Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. FEBRUAR 9., SZOMBAT Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM Púja Frigyes látogatása megyénkben Február 8-án, tegnap Békés megyébe látogatott Púja Frigyes külügyminiszter, országgyűlési képviselő. Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, akivel időszerű kérdésekről tárgyalt. Púja Frigyes ezt követően Gyulavári Pállal, a megyei tanács elnökével folytatott eszmecserét. Ülést tartott a nyomdászszakszervezet elnöksége Megfelelő ütemben halad a Budacolor Festékgyár új üzemének építése — tájékoztatták pénteken a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete elnökségét a gyár vezetői. Az ülésen a Budacolor ofszetfestéket gyártó új üzemének beruházási tapasztalatait tárgyalva megállapították, hogy a befejező munkálatok összhangban vannak az új Szikra Lapnyomda építési-szerelési munkálataival. Mire az első, színes kivitelű, ofszeteljárással készülő Népszabadság-példányokat nyomni kezdik, a Budacolor biztosítja az elegendő fetéket. Az új festéküzem több mint 350 millió forintba kerül - és éppen az új Szikra Lapnyomda kiszolgálására építették. Tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői, a képviselőcsoportok vezetői Pénteken a Parlamentben tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői, az állandó bizottságok elnökei, a fővárosi és a megyei képviselőcsoportok vezetői. A megbeszélésen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke ismertette a parlament soron következő, tavaszi ülésszakának előkészítésével kapcsolatos teendőket. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának titkára és Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője — dr. Markója Imre igazságügy-miniszter szólt arról, hogy az atomenergia biztonságos alkalmazását magas szintű jogi szabályozással is elő kell segíteni. Ezutáy dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, az ügyészi szervezet nevében mondott köszönetét azért, hogy a képviselők az 1977 szeptemberében tartott legutóbbi parlamenti beszámoló óta is hatékony segítséget nyújtottak a törvényességi feladatok megoldásához, választókörzetükben hozzájárultak a törvénysértések megelőzéséhez. Utalt arra is, hogy újabb beszámolóra készülnek a törvényesség helyzetéről, az ügyészi szervezet kétéves tevékenységéről csakúgy, mint a legfelsőbb bíróságok. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke arról tájékoztatta a képviselőket a többi között, hogy az utóbbi két év a bíróságok elvi irányítását is ellátó Legfelsőbb Bíróság életében mozgalmas időszak volt. Fontos iránymutatásokat kellett adni az időközben megjelent és hatályba lépett új, magas szintű jogszabályok egységes értelmezéséhez és megfelelő alkalmazásához. Az ülésen felszólalt: Lakatos Pál, Szabó József és Vida Miklós országgyűlési képviselő. Kongresszustól kongresszusig Az egészségügyi ellátás fejlftilésérííl / Egészségpolitikánk gyakorlatában, a gyógyító munka tárgyi és személyi feltételeinek javításában napjainkra alapvetően elértük, illetve megközelítettük az öt évvel ezelőtt kitűzött célokat; ugyanakkor jelez még gondokat is az egészségügy „diagnózisa”. Erről tájékoztatták az Egészségügyi Minisztériumban az MTI munkatársát, aki arról érdeklődött, hogy az utóbbi fél évtizedben miként jutottunk előre a lakosság egészségének védelmében, gyógyászati ellátásában, az intézményhálózat fejlesztésében, szervezettebb irányításában. A kormány által meghatározott egészségpolitikai feladatok folyamatos megvalósításával — miként elmondták — javultak a lakosság egészségügyi ellátásának feltételei, fokozottabban előtérbe került a betegségmegelőzés. Az egészségügyi dolgozók, akiknek száma mintegy 200 ezerre növekedett, áldozatkész munkával, hivatástudattal tesznek eleget kötelezettségeiknek. A gyógyító munka színvonalában emelkedett, fejlődési ütemében azonban még elmarad a szükségletektől. Jelentősen fejlődött az anya-, gyermek- és ifjúság- védelem. Különösen az 1973. évi népesedéspolitikai határozat egészségügyi feladatainak végrehajtása javított a helyzeten. Az intézeti szülések aránya majdnem 100 százalékos (1960-ban 86 százalék volt). A szülő anyák halálozása 1960-hoz viszonyítva a felére (jelenleg 0,2 ezrelék), a csecsemőké pedig 47,6 ezrelékről A4,3 ezrelékre csökkent. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban még mindig el vagyunk maradva. Hosszabb távon — időnként ellentmondásos folyamatként — emelkedik az átlagéletkor. 1960 óta mintegy félmillió fővel nőtt a 60 éven felüli korosztály. Az utóbbi években viszont ismét növekszik a halálozási arányszám (legnagyobb mértékben, mintegy 40 százalékban a 45—54 éves férfiak korcsoportjában), ami jelenleg csökkenti az átlagos életkort. A nyugdíjkorhatáron felüliek aránya megközelíti a lakosság 20 százalékát. Ez az arány — a demográfiai adatokból kiolvashatóan — tovább növekszik. Mind több a magára maradt idős ember. Az egészségügyi-szociális ellátás különböző formáiban — rendszeres segély, szervezett étkeztetés, házi szociális gondozás, napközi és szociális otthoni ellátás — mintegy 130 ezer idős emberről gondoskodnak. A szükséglet viszont ennél nagyobb. Egyes népbetegségek és a legveszélyesebb gyermekkori fertőzések megszűntek; visz- szaszorultak az olyan hagyományos foglalkozási megbetegedések, mint például az ólommérgezés, a szilikózis. A megváltozott élet- és munka- körülmények, a környezeti hatások azonban számos új problémát okoznak. Emelkedik a krónikus betegek száma. Sajnos, ilyen a tendencia a szív- és a keringésrendszeri megbetegedéseknél, nemkülönben a baleseteknél. Az egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozási szokások, az elhízás, a fogszuvasodás, a dohányzás és a túlzott gyógyszerfogyasztás súlyos népegészségügyi problémát okoz. Az alkoholizmus terjedése társadalompolitikai gonddá vált (az alkoholisták és a súlyosan veszélyeztetettek száma mintegy 400 ezer). Nagyobb gondot kell fordítani a környezeti és a munkahelyi ártalmak kivédésére. Az alapvető feladatok közé tartozik, hogy a lakosság — most nem megfelelő — egészségügyi kulturáltságát nagy mértékben javítani kell. Az egészségügyi intézmények még zsúfoltak. Annak ellenére, hogy a jelenlegi, összesen 94 ezer kórházi ágy azt jelenti: tízezer lakosra 87 ágy jut (1970-ben 82, 1974- ben 83 jutott). 1980-ban a kórházak, a fekvőbeteggyógyintézetek hálózata és befogadóképessége mintegy két és fél ezer ággyal bővül; befejeződik többek között a dél-pesti, a kecskeméti, a debreceni, a szigetvári, az egri, a balatonfüredi kórház, valamint az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet építése, illetve bővítése. A bölcsődékben 1975-ben 47 ezer kisgyermeket gondozhattak, jelenleg csaknem 60 ezer hely van, s számukat távlatilag mintegy 90 ezerre tervezik emelni — ezzel is segítve az anyák korábbi visszatérését a munkába. A járóbeteg-ellátásban évente 150 millió orvosi vizsgálatot, kezelést végeznek. Ez nemzetközileg is magas igénybevétel; még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy egy lakos a betegségével vagy megelőző célzattal országos átlagban három—négy orvosi szolgáltatást vesz igénybe. A körzeti orvosi ellátásra jut az összes járóbeteg-forgalom több, mint 30 százaléka. A körzetek száma az 1975. évi 3758-hoz képest több százzal (a húsz évvel ezelőtti 3262-höz mérten mintegy ezerrel) növekedve 1979-re megközelítette, 1980- ban pedig meghaladja a 4200-at. Az egy körzetre jutó lakosok száma (amely 1960-ban több, mint 3000, 1978-ban 2563 volt) napjainkra 2500-ra csökkent. A városokban mind teljesebben kiépült a körzeti gyermek- orvosi hálózat, ahol 14 éves korig nyújtanak szakorvosi ellátást. 1970-ben 600, 1975- ben mintegy 800 volt, s jelenleg több, mint 1000 a szakorvosi körzetek száma. Az alapellátás fontos kiegészítője a dolgozóknak a munkahelyükön rendelkezésre álló üzem-egészségügyi szolgálat. 1975-ben napi hatezer órában tevékenykedtek az üzemorvosok, az idén pedig már több, mint nyolcezer munkaórában nyújtanak közvetlen ellátást az ott dolgozóknak, mintegy 2 millió embernek. Ami a gyógyszerellátást illeti: az 1977-ben bevezetett új gyogyszertérítési rendszer csökkentette a körzeti orvosok ilyen irányú betegforgalmát, egyszerűsítette a lakosság gyógyszerszükségletének kielégítését. Az új rend lényegében bevált. A vény nélkül is kapható gyógyszerfélék forgalma nem emelkedett. Ugyanakkor a járóbeteg-ellátásban a gyógyszer- rendelés ellenőrzése még nem elég hatékony. A mostani, mintegy 200 ezer egészségügyi dolgozó megoszlási aránya: 25 ezer aktív orvos, 5000 gyógyszerész, 100 ezer szakdolgozó — a többi kisegítő. A nők aránya 70 százalék. Orvosellátottságunk (nevezetesen az, hogy egy orvosra körülbelül 440 lakos jut) nemzetközi összehasonlításban is kedvező. Ugyanakkor jelentős a területi és a szakmánkénti aránytalanság. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók többségének politikai magatartása, életmódja, közéleti tevékenysége a szocializmus iránti elkötelezettségről tanúskodik. Az egészségügyi irányításban jelentős előrelépésnek bizonyult a gyógyító-fhegelő- ző intézmények és szolgálatok szervezeti összevonása, amelynek során az utóbbi években megtörténtek az első, nagyrészt szervezési intézkedések. Napjainkra már mutatkoznak — jóllehet, még nem teljesen — ennek az intézményi integrációnak a gazdaságilag is jó eredményei, de elsősorban az ellátást javító szakmai előnyei. Ezt a hetet méltán nevezhetjük a termelőszövetkezeti zárszámadások hetének. Képünk a békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezet tegnapi zárszámadó közgyűlésén készült, amelyen részt vett Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára is. Ezen a zárszámadáson Hankó Mihály elnök arról számolhatott be a tagságnak, hogy a Lenin Tsz 1979-ben 220 millió forint termelési értéket állított elő 28,5 millió forintos nyereséggel. (Zárszámadási tudósításunk az 5. oldalon) Fotó: Veress Erzsi ••■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■•■•■■■■■■••■•■a«» Gádoros, Kovember 7. Tsz Öt év eredményei a mérlegen Töretlen fejlődésről tanúskodik a gádorosi November 7. Tsz elmúlt öt esztendeje. Az üzemi termelési értéket 87,7 millió forintról 131 millió forintra fokozták, a nyereség ugyanebben az időszakban 8,8 millióról 19,2 millióra növekedett. A munkadíj színvonala csak valamivel emelkedett, ugyanakkor a szövetkezet bruttó jövedelme az 1978. évi 35 millió forintról 1979-ben 25 millió forintra csökkent. Ebben a csökkenésben nagymértékben belejátszott a - kedvezőtlen időjárás. Néhány növény hozama a tervezettnél alacsonyabban alakult, az állattenyésztés összes árbevétele valamelyest csökkent, ugyanakkor a központi elvonások jelentősen növekedtek. Mindezeket a tényeket figyelembe véve Gádoroson — az elmúlt öt esztendőt alapul véve — jó évet zártak, melyről Zahorecz József tsz- elnök tájékoztatta a zár- számadási közgyűlés résztvevőit. Ezen jelen volt Lehocz- ki Mihály, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese és Gyurkó Pál. A tsz-elnök előadásában kitért arra, hogy a szövetkezet egésze nem dolgozott rosszabbul 1979-ben, mint az azt megelőző években, annak ellenére, hogy látták, érezték: a befektetett munka és energia nem térül úgy meg, mint azt tervezték. Nagy gondot fordítottak a tsz választott szerveinek működésére. Erősítették a társadalmi vezetést, és olyan jó munkahelyi fórumot hoztak létre, melyeken az adott helyzetet, körülményeket megvitatták, és az emberi helytállásra ösztönöztek. A balszerencse oka nem emberekben keresendő, hanem a természeti tényezőkben. A szövetkezet iránt a községben változatlanul nagy az érdeklődés. Ezt az is tanúsítja, hogy év közben negyvenegyen kérték felvételüket a szövetkezetbe. A munka hatékonyságának fokozására több hasznos intézkedést foganatosítottak, ösz- szességében lényegében ezek gyakorlati megvalósulásának köszönhető a körülményekhez képest a jó év zárása. A közgyűlés munkájában részt vett és felszólalt Le- hoczki Mihály, aki áttekintést adott az ország termelőszövetkezeti mozgalmában bekövetkezett 1979. évi eredményekről. Részletesen beszélt arról, hogy a tsz-ek a népgazdasági követelményeket milyen színvonalon teljesítették. A gádorosi eredményekkel kapcsolatban elmondta, hogy a gazdálkodásban — a magas színvonal ellenére is — még sok a tartalék. A hatékonyságot feszegette, mert a legtöbb tennivaló a jövedelem, a nettó eredmény fokozásában kínálkozik. A termelés anyagi jellegű kiadásai magasak, különösen azoknak az energiával kapcsolatos költségei. Lehetne-e ezekből valamelyest megtakarítani ? Lehetne — említette —, de az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az érdekeltségre. A közgyűlés végül jóváhagyta az 1979. évi gazdálkodás mérlegeredményét, az eredmény felosztását, majd megválasztotta újabb öt esztendőre a tsz vezetőségét. A választás során az elnöki tisztségre továbbra is Zahorecz József kapott bizalmat. D. K.