Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
1980. március 2., vasárnap NÉPÚJSÁG Tanácskozott a megyei pártértekezlet Frank Ferenc első titkár elvtárs szóbeli kiegészítője után megkezdődött a vita az írásos és a szóbeli beszámoló felett. A vitában felszólalt Barna Pál, az orosházi járási párt- bizottság első titkára, Németh Ferenc, a MEZŐGÉP Vállalat orosházi gyárának esztergályos csoportvezetője, országgyűlési képviselő, lr- házi Lajosné, az SZMT vezető titkára, Patkós Sándor- né, a Gyulai Harisnyagyár láncoló szakmunkása, Gyulavári Pál, megyei tanácselnök, ár. Eleki János, a meTisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársnök! Kedves Elvtársak! felszólalásomat egy megtisztelő megbízatás teljesítésével kezdem. Szeretném átadni a pártértekezlet minden részvevőjének pártunk Központi Bizottságának és személy szerint Kádár János elvtársnak tiszteletteljes üdvözletét és jókívánságait. Kedves Elvtársak! Mi, akik a Központi Bizottság tagjaiként vagyunk itt a mai nagyon fontos tanácskozáson, örülünk annak, hogy részt vehetünk a pártértekezlet munkájában. Szoros szálak kötnek bennünket a megyéhez, a megye kommunistáihoz, az itteni élethez, az itteni munkához. Mondom ezt a köztünk jelenlevő Fehér Lajos elvtárs részéről is, aki egyébként — mint bizonyára valamennyien tudják — 1956 óta minden megyei pártértekezleten részt vett. Kedves Elvtársak! A rendelkezésemre álló tervezetek és a .szóbeli kiegészítés, valamint a felszólaló elvtársak, azonkívül korábbi személyes tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy a megyei pártértekezlet olyan számvetést és o.ya.i összegzést tudott készíteni Békés megye társadalmi helyzetéről, annak minden kérdéséről, amely valóságos tényeken és nagy igazságokon alapul. Az a fejlődés, ami az öt évvel ezelőtti pártértekezlet óta a XI. párt- kongresszuson kialakított politika helyi gyakorlati megvalósításában történt, mind olyan, amelyre az itt dolgozó kommunisták, de nemcsak a kommunisták, hanem a megye minden becsületes dolgozó állampolgára jogosan lehet büszke. Ebben az esztendőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. A 35 év alatt, de különösen az utóbbi évtizedekben megtett út, azok a valóban nagyon jelentős sikerek és eredmények, amelyeket az elvtársak magukénak mondhatnak, olyan jelentősek, hogy a korábbi történelem évszázadaival érnek fel. Ez persze természetes is, hiszen most a szocializmus építésének, sőt már a XI. kongresszus óta a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában vagyunk. Szeretném aláhúzni, hogy a párt soron következő XII. kongresszusára való felkészülésnek a Békés megyei pártértekezlet — a többi megyéhez hasonlóan — kiemelkedően fontos jelentőségű állomása. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a megye kommunistái az elmúlt öt esztendő munkájáról számvetést készítenek és kritikusan, önkritikusan elemzik a saját munkájukat és tevékenységüket, hanem arról is, hogy az itteni számvetés és az itteni értékelés egyben már hozzásegít bennünket a zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz elnöke, Hunyadi György, a vésztői MÁV vontatási főnökség motorvezetője, Kardos Ernőné, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatója, dr. Müller Ferenc, a HAKI igazgatója és Németh László, a békési Start Szövetkezet asztalosa, dr. Abrahám Béla, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára, Bóka Mihályné, a méhkeréki Községi Tanács elnöke, Filadelfi Mihály, az Űj Aurora főszerkesztője, dr. Fabó János, körzeti orvos, Supala Pál, a Mezőhegyesi Állami Gazdakongresszuson a politikánk, a párt fő politikai irányvonalának további kimunkálásához. A megye több mint 33 ezer kommunistája méltó módon készült tehát a számvetésre. A Központi Bizottság jól ismeri és nagyon nagyra értékeli azt a munkát, amit az elvtársak a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásában az élet különböző területein elvégeztek, és együtt örülünk a sikereknek és együtt gondolkodunk a kétségtelenül meglevő gondok megoldásán. Elvtársak! Az eredmények azt igazolják, hogy a kommunisták nagyon jól betöltik ebben a megyében is a motor szerepét, és maguk mögé tudták sorakoztatni a nártonkívüli- ek tíz- és százezreit. Az eredményekről megfelelő módon szólni is kell, mert ha mindig csak a hibákról, a gondokról beszélünk, akkor még az a veszély is fennáll, hogy esetleg utat tévesztünk, olyan értelemben, hogy sokan azt mondják, hogy miért küszködtünk, miért dolgoztunk, hogyha itt mindig csak a gondokról, a bajokról és a nehézségekről esik szó. Ezért a legnagyobb köszönet és az elismerés hangján kell szólni a sikerek kovácsolói- ról, a munkásokról, termelőszövetkezeti parasztokról, értelmiségiekről, a nemzetiségiekről, férfiakról és a nőkről, a fiatalabb és az idősebb nemzedékekhez tartozó elvtársainkról, akik jó egyetértésben, erős nemzeti egységben dolgoztak a nehezebb külső és belső feltételek közepette is. A megye kommunistái és minden becsületes dolgozója tettekkel bizonyította, hogy méltó örököse és folytatója a sok vihart látott országrész haladó szocialista hagyományainak. Nincs semmi kétségünk az iránt, hogy ez a jövőben is így lesz. Itt megállók egy pillanatra, nem véletlenül említettem a nemzetiségieket. Szeretném megmondani, hogy a Központi Bizottságnak szilárd elhatározása: miként az élet más területein, úgy a nemzetiségi politikánkban is az eddig ság igazgatója, Kesztyűs Lajosáé, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanára, Duna Mihály, a KISZ megyei bizottság első titkára, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, dr. Haraszti János, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője és Lóczi Istvánná, a Tótkomlósi Háziipari Szövetkezet szövőnője. Ezúttal Korom Mihálynak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának hozzászólását közöljük. Lapunk keddi számában a vita részletes ismertetésére visszatérünk. bevált úton haladunk. Az a meggyőződésünk, hogy ez az egyik fontos feltétele annak, hogy a szomszédos országokban levő magyarság ilyen módon még jobban betöltheti, ahogy szoktuk mondani, a híd szerepét, mint ahogy a hazánkban élő nemzetiségiek teszik. Kedves Elvtársak! Három hét múlva kezdődik a párt XII. kongresszusa. Most, amikor egyébként valamennyien nemcsak tanúi, hanem cselekvő részesei is vagyunk ennek a kongresszusi felkészülésnek, pártcsoport-értekezletektől a taggyűléseken keresztül a járási-városi pártértekezletekig és a mostani megyei pártértekezletig, jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az ország politikai légköre kiegyensúlyozott, rend, jogbiztonság van, a szocialista törvényesség is megfelelően érvényesül, szilárd a mi társadalmi rendünk. Sokszor elmondjuk ezt, de nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mert hiszen ez az egyik legnagyobb vívmányunk. Ez a párt eddig követett politikájának egyik legnagyobb vívmánya, és mi erre a jövőben is úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére. Megelégedéssel állapíthatjuk meg azt is, most a kongresszusra készülve; hogy a mi egész társadalmunkat vezető pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt egységes, és azt is, hogy a marxista—leninista politikája kiállta az idő, a gyakorlat próbáját. A párt olyan elismert vezető erő ebben az országban, amely iránt nagy-nagy bizalom nyilvánul meg. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtása eredményeként előbbre jutottunk az országban, miként Békés megyében is, a fejlett szocialista társadalom építésének nagy munkájában. Nagy segítséget jelent a Központi Bizottságnak is, majd a kongresszusnak is, hogy a párttagokban és a pártonkí- vüliekben is a tettrekészség, a cselekvési akarat dominál. Nagyon fontos, hogy ezt az akaratot, ezt a tettrekészsé- get a jövőben jobb szervező, irányító, ellenőrző munkával úgy kamatoztassuk, hogy az a fejlett szocialista társadalom építésének további sikereihez vezessen. Nagyon nagy erő a mi 812 ezres kommunista hadseregünk, nagy erő a mi népünk egésze, és ezt a nagy energiát okosan, következetesen kell összehangolnunk a további feladatok végrehajtása érdekében. Ebben a 812 ezres nagy hadseregben ott vannak a Békés megyei kommunisták is, úgy is mondhatnám, hogy nagyon harcos és élenjáró gárdáját jelentik párttagságunk egészének. Békés megye helyzetéről sokat hallottunk, olvastunk, tudunk az előterjesztett tervezetek alapján, és az is kifejezésre jutott a mai pártértekezleten, hogy az itt dolgozók véleménye is megegyezik az országos véleményekkel. Jogosan hangsúlyozzák, hogy a párt fő politikai vonalának támogatásával nagyobb következetességre, határozottabb cselekvésre van szükség fent és lent egyaránt. A mai pártértekezleten elég sok kritikai észrevétel is elhangzott. Ezek a kritikai észrevételek, mint a szóbeli beszámolóból is kiderült, nem másfelé mutogatásban jelentkeznek, hanem alapvetően a saját munkaterületük fogyatékosságait vették célba, és a fogyatékosságok megszüntetéséről beszéltek. Nagyon konstruktív állásból és segítőkészségből eredtek tehát ezek a kritikák. Ügy kell ezeket kezelni, hogy aminek a megoldása központi feladat, azzal ne késlekedjünk, és ne halogassuk a helyben megoldhatókat se. Elvtársak! A szocializmus építésének kétségtelenül nagy helyi és országos eredményei mellett természetesen szólni kell arról is, hogy a párttagságban, a közvéleményünkben van bizonyos aggodalom egyes fontos nemzetközi vagy belső kérdések kapcsán. Ez a nyugtalanság és ez az aggodalom érthető. Ügy van ez, hogy nemcsak jóból áll az életünk, hanem vannak gondjaink és nehézségeink is. Milyen kérdések foglalkoztatják leginkább a közvéleményt és a párttagságot is? Többek között az, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzet nem vezet-e egy harmadik világháborúhoz? Vagy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harcunk milyen sikerrel jár? Most valóban olyan időszakot élünk, amikor a kiélezett nemzetközi helyzettel számolnunk kell, és lassúnak ígérkezik az enyhülés korábbi irányzatához való visszatérés. Ugyanezt el lehet mondani a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéséről is, különös tekintettel a kínai vezetőknek ismert szovjetellenes, maoista politikájára. Azt is meg kell állapítani, hogy sajnos a nemzetközi imperializmus még erős ahhoz, hogy nagyon sok szenvedést tudjon okozni a népeknek. Sokat kell még küzdeni és harcolni azért, hogy valóban ez a harc legyen a végső! Most, ebben az időszakban az enyhülés rendkívül nagy erőpróbának van kitéve. És igaz, nem Afganisztánnal kezdődött ez az egész ügy, mert ez csak ürügy volt. Fő feladatunk, mint eddig is, a béke megőrzése. A nemzetközi erőviszonyok nem változtak meg az imperialisták javára. Azért ez a dolog lényege és - meghatározója. Ilyen helyzetben rendkívüli jelentősége van a Szovjetunió melletti szolidaritásnak, kiállásnak, és nem utolsósorban annak, hogy az eddiginél még jobban és pontosabban egyeztessük külpolitikánkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Ez a mai nemzetközi helyzet azzal is jár, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk honvédelmünkre. A NATO-tervek, az imperialisták céljai, tettei, a fegyverkezési verseny fokozásával összefüggésben nemcsak erre intenek, hanem erre köteleznek is bennünket. Az im.- perialistáknak nem is titkolt egyik szándékuk a fegyverkezési hajszával és annak ránk kényszerítésével, hogy több szellemi energiát, anyagi eszközt fektessünk fegyveres erőink fejlesztésére, ök ettől többek között azt is várják, hogy valamiféle belső feszültséget teremtenek a szocialista országokban. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a szocialista vívmányainkat, amit kezünk munkájával építettünk föl, meg- védjük, megőrizzük. A nemzetközi helyzettel függ ösz- sze az is, hogy most különösen szorosra kell zárni sorainkat, és kivédeni az imperialisták minden manőverét, azt is, hogy ne verhessenek éket közénk. Hiszen régi céljuk az imperialistáknak, hogy a Szovjetuniótól egyenként leválasszák a vele szövetséges szocialista országokat. Ebbe vetett hitük, bizalmuk most mintha felerősödött volna. Még egy dolgot: most annak rendkívül nagy jelentősége van, hogy a szovjet elvtársaink, többi barátaink és mi, magyarok is higgadtan reagáljunk az eseményekre. Ez ilyenkor rendkívüli fontossággal bír. Aggodalommal tölti el az embereket, párttagokat és pártonkívülieket az is, az előbbieken túl, hogy vajon a gazdasági helyzetünkkel mi lesz, nem romlik-e tovább, vagy miként tudunk úrrá lenni a kedvezőtlen körülményeken, és ami ezzel összefügg, mi lesz az életszínvonalunkkal? Meg tudjuk-e őrizni, meg tudjuk-e szilárdítani azt? Ezen a mai pártértekezleten is az jutott kifejezésre, hogy a figyelem középpontjában — és ez így van az országban is —ezekben az években a gazdasági építőmunka áll. Nem véletlen, hszen minden ennek a jó megoldásától függ: a termelés további bővítése, az életszínvonalunk ügye, az egészség- ügyi, a szociális, a kulturális fejlődésünk. Ezután a gazdasági kérdésekről szólva még elmondta, hogy a fejlődés dinamikája egészében lassúbb lesz a következő években. Most valóban az a legfontosabb feladatunk a gazdasági építőmunkában, és ennek a politikai biztosításában, hogy a termelés és az életszínvonal stabilizálása megtörténjen, hogy aztán ezen az alapon léphessünk később majd nagyobbat előre. Sokat emlegetjük nemzetközi fizetési mérlegünket, de nekünk nem csak a nemzetközi fizetési mérleg oldaláról kell a tervező inuijkát folytatni és sok mindent figyelembe venni. Rendkívül fontos a nemzetközi fizetési mérleg javítására irányuló tervek és törekvések mellett a költségvetés egyensúlyának a javítása is. Annak a biztosítása, hogy az árualap és vásárlóerő, a beruházási kapacitások és a munkaerőhelyzet, a munkaerő és a munkahelyek száma valamennyivel a lehető legjobb összhangba kerüljön egymással. Elvtársak! Sokat beszélünk mostanában a takarékosságról, a gazdasági hatékonyságról, a belső tartalékok feltárásáról, és itt, ezen a mai pártértekezleten is ez több vonatkozásban is, nagyon helyesen, szóba került. Azt mondjuk, hogy takarékoskodnunk kell, de ez még nem vált a mi életünk, a mi munkánk tényleges, igazi tartalmává. Pedig még mindig van — már régen mondogatjuk, de inkább csak mondogattuk — nagyon sok tartalék ezen a területen. A munkafegyelem, a takarékosság, gazdasági hatékonyság, a munka termelékenységét illetően is. Egyébként itt az egyik elvtárs mondotta, hogy a műszakszám, a gépek kihasználása nemhogy előrement volna Békés megyében, hanem néhány tizedszázalékkal inkább visz- szább is szorult. Elvtársak, a takarékosságban a párt is példát mutat, és nekünk példát is kell mutatnunk. Elvtflrsak! Valamikor, nem is olyan régen, azt mondogattuk a gazdasági építőmunkával ösz- szefüggésben, hogy egy kicsit jobban kell dolgozni, egy kicsit jobban kell az erőinket feszíteni és így tovább. Most azt mondjuk, hogy ez a jelszó már nem elegendő, hogy egy Mcsit jobban, egy kicsit magasabb színvonalon, hanem most jelentősen jobban, jelentősen magasabb színvonalon kell végezni a munkánkat mindannyiunknak, fent és lent egyaránt. Másként is kell dolgozni, mint ahogy ezt eddig tettük, a gondolkodásunkban is változásokat kell eszközölni. A szabályozók szerepével kapcsolatosan tudomásul kell venni, nagyon világosan kell látni, hogy a nagyobb érdekeltséget az agi- tációval, csak a pártmunka eszközeivel biztosítani nem tudjuk. Szabályozására igazából a gazdasági szabályozó rendszer hivatott, de az érdekeltség elvéért, illetve annak helyes alkalmazásáért síkra kell szállni. (Folytatás a 11. oldalon) Kiállítás a pártértekezlet tiszteletére Korom Mihály elvtárs felszólalása
