Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-14 / 62. szám

o 1980, március 14., péntek Országos versenyek megyénkben a szakma kiváló tanulóinak Március 10. és 13-a között 44 fiatalember mérte össze tudását Orosházán a házi­gazdák — a 612-es Ipari Szakmunkásképző Intézet és az Orosházi Üveggyár — rendezésében. A géplakatos­szakma kiváló tanulói ők, akik a házi versenyeken, s megyéjük versenyén a leg­jobb helyezéseket érték el. Hétfőn érkeztek Orosházá­ra, elfoglalták szálláshelyei­ket, s talán még belenéztek tankönyveikbe is, nehogy a nagy erőpróbán szégyent valljanak... Másnap dél­előtt, fél 9 órai kezdettel Né­meth Ferenc, az MSZMP megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja, Orosháza or­szággyűlési képviselője tar­tott megnyitó beszédet az írásbeli vizsga helyszínén, a városi tanács dísztermében. Az ünnepélyes megnyitón fellépett a város úttörőzene­kara, és a 3-as számú álta­lános iskola kórusa. Az írásbeli verseny 9 óra­kor kezdődött. Az arcokon előbb feszültség, aztán mé­lyült figyelem tükröződött, ahogy a kérdések fölé hajol­va dolgoztak. A délutánt kulturális programmal, vá­rosnézéssel zárták. Március 12-e a gyakorlati verseny napja volt. A mun­kát az üveggyár jól felsze­relt tanműhelyében csinál­ták, a megadott feladat: szo­rítóvilla készítése volt. Ebéd után három versenyzővel beszélgettünk: a győri Stin- ner Lászlóval, az érdi Csá­szár Tamással, és a vendég­látó város egyik versenyző­jével, Király Gyulával. — A házi bajnokságra, be­vallom, nem készültem, ak­kor még valahogy nem vet­tem komolyan — emlékezeti Stinner László. — A megyei verseny már jobban ment, de amögött munka is volt, nem is kevés. Aztán, ahogy közeledett ez az országos verseny, egyre többet ma­radtam benn az iskolában, készültem a tanáraim segít­ségével. — Nekem is a fél tantes­tület segített — tette hozzá nevetve Császár Tamás —, ez kötelez is minket a jó szereplésre. Izgultam, nem tagadom, különösen az írás­beli előtt. Mégiscsak új kör­nyezet, másfajta elvárások fogadtak itt minket. Aztán, amikor megkezdtem a ki­dolgozást, már nem volt időm idegeskedni. — Valahogy így voltam én is — szólalt meg a halk szavú orosházi fiú is —, most aztán kíváncsi vagyok, hogyan oldottam meg a 'fel­adatokat ... s hogy dönt a zsűri. A beszélgetést követően mindhárman a többiek után indultak. A délutáni prog­ram üzemlátogatás volt, majd este megérdemelt pi­henés, kikapcsolódás várt rájuk: diszkóest az ifjúsági házban. Nem így a bíráló bizott­ság tagjai — Katona László, a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási és Pedagógiai Intézetének munkatársa, Be- nyó Lajos, a Munkaügyi Minisztérium nyugalmazott csoportvezetője, Oszkó Fe­renc gyakorlati oktatásveze­tő és Nagy Lajos, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának munkatársa, vala­mint Simon Mihály, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa —, akik számára délután kez­dődött csak igazán a mun­ka. Ekkor dőlt el ugyanis, hogy a másnapi, eredmény- hirdetésen ki, milyen helye­zést, pontszámot ér el. A legjobbak — akik • a kellő pontszámot elérték — lete- hették a szóbeli szakmun­kásvizsgát is... * * * Békéscsabán, a 611-es szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben március 11-én ideális körülmények között kezdődhetett meg az SZKTV országos döntője esztergá­lyosszakmában. Az ország minden tájáról összesereg- lett legjobb harmadéves esz­tergályostanulók kemény el­méleti és gyakorlati próba­tételen bizonyíthatták fel- készültségüket. A rendezők a kétnapos küzdelem során azért gon­doskodtak egy kis „leveze­tésről is, ahogyan a házigaz­da intézmény vezetője, László István mondotta. A versenyzők ugyanis megis­merkedhettek Békéscsaba és Gyula nevezetességeivel, es­ténként pedig az oly kedvelt diszkóműsorban lazíthattak. A rendezőkre háruló nagy feladatokban komoly szerep jutott az intézmény Ifjú Gárda századának, akik gondoskodtak arról, hogy minden pontosan, tervszerű­en folyjon. Csütörtökön még ismeret­lenek voltak a versenyzők, hiszen e nemes vetélkedő tisztasága érdekében csak A három győztes esztergályos kihúzott sorszámaik alap­ján, névtelenül szerepelhet­tek a tanulók. A versenyszabályok sze­rint a jeles gyakorlattal végző első három helyezett a verseny után szóbeli vizs­gát tehet, s ennek sikeres letételével megkaphatja a szakmunkás-bizonyítványt. A gyakorlati verseny dél­utáni fordulójának résztve­vői nagy igyekezettel, a kör­nyezetről, a sok-sok felügye­lő tanárról megfelejtkezve készítették a versenyfelada­tot: az EAN esztergagéphez szükséges szegnyeregorsót. Ottjártunkkor többnyire már a versenyfeladat utolsó fá­zisainál tartottak a fiúk, s szó ami szó, megfelelő elis­meréssel tekintgettem a pre­cízen elkészített, komoly szakmai tudást igénylő „mű­remekekre”. Tegnap, csütörtök reggel, a zsürielnök helyettesét, Bo­kor Ferenc szakfelügyelőt még az ünnepélyes ered­ményhirdetés előtt sikerült szóra bírnom. — Hadd kezdjem azzal, hogy a versenyzők megjele­nése, akarása, fegyelme pél­damutató volt. Az idei fel­adatok újdonsága abban rejlett, hogy az írásbeli tar­talmi felépítése szorosan kapcsolódott a gyakorlati munkavégzéshez. A tanulók idén először kaptak a mű­szaki rajz mellé egy művele­ti utasítást is. A tapasztala­tok azt mutatják, a gyere­kek alig használták, mert az iskolában nem támaszkod­nak erre a „mankóra”. Sze­retném kiemelni még azt is, hogy az iskola korrekt, be­csületes feltételeket biztosí­tott, s a versenyhez minden lehető segítséget megadott. Közben sietnünk kellett, mert az ünneplőbe öltözött fiatalok, s a szép számmal megjelent pedagógus kísérő­ik már izgatottan várták az eredményhirdetést, amelyen a házigazdák nevében László István köszöntötte a ver­senyzőket, majd Bokor Fe­renc értékelte a tapasztala­tokat. Kiemelte, hogy a szakmunkástanulók kép­zettségi és képességi szint­jük legjavát nyújtották ezen a versenyen. A legjobbnak Zsirmik pásztó, a kiskunfélegyházi 608. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet tanulója bizonyult, második a nyír­egyházi 110-es számú Szak­munkásképző Intézet tanuló­ja, Lubiczki János lett, har­madik pedig Csiszár Ferenc, az 503-as kaposvári intézet tanulója. A legjobban sze­replő Békés megyei, a 12. helyen végzett orosházi Rácz József lett. A házigazdák kedves aján­dékainak kiosztása után a három győztest a szakmun­kásvizsga hamarosan kezdő­dő szóbelije előtt néhány mondatra sikerült megszó­laltatni. Zsirmik László: — Elég nehéz volt a verseny, viszont a feltételek jók vol­tak. Nem számítottam arra, hogy első is lehetek. Nekem a legnehezebb az elméleti feladatok között a számítás volt. Most nagyon boldog vagyok. Lubiczki János: — Nekem a gyakorlat volt az erőssé­gem. Nem a verseny alatt, hanem utána izgultam na­gyon. Szerencsére jó gépem volt, s ez is sokat számított. Az első helyezett is ezen a gépen dolgozott. Sohasem jártam még ezen a tájon. S Gyula nagyon tetszett. Csiszár Ferenc: — Nagyon meglepődtem, nem számítot­tam a harmadik helyre. Kü­lönösen azért, mert a gé­pemmel elég sokat vesződ­tem, s nem gondoltam, hogy ennek ellenére sikerül. Jó programjaink voltak, s ez segített a kikapcsolódásban. Gyula nagyon tetszett, s szeretnék majd máskor is el­látogatni ide. N. A.—B. S. E. Munkában a zsűri Orosházán Fotó: Gál Edit Cselekvő hagyományápolás Alkotni a saját és a mások Fatánycr Az előszobában diófából faragott két szövőszék felve­tett szálakkal, az egyik ki­sebb, a másik nagyobb. Mo­dern lakótelepi lakásban is elhelyezhetők, ha valakinek kedve lenne rajtuk dolgoz­ni. A nappaliban szintén dió­ból ebédlőgarnitúra. A masz- szív asztalt kétfelől kényel­mes támlás pad öleli, s még három szék várja a vendé­get. Természetesen ezek is faragottak, akárcsak az ut­cai szobában a kisebb-na- gyobb használati és díszítő tárgyak. Mindez csak egy része an­nak, amiket a békéscsabai Vágó Ferenc népi iparmű­vész, a Békés megyei KI- SZÖ.V amatőr képzőművé­szeti stúdiójának vezetője eddig készített. Hiszen a négy éve nyugdíjas gépkocsi- vezető nemcsak szerelmese a fafaragásnak, de értő és is­mert művelője is. Munkái­val számtalan kiállításon vett részt a megyében és szerte az országban, beleértve Bu­dapestet is. Egyes darabjai a nagyvilágba is kikerültek, delegációk vitték ajándékba. S faragójuk szinte állandó résztvevője — és nyertese is — a pályázatoknak. — Melyik a legemlékeze­tesebb? — Az első országos jelen­tőségű, amin részt vettem, a mezőkövesdi volt, a felsza­badulás 20. évfordulójára. Minden népművészeti ág fel­vonult itt. És én fafaragás­ban első és harmadik díjat nyertem. Dé nem csak ezért az elismerésért nevezetes számomra, amely egyébként nagy lendületet adott mun­kámnak, hanem mert az it­teni megbeszéléseken beszá­molhattam a békéscsabai út­Csillagászati vetélkedő A Magyar Űttörők Szövet­sége, a Népművelési Intézet és a Fejér megyei művelő­dési központ csillagászati ve­télkedőt rendez úttörőknek és felnőtteknek. A csillagá­szati szakkörök kétfordulós versenyen vehetnek részt, írásbeli kérdésekre május 30-ig kell válaszolniuk, majd június 26-tól 29-ig Székesfe­hérvárott zajlanak a szóbeli versenyek. A felnőttkategóriában kor­határ nélkül minden 16 éven 'felüli indulhat, aki nem kezdte meg tanulmányait olyan egyetemen, vagy főis­kolán, ahol a matematika, a fizika vagy a földrajz a fel­vételi tárgy. Jelentkezni a Megyei Művelődési Központ­ban, Békéscsabán lehet. törők fafaragószakkörének munkájáról. — Azóta is foglalkozik gyermekekkel? — Kihagyásokkal. Most megint vezetek az ifjúsági házban szakkört. Kedvvel csinálom, mert a gyermekek nagyon fogékonyak, szívesen veszik a tanítást és szorgal­masak is. A kész munka szépségének meg talán sen­ki sem örül jobban, mint ők. És mindig vannak kifejezett tehetségesek is köztük, mint most is ketten. A szakkör életében nagy esemény lesz, hogy a III. Békés megyei népművészeti napokon — a nyár folyamán — ők is részt vesznek munkáikkal éppúgy, mint a stúdió tagjai. — A Gyopár Klubban mű­ködő amatőr képzőművésze­ti stúdió négy évre tekint vissza. Mit tart a legfonto­sabb eredménynek? — Sok mindent. Legelőbb is magát azt, hogy létezik, van. S ezért alkalom, lehe­tőség. S hogy mennyire szük­séges volt, azt mindjárt a létrehozás körülményei mu­tatták. Az az érdeklődés, ami az akkori felmérő pályázat­ban megmutatkozott. Biztos ismert a lap olvasói előtt — hiszen máskor is írt már ró­lunk az újság — de azért jól­esik most is elmondani, hogy közel hatvanan 700 pálya­munkával jelentkeztek. És csak az ipari szövetkezetek területéről. Volt ebben fara­gás, hímzés, bőr és rézmű­ves munkák, s szinte min­den a népművészet területé­ről. — Ezzel a lehetőséggel nem csak az indulók féltek. Sokan később kapcsolódtak be. — Igen. Fogytunk és sza­porodtunk is, és közben töb­ben országos hírnevet sze­reztek. Mint a csorvási Csar- jes Jánosné, akinek az el­múlt hetekben volt a képei­Hangverseny Békéscsabán A Megyei Művelődési Köz­pont és az Országos Filhar­mónia szervezésében márci­us 17-én, hétfőn este fél 8 órai kezdettel tartja jubileu­mi hangversenyét a fennállá­sának 20. évfordulóját ün­neplő Békéscsabai szimfoni­kus zenekar. A Jókai Szín­házban megrendezésre kerü­lő hangversenyen Martos László vezényel, gordonkán közreműködik Ádám Károly. A műsoron Beethoven Corio- lan nyitánya, Haydn C-dúr gordonkaversenye és Schu­bert VIII. (Befejezetlen) szimfóniája szerepel. A mű­sort Kövics Zoltán ismerteti. oromere bői békéscsabai kiállítása a TIT-ben. De szerepelt a kecs­keméti Naívképek Múzeumá­ban is, sőt nemrég a televí­zió is foglalkozott vele. Ugyancsak büszkék vagyunk a tótkomlósi Dénes Annára. Őt is, magát, s naívfestésze- ti munkáit a tévé és rádió által az egész ország megis­merhette. S hogy ezt elér­hette, abban a stúdiónak volt nagy szerepe. Míg nem hal­lott róla, addig csak tányér­festéssel foglalkozott. Az én biztatásomra kezdett el fes­teni. Mindkettőjükre vonat­kozik, hogy képeik a .régi paraszti élet világát vará­zsolják elénk, s szinte egy néprajzi gyűjtéssel főtérnek. De rajtuk kívül is sok sike­res tagunk van. — Mint minden alkotó kö­zösségben. De az egészre vo­natkozóan mi a jellemző? — Talán fellengzősen hang­zik, de nem tudok jobb szót találni rá: az önmegvalósí­tás. Tagjaink kor és kenyér­kereső munka szempontjából igen különböző emberek. Fia­talok, középkorúak, idősek, vagyis nyugdíjasok is. Mun­kások, parasztok, értelmisé­giek. De egyben mind egy­formák. Valami bennük le­vőt ki akarnak adni maguk­ból. Ez az adottság, képesség az idősebbekben sokáig lap­pangott, ha érezték, sem tud­ták, mint kellene megvaló­sítani. És nem is volt hol. Most már van, és élnek is vele. A fiatalok előnyösebb helyzetben vannak, hamar magukra találhattak, mint a mezőberényi Szabó Olga, az ottani fiókunk, a kézimunka­szakkör vezetője és a békés­csabai Penyaska László, aki fest. — Munkájuk ezek szerint túl megy a hobbi fogalmán? — Az is, de több is annál. Mindenesetre a szabad idő egyik legtartalmasabb eltöl­tése, mert kulturális cselek­vés. Nem passzív befogadás, hanem alkotó tevékenység. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy a stúdió művész- képzéssel foglalkozik. Ez nem célunk, nem is feladatunk. Sokkal inkább az, hogy se­gítséget nyújtsunk. Szakmai vitákkal, véleményekkel, elő­adásokkal, tanfolyamokkal. — Az anyagiak hiányoz­nak az erkölcsi elismerés mellett? — A stúdiónak helyet kez­dettől a Gyopár Klub bizto­sított. Ez ma is megvan, és ez nagy szó. A tagok minden hó egyik szabad szombatján jönnek be saját költségükön Békéscsabára, s a munká­jukhoz szükséges mindenfaj­ta anyagot maguk vesznek meg. Ez így helyes és ter­mészetes. De a kiállítási költségek — amik egyre ma­gasabbak — már nem tér- helhetik őket. Ez eddig nem volt probléma, de most már az lesz, az egyébként érthe­tő takarékosság miatt. Pedig több kiállításra lenne szük­ség a szövetkezeteknél és le­hetne is, hiszen csak fest­ményekből 80 darab zsűri­zett anyagunk van, amit há­rom helyen egyszerre ki tud­nánk állítani. De hasonló a helyzet a fafaragásban vagy a kézimunkában is. Jó lenne valami megoldást találni... Vass Márta SZÍNHÁZ, mozi 1980. március 14-én, pénteken este 19.00 órakor Békéscsabán: KOLDUSOPERA Jókai-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: A különös ügynök, 6 és 8 órakor: Őszi szonáta. Békéscsabai Épí­tők Kultúrotthona: Sokat akar a szarka. Békéscsabai Szabad­ság: de 10, du. 4 és 6 órakor: Szenzáció! 8 órakor Feüiní Ró­ma. Békéscsabai Terv: Születés­nap. Gyulai Erkel: fél 6 óra­kor: Harcmodor I., II. rész. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az el­veszett expedíció I., II. rész, 7 órakor: Akiket a forr,', szenve­dély hevít. Orosházi Béke: Négy bandita, tíz áldozat. Orosházi Partizán: fél 4 órakör: Osceola, fél 6 és fél 8 órakor: A mada­rak is, a méhek is. Szarvasi Táncsics: Hair.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents