elnök- választások jelentőségét sem az amerikai kormányzat ma­gatartásában. A helyzetet súlyosbítja, hogy az Egye­sült Államok céljainak el­érése érdekében olyan fel­háborító, alantas manőve­rektől sem riad vissza, mint a nemzetközi olimpiai moz­galom szétrombolása, a tudo­mányos, kulturális kapcsola­tok szétzilálása. (Folytatás a 2. oldalon) Frank Ferenc elvtárs, a párt megyei első titkára kö­szöntötte a pártértekezlet minden résztvevőjét, köztük Korom Mihály, Fehér Lajos, Vass Henrik elvtársakat. Majd a pártértekezlet elnö­kének, munkabizottságá­nak megválasztása után Szabó Miklós megyei titkár elnökletével megkezdődött a tanácskozás. A megye több mint ki- lencszáz pár talapszervezeté­nek harmincháromezer tag­ját képviselő küldöttek a tanácskozás során az alábbi napirendeket vitatták meg: O A pártbizottság be­számolója a XI. kong­resszus óta végzett munkáról. O A kongresszusi irány­elvek vitája, és állás- foglalás az észrevéte­lekben, javaslatokban. O A pártbizottság tagjai­nak és a kongresszus küldötteinek megvá­lasztása. A vita megnyitása előtt Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tett szóbeli kiegé­szítést a pártbizottság meg­bízásából az írásos beszá­molóhoz. Tisztelt Pártértekezlet! A XI. kongresszus óta el­telt időszakban sok tekintet­ben új és nehezebb feltéte­lek közepette végeztük mun­kánkat. A világpiaci viszo­nyok gyökeres változása, sa­ját gyengeségeink minden eddiginél nagyobb erőpróba elé állítottak bennünket. A csak mennyiségről a minő­ségre való áttérés, a gazda­ságtalan termelés csökkené­se, illetve fokozatos felszá­molása, a termékszerkezet váltása, a hatékonysági kö­vetelmények előtérbe helye­zése a munkában nem zök­kenők nélkül mentek és mennek végbe. A pártszer­veknek és pártszervezetek­nek tehát egyfelől igazodni­uk kellett az új gazdaságpo­litikai gyakorlathoz, a meg­növekedett gazdasági követel­ményekhez, másfelől — a gazdasági vezetőkkel együtt — számolniuk kellett azok­kal a nemzetközi negatív gazdasági hatásokkal, ame­lyek a hetvenes évek köze­pétől hazánk gazdaságát sem kerülték el. Kedves Elvtársnők! Tisztelt Elvtársak! Az elmúlt öt évben jelen­tős események zajlottak le a nemzetközi életben. A me­gye párttagsága — és széle­sebb értelemben lakossága is Tegnap, szombaton reggel 9 órakor kezdte meg mun­káját Békéscsabán a megyei pártértekezlet. A küldöttek és meghívottak már jóval 9 óra előtt gyülekezni kezdtek a pártértekezlet színhelyén, a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban. Már korábban megkapták a küldöttérte­kezlet írásos anyagait: a megyei pártbizottság beszámo­lóját, a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét a kong­resszus irányelveihez. Ezeken kívül kedves figyelmesség­ként a Kner Nyomdából néhány napja kikerült, Pen- za és Békés testvérmegyei kapcsolatának évtizedét be­mutató, „Barátságunk 10 esztendeje” című, színes fény­képekkel is illusztrált, több mint 160 oldalas könyv el­ső példányait, aztán egy-egy minikönyvet, amely „Híd” címmel a békési tájak költőszülötteinek lírájából nyújt válogatást, és amelyet a Kohán Műhely alkotásai dí­szítenek. (A Kner Nyomda munkája.) A Békés megyei Népújság egy-egy aznapi példánya is a küldöttek ke­zébe került. A néhány perces várakozás a pártértekez- let kezdetéig így még gyorsabban telt: ki olvasott, ki elvtársaival folytatott baráti eszmecserét. Békés megye kommunistáinak tanácskozásán részt vett Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Partizán Szövetség elnöke, Vass Henrik, a Központi Bizottság tagja, a Párttörténeti Intézet igazgatója. Velük együtt az elnökségben foglalt helyet: Klaukó Mátyás, a KEB tagja, nyugdíjas, dr. Abrahám Béla, Békéscsaba uárosi pártbizottság első titkára, Apáti Nagy Gábor tsz-elnök- helyettes, Bartyik Istvánná iskolaigazgató, Bezdán János csontozó, Böszörményi Andrásné kötőnő, Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára, Csávás Sándor hőkezelő, dr. Csentes Mihály, BM határőrség kerületparancsnoka. Dumitrás Mihály nyugdíjas, Duna Mihály, a KISZ MB első titkára, Elek lmréné gépi varró, Enyedi G. Sándor, a megyei Népújság főszerkesztője, Farkas József esz­tergályos, dr. Fekete Antal megyei főügyész, Fónád Já­nos kovács, Fórján Zoltán olvasztár, Frank Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Ha­raszti János, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, Írházi Lajosné, az SZMT vezető titkára, dr. Jakucs Ta­más, a megyei bíróság elnöke, Jova Péterivé gépkezelő, Juhász András, a hadkiegészítési és területvédelmi pa­rancsnokság parancsnoka, Juhász Mátyásáé munkás. Juhász Sándor pártvezetőségi titkár, Kardos Ernőné igazgató, Kása Ferenc gépszerelő, Kovács Sándorné munkás, Maczák Sándorné munkás, Major Andrásné nyugdíjas, Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára, Németh Ferenc szakmunkás, országgyűlési képviselő, Pozsár Györgyivé tésztaüzemi dolgozó, Szikszai Ferenc HNF megyei titkár, Székely Tamás színész, Tóth László­vá szakmunkás, Tóth Pál megyei munkásőrparancsnok. Varga István, a szeghalmi járási pártbizottság első tit­kára, Zöld Jánosné pártvezetőségi titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents