Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
NÉPÚJSÁG 1980. március 27., csütörtök Folytatja tanácskozását az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) Beszámolt róla, hogy javultak az élet- és munkakörülmények. A bányászlakásépítési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák rendezésére, hogy valóban azok kapják a kedvezményes lakásokat, akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek maradnak a bányászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, azóta megváltoztatott döntések kedvezőtlen hatása bizonyos mértékig ma is érződik; elmaradtak egyes pótlólagos beruházások, az elvesztett létszám is nehezebben pótolható. A gondok ellenére bizakodó hangon fejezte be felszólalását: — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk következetes politikája, az, hogy kritikusan és tárgyilagosan felmérte a szénbányászatban levő hiányosságokat és helyesen jelölte meg a soron következő tennivalókat. KUN ISTVÁN ezredes, a határőrség pártbizottságának első titkára, a határőrség küldötte is elöljáróban hangsúlyozta : — Az állam- és közbiztonság védelméről a határőrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indultunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló politikai kérdés számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határforgalom. öt év alatt 187 millió ember lépte át a magyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építőmunka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió bará— Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigylik úttörőpajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk minden korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődéssel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esztendő nagy eredményeit, számolnak a gondokkal és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tükröződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kezdeményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosztás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Ugyanígy az oktatás fejlesztése, a pályakezdés segítése, amely biztosíthatja az egyenlőbb esélyeket. Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár tunk, vendégünk és külföldi re látogató honfitársaink közül kellett kiszűrni a megtévesztő módszereket, ravasz hamisításokat, törvényeinket megsértő, a társadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőrfiatalok milyen nehéz körülmények közepette végzik példásan feladataikat, férfias bátorságot, helytállást igénylő munkájukat. Elmondta azt is, hogy a határőrség hozzájárult a népgazdasági munkához; műszaki egységük öt év alatt több, mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozott létre. Emellett önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást, ami további népgazdasági kapacitást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a területi párt- és állami szervek, tömegszervezetek között alakultak ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett „határőrközség” mozgalom;’ jelenleg 129 ilyen község és két határőrváros segíti a határvédelmi munkát. * * * Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét. A bensőséges ünnepség nyitányaként szünetben az ülésterem minden székére piros, illetve kék kendőcskéket helyeztek a pajtások, és valamennyi küldött megkapta a Pajtás újság még festék- szagú, legfrissebb . számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítottak össze. Két úttörő és egy kisdobos — Ruszina Andrea, a Leninről elnevezett XV. kerületi általános iskola nyolcadik osztályos tanulója, Kovács Agnes, a XIII. kerületi, Ernst Thälmann utcai általános iskola nyolcadikosa és a hatodikos Magyar Tamás a IX. kerületi, Mester utcai általános iskolából — lépett a mikJános szavait hallgatva megállapíthassuk: pártunk, a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően — lehetőségeinkhez mérten — kiemelten foglalkozik helyzetük javításával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: „Ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben.” Ez az értékelés az ifjúságról alkotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális közvéleményi megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi és tárgyi feltételeinek fejlődésével a társadalom érzékenyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezéseire vagy éppen kritikájára, rofonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán, jelentve: „Valamennyien készültünk!” és folytatták: — Ezekben a napokban minden úttörőcsapatban megrendezzük a három nemzedék napját, úttörők, KISZ- esek, párttagok találkoznak, beszélgetnek. A veteránokat is meghívjuk. Javaslom, hogy a pártkongresszuson nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tiszteletére elhatároztuk, hogy annyi fát, virágot ültetünk, ahányan vagyunk! És gondozzuk is azokat, hogy a fákból erdők legyenek, s a következő kongresszusra már ezekből a virágokból köthessünk csokrot. Nem feledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül élnek. Ezek a nénik és bácsik már akkor is sírnak örömükben, ha csak rájuk nyitjuk az ajtót. ígérjük, továbbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: „Nem kell többé háború, béke kell nekünk, mert játék kell és víg kacagás — és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal építünk, csudaszép lesz a világ” A kedves-vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs József - né mondott köszönetét a kongresszus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást, sok vidám percét kívánt hazánk minden kisdobosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresz- szusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette, hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kongresszushoz az ország minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irányító szervek fontosságának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően, a jövőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Mindezek alapján a fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében mesz- szemenő egyetértésünket fejezem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozattervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy merészebben gondolhatnak a jövőre. Számukra a holnap évezrede is az aktív munka színtere lesz. Nemcsak azt mondhatjuk, hogy a társadalom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság maga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltje, vállalja új és fejlődő társadalmunk történelmét, jelenét, és ma a jobb holnapért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi számvetést készítünk, akkor ifjúságunk tulajdonságait, jellemzőit feltétlenül az eredmények között tarthatjuk számon. Az ifjúság mai feladatairól szólva Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan éveket számolunk, amikor az egész társadalomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy teljes gazdagságukban kamatoztassák képességeiket, hozzáértésüket, szakmaszeretetüket, hivatástudatukat, állhatatasságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, a hivatalokban, a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezekkel úgy kell megbirkózni, hogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tartottnak a folytatása legyen. Itt igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos bátorság, az okos változtatni akarás! JVIindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal keresik, kutatják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Keresik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, benne a közelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény is. A felnőtt társadalom, a párt, az állam, a család, az iskola, az ifjúsági mozgalom közös kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes legyen leegyszerűsítés nélkül, a valóságtól elrugaszkodott hamis ábrándképek nélkül gondolkodni — bátran és eredményesen cselekedni. Ideológiai nevelő munkánk akkor lehet hatékony, ha nemcsak válaszol a kérdésekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel. Beszédének befejező részében a KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk fel- szabadulásunk 35. esztendejére elérte azt, amit oly sokáig irigyelt a lenini Kom- szomoltól: jószerivel minden ötven év alatti párttag már nálunk is dolgozott az ifjúsági mozgalomban. Megtisztelő a Kö?ponti Bizottság jelentése, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. Jelenleg minden harmadik magyar fiatal tagja a KISZ- nek, a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenkét KISZ-tag volt. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben némiképp csökkent a fiatal népesség száma, a KISZ-tagság — a legcsekélyebb tagfelvételi kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott. A KISZ-ben alapvető kötelesség, hogy tagságunk legjobb képessége szerint dolgozzon, tanuljon és vegyen részt a haza védelmében. Ennek természetesen követelményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, értékelni a végzett munkát, választani, a tagsági igazolványt cserélni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a követelmények, sok a szervezeti esemény, sok a rendezvény, formalista vonás stb. Pedig nem más a szándék, mint, hogy tevékenykedő, dolgozó ifjúkommunista közösségek formálódjanak, amelyekre feladatot és munkát lehet bízni. Komolyan vesszük azt, amit Kádár János elvtárs mondott szövetségünk IX. kongresszusán: „...A legjobb pedagógia:, feladatot adni, és a feladat végzése közben nevelni”. Ifjúsági szövetségünk büszkén vállalja részességét az elmúlt öt év munkájából, és kész arra, hogy odaadó és kemény munkát végezzen, ha kell, áldozatot is vállaljon a nehezebb, bonyolultabb feladatok megoldásáért, szocialista jövőnkért — mondotta befejezésül Maróthy László. * * * FARMOSI IMRE, a mezőkövesdi ÁFÉSZ elnöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte felszólalásában elsősorban a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésével foglalkozott. Elmondta, hogy Mezőkövesden és környékén — ahol a természeti adottságok kétségtelenül kedvezőek — a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése évről évre tervszerűen fejlődik, és jól bizonyítja e tevékenység gazdasági és társadalmi hasznosságát. E tevékenység gazdasági hasznosságát bizonyítja, hogy nem igényel központi forrásból anyagi fejlesztést, a kistermelést összefogó nagyüzemek támogatása és a kistermelők saját anyagi erőforrásai garantálják, hogy ez a termelés korszerű és tervszerű legyen. Jelentős ez a munka a jövedelemkiegészítés szempontjából is. A háztáji és kisegítő gazdaságokkal és általában a kistermelés szerepével, jelentőségével kapcsolatban a párt útmutatásai világosak. Szükséges azonban, hogy ezt az útmutatást egységes cselekvés is kísérje. KOMÓCSIN MIHÁLY, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Csongrád megye küldötte volt a következő felszólaló. — Megyénk több mint ezer pártalapszervezetében a kongresszusi irányelvek megvitatásakor, a párt politikájával egyetértve, sokan elmondták: értik, tudják, hogy a jelen időszakban nagyobb követelmények állnak előttünk — mondotta és megjegyezte: hogy a kongresszus munkáját is minden vonatkozásban ez jellemzi. — A mai nagyobb követelményekhez, a mai feladatok végrehajtásához kedvezőbbek a feltételek, mint harmincöt éves munkánk bármelyik időszakában. Ennek ellenére nem árt hangsúlyozni, hogy az áldozatvállalás ma is szükséges. Hangot adott annak, hogy Csongrád megye dolgozói is szeretnék, ha szűkebb hazájuk a jelenlegi nehezebb körülmények között is az utóbbi tíz-tizenöt évben megszokott, gyors ütemben fejlődhetne, megértik azonban, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében az edKádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kongresszus szerda délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségekkel, a pártonkívüli barátok, szövetségesek, harcostársak képviselőivel. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett: Benjámin László, Bognár József, Boldizsár Iván, Fábri Zoltán, S. Hegedűs László, Illés Endre, Illyés Gyula, Jancsó Miklós, Juhász Ferenc, Ke- resztúry Dezső, Nagy Dániel, Nánási László, Pethő Tibor, Petrovics Emil, Ruttkai Éva, Somogyi József, Straub F. Brúnó, Sulyok Mária, Szent- ágothai János, Trautmann Rezső és Varga Imre. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. dig megszokottól sokban el kell térni. TÓTH SÁNDOR, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, a pártalapszervezet titkára, Baranya megye küldötte: — Emlékeztetni szeretnék arra — mondotta —•, hogy pártunk, kormányunk, dolgozó népünk akkor is, amikor több pénz jutott a művészetek támogatására, ugyanazt az alternatívát kínálta a művészek számára, mint most: vagyis, hogy dolgozzunk, alkossunk, gazdagítsuk népünk kulturális értékeit, segítsük szellemi fel- emelkedésének útját, az alkotó szabadság csodálatos lehetőségének birtokában. Ma, 1980-ban, a nehezebb gazdasági helyzetben a művészek irányában megfogalmazott igény nem változott, az alkotók élvezik és gyakorolják alkotói szabadságukat. Anyagi biztonságban, komfortos körülmények között bonthatjuk ki tehetségünket. — Tudom, hogy művészeti életünk nem feszültség- mentes. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindenki pontosan eligazodik az élet változó intenzitással jelentkező lüktetésében. De miért van, hogy a kritika szívesebben foglalkozik az érdekessel, a különlegessel, mint az érthető, világos álláspontot képviselő alkotással. Nem a mindenki számára érthetőt, csak az érthetőt kérem számon. A művészeti alkotás befogadók, értő közönség nélkül nem töltheti be társadalmunkban igazi funkcióját. HORVÁTH TERÉZIA, a Videoton sárbogárdi üzemegységének művezetője, pártvezetőségi titkár, Fejér megyei küldött a munkássá válás, a munkássá nevelés folyamatával foglalkozott felszólalásában. A Videoton tíz évvel ezelőtt telepített Sárbogárdra egy kis üzemegységet. Kezdetben csupán háromszáz ember dolgozott itt, többségük a mezőgazdaságból, háztartásokból került az üzembe. Nehéz volt az átállás, de ma már ezerhat- százan dolgoznak a gyáregységben. — A gyárban nemcsak a modern technikával találkoztunk, hanem a dolgozó emberről való sokoldalú gondoskodással is — mondta. — Megismertük a szervezettség, az egymásra utaltság és az egymásért cselekvés fogalmait. Erősödött politikai tudatunk, kialakultak a munkásmagatartás jegyei. A felszólalás után a kongresszus befejezte szerdai munkanapját. Ma, reggel 9 órakor folytatódik az együttes vita a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölött. A közvetlen hangulatú eszmecserén Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a közéleti személyiségeket, s hangsúlyozta : rendkívül nagy erő, hogy a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek is egyetértenek a szocialista építés alapkérdéseiben, s cselekvésükkel nemzetünk boldogulását, népünk jobb jövőjét szolgálják. Társadalmunk további fellendüléséhez nagy erőt ad a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, s ennek szellemében tevékenykedve az alkotóknak is nagy a felelősségük. Országépítő munkájukhoz Kádár János sok sikert és jó egészséget kívánt. A kötetlen ezmecserén részt vevő vendégek méltatták a kongresszus demokratikus légkörét, amely kihat az egész társadalomra, s hozzájárul felelősségteljes alkotó munkájukhoz. Maróthy László: II fiatalság maga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak Kádár lános találkozása pártonkívüli személyiségekkel
