Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

1980. február 10., vasárnap o CH2SBS SZÜLŐFÖLDÜNK Műemlék könyvtáraink Sárospatak, a forradalmak Én, r*. N., a sárospataki iskola könyvtárnoka, szentül ígé­rem, hogy az iskola reám bízott vagyonát hűségesen megőr­zőm, és arról gondoskodom. A könyveket az iskola polgá­rainak személyválogatás nélkül használatra kiadom ... a há- romegy isten úgy segéljen engemet. Amen!” Bizony sok, később híressé vált diáknak le kellett tennie a lenti esküt, az erre kijelölt bizottság előtt. Egy, a XVII. szá­zadból ránk maradt törvénykönyv tanúsága szerint a sáros­pataki iskola tanuló közül választott könyvtárnokot minden­kor kötelezték erre. Ez a fogadalom ugyanakkor bizonyíték is. Alátámasztja, hogy az 1549-től többszintű képzést folyta­tó pataki intézményt ekkor már Főiskolai Könyvtár is segí­tette munkájában. Petőfi szavaival „a magyar forradalmak oroszlánbar- langjá”-nak nevezett Sáros­patakon a Rákóczi út elején emelkedik a valaha országos jelentőségű kollégium épü­letcsoportja. Az utcára néző kétemeletes homlokzati fő­szárny 1806-foan épült, itt helyezték el a Pollack Mi­hály tervei szerint kialakí­tott nagy könyvtártermet. A fehér, dór stílusú oszlopsor­ral körülvett, a védőrácsos karzattal, rozettás mennye­zettel díszített teremben őr­zik a kollégium régi könyv­tárának 30 ezer kötetét. (Ez nem a teljes könyvanyag). Igaz, a régi épületrészeket lebontották, a múlt mégis letörölhetetlen nyomokat ha­gyott az intézmény arcula­tán. Élete összeszövődött a Mohács utáni művelődés szinte minden jelentősebb mozzanatával. Szülője a ma­gyar reformáció volt. Peré- nyi Péter alapította 1531-ben a Sárospatakot nemzedékek­re fontos kulturális köz­ponttá avató református fő­iskolát. A vár később, a XVII. század elején a Rákó- czi-család birtokába került. Lorántffy Zsuzsanna és fér­je, Rákóczi György ritka ál­dozatkészséggel munkálko­dott a főiskola magas szín­vonalra emelésén. 1650-ben nyomdát állítottak fel, s meghívták Comeniust, a cseh —morva pedagógust, aki itt- tartózkodása alatt írta Or­bis sensualium pictus (A látható világ képekben) cí­mű főművét. De a legnagyobb megpró­báltatás is a Rákócziak ide­jében érte az iskolát. 1660­ban Lorántffy Zsuzsanna és II. Rákóczi György halálá­val a sárospataki uradalom Báthory Zsófiára szállt, aki az iskola épületét és ingat­lan javait a jezsuitáknak adományozta, a tanárokat, diákokat pedig elűzte. A Debrecenből Gyulafehérvár­ra, majd Göncre és Kassára vándorló iskola csak 1714- ben térhetett vissza végleg Sárospatakra. Gyarapodás büntetéspénzből A hosszú hányattatás alatt az országszerte becsült és a Rákóczi-könyvtárral bővült anyag csaknem teljesen el­pusztult. A nagyobb diákok vándorlásuk során azonban magukkal vitték a nyomda és a könyvtár megmenthető részeit. Ennek köszönhető, hogy a könyvtár ma is sok értékes külföldi könyvet és közel ezer régi magyar könyvet (RMK) mondhat magáénak. Közülük Vámosi György Is­tenes elmélkedések és Pécsi Lukács Az kér. hadakozás­nak tüköré című műve, va­lamint a Magyar imádságos- könyv, kinek az fedele ezüs­tös — még Szabó Károly Ré­gi Magyar Könyvtárában sem szerepelnek. A Rákóczi-könyvtár ma is meglevő darabjai közül a nagy ívrétalakú párizsi poly- got- bibliának — amelynek kiadására egy előkelő fran­cia egész Vagyonát ráköltöt- te —, csak a harmadik kö­tetéről tudunk. oroszlánbarlangja A könyvtár vendégkönyve Az 1646-os Novus Atlas, vagyis Az világnak leírása szép új és értékes lapokon féltve őrzött kincse a könyv­tárnak. Mégis azok a pél­dányok a legbecsesebbek, amelyek valamely régi, hí­res személyiség kezenyomát viselik. Több, I. Rákóczi György feljegyzését őrző könyvet találhatunk itt, az egyik ősnyomtatvány hát­lapjára pedig Apáczai írta: „Johannis Csere Anno 1649. dec. 5.” Az 1590-es keltezésű Vi- zsolyi Szent Biblia Szécsi Mária pecsétjét viseli. A vi- zsolyi volt a teljes biblia el­ső magyar fordítása, faximi- léje a közeljövőben jelenik meg. A kéziratanyag nagy része iskolai, úgynevezett melodia- riumos könyv. Gyűjteményes munkák ezek, szájhagyo­mány útján terjedő meséket, nótákat, verseket jegyeztek fel bennük az iskola diákjai. Külön részt képez a Win- dischgratze-könyvtár, amely csakúgy, mint a Kazinczy- gyűjtemény és a Teleki­könyvtár egy része, vásárlás útján került a főiskola bir­tokába. A könyvbeszerzést 1775-től az iskolai büntetéspénzből fedezték. Ezt az évente 120 forintra tehető összeget a magyar nyelven beszélő, a könyörgésmulasztó, kártyázó, pipázó, 1828-ban a tarka nyakkendőt viselő, 1836-tól pedig a könyveket vissza nem szolgáltató diákok fi­zették. A bujdosó diákok zászlója 1951-ben államosították a sárospataki főiskolát, a kap­csolódó részek, a múzeum, az adattár, a levéltár és a könyvtár azonban itt ma­radt. Ekkor kapta az intéz-> mény a Tiszáninneni Refor­mátus Egyház Tudományos Gyűjteménye elnevezést. A közel 250 ezer kötetet számláló könyvtár állomá­nyának csak gyenge egyne­gyede teológiai mű. Értékes irodalomtörténeti, történettu­dományi, jogi, pedagógiai és filozófiai anyaga révén a tu­dományos könyvtárak sorá­ba lépett. A vendégszobák különösen a nyári időszak­ban foglaltak, de az év töb­bi részében is minden napra jut egy-két olvasó. Sokan ér­deklődnek az adattár, más néven a faluszeminárium anyaga iránt. Ennek gyűjté­se a 30-as években indult, minden hely- és gyülekezet­történeti aprónyomtatványt, egyháztörténeti adalékot be­szerez, de ugyanakkor meg­találhatjuk itt a Kálvin tér 1880-as képét ábrázoló leve­lezőlapot is. A levéltár a gyűjtemény különválása óta nemcsak a korabeli okmányokat őrzi, hanem a magyar és külföldi úgynevezett protestantikákat, az adventista, baptista, je- hovista stb. iratokat is be­gyűjti. A környék üdülőiből éven­te 40 ezer turista keresi fel a nagyhírű főiskola épületét, amelynek falai között tanult Bessenyei György, Csokonai1 Vitéz Mihály, Kazinczy Fe­renc, Nagyváthy János, Kos­suth Lajos, Szemere Berta­lan, Tompa Mihály és még sokan mások. Csupán e nagy nevek emlegetése nem csa­logatna ide ennyi látogatót. Az igazi vonzerő a régi épü­letben működő múzeum, ahol a belépőket megcsapja a néhai kollégiumi élet sze­le. A Rákócziak és az iskola címere között Lorántffy Zsu­zsanna mozsara köszönti az érdeklődőket. Az egykori diá­kok ereklyéi az iskoláról re­gélnek, tablók, térképek szemléltetik, a város törté­netét, a-habán edények pe­dig iparművészeiét mutatják be. A leggazdagabbak az ok­tatás történetét bemutató termek. Az idegenvezető megszólaltatja a kollégium hajdani csengőjét, működteti a diavetítő ősét, a laterna magicát, meglebbenti a buj­dosó diákok fekete zászlójá­nak hű mását (az eredeti foszlányai Marosvásárhelyt vannak kiállítva). A korabeli bútorokkal berendezett osz­tályterem tábláján pedig az egykori iskolájába visszalá­togató Móricz szavai fehér­lenek: „Kutya nehéz iskola volt... abban az időben a pataki Collegium jó iskola volt, szép iskola volt, nagy- tekintélyű iskola volt, de — nehéz iskola volt. Itt ugyan­is a tanárok azt akarták, hogy a diák tanuljon.” Mátraházi Zsuzsa A Nagykönyvtár belseje, a kupolahatást keltő síkmennyezettel (MTI-fotó — KS) Feljegyzések a Sárrét központjáról Szeghalmon, a tanács épü­letében, Vásárhelyi Imréné és Kéri Sándor főelőadók az elmúlt év költségvetésével kapcsolatos számokat, ténye­ket soroltak fel. Ezek közül itt csak néhány fontosabb adatot említünk meg: a nagyközségi tanács tényle­ges bevétele 1979-ben több mint 4 millió forinttal ha­ladta meg a korábban elő­irányzott összeget. Kulturális ágazatban közel 20 millió forintot fordítottak egyebek között iskolák, óvodák fenn­tartására. Most épül a Dó­zsa György úton a 8 osztá­lyos általános iskola és az ifjúsági ház. A tervek sze­rint ez év szeptemberében már meg is kezdődhet a ta­nítás. A Sebes György isko­lában befejeződött a fűtés korszerűsítésének első üteme, és a múzeumban helytörté­neti közgyűjteményt hoztak létre. E munkálatok költsé­ge megközelítette a 880 ezer forintot. * ** A tanács jelentős összeget költ szociális gondozásra. Tavaly több mint 80 rászoru­ló émber kapott szociális se­gélyt havonta, s ennek együttes összege az idén mintegy 300 ezer forinttal megemelkedik. A bölcsőde jelenleg nem tudja az igényeket kielégíte­ni. Ezért a tanács megvásá­rolta a termelőszövetkezet székházát, amelybe az átépí­tés után 40 gyermeket vehet­nek fel. A Csepel Autó szeg­halmi 'gyára egymillió fo­rinttal járul hozzá a kiadá­sok fedezéséhez. Csak nyá­ron lehet enyhíteni idény­óvoda üzemeltetésével a zsú­foltságon. Az öt különböző helyen levő óvodába az en­gedélyezett 488 helyett ösz- szesen 612 gyermek jár. Ami a lakáshelyzetet ille­ti, lassú az előrehaladás, -ugyanis közel tízszeres az igénylők száma. Tavaly 64 Szeghalmi utcarészlet célcsoportos és 20 OTP-la- kást adtak át Szeghalmon. Ezenkívül 1980-ban 14 cél- csoportos és 1980/81-ben 60 QTP-kölcsönnel épült lakás­ba költözhetnek be á tulaj­donosok. * * * A társadalmi munkának itt is régi hagyományai van­nak. A nagyközségek kate­góriájában szinte évek óta a legjobb eredményt elért te­lepülések között találjuk Szeghalmot. A vállalások töbszörös túlteljesítésének igazolására megemlítjük, hogy 1979-ben az előirány­zott 2 millió 228 ezer forint helyett több mint 9 millió 170 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett a lakosság a termelőegységek­kel és intézményekkel közö­sen. Erre az évre 4 millió 600 ezer forint összegű mun­kafelajánlást terveztek. Alkalmunk nyílt találkoz­ni Gidai Károllyal, a tanács Május 1. Szocialista Brigád­jának vezetőjével is. A ma 16 tagot számláló kollektíva 1972-ben alakult. Brigádnap­lójukban látható képek, be­jegyzések tanúskodnak ar­ról: milyen epizódok, ren­dezvények stb. tartják össze ezt a közösséget. Tavaly például egy hetet töltöttek a tanács káptalanfüredi ifjú­sági és úttörőtáborában, ahol több mint 110 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az összetartozás, a tenniakarás megnyilvánul abban is, hogy ha valame­lyik brigádtag kislakásépí­tésbe kezd, mindnyájan el­mennek hozzá segíteni. A nők szintén alakítottak kö­zösséget, illetve munkabri­gádot (ahogy ők nevezik): egyet a tanácsnál és egyet a bölcsődében. Mindkét kol­lektíva sokat tesz azért, hogy elnyerje a Szocialista Bri­gád címet. Január' 25-i számunkban beszámoltunk arról, hogy többek között a szeghalmi tanács szakigazgatási szerve is megkapta a SZOT által adott 20 ezer forintos pénz­jutalmat a sportlétesítmé­nyek építésében elért ered­ményeikért. Dr. Horváth Fe­renc főorvos kezdeményezé­sére fogtak hozzá a tenisz­pályák kialakításához. Álta­lában negyvenen járnak el rendszeresen az edzésekre, ami természetesen nem zár­ja ki azt, hogy a röplabda-, korcsolya- és teniszpályákat tömegsporttal kapcsolatos rendezvények megtartására is felhasználják ... * * * Nemcsak egy község, ha­nem még egy nagyobb város esetében is jelentős ese­ménynek számít például egy értékes monográfia megje­lentetése. Belelapozva a nemrégi kiadott „Szeghalom” című, közel 700 oldalas kö­tetbe, a legtöbb olvasóban felmerül a kérdés: vajon mennyi szellemi és anyagi erőkifejtésbe került egy ilyen mű létrehozása? A könyv a nagyközség történe­téről, földrajzáról, valamint lakosságának néprajzi emlé­keiről szóló tanulmányokat tartalmazza. Kozák Sándor tanácselnök az előszóban egyebek között ezt írja: „A termelőmunka átformálta az embert, magasabb szintű igé­nyeket hozott' magával, s le­hetővé tette azok kielégíté­sét is. Mindez Szeghalom arculatának egyre szembe­tűnőbb korszerűsödését, a nagyarányú kommunális fej­lődését alapozta meg, szá­mítva a nagyobb község, az ország segítségére is.” A képekkel, grafikonok­kal, táblázatokkal illusztrált mű jó betekintést nyújt Szeghalom múltjába és je­lenébe is. A fentebb jelzett témakörökön túlmenően kel­lő szakmai alapossággal, hozzáértéssel megírt fejeze­tek szólnak például arról, milyen társadalmi, gazdasá­gi viszonyok jellemezték a települést a török hódoltság előtt és után; milyen formá­ban élt tovább a szabadság- harcok, a forradalmak, a vi­lágháborúk emléke; s mi­lyen volt a szeghalmi nép ruházata, lakáskultúrája a XX. század elején, és így tovább. A gazdag kutatási anyagot magába . foglaló terjedelmes kiadvány szakmai értékelé­se még a szakemberekre vár. Mindenesetre: ahelyett, hogy felbecsülnénk a könyv megjelentetésében közremű­ködők munkáját, egyetlen megállapítás feltétlen ide kívánkozik. Például a haza­szeretetre nevelés szempont­jából valóban nélkülözhetet­len munka kerül a pedagó­gusok, a szakemberek és a laikusok kezébe, de még olyanokéba is, akik csupán kismértékben kötődnek a városiasodás útját járó Szeghalomhoz, a Sárrét vilá­gához, s nem utolsósorban a helyi hagyományokhoz. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents