Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. március 2., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Értékes pont a szezonnyitón Bcs. Előre Spartacus—ZTE 2—2 [0—0) NB I-es labdarúgó-mérkő­zés. Zalaegerszeg, 9000 néző. V: Kőrös (2). Békéscsaba: Győrfi 7 — Zsömbörgi 5, Láza 6, Hódi 6, Vágó 5 — Pásztor 6, Vágási 5, Csepre- gi 5 — Budavári 6, Tisza 5, Oláh 4. Edző: Ondrik Ist­ván. ZTE: Bolemányi 5 — Fodor 5, Kanász 6, Kereki 6, Péter 5 — Szimacsek 5, Rácz 5, Konrád 6 — Csep- regi 6, Hozbor 4, Németh 4. Edző: Palicskó Tibor. Csere: Németh helyett Si­mon 5, a 46. p., Oláh he­lyett Ravasz (—), 72. p., Hoz­bor helyett Fitos (—), 78. p., Tisza helyett Fehér (—), 85. P­Szögletarány: 12:4 (6:2) a Zalaegerszeg javára. Közel negyedórán át nagy fölényben játszott a ZTE. A 9. percben Hozbor, Németh váltás után az utóbbi lövés­szerű beadását Győrfi bra­vúrral hárította. Három perc múlva Konrád kiugrott, át­emelte a labdát a kimozdult kapuson, a lesen levő Hoz­bor a hálóba lőtt, de a gól természetesen érvénytelen volt. A félidő feléhez köze­ledve mindinkább kiegyenlí­tődött a játék, sőt a csabai­ak többet birtokolták a lab­dát. A 18. percben Oláh be­adását követően Péter csak nagy üggyel-bajjal szerelte Tiszát. A sarokrúgás után Tisza ismét jó helyzetbe ke­rült, de kivárt és szerelték. Az ellenakció végén Fodor beadását Szimacsek a bal sa­rok felé fejelte, Győrfi ve­tődve röviden ütötte ki a labdát, az egerszegi Csepre- gi azonban a kapu torkából a bal léc tövére fejelt. Jó iramú volt a küzdelem. Rácz fejesét, illetve Pásztor 22 méteres bomba szabadrúgá­sát védték a kapusok. A fél­idő hajrájában ismét a ZTE játszott fölényben. A 44. percben Kereki öt méteres, éles fejesét Győrfi nagysze­rű vetődéssel tolta szögletre. Fordulás után egy gyors csabai ellenakció végén Oláh körülményeskedett, s így Szi- macseknek sikerült menteni. A hazaiak nagy lendülettel támadtak. Az 54. percben Szimacsek beadása kitűnő helyzetben találta Simont, aki kivárt, s lövésébe Zsöm­börgi belelépett. Egy perccel később vezetéshez jutott az előre. Péter szabálytalanko­dása miatt Pásztor végezhe­tett el szabadrúgást, a kapu­tól 25 méterre. A válogatott játékos mesterien a sorfal mögé csavarta a labdát, amelyre Budavári rácsapott, s Bolemányi mellett másod­szorra a hálóba talált, 1—0. Az egerszegiek elkeseredett rohamokba kezdtek, nagyon beszorultak a lila-fehérek. Szinte állandóan a békéscsa­bai 16-oson belül pattogott a labda. A nagy hazai fö­lény a 67. percben érett gól­lá: Kanász 40 méteres indí­tását Csepregi futtából, hét méterről a jobb sarokba lőt­te, 1—1. Még hevesebb lett Fedett pályás atlétikai EB: MAGYAR ARANYÉREM A XI. fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon Bakosi Bé­la, a nyíregyháziak fiatal válo­gatottja aranyérmet nyert. A hármasugrás fedett pályás Európa-bajnoka: Bakosi Béla (Magyarország) 16.86 m, 2. Jak Uudmae (Szovjetunió) 16.51 m, 3. Gennadij Kovtunov (Szovjet­unió) 16.45 m. Női magasugrásban Európa- bajnok: Sár Simeon! (Olaszor­szág) 195 cm, 2. Mátay Andrea (Magyarország) 193, 3. Urszula Kielan (Lengyelország) 193, 4. V. Poluiko (Szovjetunió) 190. a küzdelem. A vendégek azonban higgadtan védekez­tek. A 82. percben Kereki becsúszva szabálytalanul sze­relte Tiszát. A csatár a föl­dön maradt, s miközben a ZTE védői őt figyelték, Pász­tor gyorsan begurította a labdát a csereként nem sok­kal előbb beállt Ravaszhoz, aki jobbról, eléggé éles szög­ből óriási lövést zúdított a jobb felső sarokba, 2—1. A hátralevő időben — Kőrös játékvezető öt percet hosz- szabbított — óriási nyomás nehezedett a csabai kapura, s a 91. percben Vágó és Ke­reki összeütközött, a bíró pe­dig 11-est ítélt. A büntetőt Konrád a kapu bal oldalába küldte, 2—2. Száraz, de meglehetősen la­za talajon igen jó iramú küzdelmes mérkőzést vívtak a csapatok. Az első félidő­ben negyed órán át jelentős fölényben játszottak a hazai­ak, azután azonban kiegyen­lítődött a játék, sőt a csabai­ak átvették a kezdeménye­zést. A második félidő ha­sonlóan indult, ekkor azon­ban egy ügyes szabadrúgást követően előnyhöz jutottak a lila-fehérek, ettől kezdve szinte állandóan a ZTE tá­madott, egyenlített is, de egy újabb sikeres szabadrúgást követően a vendégek szerez­tek előnyt. Már-már úgy lát­NB Il-es labdarúgó-együt­teseink a tavaszi 4. forduló mérkőzéseit játsszák. A Bcs. TASK Özdon vendégszerepei, a Szarvasi FSSC a Hódmező­vásárhely együttesét, a Gyu­lai SE a Kazincbarcikai Ve­gyészt, az Orosházi MTK a Gyöngyösi SE-t látja vendé­gül. A klubok edzői az esé­lyekről a következőket mond­ják: Szűcs Mihály (Gyulai SE): — Egyáltalán nem hiányzott a múlt vasárnapi nagyarányú vereség. Sok egyéni durva hibá az egyik oka. a másik pedig az, hogy a Debreceni Kinizsi rendkívül jól, fe­gyelmezetten játszott. Azzal vertek meg bennünket, ami korábban a mi erényünk volt. A keddi értekezleten nagyon határozottan elmondtam a véleményemet a fiúknak, és a reagálásokból úgy vettem észre, osztják véleményemet. Remélem, hogy ma jó játék­kal és természetesen győze­lemmel feledtetni tudjuk a vasárnapi fiaskót. A mai csa­patösszeállítás: Szabó — No- vák, Tunner, Csorba, Ótott ,— Zámbori, Cseh, Felegyi — Steigerwald, Molnár, Tóth II. Csere: Kuti, Kádár, Gu­lyás, Szobek. Sajnos Kocsis játékára nem számíthatunk, kisebb sérüléssel bajlódik, csak a jövő héten kezdi el ismét az edzéseket. Újság még, hogy Bokrosival közös megállapodással felbontjuk a szerződést, helyére valószí­nűleg Szabó András kerül. Kleibán Antal (Orosházi MTK): — Jó iramú, kemény, helyenként durva mérkőzé­sen vesztettünk Mezőtúron értékes két bajnoki pontot. Ügy érzem, ez a harcmodor jobban kedvezett a Szabó L. SE csapatának. Annak elle­nére, hogy mi kaptunk két sárga lapos figyelmeztetést (Rozsán, Fritz), mi voltunk a szenvedő fél, mert két lab­darúgónk ma nem léphet pá­lyára. Sorsdöntő mérkőzés előtt állunk a Gyöngyös ellen, lé­tünkért kell küzdeni. Ha já­szott, hogy az Előre Sparta­cus mind a két pontot haza viszi, de egy vitathatónak ne­vezhető bírói döntés miatt mégis meg kellett elégednie a döntetlennel. Nyilatkozatok. Ondrik Ist­ván: Ennél szebb rajtot nem várhattunk, gratulálok lab­darúgóinknak. Palicskó Tibor: A látottak alapján sokat nem mondha­tok, hiszen úgy érzem, hogy mi* csak mellékszereplők vol­tunk. Tarsoly József További eredmények: Vasas—MÁV Előre 5-0 (3-0) MTK-VM—Debrecen 0-1 (0-0) Bp. Honvéd—Tatabánya 4-0 (1-0) Volán—Rába ETO 3-2 (2-1) FTC—D. Kohász 4-2 (1-1) PVSK—Salgótarján 0-2 (0-1) Videoton—O. Dózsa 0-0 Diósgyőr—PMSC 2-0 (0-0) A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: 1. Bp. Honvéd 18 10 5 3 33-20 25 2. Ferencváros 18 9 6 3 40-25 24 3. Vasas 18 9 5 4 43-27 23 4. Videoton 18 9 4 5 35-29 22 5. Zalaegerszeg 18 8 6 4 30-24 22 6. Ü. Dózsa 18 8 4 6 38-25 20 7. Békéscsaba 18 6 7 5 30-29 19 8. Debrecen 18 6 6 6 25-23 18 9. MTK-VM 18 6 6 6 28-27 18 10. Tatabánya 18 7 4 7 27-27 18 11. Rába ETO 18 8 2 8 31-35 18 12. Diósgyőr 18 8 1 9 23-22 17 13. Pécsi MSC 18 5 5 8 27-24 15 14. Volán 18 5 5 8 22-33 15 15. Salgótarján 18 3 8 7 20-26 14 16. MÁV Előre 18 4 6 8 18-36 14 17. Dunaújváros 18 4 5 9 26-33 13 18. Pécsi VSK 18 2 5 11 16-37 9 tékosaink átérzik a feladat nagyságát, képesek lesznek felvonultatni a kazincbarci­kai mérkőzésen mutatott eré­nyeiket, úgy képesnek tar­tom a csapatot, hogy itthon tartsa mindkét bajnoki pon­tot. A következő keretből kerül ki a kezdő 11: Tóth I., Nyárádi, Pólyák, Plástyik, Debreczeni, Verbőczi, Kö­kény, Szegi, Cifra, Gulyás, Lovas, Pelyák, Friderikusz, Tóth Z. Szita László (Bcs. TASK): — Fájó vereséget szenved­tünk múlt vasárnap a Deb­receni Universitas ellen, ha­zai környezetben. A csapat gyenge játékot nyújtott, lab­darúgóink közül többen még tudásuk alapszintjét sem kö­zelítették meg. Az is igaz, hogy 20 perc alatt nem le­het megnyerni egy mérkő­zést, még hazai környezetben sem. Ma is nehéz mérkőzés előtt állunk. Vendéglátóink, az ózdiak a bajnoki tabel­lán egy ponttal lemaradva közvetlen mögöttünk állnak, így minden bizonnyal meg­tesznek mindent azért, hogy otthon tartsák a két pontot. Hajdú, Kovács, Nemes még most sem áll rendelkezésre. De mindettől függetlenül ja­vuló játékot várok a csapat­tól. A kezdő együttes a kö­vetkező keretből kerül ki: Oláh, Gulyás, Lukoviczki, Hajas. Mohovics-, Alberti, Erős, Nagy, Jegyinák, Rózsa, Magyar, Soós, Somogyi, He- gyesi. Burázs György (Szarvas): — Szolnokon taktikus, jó já­tékkal győztük le a MÁV MTE-t. Remélem, a hasonló folytatást a vásárhelyiek el­len is. Az eddigi találkozók telt házat, jó csatát sejtet­nek. Számítok már Bánáti játékára is. A kezdő csapat a következőkből kerül ki: Széplaki. Kajtár, Szőke, Ta- lapa, Filyó, Petykó, Plás­tyik, Kóczián, Bánáti, Tabár, Durucskó, Brakszatórisz, Ora- vecz, B. Tóth. Paulik és Iva- nov. Ahogy bejön a csabai Kö­rös Szállóba, azt hiszem, senkinek sem tűnik fel kü­lönösebben. Csak két tini súg össze mögötte, „Nézd, mi­lyen jó fej!” Aki viszont járt már néhányszor tornaverse­nyen, alighanem észreveszi lépéseiben a kissé katonás járást, de legalábbis a széles vállakat. Ha pedig azt mon­dom: háromszoros világbaj­nok, háromszoros Európa- bajnok, a montreali olimpia győztese, 26 éves és a Fe­rencváros sportolója, gondo­lom, a sportvilágtól távolabb állók is azonnal kitalálják, csak Magyar Zoltánról lehet szó. Aztán néhány órával ké­sőbb, ahogy hunyorogva meg­áll a mezőmegyeri diszkó fénykévében úszó zenepult­ja előtt, leplezetlenül arról győz meg, hogy láthatóan na­gyobb zavarban van, mint amikor a tornaszerhez szólít­ják, mondjuk egy világver­senyen. A beszélgetést ket­tesben folytatjuk, egy helyi­séggel beljebb, göngyölegek társaságában, odakint ugyan­is alig hallanánk, miként vall életéről, pályafutásáról az egyik legkiválóbb magyar sportoló. — Hogyan kezdődött? — Tizenhat évvel ezelőtt a Telepi utcai általános isko­lában ismerkedtem meg a sportággal. Ennek az iskolá­nak sajátságai közé tartozott, hogy nem a foci volt a si­kersportág, hanem a torna. Vigh László testnevelő, aki ma is az edzőm, mindenki' igyekezett a terembe irányí­tani. A szünetekben tele volt az udvar kézen álló, cigány- karikázó gyerekekkel. Ti­zenheten kerültünk be a „karámba”, és ketten marad­tunk végül, a másik Sivadó János, aki két évvel ezelőtt sérülés miatt hagyta abba. — Az első siker? — Megnyertem az 1969. évi ifjúsági barátság ver­senyt, majd az egy évvel ké­sőbbit is. Mindkétszer lólen­gésben. Tulajdonképpen et­től kezdve lett első számú szerem a ló. Magyar Zoltán 71-ben ke­rült be a felnőtt válogatott­ba. és a müncheni olimpiára már esélyesként utazott. Gya­korlatát azonban elrontotta, eredmény nélkül tért haza. Ezt követően azonban sikert sikerre halmozott. Három eredeti elem is fűződik a ne­véhez, a legendás „Magyar­vándor”, az „orsó” és a „szökkenő vándor”. Mind- egvik új utat nyitott a ló­lengésben. — Hogyan alakult ki példá­ul a Magyar-vándor, amelyet hiába próbáltak azóta sokan megcsinálni, nem sikerült. — Órákat lehetne erről beszélni. A lényege szerin­tem ott kezdődött, hogy ed­zőmmel kiegészítő szerként alkalmaztuk például a zsá­molyt. szekrényfelsőt és más szereket. Vigh mester zse­nialitása, hogy nem akart velem egyszerre mindent megtanítani. A lovon min­den gyakorlat a páros kör­ből épül fel, ezt fejlesztette velem a tökélyig. Először egy „kopasz”, kápa nélküli lo­von köröztem végig. Utána feltettük az egyik kápát. Edzők az esélyekről ló ura majd a ^másikat, de az is­tennek sem sikerült az egyikről átmenni a másikra. A szabály nem zárja ki, hogy közötte is lefogjon az ember. Ezért aztán először lábtörlőket tettünk a kápák közé, megrövidítve ezzel a lefogás távját. Mikor így már sikerült, sorra kiszedtünk eov-egy lábtörlőt, a végére nem maradt egy sem... Per­sze egyszerre általában négy­öt új elemmel is próbálkoz­tunk, és hónapok elteltével alakul ki valamelyik tökéle­tesre. Mert csak akkor sza­bad beépíteni új elemet a gyakorlatba, ha teljesen biz­tos a végrehajtása. — A legutóbbi Fort Wort-i VB-n egy kicsit féltettek, nem sikerül megvédeni a világel­sőséget. — Egy kissé magam is így voltam ezzel, miután hosszabb sérülési hullám za­varta felkészülésemet. Akad­tak, akik úgy vélekedtek, hogy nem tudok már többé „víz fölé kerülni”. Külön örülök, hogy be tudtam bi­zonyítani az ellenkezőjét. 9,95-öt kaptam gyakorlatom­ra. s ha csak az egyik bíró 10-est ad a két 9,9-est fel­mutató közöl, akkor maxi­mális, 10 pontos teljesít­ménnyel vagyok bajnok. Azt hiszem, ez igazi világszenzá­ció lett volna. — És Moszkvában? — Aranyat várnak tőlem. Én is magamtól. Pályafutá­som utolsó állomására is szeretnék egy újabb eredeti elemet összehozni. Célom, hogy megelőzzem ezen a szeren minden idők legjobb­ját, a jugoszláv Miroslav Cerart, aki hétszer volt vi­lágversenygyőztes. Hozzáte­szem, hogy akkor lenne igazi a moszkvai verseny, ha tel­jes lesz a mezőny, és az is­mert bojkott sem akadályoz­za meg a világ sportolóinak csodálatos seregszemléjét! •, — Ki az esélyes az össze­tett aranyéremre? — Mindenképpen szovjet tornász. Szerintem Tkacsov, vagy Gyityatyin nyeri az ösz- szetett aranyérmet. ' — Nem korai a búcsú? Még csak 26 éves vagy. — Nem a huszonhat év a sok. Fantasztikus a szervezet igénybevétele, erre csak két példa: egy óriáskor közben a gyűrűn 400 kilós erő hat a csuklóra, ugrásnál pedig 460 kp erő veszi igénybe a ke­zet 17,1 millisecundum alatt. Vagy vegyünk mást; a vár­nai világbajnokságon példá­ul hat kilót fogytam. Másfél évtizede majd mindennap hat órát töltök a teremben. Ezért is érdekel annyira a termé­szet, szeretek nagyokat sé­tálni, lovagolni, vadászni. — További terveid? — Elvégeztem a TF szak­edzői szakát, de nagyon ér­dekelnek az állatok is. Is­merőseim révén — különben Békésen is van egy jó bará­tom — közel kerültem egy kicsit az állatokhoz. Régi vá­gyam elvégezni az állator­vos-tudományi egyetemet. Tervem még, hogy valamit bepótoljak a diákéletből, ami nálam eddig elmaradt. — Az élsportban, a torná­ban mi a legnehezebb, mond­juk így, „sikertényező”? — Legyőzni a fájdalmat! Naponta, sőt, óráról órára. Túltenni magát az embernek az óriási fizikai és pszichi­kai megterhelésen. Enélkül nem lehet a csúcsra jutni. Véletlenül sem akarom azt mondani, hogy eddigi pálya­futásom nem kárpótolt min­den lemondásért. Bejártam a fél világot, olyan helyeken fogadtak, ahová csak nagyon kevesen juthatnak be. — Nyilván sok-sok emlé­ked akad. Hirtelen melyik jut eszedbe? — Első Európa-bajnoksá- gom után Brazília nagyváro­saiban tartottunk bemutató­kat, olyan helyeken, ahol még sohasem láttak magas­szintű tornát, volt, ahol 35 ezren szurkoltak. Az egyik bemutató után lóhalálában kellett kiérni a reptérre, a csomagjaimat is úgy küld­ték volna utánam. Monda­nom sem kell, nem küldték. Ez még nem lett volna baj,. ha nincs a táskámban első Európa-bajnoki aranyérmem. Már régen letettem róla, amikor egy év múlva itthon hívatnak az úszószövetségbe. Ott a táskám, rögtön megis­mertem. Kinyitom, tele egy csomó koszos brazil melegí­tővel. És köztük az arany­érem is... — Mi a véleményed a csa­bai tornaszakosztályról? — Óriási dolog vidéki vi­szonylatban hosszabb távon is sikerekre képes szakosz­tályt működtetni. A kivá­lasztástól kezdve az anya­giak megteremtése, a szak­mai munka magas színvona­lon tartása, mind-mind ha­talmas erőfeszítést kíván. És ahogy tudom, a Lukács-há­zaspár és edzőkollégáik most is tehetséges serdülőkkel fog­lalkoznak, biztosítottnak lát­szik tehát a jövő is. Csak elismeréssel beszélhetek a csabaiakról, akik közül akár kettőjükkel is egy csapatban szerepelhetünk az olimpián. Fábián István Fotó: Veress Erzsi BÉKÉS MEGYÉI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Rocskár János. Szerkesz­tőség: Békéscsaba Ff: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba Pf: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivata­loknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Dürer Nyomda, Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A, 5600. lgugató: Háromszéki Pál INDEX: 25054 ISSN 0133—0055

Next

/
Thumbnails
Contents