Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYE! TANÁCS LAPJA 1980. MÁRCIUS 30.. VASÁRNAP Ara: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Egységben a kipróbált úton B efejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, nyilvánosságra került a párt lefőbb fórumának határozata is. Az előzetes várakozást igazolta a tanácskozás, a Központi Bizottság beszámolója, a vita, a határozat. Nem ért meglepetés, s még kevésbé csalódás bennünket. Kipróbált politikánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a kipróbált politikának egyik legfontosabb eleme a nyíltság, az őszinteség, a párt és a tömegek kölcsönös bizalma; ezért tudhattuk, mi lesz a kongresszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csalódás, váratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész ország tanúja, résztvevője lett. Felelősségteljes, az ered- , ményeket és a gondokat reálisan számba vevő munka folyt a kongresszuson, s a vita egy-egy részlete, valamint egésze a cselekvőkészség kinyilvánítása volt: folytatni, és az eddigieknél következetesebben, célratörőbben végrehajtani a párt kipróbált politikáját. Életünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavaiban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökéltség, a cselekvés egységének erőteljes kívánsága ismétlődött a vitában. A Minisztertanács elnökének mondataiban éppúgy, mint a csőgyári munkás, a szénbányász, az orvosprofesszor, a termtlőszövetkezeti elnök, a megyei első titkár, a tanácselnök, a SZOT főtitkára, a vállalati vezérigazgató, az '-egyetemi hallgató észrevételeiben, javaslataiban. Ennek a magatartásnak, a párt és a nép egységének megkülönböztetett hangsúlyt, elsődleges figyelmet adott a vita összefoglalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt, mint a Központi Bizottság véleményének megerősítését: van elegendő erőnk a gondok fokozatos legyűréséhez, a szocialista építőmunka töretlen, de a megváltozott körülményekhez igazított, ezért sokféle elemében a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kongresszusi vita kritikai megállapításokban, bíráló észrevételekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emelvényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik ötéves terv jelentős létesítményei, a népgazdaságban 1979-ben megkezdődött folyamatok kellő figyelmet kaptak, hiszen az ilyen és hasonló eredményekre támaszkodva haladtunk tovább. Hogyan tovább: ezzel a kongresszus fő gondolati csomópontjához jutottunk el, mert a vita egyöntetűen azt bizonyította, hogy dolgozunk ; mert dolgozhatunk jobban, hatásosabban, a megváltozott körülményekhez rugalmasabban igazodva, s nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Van világos célunk és van erőnk — mondotta a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János, szinte jelszóvá fogalmazva az ilyen elhatározásokat és törekvéseket, egyben indokolását is adva az örvendetesen gyarapodó, a holnapot jól szolgáló tetteknek, terveknek, amelyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kollektívák serege alkalmas és képes rövid idő alatt felnőni a magasabb követelményekhez. Sokféle szemszögből igazolta a kongresszus, hogy növekszik azok tábora, akik fölhagytak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredményességről, a kezdeményezés értékéről, társadalmi fontosságáról, mint eddig. Ennek a más diódon gondolkozásnak, s vele párhuzamosan a másként cselekvésnek megkülönböztetett figyelmet szentelt a párt XII. kongresszusa, olyan értelemben is, hogy a fő helyek egyikére emelte az ifjúság, a szocialista építés utánpótlásának helyzetét, s félreérthetetlenül kimondva azt is: az egyéni boldogulásnak nincs más útja, mint a közérdek fölismerése, érvényesítése. Amiből logikusan következik: társadalmunknak, sokkal inkább, mint eddig, a munka társadalmának kell lennie, de ennek útját nemcsak új határozatokkal, újabb tervek, jelentések papírhegyeivel egyengetve, hanem a végrehajtás jobb megszervezésével, az ellenőrzés következetességével kell végigjárni, nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Ennek szükségességére, elengedhetetlen- ségére int, hogy a következő öt esztendőben reálisan nem jelölhető meg más fő cél, mint lassúbb fejlődési ütem mellett, a gazdálkodás, a termelés minőségi jellemzőinek erősítése, a versenyképesség fokozása, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az életszínvonal megszilárdítása. Ennek a fő célnak kell alárendelni - a nemzeti jövedelem belső fel- használásának növekedési ütemét, az ipari termelés bővítését; a nemzeti jövedelem 15—17 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem hat- százalékos gyarapodása ezért látszik megalapozottnak — elérhetőnek — a hatodik ötéves terv esztendeiben. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk bizonyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változásokat, a magyar népgazdaságot a felszabadulás óta legsúlyosabban érintő hatásokat, azt vélve, nincs közünk hozzá. A szocialista Magyarország kiállta a világgazdaság változásai okozta próbát, a tömegek nagy politikai érettségről tettek tanúságot, ám elkerülhetetlen volt a fölismerés: a megszokott módon elért teljesítményeink nem elegendőek. Majdnem hatvanan léptek fel küldöttként a kongresz- szusi terem szónoki emelvényére, s mindannyian fontosnak tartották, hogy emlékeztessenek, olykor bíráló szavaikkal is, pz országépítő munka nagyszerű eredményeire, amit a Központi Bizottság beszámolója így fogalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt vezetésével a dolgozó magya?” nép. S éppen ennek a meg- alkotottnak a féltése, megőrzésének vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk, megszilárdítanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kongresszuson felszólalók szavaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotómunka feltételeinek folyamatos megteremtésére, megtartására tett nemzetközi erőfeszítéseink, a szövetségi politikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban foglaltakkal megegyező iránya. Ennek a jövőnek ötvöző anyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelése (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gyakorlatának föladása, a kezdeményező kollektívák, vezetők fokozott támogatása, megbecsülése. Kommunisták serege, 812 ezer párttag nevében, megbízásából tanácskozott, határozott a XII. kongresszus. Mégis, joggal feltételezhetjük: a dolgozó nép széles tömegei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyíltság, a kipróbált politika folytatásának óhaja arra a gyakorlatra támaszkodik, amelyet a párt majdnem negyed- százada folytat, s amelynek köznapian megfogalmazott lényege az elvi kérdésekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában a rugalmasság. Hazánk nemzetközi tekintélye ugyancsak ennek a politikai módszernek a következménye, hiszen — a kongresszusi határozat fogalmazásával élve — a nemzeti érdek elválaszthatatlan az internacionalizmustól, a békéért vívott harctól, a népek közötti megértés és barátság útjainak keresésétől. V éget ért a kongresz- szus, kezünkben vannak a dokumentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgozása, az elfogadott határozatok végrehajtása. Feladataink nem könnyűek, sőt, sok területen súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. Eltökélten, egységesen munkálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túljutunk. Katonai díszszemle, ifjúsági felvonulás Április 4-re, felszabadulásunk 35. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, kegyeletes koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentumkiállításokon idézik fel azt a történelmi utat, amelyet 1945 óta megtettünk. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ünnepnapot. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköz- társaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál zenés őrségváltás lesz 4-én délben. (Folytatás a 3. oldalon) Újabb kommunista műszakok megyénkben Tegnap, szombaton megyénkben folytatódott a XII. pártkongresszus tiszteletére indított kommunista műszakok sora. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények, csatlakozva a Magyar Vagon- és Gépgyár budapesti Vörös Csillag Gépgyára Sziklai Sándor vasöntő szocialista brigádjának felhívásához, a hét végét a munkapadok mellett töltötték. Több üzem — mint a Békéscsabai Konzervgyár, az Ingatlankezelő Vállalat, a Híradótechnikai Vállalat — áprilisban, illetve a nyáron tesz eleget vállalásának. Ezen a szombaton többnyire a mezőgazdaságban dolgozók tettek ki magukért. BÉKÉSCSABÁN ÉS BÉKÉSEN A megyeszékhelyen a Lenin Tsz kertészetében serénykedtek a lányok, asszonyok, és természetesen a férfiak is. Mezőhegyesen a Magyar—Szovjet Barátság Tsz- ben a KISZ-fiatalok a központi telephelyet rendezték. A Május 1. Tsz központjában a nők parkosítottak, virágot ültettek, a férfiak pedig kerítést készítettek. Békésen a Viharsarok és az Egyetértés Tsz tagjai vettek részt a kommunista műszakod. Dolgozott az ÁFÉSZ és a városi tanács kollektívája. A kisiparosok a játszóteret szépítették. A GYULAI JÄRÄSBAN Gyulán és a gyulai járásban működő intézmények, vállalatok, gyárak, üzemek, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek valamennyi szocialista brigádja csatlakozott a felszabadulási és kongresz- szusi munkaversenyhez. A brigádok vállalásaiban két kommunista műszak szerepelt, amelynek bevételét zömmel az adott települések (Folytatás az 5. oldalon) Megnyílt az alkalmazott grafikai biennálé Ritkán látott nagyszámú szakmai és érdeklődő közönséget vonzott tegnap, szombaton délelőtt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba a II. békéscsabai alkalmazott grafikai biennálé ünnepélyes megnyitója. A több mint 800 alkotást bemutató kiállításon Dér László, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője, ezt követően Kovács Péter művészettörténész, a Képző- *és Iparművészek Szövetségének alelnö- ke mondott megnyitó beszédet. Ezután a díjak ünnepélyes átadására került sor. A Kulturális Minisztérium 20 ezer forintos fődíját Papp Gábor, a Békés megyei Tanács 20 ezer forintos fődíját Réber László és Békéscsaba város Tanácsának ugyancsak 20 ezer forintos fődíját Alapfy András grafikusművészek kapták beküldött munkájukért. Ezenkívül a hét felajánlott különdíjban Palotai Gábor, Máté András, Héinzelmann Emma, Bakos István, Bányai István, Saj- novits Sándor és Antal Pál részesültek. A közönség körében különösen nagy sikert aratott a bravúrosan megrendezett kiállítás, amely Papp Gábor grafikusművész, valamint a Munkácsy Mihály Múzeum kiállításrendező kollektíváját dicséri. A kiállításon bemutatásra kerül versenyen kívül A szép magyar könyv 1974—78 című reprezentatív összeállítás is. Fotó: Gál Edit Labdázás a kosárlabdaállvány körül A cím talán egy kicsit félrevezető, mert nem a konkrét labdajátékról van szó. Esetünkben magával a kosárlabdaállvánnyal labdáztak, még ha csak átvitt értelemben is. A békési Start Szövetkezet sokféle kosárlabdaállványt fejlesztett már ki, a legegyszerűbbtől a több tízezer forintos versenyállványokig. Ezekből jutott az olimpiára is. A TANÉRT mindezek ellenére egy másik szövetkezettől rendelte meg az iskolák felszereléséhez szükséges kosárlabdaállványokat. Hogy miért? A válasz lapunk 5. oldalán található. / Szembesítés Néhány hónappal ezelőtt új igazgatót neveztek ki a füzesgyarmati művelődési ház élére. Azóta érezhető változások frissítik a korábban meglehetősen pangó helyi közművelődést. Tervek szép számmal akadnak. Sőt, ebből néhány már meg is valósult, de a lakosság, s különösen a fiatalok igényének |a kielégítése valami miatt mégis csak lassú előrejutásra kényszeríti az új vezetőt is. Ez pedig a kevésnél is kevesebb anyagi lehetőség. A lapunk 6. oldalán olvasható riportunkban szembesítjük a lakosság igényeit az elképzelt és a megvalósítható tervekkel. Ezen a versenyen... A címben szereplő mondat a tudományos technikai úttörőszemle megyei döntőjén hangzott el, mégpedig az egyik versenyző pajtás vélekedett így. A megyei versenynek a békéscsabai 1-es iskola volt a házigazdája. Itt, az eredményhirdetés előtti izgalmas pillanatokban, illetve az eredményhirdetés utáni percekben beszélgettünk néhány csapat tagjaival arról, hogyan készültek a versenyre, és milyen kérdéseket kaptak. Cikkünk, lapunk 11. oldalán, a Minimagazinban olvasható. Endrődön még a nap is... Köztudomású, hogy 35 évvel ezelőtt megyénkben közel sem volt any- nyi kiosztásra váró föld, mint amennyit a jogos földigénylők kértek. Endrődön — a viharsarki földmunkásmozgalom egykori fellegvárában — több százan maradtak föld nélkül, s 200-nái több család elköltözött a Dunántúlra. Többen meghonosodtak az „új hazában”, de sok család, hosszabb-rövi- debb idő után visszajött Endrődre. A szülőföld szeretete, a honvágy visszahívta őket a Hármas-Körös partján fekvő községbe. Erről szól írásunk lapunk 7. oldalán.
