Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-07 / 56. szám

1980, március 7„ péntek o Hz országgyűlés elfogadta az atomenergiáról szóló törvényt (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Markója Imre előter­jesztése után vita követke­zett, melynek során felszó­A Szovjetunió és a szocia­lista országok évtizedek óta küzdenek az atomenergia bé­kés célú alkalmazásáért. Is­meretes, hogy a világ első atomerőművét 1954-ben a Szovjetunióban helyezték üzembe, és azóta, lendületes atomerőmű-építési program bontakozott ki, amelynek eredményeit a szocialista kö­zösség országai is hasznosít­ják. A mi számunkra az atom­energia legnagyobb jelentő­sége annak energetikai hasz­nosításában van. A nukleáris energiát min­denekelőtt villamosenergia- fejlesztésre kívánjuk hasz­nosítani, távlatilag azonban technológiai és kommunális hőszolgáltatásra szintén szá­mításba vesszük. Pakson 1760 megawatt összetelj esi tményű atomerőművet építünk, s ez lesz a VI. ötéves tervben a villamosenergia-ellátás bőví­tésének legfőbb forrása. A tervidőszak végén a hazai lalt dr. Vida Miklós, dr. Bognár Rezső és Szekér Gyu­la miniszterelnök-helyettes. villamosenergia-szükséglet 20 százalékát már az atomerő­mű fogja fedezni. Az erőmű első reaktora 1981-ben kap­csolódik be a villamosener- gia-szolgáltatásba. Egyezte­tés alatt áll atomerőmű-épí­tési programunk újabb, a bicskei hőerőmű építését kö­vető szakasza is, amely a 80- as évek végén és a 90-es évek elején további néhány ezer megawattal fogja bővíteni az atomerőművi kapacitásunkat. A KGST 1979. évi nyári tanácsülésén — az 1981-től 1990-ig terjedő időre — az atomerőművi berendezések sokoldalú nemzetközi gyár­tásszakosítására és kölcsönös szállítására kormányközi egyezményt írtunk alá. Ez az egyezmény 10 év alatt a szocialista országokban — a Szovjetunióan kívül — 37 000 megawatt atomerőművi vil­lamos teljesítmény létreho­zását irányozza elő. A paksi atomerőmű jelen­leg az ország legnagyobb és legbonyolultabb beruházása. Megvalósítása mind a beru­házásért felelős Nehézipari Minisztériumot, mind pedig a kivitelező munkákat végző építőipar, továbbá a kohó- és gépipar és más ágazatok vállalatait nagy erőpróba elé állítja. Meg kell vallani, hogy a felkészülés e feladat el­végzésére — többek között a szükséges ismeretek hiánya miatt — nem mindenben volt megfelelő. Az erőmű építése pontos, szervezett munkát követel mindannyi­unktól. A kormány intézke­déseket tett, hogy a népgaz­daság jelenleg leghosszabb ideig tartó és műszaki szem­pontból legigényesebb beru­házására a megfelelő erőt koncentrálva a kivitelezés meggyorsuljon. A munka fel- gyorsulására és nagyságára jellemző, hogy a kivitelezett munkák éltéke 1979-ben csaknem 7 milliárd forintot tett ki. Egy év beruházása nem sokkal kevesebb, mint az előző évek során teljesí­tett összes — 7,8 millárd fo­rint összegű — beruházás ér­téke. Az építkezésen dolgo­zók létszáma megközelíti a 10 000 embert. A mozgósított hatalmas anyagi és szellemi erő, az ott dolgozók lelkese­dése és hozzáértése a beru­házás sikeres megvalósításá­nak egyik biztosítéka. Igen nagy figyelmet fordítunk a minőségre, továbbá arra, hogy teljesüljenek mindazok a műszaki követelmények, amelyek az ilyen létesítmé­nyeknél elengedhetetlenek. Hazánkban a lakosság tel­jesen nyugodt lehet afelől, hogy kormányunk minden szükséges intézkedést meg­tesz a nukleáris biztonság ér­dekében. A tömegtájékozta­tási intézmények, a közmű­velődést és az oktatást irá­nyító szervezetek fontos fel­adata, hogy bemutassák a tudomány és a technika ob­jektív érveit az atomerőmű­vek biztonságáról. Ügy gondolom, a törvény- javaslat megfelelő keretet te­remt ahhoz, hogy az »atom­technikát országunk javára tudjuk hasznosítani. A törvényjavaslat elfoga­dását javasolom. A vita összegzése után a képviselők elfogadták az atomenergiáról szóló tör­vényt. Második napirendi pontként a népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámo­lóját vitatta meg az ország- gyűlés Katona Imrének, az Elnöki Tanács titkárának előterjesztésében. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységében és országunk külpolitikájá­nak gyakorlati megvalósítá­sában jelentős feladatok há­rulnak az Elnöki Tanácsra. Ebben külpolitikánk alapve­tő elvei, a szocializmus, ^a bé­ke szolgálata vezérel ben­nünket. Az, hogy szilárdul­jon és tovább fejlődjön a békés egymás mellett élés, az enyhülés irányzata. A külpolitikai elvek meg­valósításában nagy jelentő­ségűek azok a magas szintű látogatások, amelyeket az Elnöki Tanács tisztségviselői és tagjai tettek számos or­szágban. Közülük csak a leg­jelentősebbeket kiemelve az elmúlt időszakból: emlékez­tetünk Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának mindenek­előtt a testvéri szocialista országokban, valamint több pyugat-európai országban, illetve Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Latin-Amerikában, néhány ázsiai országban és Ausztriá­ban tett hivatalos látogatásá­ra. Tovább'’ erősítette baráti kapcsolatainkat, együttműkö­désünket a testvéri szocialis­ta országokból nálunk járt magas szintű küldöttségek látogatása. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének számunkra megtisztelő, hazánkban tett hivatalos, baráti látogatása. összegezve: megállapítha­tó, hogy az Elnöki Tanács az alkotmány előírásaival összhangban végezte felada­tát, szoros együttműködés­ben az országgyűléssel és a Minisztertanáccsal. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy a beszámolót fogadja el. Harmadik napirendi pont­ként hangzott el a legfőbb ügyész beszámolója. Katona Imre Feladatainkat a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek követelményei szabták meg. Alkotmányunk szerint az Elnöki Tanács őrködik a Magyar Népköztársaság alaptörvényének végrehajtá­sán és alkotmányossági fel­ügyeletet gyakorol a taná­csok felett. Megállapítható: az állami életben a törvé­nyesség biztosított volt és to­vább fejlődött. Az elmúlt években tovább erősödtek a szocialista társa­dalmi viszonyok, és ezzel összhangban fejlődött jogal­kotásunk is. Kiemelkedően fontos feladat volt, hogy — társadalmi fejlődésünkkel C összhangban — folyamatosan korszerűsítsük jogrendsze­rünket. Ennek során — a fejlett szocializmus építésé­nek érdekében — összhangot teremtettünk a társadalmi fejlődés megváltozott köve­telményei és a magas szintű jogszabályok között. A jog­rendszer reformjának mint­egy tíz évvel ezelőtt megkez­dett végrehajtásában az or­szággyűlés mellett az Elnöki Tanácsra is jelentős feladat hárult. Az Elnöki Tanács — az országgyűlést helyettesítő jogkörében — az alapvető el­vek és rendelkezések érintet­lenül hagyásával, kisebb-na- gyobb mértékben kiegészí­tett, korszerűsített egyes tör­vényeket. Törvényerejű ren­deleteket alkottunk az állam­élet fejlesztése, a gazdasági építőmunka feltételeinek ja­vítása, a szociális, a kulturá­lis és a közművelődési célok jobb megoldása érdekében. Kiemelkedő jelentőségűek ezek közül azok, amelyek a szövetkezeti, a földtulaj don- és földhasználati törvény mó­dosítását és kiegészítését tar­talmazzák. Továbbá azok, amelyek a gazdasági társulásokról, a kisiparról, a magánkereske­delemről rendelkeznék. Je­lentősek az állami kitünteté­sekről, a Munka Törvény­beszéde könyvének módosításáról, a társadalmi bíráskodásról, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló tör­vényerejű rendeletek. A tár­sadalmi viszonyok jogi sza­bályozást igénylő körében összesen 60 törvényerejű ren­deletet alkottunk. A fogszabályok e nagy számának hallatán jogosan kérdezhetik, tisztelt képvise­lőtársak: nem tévedtünk-e a túlszabályozás területére? Nem állíthatjuk, hogy nem fenyeget ilyen veszély. De úgy véljük, hogy ez elsősor­ban nem a magas szintű jog­szabályok oldaláról fenyeget. Tudatában vagyunk annak, hogy a jogszabályok rende­zése és egyszerűsítése terén — a kétségtelen fejlődés el­lenére — sok még a teendő. A Minisztertanács e vonat­kozásban megfelelő intézke­déseket tett a közelmúltban, A kormány a gondos és kö­rültekintő előkészítéssel, az alapos indokolásokkal, ese­tenként pedig a végrehajtási jogszabályok egyidejű bemu­tatásával jelentősen hozzájá­rult jogalkotó munkánk ered­ményességéhez. A településhálózat fejlesz­tésének keretében az elmúlt öt évben 13 nagyközségnek adományoztunk városi ran­got. Városaink száma így 96-ra emelkedett, s területü­kön él a lakosság több mint 53 százaléka. A valós igé­nyekből kiindulva, a városok egy részéhez csatoltuk a vonzáskörzetükben levő köz­ségeket. Számos községet egyesítettünk, és megszüntet­tünk olyan járásokat, ame­lyek elvesztették korábbi szerepüket. A jogszabályalkotás mel­lett az Elnöki Tanács mun­kájának jelentős hányadát adják az egyedi döntések. Ilyenek az állampolgársági, a kegyelmezési, a kinevezési és a kitüntetési ügyek, ame­lyekről részletesen szólt az Elnöki Tanács titkára, majd a következőket mondotta: Szekér Gyula felszólalása Dr. Szíjártó Károly előterjesztése — Tevékenységünket eb­ben az időszakban is az al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően végeztük. Alap­elvnek tekintettük, hogy mindenki köteles megtarta­ni a dolgozó népünk érdeke­it kifejező törvényeket, ugyanakkor minden állam­polgár ezek védelme alatt áll. — Az állampolgárok több­ségére a törvénytisztelő, a jogszabályi rendelkezéseket követő, fegyelmezett maga­tartás volt jellemző az elmúlt években is. A bűnüldöző és igazságügyi szervek eredmé­nyesen tevékenykedtek, biz­tosították a jogszabályoknak megfelelő felelősségre vo­nást. Mindezek — az egyéb tényezőkkel együttesen — hozzájárultak a törvényes rend biztosításához. Hazánk­ban változatlanul szilárd a törvényesség Mindez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy ne fordult volna elő olykor még súlyos, a közvé­leményt is élénken foglal­koztató bűncselekmény vagy más, a bűnözésen kívül eső jogsértés. — A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények­nél 1979-ben 5,6 százalékos csökkenést állapíthatunk meg. E kategórián belül ugyanakkor mintegy 16 mil­lió forinttal növekedett a bűncselekményekkel okozott kár. A korábbi évben 35, az elmúlt esztendőben pedig 47, félmillió forinton felüli kárt okozó bűncselekmény vált ismertté. — Az erőszakos és garáz­da jellegű bűncselekmények száma 3,2 százalékkal csök­kent. Ezen belül a rablások száma az előző évi 712-ről 924-re emelkedett. Az em­berölések és emberölési kí­sérletek száma 7,6 százalék­kal csökkent. E bűncselek­ményekből 1978-ban 490, ta­valy 453 vált ismertté. Az állam és emberiség elleni bűncselekmények bűnözésen belüli aránya a múlt évi 0,2 százalékról 0,1 százalékra csökkent. A közlekedési bűncselek­mények száma 12,9 százalék­kal csökkent, de még mindig magas volt — 12 763 — az it­tas járművezetéssel elköve­tett bűncselekmények száma. A közutakon a múlt év augusztusában bevezetett se­bességkorlátozás az energia­takarékosságon túlmenően — az előzetes értékelések sze­rint — kedvezően hatott a lakott területeken kívüli balesetek számszerű alaku­lására. Elsősorban a halálos és a súlyos sérülést okozó balesetek száma csökkent. A vagyonvédelemről el­mondta: — Tapasztalataink­ból kiderült, hogy elsősor­ban a szövetkezetekben, de több más gazdálkodó szer­vezetnél is találkozhatunk még súlyosan kifogásolható gazdálkodási fegyelmezetlen­ségekkel. Ez — az esetek többségében — a már bekö­vetkezett konkrét jogsértés mellett, olyan általános szemléletet is kialakíthat az adott egységnél, amely kü­lönböző bűncselekményekre ösztönözhet. Egyes helyeken például a szövetkezetek a vagyonkezelés szempontjá­ból megbízhatatlan szemé­lyekre bízzák vagyontárgya­ik kezelését. — A közmorálra is káro­san ható jelenségek felszá­molása nem kizárólag bűn­üldözői feladat. Ebbői a je­lenleginél lényegesen ná- gyobb részt kell vállalniuk az ellenőrző szerveknek, ezek dolgozóinak és vala­mennyi munkahelyi közös­ségnek, mert, csak ilyen szé­les körű összefogás teremt­heti meg a bűnözés okainak csökkentését. Szólt a továbbiakban a törvényességi óvások, a ki­sajátítási eljárások, a mun­kavédelmi jogszabályok vég­rehajtásának tapasztalatai­ról. Az ügyészi apparátus tag­jai a jövőben is helytállá­sukkal biztosítják a törvé­nyességi és jogpolitikai kö­vetelmények érvényesülését — mondotta befejezésül a legfőbb ügyész. A vita után a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámo­lóját hallgatta meg a testü­let. Dr. Szakács Ödi A Magyar Népköztársaság bíróságai a beszámolási idő­szakban is teljesítették az alkotmányban é® a bírósá­gokról szóló törvényben rög­zített. feladatokat: védték az állami, gazdasági és társa­dalmi rendet, az állampol­gárok jogait; a törvényben megfogalmazott keretek kö­zött büntették a bűncselek­mények elkövetőit. A közvéleményt nem egy­szer nyugtalanítják azok a kiemelkedően súlyos bűn­ügyek, amelyekben emberi élet esett áldozatul. Bírósá­gaink szemlélete egységes abban, hogy a törvény szi­gorának alkalmazása indo­kolt a legsúlyosabb megítélés alá eső, különös kegyetlen­séggel, nyereségvágyból vagy több emberen elkövetett emberölés elkövetőjével szemben. Ezt tartjuk irány­adónak az ilyen ügyek elbí­rálása során is. A vagyon elleni bűncse­lekmények megítélésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság több elvi iránymu­tatásban hívta fel a bírósá­gok figyelmét arra, hogy a büntetés kiszabásakor sú­lyosbító körülményként: kell figyelembe venni, ha a bűn- cselekménnyel a társadalmi ■tulajdont sértették. Büntető eljárási törvé­nyünknek alapvető célja. in beszámolója hogy szilárdítsa ,a szocialis­ta törvényességet, a társada­lom és az állampolgárok jogvédelmét, egyszerűsítse és gyorsítsa a büntető eljá­rás lefolytatását és a lehető legszélesebb körben biztosít­sa a védelem elvének az al­kotmányban is lefektetett érvényesülését. Az elmúlt időszakban ennek is sikerült eleget tennünk. A válások száma nálunk továbbra is rendkívül magas, és ez számos társadalmi gond okozója. Változatlan állás­pontunk, hogy a még meg­menthető házasságok családi békéjének helyreállítása ér­dekében nemcsak a bírósá­goknak, hanem a közvetlen környezetnek, társadalmunk-, nak is befolyásoló szerepet kell betöltenie. Ugyanakkor nem lehet cél a mindenáron való kibékítés. A? indokolat­lan szigorítás nem vezetne tartalmas családi kapcsola­tok kialakítására. A tapasztalatok szerint a házassági bontóperekben napjainkban nemcsak a há­zasság felbontása, hanem a bontáshoz kapcsolódva a gyérmekelhelyezés, a lakás­használat és a házassági kö­zös vagyon megosztása is élénk vitákhoz, a szemben álló érdekek ütközéséhez ve­zet. A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatta azt a gyakorlatot, hogy a volt házastársak lakása haszná­latának rendezése során az irányadó rendelkezéseket a családvédelmi érdekek figye­lembevételével kell alkal­mazni. A rendezés során nyo­matékosan figyelembe kell venni a közös kiskorú gyer­mekek érdekét. Ezt követően a Polgári Törvénykönyv módosításáról és az ezzel összefüggésben kiadott új jogszabályokról szólt, majd így folytatta: A . Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben is követke­zetesen arra törekedett, hogy a gazdasági pereket a lehe­tőségek szerint rövid idő alatt bírálja el; a feltárt, hi­bákat és hiányosságokat ele­mezve kellően megalapozott határozatokat hozzon, hogy ily módon elősegítse a gaz­dálkodó szervezetek kapcso­lataiban a népgazdasági ér­dek fokozottabb érvényre juttatását és a szerződési fe­gyelem megszilárdítását. Amikor hazánkban az egyik központi feladat a gazdálkodás hatékonyságá­nak fokozása: össztársadal­mi érdeknek, de az egyes dolgozók közvetlen érdeké­nek is tekintettük és tekint­jük a munkafegyelem erősí­tését — hangoztatta a továb­biakban. A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi ítélkezés irányí­tása során a körülmények követelte szigorúbb mérték­kel bírálta el a munkafe­gyelem megsértéséből szár­mazó vitákat. A fegyelmi ügyekben foly­tatott szigorú gyakorlat mel­lett ugyanakkor fontos ér­deknek tekintjük, hogy a gazdálkodás hatékonyságá­nak fokozására irányuló tö­rekvés megvalósítása során ne szenvedjen sérelmet a munkahelyi demokrácia. To­vábbá azt is. hogy a szigo­rúbb gazdasági követelmé­nyekre hivatkozással egyes vezetők a munkajog eszkö­zeivel ne fojthassák el, il­letve ne torolhassák meg a bírálatot, s hogy mindenütt érvényre jusson az egyes dolgozók jogos érdekeinek következetes védelme — mondotta. A vita és napirendek el­fogadása után az országgyű­lés felhatalmazta az Elnöki Tanácsot, hogy 1980. június 8-ra írja ki az országgyűlési képviselői és általános ta­nácstagi választásokat. Apró Antal ezt követően megkö­szönte a képviselők eddig végzett munkáját,, és ezzel véget ért az országgyűlés ta­vaszi ülésszaka.

Next

/
Thumbnails
Contents