Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Filmszemle Pécsett Hunnia Sstúdió napja február 8-a. Témájuk A magyar film helye és szerepe kultúránkban, Köllő Miklós stúdióvezető vitaindítójával. Szabó István új filmje, a Bizalom. Főszereplői Bánsági Ildikó és Andorai Péter (jobbra) Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? című játékfilm egy főszereplője, Avar István Az £gigérő fű című színes mesefilm rendezője Palásth.v György Két néma szereplő Kollányi Ágoston Az állatok válaszolnak című természetfilmjéből Gyarmathy Lívia magyar—NSZK koprodukcióban rendezte » Koportost, amely Balázs Béla azonos című regényéből készült Nevezetes kulturális esemény színhelye lesz február első napjaiban Pécs városa. Itt rendezik meg a 11. magyar játékfilmszemlét, amelyen bemutatják, értékelik az elmúlt februári szemle óta készült valamennyi hazai játékfilmünket. Olyan filmek is a közönség elé kerülnek ez alkalommal, amelyeket még nem vetítettek a mozikban. A filmszemlék rendezésének ötlete a magyar film felfutásának idején, a hatvanas évek közepén merült fel. Akkor határozta el a Filmművész Szövetség, hogy filmjeinket értékelendő, évente nemzeti szemlét tartanak azzal a céllal, hogy a közönség figyelmét mégegyszer felhívják az elmúlt év termésére, s a meghívott külföldiek is megismerkedhessenek a magyar filmterméssel. A rendezvény színhelyéül Pécset választották. Majd néhány évi szünet után a szemle rendezését átvette a Filmfőigazgatóság, de a Filmművész Szövetségnek továbbra is kötelezettsége maradt a programra vonatkozó javaslattétel. — Kezdetben csak az év legjobbnak ítélt filmjei szerepeltek a szemlén, ami az alkotók körében nagy vitát váltott ki. S akkor díjakat is osztottak. Később úgy határoztak, hogy a szemlén szerepeljen valamennyi magyar film, amely az előző szemle óta készült, s maradjon el a díjazás is. A filmek értékelését a szemle keretében megrendezett viták végezzék el. (Bár most újból felmerült a díjazás gondolata.) Az első szemlék színhelye Pécs volt. Aztán a szigorodó gazdasági körülmények, s az a kívánság, hogy a főváros se maradjon ki a szemlékből, kialakította a gyakorlatot, mely szerint évenként felváltva Pécsett és Budapesten rendezik meg. Az idén ötnapos a szemle, és a korlátozott költségvetés miatt kevesebb külföldi vendéget hívtak meg, de így is 45—50 szocialista és nyugati országbeli kritikust, filmújságírót, filmszakembert várnak. A szemle első napján, február 4-én Pozsgai Imre kulturális miniszter tart .előadást Kulturális életünk időszerű kérdései és a film címmel. A következő négy nap a négy játékfilmműhelyé. E stúdiók vitákat rendeznek, stúdiónapokat tartanak. Azzal a céllal, hogy a közönség előtt is ismertté váljon tevékenységük, alko- tómódszerük, a stúdió sajátos arculata. Február 5-e az Objektív stúdiónapja. Ezen a napon Milyen magyar filmekre van szükség a 80-as években? címmel indítanak vitát. A vitavezető Marx József, a stúdió vezetője. A Dialóg Stúdió napjára február 6-án kerül sor. Vitatémájuk: Szórakozás vagy munka? — Mit vár az értelmiség a mozitól? A vitavezető Bogács Antal, stúdióvezető. A Budapest Stúdió napját február 7-én rendezik meg, A jelen és a múlt valósága filmjeinkben című vitával, Ne- meskürty István stúdióvezető bevezető előadásával, A A vitákat a pécsi Ifjúság Házában tartják, s mint a témákból is érezhető, elsősorban a pécsi értelmiség képviselőit várják, hívják vitapartnernek. A főiskola és egyetem tanári karát, a város művészeit, íróit, a kutatóintézetek tagjait. A szemle programjába tartozik a már korábban bemutatott filmek vetítése mellett az elmúlt évben készült, de eddig még nem forgalmazott filmek premierje. Így kerül sor Rózsa János Vasárnapi szülők című filmjének bemutatására. Dárday István Harcmodor című do- kumentarista hangvételű alkotása egy öregek otthonának építése körüli huzavonáról szól. Bacsó Péter groteszk humorú játékot, .mai fiatalok szerelmi bonyodalmait fogalmazta filmmé Ki beszél itt szerelemről címmel. Az ötvenes években játszódik, és egy kommunista üzemi munkás lelkiismereti konfliktusa a témája Makk Károly Téglafal mögött című filmjének. Fejér Tamás filmje a Komoly játékok, Balázs Béla: Feri a viharban című ifjúsági regényéből született NDK— magyar koprodukcióban. Vi- tézy László játékfilmjének, a Békeidőnek előzményeit dokumentumfilmen már láthattuk a televízióban egy kihalásra ítélt község megmentéséről. Rényi Tamás kalandfilmje, az Elve vagy halva a múlt században játszódik. Amolyan fordított krimi, amelyben a nyomozó a jövendő áldozatot keresi, Dobray György Az áldozat című filmje. Grunwalsky Ferenc Utolsó előtti ítélete egy kisiklott házasság története. A városi cigányokról szól, és Balázs József írásából készült Gyarmathy Lívia filmje, a Koportos. Elek Judit filmjének címe Majd holnap. Huszárik Zoltán Csontváryja nemcsak a zseniális festőről szól, hanem a színészről is, akinek a festő alakját meg kell személyesítenie. A filmszemle idején Pécs valamennyi mozijában, az Ifjúság Házában és egy uránvárosi művelődési házban is magyar filmeket játszanak. — km — Szöllőssy Enikő: Zárt és Nyitott II Szöllőssy Enikő: Törvénytábla Csoór István: Szénkéneg és a bajusz A szalmahajú ács a tetőn a cserepeket rakta át ég fütyült. A kőműves az istálló előtt dudorászott magában, és csak akkor szívta meg a fogát, ha az ács félrement a hanggal. Felpislántott a tetőre, mire az ács abbahagyta a fütyülést ég lekiáltott nagy hanggal: — Csudaszép, mi? — Az... Éppen most vat- tázta be a fülét a háziasz- szony... Arrébb farolt a léceken az ács és úgy dörmögött visz- sza: — Holnap majd kottát hozok ... Közben megjött a gátőr poros bakancsban, vállán kapával és a kapanyélre fűzött demizsonnal. A kapát a léckerítésre akasztotta, a fonott üveget meg letette az ágas mellé. Keze fejével végigdörzsölt a homlokán és az üveg felé bökött: — Húzza meg! A kőműves a gátőrre né-> zett, onnan az üvegre: — Petró? — Annál sokkal komi- szabb... — Vitriol? — Szénkéneg az ürgéknek ... Az ács is lekiabált a tetőről: — A patkányt nem öli? Csak az ürgét? A gátőrben megállt a bicska. Erre még nem gondolt. Valamelyik nap is a szénatartó rácsán ült egy hosszú farkú és csak akkor inait el, amikor odavágta a vasvillát. Tavaly meg két kismalac fülét rágták meg. Kolbászba csomagolt patkányméreggel kínálta őket, de a kutya ette meg... Felkiabált az ácsnak: — Délben megpróbáljuk... Evés után indultak neki hárman. Elöl a gátőr, utána a szalmahajú ács és a végén a kőműves, a karima nélküli malteros' kalapjában. Az istállóban a tehén turkált a jászolban. A kisborjű felkapta a fejét és pislogott. Nem tudta, hogy miért hasal a jászol alá a hosszú derekú ács, és miért kuporodik mellé a másik két ember. A hangot hallotta, amit az ács nyöszörgött ki a jászol alól: — Annyi a lyuk, mint á szitán... . — Látsz jól? — Nem nagyon. — Hozzunk lámpát? — Maltert, meg lámpát ... Pedert a bajuszán a gátőr és ment a lámpáért. A kőműves vederben hozta a maltert, a szalmahajú ács biciklipumpával tért meg. Teleszívta a pumpát és a jászol alá hasalva befújta az első adagot. Nyomában akő- mőves a vederrel és a simí- tóval a megmérgezett járatokat bekente. A lovak já- szolja alatt kezdték, és úgy1 haladtak tovább a szénatartóig, onnan a tehénhez. Fin- torgatta a tarka az orrát egy keveset, a borjú is prüszkölt, a lovak csak hegyezték a fülüket, és sandán nézték a három ember mesterkedését. Hason fekve is beszélt az ács. — A szénkéneg mit csinált bent? — Gázt, ködöt, amiből elég nekik egy szippantás... — Ha nem szippant? — Ha esze van, elszalad. A kőműves mást mondott: — A kutya jobb.... Bebújik utána, bent olyan ribil- liót csap, hogy behallatszik a faluba is ... Kihozza mind, még a csecsszopót is... Ügy rakja sorba, mint a koma a cserepet... Az ács kontrázott: — Szokták náddal is... — Az milyen? — A régiek csinálták... Megfogták és felfújták ... Olyan vastag lett a hasa, mint a labda... A lába alig érte a földet, de valahogy elgurult a lyukig, de abba már nem tudott bebújni... Nyavíkolt a szerencsétlen olyan lélekveszejtő hangon, hogy a fészekben a család apraja-nagyja világgá szaladt ... Ha visszamerészkedjek, újból kezdték ... — Lehet borssal is... ■ — Azt hogy kell? — Apróra tömi... — Beleszórni a lyukba? — Nem, hanem téglára... — Nem értem ... — Beszórod a téglát, a cickány megszagulja... Nagyot tüsszent és beleveri az orrát ... Egy kicsit megszédül és akkor megfogod ... Nyelt az ács, megköszörül-1 te a torkát és visszatrom- folt: — Sóval is szokás ... — Téglára szórod? — Nem... Megfogod és besózod a farkát... Másodszorra már nem hagyja magát... A gátőr farolt a lámpával a tehén alatt: — Tavaly gipsszel próbáltam ... Moslékba kevertem ... — M égették? — Az utolsó morzsáig.. > De kevés volt benne a gipsz. Negyednapon tisztán kapták, kicsi cukorral... — Megkötött bennük? — Nem, mert másnap sorban ültek a vályú mellett, alig várták az újabb adagot... Az utolsó lyuknál történt a baj. Annyi csak, hogy a gátőr a lámpaüvegbe beletüsszentett, és eloltotta a lámpát. Gyufát kotorászott elő és meglángoltatta a belet... Abban a pillanatban mintha ágyú dörrent volna. A gátőr a tehén alá esett, az ács a! kőművesre, szinte recsegett az oldalbordája. Az asszony kötényébe törölte a lisztes kezét, és szaladt az istálló feJ lé. Akkorra már kikecmeregtek az emberek az eresz alá és a gátőrön nevettek, akinek a fél bajuszát elvitte a dörrenés. Tudták, hogy jó a só, a bors, náddal is iáiét, a gipsz! is kitűnő, mert egyik sem robban, csak a szénkéneg...
