Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

1980. február 27., szerda Áll a bál... Az asztalok mindegyike gazdára talált a Csaba Szál­ló termeiben, február 23-án este. Minden szék foglalt. Kezdődik a műsor. Különö­sen a Balassi néptáncegyüt­tes két párja arat sikert, vidám, hangulatos táncával. A breznói népi és fúvós- zenekar is eljött erre a nap­ra. A fúvószenekar az étter­mi részben játszik, a téli­kertben a népi zenészek húz­zák a talpalávalót. Negyed 9 körül a hangulat felenged, táncosok tülekednek egymás mellett, folyik a harc a na­gyobb helyért... Ki így cif­rázza, ki úgy ... Lekerülnek a zakók a férfiak válláról, a nők frissen ondolált hajtin­csei is megsínylik az iramot. Ám még ennél is nagyobb a sürgés-forgás a konyhá­ban. levegőben röpdösnek a pincérek megrendelései Stefkovics Kamillnénak, a főszakácsnak és munkatárs­nőjének, Búvár Miklósnénak egy perc szabad ideje sincs. Maguk sem gondolták, hogy a külön erre az estére ösz- szeállított szlovák ételeknek Sürgés-forgás a konyhában Báli sokadalom ilyen nagy siker lesz. A ponty suvoros módra és a káposztás sertésszelet az idén került először az étlap­ra, s máris sokan megren­delték. S hogy a főszakács­nak mi a kedvence? Az eperjesi rózsa és a vadász­szelet alufóliában. Mondják, a város egyik leghangulatosabb bálja szo­kott lenni ez a szlovák. Nos, úgy igaz, most is meggyő­ződtünk róla. Fotó: Gál Edit József Attilát költészetének szellemében Az idén József Attila köl­tészetének jegyében rendezik meg — április ' 18-án Győ­rött — a harmadik előadó- művész-fWztivált. Kialakult a fesztivál me­zőnye: az idén is a legne­vesebb színészek és előadó- művészek neveztek a ver­senyre, s a 130 jelentkező­ből választotta ki a zsűri a döntő húsz résztvevőjét. Jó­zsef Attila alkotásainak leg­javát, valamint mai magyar költők alkotásait fogják tolmácsolni. E nagyszabású rendezvényt a rádió és a te­levízió egyenes adásban köz­vetíti. Jelen lesz a rádió áp­rilis 11-én Salgótarjánban is, a költőről elnevezett műve­lődési házból ugyancsak egyenes adásban sugározza a József Attila-est programját. Magyar filmek sikere Kubában Hazaérkezett Kubából a magyar filmdelegáció, amely részt vett a baráti országban első ízben megrendezett ma­gyar filmhéten. A küldöttség tagja, Rózsa János filmren­dező — akinek „A trombi­tás” című filmjét is vetítet­ték — elmondta az MTI munkatársának: — A kubai magyar film­hét eseménysorozatát hazánk felszabadulásának közelgő, 35. évfordulója tiszteletére rendezték meg. Az ünnepé­lyes megnyitón Havanna egyik, mintegy 1500 személyt befogadó filmszínházában Jancsó Miklós „Magyar rap­szódia” című alkotását mu­tatták be, nagy sikerrel. A filmhéten többek között az Allegro Barbarót, valamint a Rossz emberek, A 80 huszár, a Keménykalap és Krumpli­orr, Az erőd, a Dóra jelenti, az Olyan, mint otthon című filmeket láthatta a közönség. A magyar filmművészet iránti érdeklődést jelzi, hogy a kubai televízió folyamato­san tájékoztatta nézőit a filmhét legfontosabb történé­seiről. Egy vitaest és tanulságai cigányügyben A cigánysággal kapcsolat­ban kialakult vélemények még ma is többnyire az egyén által megélt kedvező vagy elmarasztaló tapaszta­latokon nyugszanak. Az erő­sen szubjektív megítélések azokat a régi beidegzettsége- ket tükrözik, amelyek figyel­men kívül hagyják a ha­zánkban élő cigányok körül­ményeiben, életmódjában beállt jelentős változásokat. Ezt a megállapítást támaszt­ja alá az endrődi KlSZ-szer- vezeteknek február 21-én, az ENCI-ben megrendezett vi­tája is. Éppen ezért, a jól irányí­tott vita lehetőségéért illeti dicséret a megyei KISZ-bi- zottsá« munkatársát, Kovács Évát, aki nem először vál­lalkozott erre a feladatra. A dolog egyetlen „szépséghibá­ja” pusztán az volt, hogy maguk az érdekeltek, a ci­gányfiatalok nem képvisel­tették magukat ezen a be­szélgetésen. A vitaindítóban Kovács Éva rövid ismertetést adott a cigányság történetéről, kul­túrájáról, s az érdekükben született párt- és állami ha­tározatokról, intézkedésekről. Az eredmény Endrődön is jól érzékelhető, hiszen a volt putrik felszámolása, néhány kivételével, már megtörtént. S bár Endrődön a lakosság­nak mindössze 4 százaléka cigány, a velük való törődés, beilleszkedésük elősegítése továbbra is feladata a KISZ­A jelek szerint a megye termelőszövetkezeteiben egy­re nagyobb gondot fordíta­nak a pályairányításra, az oktatási feladatok megvaló­sítására. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazda­ságban sem lehet ölbe tett kézzel várni, míg az üze­mekbe megfelelő számú és felkészültségű szakember ér­kezik. Éppen ezért minden üzemnek feladata és egyben kötelessége egy saját szak­embergárda kinevelése és továbbképzése. E gondolat jelentőségét ismerte fel a kondorosi Egye­sült Termelőszövetkezet, ahol e hónap elején értékel­ték az üzemben folytatott oktatási, pályairányítási te­vékenységet. Büszkén szá­molhattak be arról, hogy az elmúlt öt esztendőben a kü­lönböző képzési és tovább­képzési formákban több, mint ezer dolgozó vett részt a termelőszövetkezetben. Az is megfelelő aránynak tű­nik, hogy 1500 aktív dolgo­zójuk közül 926-nak már van valamilyen fokú szakmai ké­pesítése. S talán, ha valami kiemelésre méltó ennél a termelőszövetkezetnél, ak­Békésen, a Szegedi Kis István Gimnázium és Gép­gyártástechnológiai szakkö­zépiskolában február 19- én tanácskozást tartottak, amelyen az üzemekhez kihe­lyezett szakközépiskolai tanulók bielleszkedéséről, az egységes nevelési eljárások alkalmazásáról, a végzett diákok elhelyezkedési lehe­tőségéről, s az eddigi tapasz­talatok értékeléséről volt szó. A meghívott üzemek — a MEZŐGÉP békési és mező­herényi telephelye, a békés­csabai téglagyár és forgácso­lószerszám-gyár — képvise­lői aktívan vettek részt a vitában. E% tanácskozás ered­ményeként az üzemek kép­viselői megerősítették, hogy az ebben a képzési formá­ban először érettségiző szak­szervezeteknek is. Ez a vita­lehetőség éppen azt célozta, hogy ráirányítsa a fiatalok figyelmét a munkahelyi pat­ronáló mozgalmak lehetősé­geire, a KISZ-tagok ez irá­nyú kötelességeire is. A jószándékkal nincs is baj. De a helyes szemlélet­tel, a feladatok megvalósítá­sával, s különösen a tisztán­látással: még annál több. Az egyre pezsgőbbé váló csütör­tök esti vitán elhangzott gondolatok, vélemények is ezt igazolták. Azzal ugyan mindenki egyetértett, hogy elsősorban a 8 általános iskola elvégzé­sére kell ösztönözni a ci­gánygyerekeket, ami pedig a szülők meggyőzése nélkül nem megy. De az úgyneve­zett „nehéz eseteknél” már csak kevesen láttak megol­dási lehetőséget. (Persze, a tények azt mutatják; ez nem egy település gondja csu­pán.) Szó volt az iskolaelőkészí­tő foglalkozásokról is. Aho­va még kevésbé lehet be­vonni a cigánygyerekeket, mert nincs kötelezettségi kényszer. Hallhattunk a be­szélgetés során a résztvevő szakmunkástanuló lányoktól arról, hogy az iskolájukba járó cigányfiatalok remekül megállják a helyüket. S ab­ban mindenki egyetértett, hogy nem a társadalmi élet­be már beilleszkedett ci­gánycsaládokkal kell foglal­kozni, hanem azokkal, akik kor az az, hogy az átlagot meghaladó, immár a felső­fokú végzettségű szakember- gárdájuk. S hogy ez így van, ahhoz az is hozzájárul, hogy az üzem ösztöndíjak odaítélésével segíti a felső­fokú intézményben tovább­tanulni szándékozókat. A ta­valyi esztendőben három dolgozójuk levelező tagoza­ton, négy pedig ösztöndíjas­ként, nappali tagozaton foly­tatta egyetemi, főiskolai ta­nulmányait. Elég nagy szá­mú a középiskolában to­vábbtanulók aránya is. Mint megállapították: a középfo­kú végzettségű dolgozókegy­harmada a termelőszövetke­zet egyesülése óta eltelt öt esztendő alatt szerezte meg képesítését. A továbbképzés azonban az érettségivel nem ér véget, hiszen ahhoz, hogy valaki jól ellássa közvetlen termelésirányító feladatát, ahhoz jó, ha leteszi a tech­nikusi minősítő vizsgát. Az ebben felmerülő költségek 50 százalékát megtéríti a ter­melőszövetkezet. Illy módon a vizsgált időszakban az üzemben 19 dolgozó szerez­te meg a technikusi okleve­let. munkástanuló fiataloknak minden segítséget megad­nak az érettségi vizsga gya­korlati feladataihoz. Ezen felül vállalták, hogy autó­buszt biztosítanak az iskolai kirándulásokhoz, és segítsé­get nyújtanak áz iskola tan­műhelyében felújításra vá­ró gépek rendbehozatalában. Ezen a tanácskozáson az is kiderült, hogy a végzős esz­tergályos szakmunkásoknak nem lesz elhelyezkedési gondja. Végezetül az iskola és az üzemek — a tanácskozás el­ső jó tapasztalata alapján — elhatározták, hogy évenként két alkalommal sort keríte­nek hasonló jellegű tanács­kozásra, amely tovább erősí­ti majd az iskola és az üze­mek közötti jól együttmű­ködést. még nem ismerték fel és nem fogadják el a rájuk is Kötelező társadalmi normá­kat, akik állandó munkahely híján csak máról holnapra élnek, akik csak kapni sze­retnek, anélkül, hogy adná­nak is valamit. S éppen ők azok, akik miatt — a vita során is előfordult — hely­telen általánosítások szülét-» nek. Szó volt — elmarasztaló­an — az itt-ott mestersége­sen újratermelt telepekről, amelynek káros, hibás gya­korlatát fölösleges ecsetelni. S arról a jelenségről is, hogy a csoportokba verődött, gyakran egy-egy szórakozó­helyet teljesen a „felügyele­tük” alatt tartó cigányok el­len senki nem mer fellépni. Kritikai megjegyzésként hangzott el az is, hogy az üzemek a legritkább, vagy csak a végső esetben fejlesz­tik azokat a munkaterülete­ket, ahol többségében, vagy kizárólag cigányok dolgoz­nak. Egy elgondolkoztató eset is napvilágra került... (S a következtetések levoná­sában közel sem alakult ki egységes álláspont.) A törté­net rövid: egy majd negyven fős birkanyíró cigánybrigád vezetője megtagadta a mun­ka felvételét, mert a brigád tagjait istállóban akarták el­szállásolni. Gondolom: nekik jó ez is! — alapon. Holott könnven lehet, hogy a meg­alázó körülményeket olya­nok ajánlották fel, akik már jórészt tiszta, jól berendezett lakásokban élnek ... A vita végkicsengése külö­nösen tetszett; a fiatalok egyetértettek abban, hogy a cigánykérdést nem is any- nyira cigány-, mint emberi kérdésként kell kezelni. S ebben mindenkinek akad tennivalója. B. Sajti Emese Közismert tény, hogy a mezőgazdaság egyes ágaza­taiban rendkívül nehéz a szakmunkás-utánpótlást biz­tosítani. Holott az egyre korszerűbb termelési feltéte­lek, technológiák mind ma­gasabb szakmai tudást igé­nyelnek az emberektől. Ezt felismerve a kondorosi ter­melőszövetkezetben a hiány­szakmákban, az állattenyész­tési, kertészeti, növényter­mesztési szakmákban tanuló fiatalokat megemelt ösztön­díjban részesítik. Szép ered­mény, hogy a szövetkezet ed­dig 75 ösztöndíjas szakmun­kástanulót nevelt. Természetesen a megszer­zett szakmai és általános műveltség további gyarapítá­sára js szükség van. Ezért szervez a szövetkezet a hely- beni szakmunkásképző tan­folyamokon kívül tovább­képzéseket. Ez utóbbit szol­gálja a vezető szakemberek szakmérnöki, szaküzemmér­nöki, szakállatorvosi képzés­ben való részvétele is. A kondorosi Egyesült Ter­melőszövetkezet szép ered­ményekről számolhatott be tehát a .legutóbbi termelő­szövetkezeti tanácskozáson. Az öt év távlatára visszate­kintő értékelésük bizonyítja: megfelelő ösztönző rendszer» rel, szervezett pályairányító­tevékenységgel lehet és ké­pes csak megfelelő szinten biztosítani egy termelőszö­vetkezet a szakember-ellá­tottságát. B. S. E. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. február 27-én, szerdán, este 19.00 órakor, Békéscsabán: OLYMPIA József A.-bérlet. 1980. február 27-én, szerdán, este 19.00 órakor, Szarvason: UNALMIA □ □ Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Bizalom, 8 órakor: Nevelj hol­lót! Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Folytassa, Kleó!, 4, 6 és 8 órakor: Skalpvadászok. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Rocco és fivérei I., II. Gyulai Erkel: Magánvélemény. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Kocsubej, 5 és 7 órakor: Vasárnapi szütők. Orosházi Partizán: Hair. A korszerűsödő mezőgazdaság korszerű szakmai felkészültséget igényel A jó együttműködésért A „balassis” lányok

Next

/
Thumbnails
Contents