Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
1980. március 16., vasárnap Forradalmi dalok fesztiválja Ünnepségek március 15-én Budapesten és megyénkben A forradalmi ifjúsági napok keretében rendezték meg tegnap, szombaton, Békéscsabán, az iskolacentrumban a forradalmi dalok fesztiválját, megyénk középiskolás kórusainak nagy találkozóját. Varga Imre, a KISZ Békéscsaba városi bizottságának titkára köszöntötte a kórusokat és a vendégeket. Elmondotta, hogy az évről évre megrendezett dalfesztivál méltó megünneplése a három tavasz emlékének. A politikai és a közművelődési munkának, a megye ifjúsági kórusmozgalmának fontos része, bázisa ez az esemény. A szakmai zsűri tisztét Pászti Miklós karnagy látta el, a társadalmiét pedig Bocskai Mihályné SZMTKardoskút határában 1957. óta folyik olajbányászat. A község munkaképes korú lakosságának fele itt dolgozik. Mégis távolról kellett ideszállítani a fűtőolajat, a szenet, a néhány kilométernyi gázvezeték híján. Ezen a helyzeten változtat az a nagy vállalkozás, amelybe a kar- doskútiak most vágták fejszéjüket. Pénteken szocialista szerződést kötöttek a község vezetékes gázszolgáltatásba történő bekapcsolására. A szerződésben a Nagyalföldi Kőolajfúrási Vállalat, a DÉ- GÁZ, a GOV, a helyi Rákóczi Mgtsz, a honvédség és a község lakossága vállalt kötelezettséget, hogy a párt XII. kongresszusa és hazánk Miután a feltételek adottak, az árualapok rendelkezésre állnak, a tavalyinál két héttel korábban, március 17-én megkezdődik a tüzelőkereskedelem immár hagyományos kedvezményes vására, amely addig tart, amíg a központilag meghatározott készlet el nem fogy. Az akcióba- a múlt évinél több, kereken egymillió tonna hazai szenet és 250 ezer tonna hazai brikettet vontak be. Az engedmény azonos a tavalyival, a kijelölt titkár. Fellépett a békéscsabai MÁV nevelőotthon, a Rózsa Ferenc Gimnázium, a Sebes György Közgazdasági Szakiskola, az esgészségügyi szakközépiskola, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium, a gyulai román gimnázium, a szeghalmi Péter András Gimnázium, a szarvasi óvónőképző intézet, valamint a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium énekkara. A felnőttkórusok közül'' az Általános Munkásdalkör és a Békés megyei pedagógus női kar szerepelt. A hagyományosan megrendezett forradalmi dalok fesztiváljának jelentőségét ezúttal emelte az is, hogy az Éneklő Ifjúság megyei döntőjére, és az országos minősítésre is most került sor. felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére legkésőbb 1980. november 7-re a köz-; ség, első helyen a gyermek- intézmények, és a tsz szárítójának vezetékes gázellátását megoldják. A szárítóhoz futó gázvezeték kivételével az egészet társadalmi munkában oldják meg. A község bevételeiből nem futná. Legkiemelkedőbb a DÉGÁZ másfél milliós segítsége, de a többieké sem lebecsülendő. A vállalás teljesítését már meg is kezdték. Rövidesen földbe kerül a csaknem négy kilométernyi gázvezeték. A szó és a tett így válik egységgé. —g— hazai szenek mázsánként 11 forinttal, a hazai brikettek 8 forinttal olcsóbbak. Ezt a kedvezményt, akárcsak korábban, megadják a dolgozók és a nyugdíjasok tüzelőutalványaira is, függetlenül attól, hogy azok melyik hónapra érvényesek. Kedvezménnyel kapható a barnaszén — a berentei, a lyukói és az edelényi kocka és darabos kivételével —, a lignit, az iszapszén, a háztartási kevert szén, és valamennyi hazai brikettfajta. (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozta ünnepi beszédében Kovács Béla. A gyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. Ezt követően megkoszorúzták az 1848. március 15-i események emlékét idéző márványtáblát. Az MSZMP Központi Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizottságának koszorúját Borbély Sándor, Kállai Gyula és Nagy Sándor helyezte el. A fegyveres testületek képviseletében Papp Dezső vezérőrnagy, a Magyar Szocialista Munkáspárt néphadseregi bizottságának első titkára, Földest Jenő határőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes és Gáti József, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese koszorúzott. Virágokkal díszítették az emléktáblát a dolgozó és a tanuló ifjúság képviselői. A Parlament előtti Kos- suth-szobornál az V. kerületi, Bem tábornok szobrának talapzatánál a II. kerületi párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek nevében helyeztek el koszorúkat. Tegnap megyeszerte megemlékeztek az 1848-as 'szabadságharc és polgári forradalom 132. évfordulójáról. Orosházán verőfényes napsütés fogadta a Táncsics- szobornál rendezett ünnepség mintegy két és fél ezer résztvevőjét’, akiket Sinkó József, a KISZ városi bizottságának titkára üdvözölt: — Szép hagyománya ifjúsági szövetségünknek, hogy a tavaszi rendezvénysorozatainkat a forradalmi ifjúsági napok foglalják keretbe. Ezekben a napokban a múlt dicső emlékeit ünnepeljük, s az ünneplés mellett szorgos munkával készülünk a soron következő feladataink végrehajtására. A KISZ-taggyűléseken az elmúlt év mérlegeit vonjuk meg, a különböző politikai képzési formákban nyílt, őszinte vélemények hangzanak el a munkához, a tanuláshoz való viszonyról, a szocialista hazafiságról. Táncsicsék küzdelme, a Tanácsköztársaság története, és az 1945-ben felszabadult Magyarország három és fél évtizedes útjának eredménye világosan mutatja azt az utat, amelyen a fiataloknak az idősebbekkel együtt haladniuk kell. Biztosak vagyunk abban, hogy városunk ifjúsága szabadságharcos elődeink példáján lelkesülve, a jövő célkitűzéseit világosan látva, cselekvőén részt vesz fejlett szocialista társadalmunk építésében. E gondolatokkal nyitom mega forradalmi ifjúsági napok városi rendezvénysorozatait, a március 15-i megemlékezést ... A köszöntő után a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola irodalmi színpada adott összeállítást „Dicső tavasz” címmel, majd a KISZ, a Hazafias Népfront, az iskolák és üzemek képviselői helyezték el a hála és az emlékezés koszorúit a Táncsics-szobor talapzatán. Az ünnepség után a Táncsics Gimnáziumban rendezték a hagyományos sportvetélkedőket, valamint itt vette át az „Év legjobb orosházi sportolója” serleget Lovas Béla labdarúgó. Békéscsabán délelőtt 10 órakor a Kossuth-szobomál tartották a március 15-i ünnepséget, amelyen megemlékezést Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára mondott, majd itt is koszorúzásra került sor. Gyulán, a Pe- tőfi-szobornál Kozák Ferenc, a KISZ városi bizottságának titkára emlékezett meg az 1848-as ifjak történelmi szerepéről, majd a Petőfi-szobor után a résztvevők megkoszorúzták a városi tanács, valamint a Jókai utcában a Ladics-féle ház falán levő Petőfi-emlék- táblát. Szarvason délelőtt 10 órakor a Pétőfi-emléktáblánál volt az ünnepség, amelyet ezúttal az óvónőképző intézet növendékei rendeztek. Békésen, a városi tanács falán levő emléktábla előtt Szojka Magdolna, a KISZ városi bizottságának tagja emlékezett meg 1848. március 15-ről, majd a KISZ és a Hazafias Népfront képviselői helyezték el a koszorút az emléktáblánál. Kis község — nagy vállalkozás Hétfőn kezdődik a kedvezményes tiizelővásár Kutyakomédia Ifj. Kutyik János és neje végre beköltözhetett az óriási szülői áldozattal és nagy rokoni segédlettel épült családi házba. A fiatal házaspár be is rendezkedett szépen, s már úgy tűnt, hogy teljes az elégedettség, amikor egy napon az asszony így fakadt ki: — Jó, jó, de hol vagyunk mi Butyikéktól, Lutyikék- tól és Sutyikéktől! Még ’Mutyikéknak is van legalább egy tacskójuk. Már ki se merek menni az utcára kutya nélkül. Mit mondanak rólunk az emberek? — Ha csak az a. baj, veszünk mi is — jelentette ki felesége megnyugtatására ifj. Kutyik János. — És milyet veszünk? — folytatta a fiatalasszony. — Egy tacskót. Jó lesz? — Nem lesz jó, apukám. Valami nagyobbat. Az ilyen kis kutyát ma már észre sem veszik. — Rendben van. Vegyél olyat, amilyet akarsz. Végül is, egy kis bernáthegyi került a házhoz, amely eleinte szőrpamacsnak látszott. El is nevezték Pamacsnak. Etették, itatták, hogy fejlődjön szépen. Nőtt is, mint a gomba. Néhány hónap múlva akkora lett, mint egy kisebb borjú. A legfinomabb falatokat kapta, amit a férj sokszor irigykedve nézett. De hát kettőjük fizetéséből egyszerre nem lehetett mindhármuk kedvében járni. A fiatalasszony délutánonként büszkén sétált vele. Hadd egye a sárga irigység a környékbeli kisebb kutyásokat. Napközben a bezárt lakásban tartották Pamacsot, nehogy ellopja valaki. Olyankor rettenetesen únta magát szegény pára. Gondolta, ezen a helyzeten csak úgy változtathat, ha megakadályozza, hogy a gazdái eltávozzanak hazulról. Egy reggel tehát amikor vették fel a kabátjukat, ő az ajtó előtt szépen keresztbe állt. Hiába szóltak rá, hogy térjen ki az útból, meg se moccant. Ha nagy nehezen arrébb tolták, újra visszatornázta magát. Jó néhány percig birkóztak vele. Ezután mindennap így történt. Emiatt korábban is kellett felkelniük. De hát az asszony semmit sem sajnált. Az ifjú férj pedig békeszerető volt. Pásztor Béla „Gaburck Károly portréi az emberi lélek bemutatásának legközvetlenebb formái. Típusokat örökít meg, de megőrzi az egyén vonásait, a kor és a táj emberének jellemzőit” — mondotta Fekete Jánosné, Békéscsaba város Tanácsának elnökhelyettese tegnap, szombaton délelőtt, a festő kiállításának megnyitóján. A városi tanács klubjában március 28-ig látható a portrétárlat. Képünk a megnyitó ünnepségen készült Fotó: Martin Gábor Pest és vidék gyeszékhelyeinken és kisebb városainkban tervszerűen bontogatják az évszázados, rozoga viskókat, és helyükre korszerű házakat, gyakran 8—10 emeletes toronyházakat építenek. Olyan házakat, amelyeket korábban sehol sem láthattunk az országban — Budapesten kívül. A városkép átalakítását kísérő kommentárokban gyakran halljuk: „Nekünk is megvolt a Mária-Valéria-telepünk, nemcsak Pestnek. Mi is eltüntetjük ...” Ha felsorakoztatjuk a tényeket, egyszeriben világossá válik, hogy vidéki városaink, megyeszékhelyeink jó értelemben vett riválisai lettek egymásnak — s Budapestnek is. Ki tagadná, hogy ma már szinte minden vidéki központunkban megtalálhatók a modern nagyvárosra annyira jellemző sugárutak, tágas ligetek, neonfényes utcák, szélesvásznú mozik, gazdag kirakatok, bisztrók, kozmetikai szalonok. S a legtöbb újszülött létesítmény láttán mind gyakrabban elhangzik: akárcsak Pesten! A miskolci Hermán Ottó Múzeum várostörténeti kutatói a közelmúltban elkészítették városuk hajdani utcakataszterét. Miközben a korabeli forrásmunkákat." tanulmányozták, egy száz évvel ezelőtti feljegyzésre bukkantak. Szerzője, nem minden dicsekvés nélkül közölte, hogy „ ... az utolsó fél évszázadban erősen meggyorsult a város fejlődése, amit az is bizonyít, hogy ez idő alatt nem kevesebb, mint öt új utca épült.” A korabeli szerző bizonyára elképedne, ha tudná, hogy az elmúlt 25 esztendő során Miskolcon több, mint kétszáz utca született, többségüket modern lakóházak, üzletsorok övezik. Persze nem szükséges historikus távlatokhoz fordulni összehasonlításért. A ma embere a városiasodás, helyesebben a fővárosiasodás, korábban elképzelhetetlen ütemének a tanúja. Aki csak néhány évig él távol „fatornyosnak” már aligha nevezhető szűkebb hazájától, az is nehezen ismer rá visszatértekor a régi szülővárosára, amely időközben kilométerekkel terjesztette ki határait, helyet adva új hidaknak, pályaudvaroknak, rendelőintézeteknek, strandoknak, taxiállomásoknak, játszótereknek, sportpályáknak. Még a hét végén távoli munkájából városába visszatérő lakos is gyakran talál valami újat: egy megnyíló éttermet, egy beköltözésre kész lakóházat vagy egy új városi autóbuszjáratot. S ha már az autóbusz- járatról esik szó, említsük meg, hogy Pécsett a felszabadulás előtt évente egymillió utast szállítottak a buszok, 1979-ben már 46 milliót. Miskolcnak összesen négy autóbusza volt, ma harmincszor-ötvenszer annyi van, illetve lesz 1980-ban. E vidéki „fővárosok” versengését magától értetődően évről évre nagyobb közönség kíséri figyelemmel. Mondhatni, az egész ország kíváncsi az eredményre. A történelmi kövek, histórianevezetességek, építészeti emlékek, tájak, hagyományok, valamikor az ország lakosságának csak kis hányadát vonzották vidéki városainkba. Milliószámra éltek hazánkban olyanok, akik nem ismerték városainkat, vagy csak egyet-kettőt közülük. Tavaly, egy esztendő leforgása alatt ötmillió vendége, látogatója volt vidéki városainknak. Ez a kíváncsiság már azoknak a helyeknek szólt, ahol a természetes adottságok a modern élet kényelmes vagy szemgyönyörködtető, de mindenképpen hasznos újdonságaival egyesültek. Mi az a hajtóerő, ami arra készteti a vidéket, hogy saját központjait Budapesthez hasonlóvá tegye? A választ találóan fogalmazta meg egyik nagyüzemünk főmérnöke. Amikor beszélgetés közben saját városának megváltozott arculatára terelődött a szó, ő nevetve mondta: „No igen, nálunk nemcsak a gépek és berendezések készülnek futószalagon, hanem az igények is ...” Valóban ezek az igények tették szükségessé a felszabadulás óta, hogy városaink alig három évtized alatt évszázadok mulasztását pótolják. A falu, a vidék is magáénak akarja tudni, közelebb kívánja hozni mindazt a kényelmet, szépséget, modernséget, amelyet korábban csak a főváros — bár sokszor még az sem — nyújthatott volna. Minderre a lehetőséget elsősorban a szocialista iparosítás teremtette meg, amely az eladdig elhanyagolt, sokszor sivár mezővárosokat ipari fellegvárakká, és egyúttal kulturális centrumokká varázsolta. Az iparosítás nyomán az anyagi és szellemi kultúra új központjai alakultak ki hazánkban. Nagyvárosok, szocialista nagyvárosok, amelyek felveszik a versenyt a növekvő igényekkel, s melyekben az emberek maguk is új szemlélettel gazdagodnak, új gondolkodásra nevelődnek. Ö vidék és a főváros közt folyó nemes vetélkedés alaphangját éppen ez a megváltozott gondolkodás adja meg. Városainkban ezer és ezer olyan ember él, aki már tudatosan munkálkodik igénye beteljesedéséért, szeretett szülővárosa felvirágzásáért. Ezek a patrióták, nemre, korra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül, saját szabad idejüket áldozzák föl, eszük és kezük munkáját bocsátják a közösség rendelkezésére, hogy városuk szebbé, rendezettebbé kulturáltabbá váljék. Ök azok, akik már letették a garast: parkokat építettek, felszedték az ódon macskaköveket az aszfaltozás előkészítésére, napközi otthonokat rendeztek be, árkot ástak a csatornahálózatnak, utakat terveztek, s közben milliókat takarítottak meg az államunknak — önmagunknak, ök azok, akik elébe sietnek jövőjüknek, s elhatározásukkal, lelkesedésükkeh — csakúgy, mint a pesti patrióták — méltóak kívánnak lenni a szocialista nagyvárosok lakóihoz. K. F. Rádió-sajtókonferencia Első alkalommal látogat el — március 17-én, hétfőn — a rádió Sajtókonferencia című műsorával az Országos Találmányi Hivatalba, gazdasági és tudományos életünk e fontos intézményébe. Fővárosi és vidéki napilapok, a Figyelő és a rádió tudománypolitikai rovata munkatársainak kérdéseire válaszolva — Bakonyi Péter műsorvezetésével —, Szilvási Zoltán elnökhelyettes, Zsiga János műszaki fejlesztési főosztályvezető és Iványi István iparjogi főosztályvezető rajzolja fel, ad átfogó képet az intézmény tevékenységéről, az ország életében betöltött szerepéről. A hagyományoknak megfelelően a hallgatók is szót kapnak az élő műsorban: az adás napján délután 13 órától a 113-038-as, valamint a 117-174-es telefonszámon kapcsolódhatnak be az adásba.
