Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

o A gyesen levők helyzete 1980. február 12., teedd Jó eredményekről adott számot Lengyel Albert a Dózsa Termelőszövetkezet tagságának Ötmillió forint a gépesítés fejlesztésére a tsz-ekben Az MSZMP IX.. kong­resszusa 1966-ban határozta el, hogy támogatja a fiatal anyákat gyermekük gondo­zása, nevelése érdekében. A társadalmi megbecsülés oly mértékben növekedett, hogy 1967-ben rendelet született a gyesről. Az első évben 32 ezer, 1970-ben már 167 ezer, 1977-ben pedig 302 ezer kis­mama vette igénybe a nép­szerű gyermekgondozási sza­badságot. Azt is tudjuk, hogy időközben változott a rende­let, hiszen az első időben a gyermek két és fél éves ko­ráig, majd 1969 januárjától a gyermek hároméves koráig illeti meg a dolgozó nőt a segély. Később a havi jut­tatás mértékét módosították és differenciálták. Az Észak-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetsége 48 szövetkezetében a taglét­szám egynegyede, 5 ezer 293 a nő. A mezőgazdaság tech­nikai korszerűsödésében a kézi munkaerő egyre inkább nélkülözhetővé vált, ennek következtében melléküzem- ágakban, kertészetekben fog­lalkoztatják a nődolgozókat. A taggazdaságok területén azonban nem mindenütt ol­dották meg a foglalkoztatott­ságukat, így például a kétsop- i'onyi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben sem. A gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő nők 660- an dolgoznának egy műsza­kos munkahelyen, azonban erre nincs minden tsz-ben megoldás. Gyakorlattá vált a terhes anyák táppénzes állo­mányba vétele. Ezen túl a bölcsőde hiánya miatt több, mint 3 éve van távol a gye- sesek csaknem 30 százaléka. Ez nemcsak a termelésből való kiesést jelenti, hanem azt is, hogy a családon be­lüli munkamegosztás is meg­változik. A jószágtartás ma is egyik fő bevételi forrás a magánháztartásban, így 'a házimunkák főként a kis­gyermekekkel otthon levő édesanyákra maradnak. A Magyar Nők Országos Tanácsa 1976-ban vizsgálta a gyesen levő nők helyzetét, miszerint többet kell tenni a munkahelynek és a kis­mamáknak a kapcsolat ja­vításáért. Az országos ta­pasztalatok azt igazolják, hogy a gondozási segélyt fő­ként a kis jövedelmű anyu­kák veszik ki, akár öt, hat évre is. A magyarázatban található, hogy a magasabb jövedelmű szellemi dolgozók jobban észreveszik nemcsak a kereseti különbséget, ha­nem a szakmából való ki­maradás negatív hatását is. Így ezek a kismamák több­nyire egy, másfél évre ve­szik igénybe a gondozási for­mát. A tsz-ekben jellemző, hogjf nem tudnak egy mű­szakos munkát biztosítani a kisgyermekes anyukának, ezért nem is tudnak vissza­menni eredeti munkakörük­be. Van itt is pozitív ta­pasztalat, például a kondo­ros! Egyesült Tsz esetében, ahol külön munkabrigádot hoztak létre a kisgyermekes anyáknak és terhes kisma­máknak. A jó példa is per­sze csak akkor hatásos, ha ahhoz a feltételek adottak, ez azonban a kis létszámok miatt nem mindenütt meg­oldható. A gyesesék és dol­gozók közötti kapcsolat pe­dig akkor fog javulni — bi­zonyítják ezt a gyakorlati példák —, ha jó a személyes kapcsolattartás. A rendelet megszületését követő évek bebizonyították, hogy szükség van a társada­lom gondoskodására, de bi­zonyította azt is, hogy van­nak még megoldandó felada­tok és lehetőségek a gyes jobb kihasználására. Számadó Julianna Minisztertanácsi rendelet A Minisztertanács rendele­té intézkedett a magánsze­mélyek gépjárműhasználatá­ról. A jogszabály szerint magánszemélyek motoros ka­pán és 14 lóerős kistrakto- ron kívül — amelynek be­szerzésére eddig is volt le­hetőség — a továbbiakban 30 lóerő teljesítményű új mezőgazdasági vontatót és annak alapgépeit, vagy leg­feljebb 35 lóerő teljesítmé­nyű használt mezőgazdasági vontatót és az ehhez szüksé­ges munkagépeket, és leg­feljebb 3 tonna hasznos te­herbírású pótkocsit üzemel­tethetnek. Az AGROTRÖSZT-től ka­pott tájékoztatás szerint a szovjet külkereskedelemmel létrejött megállapodás alap­ján a második negyedévben több száz traktor érkezik. A megrendelők két újabb tí­pusból választhatják ki a számukra megfelelőt. A szovjet külkereskedelem 500 T 25 A mintájú 25 lóerős traktort szállít Magyaror­szágra, emellett még 160 T 16 M traktor is a magánsze­mélyek rendelkezésére áll. Magasnyomású öntöde Befejező szakaszához ér­kezett az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó magas nyomású öntödéjének épí­tése. Elkészült a 150 méter hosszú nagycsarnok, megér­kezett a 11 nagy .nyomású öntőberendezés, és a szere­lők megkezdték a technoló­giai sor kialakítását. A be­rendezések próbáját előre­láthatóan még az első fél­évben megtartják. Az épülő ajkai magas nyomású öntöde a maga ne­mében egyedülálló lesz ha­zánkban. Az elmúlt hét végén tar­totta zárszámadó és tervtár­gyaló közgyűlését Battonyán, a művelődési központban a helyi Dózsa Termelőszövet­kezet. A gyűlést levezető el­nök, Ecsédi János, a szövet­kezet párttitkára köszöntöt­te a szép számban megjelent tagságot, valamint az elnök­ségben helyet foglaló párt-, állami és társadalmi szervek vezetőit, képviselőit. A szövetkezet elnöke, Len­gyel Albert elégedetten szá­molt be a kollektíva elmúlt évi munkájáról, a szövetke­zet eredményeiről, ami azért nem volt gondmentes, hi­szen köztudott, hogy az el­múlt tavasszal nem kedve­zett az időjárás a mezőgaz­daságnak. Jólesően állapí­totta meg — és ez a tagság dicséretére szólt —, hogy mindenki a saját beosztásá­ban igyekezett legjobb tu­dása szerint részt venni és dolgozni nehéz körülmények között is a kitűzött felada­tok sikeres végrehajtásában. Mivel nem dúskálnak mun­kaerőben, egyre nagyobb sze­rep jut a gépesítésnek. Már tavaly is tovább növelték a kombájn-, valamint a szál­lítási kapacitásokat. Korsze­rűsítették a sertéstelepet, már csak azért is, mert az idei tervekben 2 ezer hízott sertést szeretnének átadni a feldolgozóiparnak. Az elmúlt évben gépekre 6,5 millió fo­rintot fordítottak, ami jó befektetésnek bizonyult. Ezt követően rátért az eredmények részletes ismer­tetésére. A szélsőséges idő­járás ellenére a tervezettnél több búzát takarítottak be, ugyanígy őszi árpából is. Nagyszerű eredményt értek el kukoricatermesztésben, hiszen a csaknem 800 hektá­ros területről 88 mázsás át­lagtermést sikerült betaka­rítani. Hasonlóan kedvezően alakult a napraforgó-terme­lés, ami szintén többet adott a tervezettnél. Mindennek köszönhető, hogy a növény- termesztés 4 millió forinttal teljesítette túl tervét. Ezt a tervszerű munkának tulaj­donította. Igaz, nem zsák­mányolják ki a földet, javít­ják termőképességét, mert hektáronként csaknem 4 má­zsa hatóanyagot használtak fel. Az állattenyésztésről szólva elmondotta, hogy a tej hozam tehenenként elérte a 3700 litert. Kedvezően ala­kult a marhahizlalás is. A húskombinátnak több mint 2 ezer hízott sertést adtak át. Ez az ágazat is csaknem 2 millió forinttal teljesítette túl a tervét. Az eredményes, hatékony és gazdaságos mun­kának köszönhető, hogy a szövetkezet nettó jövedelme meghaladta a 7 millió fo­rintot. Az idei feladatokról szól­va hangsúlyozta, hogy az idén tovább kívánják foly­tatni a gépesítést, amelyre 5 millió forintot költenek. To­vábbra is szarvasmarhával és sertéssel foglalkoznak in­tenzíven. A szarvasmarha­tenyésztésben fajtaátalakító keresztezést folytatnak a holstein-fries típussal. Az idei évre a növénytermesz­tés árbevételét 32, az állat- tenyésztés árbevételét 11,4, összes árbevételüket 48,5 millió forintban határozták meg. Befejezésül elmondotta, hogy megismerve az elmúlt évi zárszámadási mérleget, annak 'eredménye jogos örömmel töltheti el az egész tagságot. Köszönetét mon­dott azért, hogy mindenki becsületesen dolgozott, és kérte, hogy hasonló gondol­kodással és magatartással munkálkodjanak az újabb sikerek elérésében, a terme­lőszövetkezet erősítésében. Szót kért a közgyűlésen Palkó Lajos, a nagyközségi pártbizottság titkára, aki gratulált a szép eredmények­hez és tájékoztatást adott a nagyközség fejlődéséről, fej­lesztési terveiről. A közgyű­lés végén a termelőszövet­kezet vezetősége átadta a törzsgárdajelvényeket a 20, 15, illetve a 10 évi folyama­tos munkáért. Kép, szöveg: Béla Ottó Fillérekből összerakott gazdagság Gyógy­metszés Hegedűs Antal és dr. Gu­lyás Sándor közös szabadal­ma, az őszibarackfák gyógy- metszése nagy vihart kavart annak idején. Azóta lecsil­lapodtak a kedélyek, annál is inkább, mivel az eredmé­nyek a feltalálókat igazol­ták. Az új metszésmódnak rengeteg előnye van: a fák fagytűrőbbek, a hajtások vízszállítása intenzívebb, gyors a sebgyógyulás, ko­rábban kezdődik a virágzás és a termés beérése, szállít- hatóbb és tárolhatóbb a gyü­mölcs, hosszabb életűek a gyümölcsfák, és a termés- mennyiség két-háromszorosa a korábbiaknak. A gyógymetszés gyökere­sen szakít minden eddigi met­szési kombinációval, s ez az új módszer elsajátítása nem kíván az átlagosnál több szorgalmat és képességet. Egyszerű és logikus rendszer, amely biológiai alapokon nyugszik. Sikerre azonban csak a szakmai előírások teljes és pontos megtartása vezet. Ez idő szerint mint­egy 5 ezer kistermesztő hasznosítja országszerte az új módszert. Legtöbbjük lát­ványos sikerrel. Hogy mi a lényege a gyógymetszésnek? Erről hangzik el előadás ma, kedden 18 órai kezdettel Gyulán, az Erkel Művelődési Központban, amelyre min­den érdeklődőt szívesen vár­nak. Hz energiatakarékosság érdekében Tavaly november óta sza­bályozták a gépjárművek se­bességét az NDK-ban: amíg autópályán továbbra is 1Ó0 kilométeres a megengedett óránkénti sebesség, másutt, lakott területeken kívül az eddigi 90 helyett 80 kilo­métert engedélyeztek. Ez az üzemanyag takarékosabb, ésszerűbb felbncználását te­szi lehetővé. Amikor 1950-ben a csaba- csüdi határban is megalakí­tották az első termelőszö­vetkezetet, még egymást ér­ték a tanyák. Megszűnésük­re senki sem gondolt. A kö­zöst támogatók és ellenzők késhegyre menő vitái hogy is adtak volna időt az előre­tekintésre. Azután néhány év múlva a közös sárba ragadt szeke­rével sem törődött senki. Mindenki vitte a rá eső részt. Hosszú évekre csend telepe­dett a tanyavilágra. Az idő kerekét visszaforgatok át­meneti győzelmével ért vé­get az első ütközet. Mire az újraszervezés vé­get ért, már 1960-at írtak. Ha lehet, az indulatok még vadabbul törtek felszínre. A nosztalgia a kisgazdaságok iránt még sokáig élt, de csak az, mert a valóságban már jobbra fordult a paraszt sor­sa is. A változást egyre több, korszerűbb berendezés, a rit­kuló tanyavilág jellemezte. ♦ Busz hozta a községbe a messziről érkezetteket. Az idősebbek közül, aki csak te­hette, most is mint mindig, eljött a zárszámadó közgyű­lésre. A Lenin Termelőszö­vetkezet jogelődje harminc évvel ezelőtt alakult. Az idősebbek közt régi is­merős. Nyolcvanéves is el­múlt. Ma is ott él, ahol har­minc évvel ezelőtt. A Kita- dűlő mentén egykor tizen­négy tanya állt. Ma már csak kettő szakítja meg az egyhangúságot. Mégsem akar elköltözni, ragaszkodik a földhöz, amely körülöleli ta­nyáját, s valamikor csak az övé volt. De téved, aki azt hiszi, csökönyös, önfejű az a ragaszkodás. Mindkétszer az elsők között lépett a szö­vetkezetbe ... A vele egykorúak vélemé­nyében évtizedes tapasztala­tok. A hetvenéves ma így beszél: „A gép szinte min­dent elvégez... Most békés, * nyugodt öregkorunk van. Ennek alapjait harminc vagy húsz évvel ezelőtt teremtet­tük meg. Akkor sokak elle­nére hoztuk létre azt, ami­hez most ragaszkodunk. A fiatalabbaknak csak egyet mondhatok: többet kellene törődniük azzal, ami a gon­dok ellenére is jólétük alap­ja.” — Jót ne írjon! Jót úgy­sem tudna a tsz-ről írni — mondta az egyik fiatalem­ber. Mint kiderült, a kese­rűség oka a tizenhárom fo­rintos órabér. Éves jövedel­me mégis, nem számítva a háztájit, több, mint negyven­ezer forint. — Rossz az anyagellátás — kesereg a másik, míg a zár­számadó közgyűlés kezdetére várunk, ö az építőrészleg­ben dolgozik. — Azt kérdi, mi változott itt az elmúlt három évben? Hát semmi. Ha lehet, még rosszabbul mennek a dol­gok — szólal meg a harma­dik. Az előrejelzett időpontnál fél órával később azután el­kezdődik a közgyűlés. Elnö­ki beszámoló, majd vita ... — Az a baj emberek — próbálja tréfára fogni a dol­got az egyik hozzászóló —, hogy a munkához is úgy kö­zelítünk, mint ahogyan az ma a gyülekezésnél volt... ♦ Azután hozzászólásukban jó néhányan még körbejár­ták a „szent háztájit”, majd csend ... S akkor jutott eszembe, hogy a három év mégsem múlt el nyomtalanul. Az el­nökváltás idején dúló indu­latok elültek vagy legalább­is a mélyben szunnyadnak. Az akkor táborokra sza­kadt tagság ezen a napon békés egységet mutatott. Túl békéset is talán. Akik pedig az elnök három éve tett ígé­retét kérték «zámon, azt csak egymást között tették. Hogy mi volt az ígéret? Gyors változás a gazdálko­dás eredményességében, az irányító munka színvonalá­ban. Az utóbbi kétségtelenül a vezetőkön múlik. Az előb­bi csapatmunka. Azon a délelőttön mind­kettőről hallgattak. Valaki mégis megjegyezte a szom­szédjának. — A szabadjára engedett gyeplőt kellene szo­rosabbra húzni. — Azt tet­ték eddig is, mit akarsz még? — válaszolt amaz. ♦ Kicserélődött szinte a tel­jes vezetés. A főagronómus, a főkönyvelő, a gépesítési ágazatvezető és még jó né­hányan a vezetők közül, há­rom évnél rövidebb ideje dolgoznak mostani beosztá­sukban. Reménykedve jöttek. Tud­ták, nem lesz könnyű dol­guk, s talán éppen ez volt a csábító. Lehet, néhányan azóta már mennének? Most még maradtak. Még többet kell azonban tenniük, mert többet várnak tőlük. Köztük olyanok is, akik ci­nikusan a bukásra játsza­nak rá. S hogy a vezetők értik-e, miről van szó? Valameny- nyien azt bizonygatták, egy­ségesebb lett a termelőszö­vetkezet tagsága. Nem igaz, hogy alvó faluról lenne szó... Nem és nem!? Persze, egyébként sem hiszi senki. Még akkor sem, ha néhá­nyan véleményükkel, maga­tartásukkal demoralizálták a közösséget, ha a kívülállók­ban kelthettek is elítélő vé­leményt ... Akkor is csak át­menetileg. A karmester dolga, hogy tudja, mit tegyen, ha fals hang veszélyezteti az előadás sikerét. ♦ Mert végül is igaz, a csa- bacsüdieknek nincs miért szégyenkezniük. 1978-ban a Körösök Vidéke Tsz-szövet- ség gazdaságai között a ter­mésátlagokat tekintve a leg­gyorsabban fejlődő szövetke­zet volt. Tavaly pedig, bár a termésátlagok növekedési üteme kisebb volt, csaknem hárommillió forinttal több nyereséget könyvelhettek el, mint egy évvel korábban. A fejlődés, a további elő­relépés lehetősége változatla­nul a tagok és a vezetők ke­zében van. Olykor azért ez­után is érdemes lesz az idő­sebbek bölcsességére figyel­ni. — Valamikor a földjén gazdálkodó paraszt minden fillérre figyelt, mert abból rakta össze a maga gazdag­ságát. — hallottam az egyik nyugdíjastól. — Ma a mil­liós gondok közepette, mint­ha erről megfeledkezné­nek ... ♦ A csabacsüdi Lenin Ter­melőszövetkezet harmincéves fejlődésére a nagy ellentmon­dások voltak jellemzőek. A következő évek döntik el, sikerül-e szakítaniuk ezzel a kétes értékű hagyománnyal? Kepenyes János

Next

/
Thumbnails
Contents