Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
o 1980. március 28., péntek Nem mind alma, ami zöld Előadó: a kulturális miniszterhelyettes | Színházi 1 világnap Csütörtökön délelőtt a járási-városi művelődésügyi dolgozók békéscsabai továbbképző tanfolyamán dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes tartott előadást. A megyei tanács elnökhelyettese, dr. Becsei József köszöntötte az előadót és a vendégeket, köztük Várai Mihálynét, az MSZMP Békés megyei bizottsága osztályvezetőjét, dr, Csende Bélát, a megyei tanács művelődésügyi osztály megbízott vezetőjét, s a tanfolyam résztvevőit. Az irodalom és a művészeti élet állami irányítását nak feladatairól beszélt dr. Tóth Dezső. Elmondotta, hogy országosan jó ütemben halad a tudományos, a kulturális és a művészeti élet decentralizálása, oldódott a fővárosközpontúság. Ez a folyamat természetesen csak a megyei állami irányítás fejlődésével kölcsönhatásban mehet végbe. Felsorakoztatta megyénk kulturális, művészeti életének erényeit, és gyengeségeit. Méltatta irodalmi, művészeti és közművelődési folyóiratunk, az Űj Aurora jelentőségét, az országos figyelmet kiváltó alkalmazott grafikai biennálé és a gyulai Várszínház létét, a Kohán Múzeum megalapításának fontosságát, figyelemre méltónak tartotta a Békéscsabai szimfonikus zenekar szerepléseit. Ezek után sorra vette művészeti és kulturális életünk legfőbb jellemzőit, párhuzamot vont a XII. párt- kongresszus irányelvei, az ott elhangzottak és az állami irányítás perspektivikus feladatai között. Az irányítás fő módszerének az elvi útmutatást jelölte meg, és az eszmei, ideológiai kérdések tisz- ' tázását minden vonatkozásban. Hangsúlyozta, hogy nemcsak igazgatni, de irányítani is kell a helyi tanácsoknak. B. Zs. Március 27. színházi világnap, immár tizenkilenc esztendeje. Ezen a napon — hagyományosan — o hazai színházi előadások előtt a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának üzenetével köszöntötték a társulatok tagjait és a közönséget. Az idén Mátrai-Betegh Béla írta a nemzeti üzenetet, amelyben hangsúlyozza: Az igazi színháznak nincsenek, nem lehetnek falai, amelyek elválasztják a színpadot a világtól, az élet valóságát a képzelet világától, embert az embertől, népet a néptől. A magyar színházművészet történelme során úgy teljesítette és teljesíti szocialista jelenében építő feladatát, hogy egyre bontja a válaszfalakat. A Nemzetközi Színházi Intézet Végrehajtó Bizottsága, és 1975-ben tartott XVII. kongresszusa határozata szerint csütörtökön este a világ minden színházában elhangzott a nemzeti üzenet. Olvasópályázat Zongoratanfolyam a szeghalmi járási művelődési központban. Képünkön Imre Mária énektanárnő Kiss Robika elsőéves tanulót oktatja Fotó: Gál Edit Meddig jár az útiköltség? Meglehetősen furcsa párbeszédek, esetek tanúja vagyok mostanában. Ülök az egyik ÁFÉSZ-elnökhelyettes szobájában és hallgatom, amint telefonál. A szomszéd község üzletvezetőjét arra kéri: szerezzen már neki néhány méter drótfonatot, hogy végre elkeríthesse az udvarát. Nem sokkal később pedig fa után kutat, hiszen e munkához oszlopokra is szüksége van. A válaszok biztatóak. Mármint neki. Közben azon töprengek: mit tegyen az az állampolgár, akinek nincs „keresztapja”? Az illatszerbolt eladójánál zöld alma illatú szappan után érdeklődöm. Csodálkozva néz, s érzem: az jár a fejében, hogy talán megőrültem. Mindössze 20 percig tartott a készlet. A Konzum- turistban valutáért még kaphatok. Félek, míg összegyűjtöm a szükséges dollárt vagy márkát, a Grüner Apfel kimegy a divatból. Igények és szükségletek Joggal kérdezhetik: hogy jön össze a szinte semmivel sem helyettesíthető drót, illetve faoszlop a divatőrület hullámain lebegő zöld alma szappannal? Éppen elegendő ilyen áru között lehet válogatni az Antantictól az Amó- ig. Ez mind igaz. De mielőtt legyintenénk, gondolkozzunk, el néhány dolgon. Tavaly a megye lakossága csaknem 13 milliárd forintért vásárolt élelmiszert, italt, ruhát, lak- berendezést. Ez a szám az országos átlagnál magasabb. Bármennyire is nagy volt az áruhiány háztartási, híradás- technikai eszközökből, a forgalom összességében 16 százalékkal emelkedett ezekből a cikkekből. Automata mosógépből 26, olajkályhából 16, kerékpárból 25, színes televízióból 33,6 (!) százalékkal fogyott több, mint egy évvel korábban. Persze, most többen azon meditálnak: jó, esetleg rossz ez nekünk? Én azt is hozzátenném: vajon sok-e vagy kevés? Attól függ. Az emberek szükséglete, ízlése, igénye eltérő. Ez magában hordozza a fogyasztás szerkezetének a változását is. Ami valakinek sok, az másnak lehet kevés és megfordítva. Ki merné tagadni: a különböző társadalmi rétegek, csoportok, azon belül az egyének, mind másképpen értékelik az áruellátás színvonalát. Elég, ha csupán arra utalok, hogy az összehasonlítás nagyon is szerteágazó és sántíthat is. Vannak a kis és a nagy nyugdíjakkal rendelkezők, a jól fizetett vezetők, a vékonypénzű kezdő pedagógusok, a lakásra gyűjtő munkások és műszaki értelmiségiek. Mivel vessük össze végtére is jelenlegi fogyasztásunkat? A 20 évvel ezelőttivel, a baráti vagy a nyugati államokban élők vásárlásaival? Kár lenne álmokat kergetni. A valóság talaján állva viszont aligha van szégyenkezni valónk. Mérsékeltebb ütem Nos, hogyan is állunk az árukínálattal, általában? Ügy is fogalmazhatunk: közepesen. Nem mond ennek ellent az a tény, hogy az ellátás kiegyensúlyozott. És ez nagy eredmény, hiszen a mai gazdasági helyzetben egyetlen ország sem dicsekedhet túlságosan. Ki kell mondani: á jogos igényeket teljesíti a kereskedelem, csak nem mindenütt és egyszerre. Ezért szükséges olykor szaladgálni az áru után, bosz- szankodva összeköttetéseket keresni. Kétségtelen, vannak objektív okok, amelyek mindezt előidézték, de az is világos: többnyire saját munkánk gyengeségei akadályozzák a kibontakozást. Egyetlen példa: januárban a textil- és cipőgyárak a szerződésben vállalt kötelezettségüknek csak 9 százalékban tettek eleget. Lassú még annak a felismerése az iparvállalatok részéről, hogy a lakosság kiszolgálásáért ők is felelősek. Ugyanakkor gyakori jelenség: a kereskedelem követ el beszerzési hibát. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az áremelések hatását a raktárkészletek is megsínylik. A forgalom bővítése gyakran megkövetelné a vállalati, szövetkezeti forgóeszközök bővítését. Ennek felülvizsgálata mellett nem szabad lemondani a piackutatásról, a jó partneri kapcsolatok fejlesztéséről, az áruterítés megszervezéséről. Tévedés lenne tehát azt vélni: a jogos és szükséges vásárlásokat akarjuk szűkíteni. Dehogy! Sőt, azon kell fáradozni, hogy kevesebb legyen a hiánycikk. Bútorból, építőanyagokból, háztartási felszerelésekből bővüljön a választék. Nem lesz könnyű feladat. A gazdaságpolitika, a szabályozórendszer változásai kihatnak a kínálatra, a keresletre. Mindenki tudja: az 1980. évi terv azzal számol : a lakosság fogyasztása 1—1,5 százalékkal nő, a kiskereskedelem változatlan áron 1 százalékkal hoz több árut forgalomba, mint az elmúlt esztendőben. Más Szóval: az ellátás színvonalát a jövőben — ha átmenetileg is — csak mérsékeltebb ütemben tudjuk javítani. Mindezek tudatában talán nem hat furcsán, hogy akárcsak az ipari termelésben, a fogyasztásban is nem annyira a mennyiség, hanem a minőség a meghatározó. Sajnos, ezzel még hadilábon állunk. Megyénkben az élelmiszerfogyasztás, ha nem is számottevően — évente 1—1,5 százalékkal — nő. A baj az: ételeinken túl sok a zsír, sok szénhidrátot és kevés fehérjét eszünk. Egyszóval: nem több élelmiszert kellene fogyasztanunk, hanem értékesebbet. Mondjuk: hazánkban rengeteg szeszes italt eresztenek le a torkukon az emberek. Ez így van. Ha a pohár fenekére nézünk, akkor azt is látjuk: aránytalanul sok erős, tömény ital fogy, alacsony alkoholtartalmút nem is nagyon árusítanak. B valóság talaján Azt sem állíthatjuk, hogy az életünkhöz nőtt tartós fogyasztási cikkek, gépek, berendezések, bútorok tekintetében rosszul állunk. Meny- nyiségileg. Szinte alig akad olyan család, ahol ne lenne mosógép, hűtőszekrény, televízió. Mi tagadás: ezek a számok a nálunk sokkal fejlettebb országok színvonalának is megfelelnek. Kevés viszont például az automata mosógép. A Minimatot sokan keresik, általában hiába. Pedig nem a világ közepéről van szó. Csupán arról: praktikus, jó, minőségű, gazdaságos. Aztán felemelték az árát, nem lehet részletre vásárolni. Azt senki sem vitatja: ha valamelyik termék korszerű, jobb mint az elődje, legyen drágább. Az már egyáltalán nem biztos, hogy a hiánycikkeknek feltétlenül változtatni kell az árán. No, igen: a túlzott igények ! Ilyenek is vannak jócskán. Gondoljunk azokra, akik a gyorsan múló divatot lesik, kerül, amibe kerül alapon. Az aligha izgatja őket: haszontalan dolgokra dobálják ki a pénzt. Hiper- tűsarkú cipőket vásárolnak, ha húszfajta rúzs, körömlakk, dezodor nincs a vitrinben, sértődötten távoznak az üzletből. Sikk manapság a zöld alma szappan, a sampon, a habfürdő, a mosópor. Egyesek úgy gondolják: milyen társadalom az, ahol ezekért az apróságokért is tülekedni kell. Ami azt illeti, aligha fogyasztói, mert előbb a termelői társadalom megteremtésén szükséges fáradozni. Vegyük tudomásul: nem mind alma, ami zöld. Várjunk meg egyes dolgokat, míg beérnek. Annál is inkább, mivel sokan vannak, akik ebből a gyümölcsből is kifejezetten a pirosat szeretik. Seres Sándor Teljesítette vállalását a kondorosi ÁFÉSZ Tavaly márciusban — a KISZ-taggyűlés határozata alapján — alapszervezetünk felhívással fordult a szövetkezet minden dolgozójához, a szocialista brigádokhoz. A felhívás célja az volt, hogy ÁFÉSZ-ünk minden dolgozója igyekezzen jó munkával, takarékos gazdálkodással hozzájárulni az 5 millió forint gazdálkodási eredmény eléréséhez, s így eredményünk 400 ezer forinttal több lesz, mint a tervezett. Izgatottan vártuk 1980 februárját, amikor a könyvelés kimondta : eredményünk 5 millió 6 ezer forint. Ügy érezzük, ezt az eredményt a brigádok, a dolgozók nagyszerű munkájával, összefogásával sikerült elérni. Az árnövekedések, a beszerzési nehézségek figyelem- bevételével nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ÁFÉSZ- ünk kollektívája szorgalmas munkával, jó forgalmat ért el, és jól dolgozott. Költség- gazdálkodásunkon meglátszik a forgalommal arányos tervszerűség. Minden dolgozónk szem előtt tartotta az ésszerű takarékoskodást. Sikerült eredményt elérnünk az energiával, valamint a csomagolóanyaggal való takarékoskodásban is. A költségek csökkenése ellensúlyozta az árréskiesést. Bér- és létszámgazdálkodásunk kedvezően alakult. Ugyancsak jó eredményeket értünk el a szövetkezetpolitikai munkában is. Urbancsok Judit, a Kondorosi ÁFÉSZ dolgozója A gyógyító-megelőző orvosi ellátás igénybevétele során felmerülő utazási költséget — amennyiben az állampolgár, mint biztosított nem tartozik üzemi kifizetőhelyhez — a megyében a békéscsabai Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetőleg a gyulai kirendeltsége köteles megtéríteni. Ennek azonban feltételei vannak, amelyeket sajnos nagyon sokan — főként az idős nyugdíjasok — nem ismernék. A kellő ismeretek hiánya miatt gyakran előfordul, hogy az útiköltséges utalványokat összegyűjtik, s hosszú hónapok múlva egyszerre kívánják a pénzt felvenni. Ilyen esetekben azonban csalódottan kell a pénztártól távozniuk, mert az útiköltséget elévülés miatt nem lehet kifizetni. Érdemes ezért néhány fontosabb szabállyal megismerkedni. A társadalombiztosítási szerv, beleértve a munkahely szerint illetékes üzemi kifizetőhelyet is, általában az útiköltség egy utazásra eső részének öt forinton felüli összegét téríti meg. Az útiköltségigény elévülési ideje hat hónap. Ez azt jelenti, hogy az utazás napját magába foglaló hónapot követő hatodik hónap utolsó napjáig keli kérni az összeg kifizetését. A később beadott utalványoknál csak azokra az utazásokra lehet fizetni, amelyek hat hónapon belüliek. Sok gondot okoz, főként ,a postán beküldött utalványok esetén, hogy a társadalom- biztosítási szervek a kísérő útiköltségét nem térítik megj. Ilyen esetben a kiutalt, öszA KISZ szeghalmi járási bizottsága és a járási könyvtár fiatalok részére hirdetett olvasópályázatot a közelmúltban. A pályázók mintegy 80 szépirodalmi műből választhatják ki azt a hármat, amely számukra a legnagyobb élményt nyújtja. Nevezni olvasónaplóval, jegyzettel, vagy a művekkel kapcsolatos írásos véleménnyel lehet a helyi könyvtárakban. A pályázat beküldési határideje 1980. november 1. A legjobbak az ifjúsági könyvnapon vehetik át díjaikat. szeg kevesebb, mint ameny- nyire a jogosult számított és ez Reklamációra ad okot. Ha egy útiköltség-utalványon többszöri utazást igazolnak, a kísérő útiköltsége csak annál az utazásnál téríthető meg, amelynél az indokolt kísérőre vonatkozó orvosi igazolás időpontjától 30 napnál több nem telt. el. Fontos tehát, hogy egy hónapnál régebbi útiköltségutalványon a szakrendelésen, kórházi felülvizsgálatokon egy vagy több kísérő szükségességét esetenként is igazoltassák, ha egyébként indokolt volt. Az előírások megtartásával az arra jogosultak időben és maradéktalanul megkapják a részükre járó útiköltséget. Ugyanakkor az ügyintézők is jelentős munkát tudnak megtakarítani, mert nem kell elutasító határozatokat hozni, levelezéseket folytatni. SZÍNHÁZ, mozi 1980. március 28-án, pénteken Békéscsabán, 19.00 órakor: KOLDUSOPERA Katona-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Az asszony, aki énekel — 6 és 8 órakor: Vasárnapi szülők. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Férfiak póráz nélkül. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: örült nők ketrece. Békéscsabai Terv: Hair. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Szindbád — fél 8 órakor: Glória. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Gyorshajtás — t órakor: Gengszterek sofőrje. Orosházi ' Béke: Karrier. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Bogáncs — fél 6 és fél 8 órakor: Szenzáció! Szarvasi Táncsics: A dervis lerombolja Párizst. joüoocxjCiC/zx/QOGOciQOQriooriooüOQorjOOOQrxyjoociQOQGfyxiOQriOQor/xwx/xxx Szarvason, a Kossuth utcában várhatóan március 31-én adják át a 40 személyes bölcsődét Fotó: Martin Gábor
