Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

o 1980. március 25., kedd Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa NÉPÚJSÁG (Folytatás az 5. oldalról) egészségügyi és a szociális el­látás megadja nekik az alap­vető létbiztonságot, de nem pótolja, nem pótolhatja csa­ládjuk, gyermeik figyelmét és segítségét. Az idősekről A marxizmus—leninizmus elméletével felfegyverzett, a dialektikus materializmus vi­lágnézetét valló és tudomá­nyos módszerével dolgozó pártunk, a Magyar'Szocialis- ta Munkáspárt mindig a szo­cialista építés nélkülözhetet­len feltételének tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi szín­vonalának emelését, a szo­cialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fej­lesztését. Pártunk a XI. kongresszust követően az éleződő nemzet­közi ideológiai harc viszo­nyai és a hazai építőmunka bonyolultabb feltételei köze­pette is eredményesen irá­nyította és szervezte az ideo­lógiai és a kulturális tevé­kenységet. Gyarapodott a szocialista módon élő és dol­gozó közösségeknek és ál­lampolgároknak a száma. Társadalmunkban mély gyö­keret ■ eresztett és széles kör­ben elterjedt a tudományos szocializmus eszméje, a mar­xizmus—leninizmus világné­zete. Az emberek gondolko­dását, cselekedeteit, népünk politikai, erkölcsi, tudati ál­lapotát társadalmunk anya­gi, szellemi felemelkedése, szocialista fejlődése határoz­za meg. A párt ideológiai tevé­kenységének, szellemi éle­tünk fejlődésének, a tudo­mányos munka, a közokta­tás, a művelődés, az iroda­lom és a művészetek terüle­tén elért eredményeknek je­lentős hatásuk van társadal­munkra. Népünk gondolko­dását és tetteit növekvő fe­lelősségérzet hatja át, túl­nyomó többsége reálisan íté­li meg társadalmi fejlettsé­günk jelenlegi szintjét, meg­becsüli vívmányainkat, bí­zik abban, hogy közös erő­feszítéssel le tudjuk küzde­ni a fejlődés útján mutatko­zó nehézségeket, meg tudjuk valósítani szocialista céljain­kat. Az ideológia, a közgondol­kodás helyzetének számba­vétele megköveteli, hogy fo­lyamatában szemléljük tár­sadalmunk eszmei-tudati-er- kölcsi állapotának fejlődését, teljes valóságban lássuk mai arculatát, és kritikusan ér­tékeljük pártunk jelenlegi ideológiai tevékenységét. En­nek érdekében Kádár János áttekintette azokat a törté­nelmi eseményeket, amelyek az elmúlt 35 évben nagy vál­tozásokat eredményeztek né­pünk gondolkodásában. Társadalmunk általános tu­dati fejlődésének, népünk politikai érettségének ör­vendetes tényeit megállapít­va látnunk kell azt is, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti, nemzetközi méretekben folyó éles ideo­lógiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos ha­tása. Továbbá azt is figye­lembe kell vennünk, hogy magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények ha­tásaként, a gazdasági és kul­turális építőmunka bonyolul­tabb és nehezebb feladatai­nak láttán, társadalmunk egyes, szűkebb csoportjaiban elbizonytalanodás is tapasz­talható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus—leniniz­mus elterjedése, hegemén helyzetének kivívása ellené­re léteznek még, időnként felerősödnek és hatnak ná­lunk nacionalista, kozmopo­lita, revizionista, ultraradi­kális és más, káros, ellensé­ges nézetek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyének kárt okozó nézetek ellen fokozni kell az ideológiai harcot, s társadalmunknak és a csalá­doknak együttesen kell gon­doskodniuk. A VI. ötéves terv időszakában fel kell emelni az alacsony nyugdí­jakat. Fejleszteni kell az idős emberek életét könnyítő szo­ciális intézményeket. ahogy pártunk mindig is tette, határozottan le kell leplezni őket. Társadalmunk mai tudati állapotát alapvetően a né­pünk gondolkodásában vég­bement pozitív változások határozzák meg. Ez igaz ak­kor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellent­mondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati ta­pasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazságot, hogy a társadalom tudata, az emberek gondolkodása las­sabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmények változnak. Ezt azonban nem tekinthet­jük mentségnek társadalmi gyakorlatunk következetlen­ségeire, nevelő munkánk gyengeségeire és arra sem, hogy ideológiai tevékenysé­günkben számos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osztályharc élező­dése is nagyobb követelmé­nyeket támaszt az ideológiai munkával szemben. A szocializmus építésében minőségileg új és a korábbi­aknál is bonyolultabb fel­adatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az esz­mei, politikai, erkölcsi kö­vetelmények mércéjét is emeljük magasabbra. Az esz­mei, ideológiai munka, a pro­paganda és az agitáció tart­son lépést a növekvő igé­nyekkel, legyen fogékonyabb az új problémák iránt, zár­kózzék fel a gazdasági és a kulturális építésben előt­tünk álló nagy feladatokhoz. A figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei és er­kölcsi kérdésekre kell össz­pontosítani: a munka becsü­letének növelésére, a közér­dek tiszteletben tartására és szolgálatára, a közösségi szellem erősítésére, a szocia­lista hazafiság, a proletár in­ternacionalizmus elmélyíté­sére, az ideológiailag káros, a szocialista rendszerrel szemben ellenséges, a szo­cialista elvekkel szemben ál­ló, maradi nézetek leküzdé­sére. Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját ke­ze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje legjavát nyújt­va odaadóan dolgozzék. Minden munkahelyen azok­nak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, tekinté­lyük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dol­goznak. A személyes boldogulás­nak, az egyéni óhajok, ter­vek megvalósításának is egyetlen biztos módja van: a közérdek felismerése, tu­domásulvétele és érvényesü­lésének elősegítése. Ez a szo­cialista társadalom alapvető erkölcsi normája. A közér­dekben összegeződik és fe­jeződik ki minden tisztessé­ges, jogos emberi igény és törekvés, amit a párt politi­kájában megfogalmaz és képvisel. Ha a közérdek ér­vényesül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az ál­lampolgár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jö­vőjében. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, hogy társadal­munkban megvalósuljon a közélet és a magánélet har­monikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az embernek ember által való kizsákmányolása, tagjaikat a pénzért való em­bertelen hajszára kényszerí­tik, és ezáltal eleve elidege­nítik egymástól, addig a mi társadalmunk a közös mun­kára, a közös érdekre, egy­más támogatására, az együt­tes érvényesülés előmozdítá­sára épül. A társadalmi te­vékenység minden területén jelen vannak azok a párt­tagok és pártonkívüliek, akik a szocializmus magas esz­mei, erkölcsi követelményei szerint dolgoznak és élnek. Segítsük elő, hogy példájuk minél szélesebb körben kö­vetőkre találjon. Az egyének szűkebb és tágabb környeze­tükben, munka- és lakóhe­lyükön hozzájárulnak a kö­zösségek formálásához, ugyanakkor a közösség is alakítja tagjainak magatar­tását és gazdagítja gondol­kodását. Fokozott figyelmet érdemelnek a szocialista együttélés, az emberi kap­csolatok elemi normái: egy­más munkájának megbecsü­lése, a segítőkészség, a köl­csönös tisztelet és figyelmes­ség. Hatalmas erőforrás, építő­munkánk nagy lendítő ereje a szocialista haza szeretete és a proletár internaciona­lizmus. Ezért ideológiai mun­kánkban a jövőben is meg­különböztetett figyelmet kell fordítani népünk hazafiságá- nak és internacionalizmu­sának elmélyítésére. Annak tudatában végezzük mun­kánkat, hogy a nemzeti ér­dek helyes szolgálata ugyan­úgy elválaszthatatlan az in­ternacionalizmustól, mint a haladás nemzetközi ügyének Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a be­számolási időszakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatához, a dolgozó nép pártjához méltóan teljesítse kötelezettségeit. A párt szer­vezetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoztak a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szocialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióké­pessége, fejlődött munkastí­lusa. A párt vezető szerepe ér­vényesül. A marxizmus— leninizmus tudományos el­méletére támaszkodva és a társadalom valóságos helyze­téből kiindulva a nép véle­ményét és javaslatait figye­lembe véve a párt jelöli ki. a szocializmus építésének fő irányát és fő feladatait. Pár­tunk ezután is mindenek­előtt az eszmei ráhatással, az érvelés módszerével, po­litikai irányító és szervező munkával, a tömegek moz­gósításával tölti be vezető szerepét. A párt saját tevé­kenységét a nép szolgála­tának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalom­mal való legkisebb vissza­élést is. Pártunk vezető szerepé­nek érvényesülésében meg­határozó jelentőségű, hogy eszmei-politikai és szerveze­ti egysége szilárd, a Köz­ponti Bizottság és a párttag­ság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsola­ta a korábbinál nehezebb körülmények között is kiáll­ta a próbát. A párt bízik a tömegekben, a tömegek kö­vetik a pártot. Méltán ne­vezhetjük ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös akaratá­ból született nagy vívmá­nyunknak. A párt és a tö­megek egysége és közös cse­lekvése a szocializmus sike­res építésének legfőbb zálo­ga hazánkban. előmozdítása hazánk és né­pünk érdekeinek szolgálatá­tól. Kádár János ezek után a minden területre egyformán érvényes közös feladatok mellett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tennivalók­ra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben és a művé­szeti életben jelentkeznek. Az ideológiai és a kultu­rális munka fokozott köve­telményeket támaszt a párt-, a társadalmi szervek irányí­tó munkájával szemben. Az irányításnak elő kell mozdí­tania, hogy ideológiai és kul­turális tevékenységünk fo­kozódó mértékben segítse szocialista előrehaladásun­kat. A párt támogatja, ösz­tönzi az önálló, alkotó gon­dolkodást, bízik az ideoló­giai, kulturális területen te­vékenykedő értelmiségiek­ben, igényli közreműködésü­ket a társadalmi feladatok megoldásában, és nagyra ér­tékeli, hogy túlnyomó több­ségük belső meggyőződésből egyetért politikai céljainkkal és módszereinkkel. Pártunk a jövőben is tá­mogatja a tudományos ku­tató és a művészi alkotó munka szabadságát. Ez teszi lehetővé, hogy mind a tu­dományban, mind a művé­szetben a múlt és a jelen folyamatait, az egyén és a közösség problémáit mélyen feltáró alkotások szülesse­nek. Eddigi tapasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó több­sége felelősen tud élni az alkotói szabadsággal, s azt népünk javára, a szocializ­mus ügyének segítésére hasz­nálja. A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészségesen fejlődött, taglétszáma növe­kedett, szervezettsége erősö­dött, jelentősen emelkedett a párttagság eszmei, politi­kai, szakmai és általános műveltsége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. decem­ber 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírá­lás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szocialista társadalom építé­sének, tevékenyek a közélet­ben, vállalják a közösség önzetlen szolgálatát, s a szo­cialista normák szerint él­nek. A párttagok soraiban növekedjék a termelésben közvetlenül részt vevők, min­denekelőtt- a nagyüzemi munkások aránya, és orszá­gosan a munkások, a szövet­kezeti parasztok, a fizikai dolgozók legyenek többség­ben. A pártban helyük van azoknak az értelmiségieknek és alkalmazottaknak, akik munkájukkal, magatartásuk­kal tanúsítják, hogy érde­mesek a párttag megtisztelő címére. Javítsuk a pártépí­tést a kommunista értelmiség természetes utánpótlását je­lentő egyetemi, főiskolai hallgatók körében. Az ország előtt álló nagy feladatok megoldása, a poli­tika következetes megvalósí­tása azt igényli, hogy még többet tegyünk a párt esz­mei, politikai, cselekvési, szervezeti egységének maga­sabb színvonalra emeléséért. Az elvi kérdésekben a tán­toríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kom. munista magatartás. Ügyel­nünk kell rá, hogy politi­kánk időálló, változatlan alapelvei csorbítatlanul ér­vényesüljenek, azokat senki — se a dogmatizmus, se a re- vizionizmus irányában — el ne torzíthassa. Azt sem en­gedjük meg, hogy korábbi helyes döntéseink, állásfog­lalásaink dogmává váljanak. Nyitottaknak kell lennünk az új kérdések előtt, a jövő­ben is kezdeményezően kell fellépnünk mindenben, ami­ben a nép, a7 ország érdeke az általános előrehaladás vé­gett változtatásokat igényel. Így fogjuk fel politikánk fő vonalának folyamatosságát; azt kell megőriznünk és to­vábbfejlesztenünk, ami az ország haladását segíti, a népet eredményesen szolgál­ja. Az MSZMP KB első titká­ra ezek után kiemelte, hogy pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus elvei, a pártélet lenini nor­mái, majd a határozatok végrehajtásának jobb meg­szervezéséről és ellenőrzésé­ről, a pártdemokrácia és a párt munkastílusának fej­lesztéséről szólt. Nem sza­bad megengedni, hogy bár­ki is önkényesen, saját szá­ja íze szerint értelmezze a párt határozatait. A végre­hajtásban nem mindig érvé­nyesül megfelelően a sze­mélyes felelősség. A párt­tagság, a közvélemény ré­széről jogos a7. a bírálat, amely hiányolja a dolgozó tömegek által is célravezető­nek tartott párthatározatok következetesebb végrehajtá­sát. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munka­stílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden oda­tartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze köteles­ségének, hogy nézeteit, véle­ményét, álláspontját ,a párt fórumain fejtse ki. A párt­tagok viszont minden eset­ben kapjanak választ kérdé­seikre és tájékoztatást javas­lataik sorsáról. A pártdemokrácia érvé­nyesülése nélkülözhetetlen feltétele munkánk kritikus és önkritikus vizsgálatának. Ez megvédi a pártot, és tiszt­ségviselőit, tagjait a hibák­tól, a tévedésektől, az önelé­gültségtől. Pártunkban a bí­rálat és önbírálat helyzete a fejlődés ellenére sem min­den tekintetben megnyug­tató. Szóban elismerik ugyan a szükségességüket, de a va­lóságban sokan nem élnek velük. A párt politikájának gya­korlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb fel­adatok megoldásában sok munka és nagy felelősség hárul a káderekre, a társa­dalmi élet különböző terüle­tein dolgozó vezetőkre. A vezetők többsége megfelelő­en látja el feladatát, képes arra, hogy a magasabb köve­telményekhez igazodva dol­gozzék. Akit hazánkban a bizalom vezető posztra állí­tott — akár párttag, akár pártonkívüli —, annak tudá­sa legjavát nyújtva. oda­adással kell szolgálnia a szocializmus, a nép ügyét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, ,a szakmai hozzáértés és a vezetői rá­termettség követelményei­nek. A döntő a feladatra va­ló alkalmasság. A pártnak kötelessége a néppel szemben, hogy a döntésre megérett káder­ügyeket — a közösség érde­két szem előtt tartva — ide­jében megoldja. Az a helyes és igazságos, hogy aki nem tud a magasabb követelmé­nyek szerint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szen­ved, ne maradjon vezető be­osztásban. A stabilitásra tö­rekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre építeni lehet: akik politikailag szilárdak, de nem merevek; akik szak­mailag hozzáértők és széles látókörűek, kezdeményezők, de nem kapkodok; fegyelme­zettek. ezt másoktól is meg­követelik, ugyanakkor tisz­telik és figyelembe veszik mások véleményét, és saját gyengeségeikkel is szembe tudnak nézni; példamutatóan élnek és dolgoznak, akiket mindezért munkatársaik, a közösség tisztelete övez. Minden tisztségben ilyen ve­zetőre van szükség. Itt az ideje annak is, hogy bátrab­ban léptessenek elő fiatalo­kat, olyanokat, akik már a mi rendszerünkben születtek, és váltak hozzáértő, vezetés­re alkalmas felnőtté. Pártunk történelmi múlt­jához és küldetéséhez híven a jövőben is teljesíti köte­lességét: szolgálja a magyar nép érdekét, a szocializmus ügyét. Pártunknak ma sú­lya, szavának hitele van. Fontos, hogy minden párt­tag szavának is tettekkel alátámasztott hitele legyen, a párt minden tagja példamu­tatóan teljesítse kötelessé­gét, éljen jogaival, és hiány­talanul tartsa meg a párt- és állami fegyelmet; erősöd­jék a párt tagjaiban a közös­ségi szellem, a kommunista szerénység és a tettrekész- ség. Pártunk, amely része a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a beszámolá­si időszakban a XI. kong­resszus határozatait, inter­nacionalista elveinket követ­ve aktív nemzetközi tevé­kenységet folytatott. Kivette részét a békéért, a szocializ­musért, a haladásért folyta­tott közös harcból, lehetősé­geivel összhangban hozzájá­rult a világot átfogó marxis­ta—leninista mozgalom egy­ségének erősítéséhez és maga is erőt merített nemzetközi mozgalmunk tapasztalatai­ból. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt években tovább növelte befolyását a világban. A spanyol, a nica- raguai, a hondurasi, a mexi­kói, az iráni és több más kommunista párt kivívta le­galitását. Űj pártok jöttek létre, gyarapodott a testvér­pártól taglétszáma, nőtt tö­megbefolyásuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt tel­jes mértékben szolidáris testvérpártjainknak, a világ kommunista és munkáspárt­jainak a küzdelmével. Kommunista mozgalmunk helyzetét ma az jellemzi, hogy a pártok önállóak, sa­ját maguk dolgozzák ki és valósítják meg politikájukat. Ez növeli minden párt fele­lősségét a marxizmus—leni­nizmus alkotó alkalmazásá­ban, a szolidaritás erősítésé­ben, egymás tapasztalatainak tanulmányozásában és ab­ban, hogy fejlessze együtt­működését a közös célokért vívott küzdelemben. Pár­tunk következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a mozgalmunkban felvetődő el­térő nézeteket elvszerű, tü­relmes eszmecserékben kell tisztázni, annak szem előtt tartásával, hogy az segítse a pártok összefogását, növelje a mozgalom erejét, hozzájá­ruljon a marxizmus—leniniz­mus tudományos elméleté­nek gazdagításához. Pártunk nemzetközi tevékenységének vezérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxiz­mus—leninizmus elvi alapja­in az együttes fellépések, a közös akciók, a két- és több­oldalú kapcsolatok erősítése révén tovább szilárduljon mozgalmunk egysége. Pártunk megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásainak, amelyek lehetőséget adnak az alkotó vélemény- és ta­pasztalatcserére, a helyzet együttes elemzésére, az állás­pontok egyeztetésére és a kö­zös fellépések összehangolá­sára. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc megköveteli a marxiz­mus—leninizmus alapvető ta­nításainak védelmét, az egy­ségbontás elleni határozott fellépést. Pártunk következe­tesen harcol az álforradalmi tendenciák, a marxizmus— leninizmus jobboldali és ál­baloldali torzításai, a szaka- dár törekvések ellen. Szem- beszállunk az antikommu­(Folytatás a 7. oldalon) A szocialista tudat fejlesztéséért A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége

Next

/
Thumbnails
Contents