Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
& 1980, február 24., vasárnap NÉPÚJSÁG Négyszáz év divatja Shakespeare-től napjainkig Hogy milyen volt a módi tíz—húsz évvel ezelőtt, azt még nagyjából őrzi emlékezetünk. A harminc—negyven év előtti divatról anyáink, nagyanyáink ruhatára mesél. De hogy száz—kétszáz éve mit hordtak a nők, azt már csak kosztümös filmek, regények, festmények sejtetik. Az angliai Bath-ban — a római fürdők, vízvezetékek és virágfüzéres utcák városában — található Doris Langley Moore asszony kosztümmúzeuma. Ez a világhírű gyűjtemény 400 év divatját tárja elénk. A 18. századi épületben (eredetileg amolyan városi kaszinónak épült) óriási termekben, élőképekben elevenedik meg az elmúlt korok divatja. De nemcsak a ruhák, a cipők, a fejrevalók régiek. A hajdani viseletét hordó bábuk hol berendezett szobarészletnek, hol utcai jelenetnek a részesei. Hímzett ing, kézelő, elegáns, köpenyes, parókás úr — alig 300 éves divat szerint. Cipője hegyes, masnis, zoknija narancsszínű. Királyok, királynők, udvaroncok tömöttje. Múlt század; fürdőszoba — kád dm, vízmelegítő dé- wévm, szemérmesen elforduló hálósapkás leánnyal. Uszályos szoknyák, csipkés blúzok, kis, kerek kalapok — a hölgyek a múlt század végi utcán a fiaker után sietnek. Alkalmi, estélyi ruhák — a századfordulóról, akár ma is viselhetnénk a csipkeujjas, földig érő selyemruhát. Strandjelenet — térdig érő, nyakig gombolt fürdődresszek, a pocakos úr is igen illedelmesen hosszú szárú, mellét takaró fürdőruhát visel. A gyűjtemény tulajdonosa sok pénzzel és türelemmel szedte össze a Shakespeare korától napjainkig viselt öltözékeket. Divattörténeti múzeuma világhírű. Benne a bábukon nemcsak a ruha, kabát, hanem valamennyi kellék az adott kort idézi. A frizurát, a kalapot, az ékszert, a kesztyűt, a táskát, a gombokat, a cipőt, a harisnyát nagy gonddal és hozzáértéssel gyűjtötték öszsze. Egész terem idézi a Viktoriánus-kor divatját. Külön vitrin mutatja be a fűzők vagy a harisnyák változásait. Aztán a cipők divatja! Magas sarkú, keskeny orrú, bokáig érő, fűzős lábbelik, kecsesek, pántosak, vastag sarkúak, színesek, fehérek, barnák. S ruhából is mennyi! A legtöbb persze a női viselet. Rövid, hosszú, uszályos, keskeny derekú, kacéran dekol- tált, állig gombolt, szőrmés, tollas, csipkés, hímzett, raf- folt, sima vagy loknis, kri- nolin szoknyás, oroszos, tö- rökös, nőies, férfias. A vitrinekben ülnek, állnak, sétapálcára támaszkodnak, családi sétára indulnak, ernyő alá bújnak a bá- búk. Minden év divatja szerint legalább egy baba. Az 1881-es évszámmal jelölt hölgy például hosszú, uszályos csipkével szegett ruhát visel, masnis mandzsettával, hímzett gallérral. Az 1882- es modell pici, álló galléros 1580 1593 1881 1895 kabátkája a szoros fűzőt követve erősen sveifolt. Az uszály eltűnt, illetve hátul magasra fogottan, raffoltan jelenik meg. 1910 után rövidül a szoknya. 16-ban már fél lábszárig ér. A gazdagon húzott szoknya az eltűnt kri- nolint idézi. Az 1921-es modell egyenes vonalú kosztümje derékra kötött övvel, szőrmegallérral, kézelővel — a divatvonalak gyors változásáról beszél. És az utolsó évtizedek hol komikusnak, hol nagyon divatosnak tűnő ruhái. Aztán már nem is csodálkozunk, hogy az angliai utcákon, ahol nemrég a minit kitalálták, már nem látni, csak földig érő szoknyás fiatal lányokat. Kádár Márta Megelézhetö-e arák? Az emberi életkor várható növekedésével a népességnek mintegy 30 százaléka betegszik meg élete során rosszindulatú daganatos megbetegedésekben. Mivel a közeljövőben a rák gyógyításában nem várható gyors fejlődés, ezért — több rákkutató szerint — a figyelmet inkább a betegség korai felismerésére és a megelőzésre kell fordítani. Legcélszerűbb lenne a megelőző stádiumok, az ún. „rák előtti állapotok” jellemzőinek ismerete. Azonban a korai felismerést is csak másodlagos megelőzésnek tekinthetjük, az elsődleges megelőzés a rákot előidéző okok és kiváltó életkörülmények elleni harcot jelenti. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint a rákmegbetegedések 70 százaléka a környezetben meglevő rákkeltő anyagok következménye és így elvileg kiküszöbölhető. Legjobb példa erre a tüdő- és hörgőrák, amely szoros összefüggésben van az általános légszeny- nyeződéssel és a dohányzással. Az urbanizálódással, az iparosodással és az életszínvonal emelkedésével megfigyelhető, hogy a gyomorrák valószínűsége csökken, a vastagbélrák előfordulása viszont egyre gyakoribb. Nyilvánvalóan ennek oka a kör- yezet. az élet- és munkakörülmények .megváltozásának komplex hatása. Sok jel mutat arra, hogy a gyomorrák keletkezéséért nem a káros anyagok bekerülése, hanem a fontos táDEUiyagok hiánya tehető felelőssé. Itt elsősorban a fehérjék és bizonyos vitaminok hiányára gondolhatunk. Az a tény, hogy azokban az országokban, ahol nagy a fehérjefogyasztás, ez a betegség is csökkenő tendenciát mutat, alátámasztja ezt a feltevést. Ismeretes az alkoholfogyasztás összefüggése a nyelőcső- és májrákkal. Állatkísérletekben mégsem sikerült etilalkohollal rákot előidézni. Ez arra mutat, hogy az előidéző ok nem az etilalkoholban magában, hanem annak szennyeződéseiben vagy kísérőanyagaiban keresendő. Előnyben kellene tehát részesíteni a kis alkoholtartalmú italokat. Tudomány — technika Faoltások — iparszerűen Oltógéppel készített oltványkomponensek A facsemeték téli oltása több, mint egy évszázaddal ezelőtt is ismert volt. A nemes oltványszőlők előállítására be is rendezkedtek a nagyüzemi oltványtermesztést folytató gazdaságok. Napjainkban ezzel a módszerrel állítják elő millió- számra a téli időszakban a szőlőoltványokat. A szőlőoltás gyorsabb elvégzését már évekkel ezelőtt lehetővé tette a gépesítés: sikerült kialakítani eredményesen oltó, különféle típusú oltógépeket. A legutóbbi években a facsemeték szaporításánál újra „felfedezték” a téli kézben oltást. Ennek egyik legfőbb oka a faiskolai termékeid írárit egyre fokozódó igény és az egyéb szaporításmódok nemegyszer bizonytalan eredményei mellett az, hogy bevezetésével az eddig szinte „holt” szezonnak számító téli időszakot szaporítási munkával hasznosíthatják a dolgozók. Mégpedig kényelmes, jó munkakörülményeket biztosító zárt munkatermekben. További előnye, hogy az új fajták eddiginél gyorsabb el- szaporítását teszi lehetővé. A szemzés kiegészítőjeként vagy a szemzéssel kiegészítve, a szokásosnál nagyobb mennyiségű oltvány állítható így elő évente egy-egy faiskolában. Az oltást megelőzően a gondos alanycsemete- és oltócsap-válogatás, illetve osztályozás javítja az eredés biztonságát. A megfelelő oltásmóddal a szemzéshez hasonló, vagy még jobb eredmények is elérheAutó — motor Hétvégi autósok Igen sok kezdő autóvezető jelenik meg mostanában az útjainkon, akik a tanfolyam elvégzése során jóformán csak belekóstoltak a közúti közlekedésbe, s messze vannak még a beilleszkedéstől. A tapasztalat azt mutatja, hogy az átlag gépkocsivezetőnek mintegy 30 ezer kilométert kell vezetnie, amíg megszerzi az alapvető jártasságot és .készséget. Ennyi utat az autó hetenkénti többszöri használata esetén is csak 1—2 év leforgása alatt tesz me^ az ember. Ha viszont csak hétvégeken ül a kormány melle a kezdő vezető — ami egyenként energiatakarékossági és forgalomcsökkentési érdek is —, megnő az az idő, amely alatt lefutja azt a bizonyos harmincezer kilométert. Bizony jó lenne, ha mind a rutinos autósok, mind a kezdő vezetők belátnák azt, hogy hétvégi autósnak lenni nem szégyen. Ám a kezdőknek vezetési stílusuk kialakításánál már eleve számításba kellene venniük a gyakorlat hiányát, a sokéves gyakorlattal rendelkezőknek pedig a jelenleginél sokkal több türelmet kellene tanúsítaniuk a „mazsolákkal” szemben. Mindenesetre elgondolkoztató a közlekedési szakembereknek az a megállapítása, hogy a kezdő kétségtelenül bizonytalanabb a forgalomban, nem bizonyos azonban, hogy veszélyesebb partner. A kevés gyakorlattal rendelkező vezetők sajnos sokszor természetesnek tartják, hogy legalább olyan tempóban autózzanak, mint a körülöttük haladók, elfeledkezvén róla, hogy a többi kocsiban esetleg több évtizedes gyakorlattal rendelkezők vagy hivatásos gépjárművezetők ülnek. Többnyire gondolkodás nélkül követik az előttük haladó vezető manővereit, holott talán nem is ismerik az útszakaszt, a csalóka kanyarokat, íveket, a várható „meglepetéseket”. A baleseteket három fő csoportba szokták osztani. Az elsőbe a haladó járművek összeütközéseit sorolják, amelyek hibás előzésből, rossz követési távolságból, elsőbbség meg nem adásából stb. adódnak. A második csoportba az ún. egyjármű- ves balesetek tartoznak (útról való lefutás, kisodródás, felborulás), a- harmadikba pedig a gyalogosgázolások. A statisztikai adatok tanúsága szerint a gyakorlat növekedésével az egyjárműves balesetek arányszáma fokozatosan csökken. Ugyanez mondható el a haladó járművek összeütközései révén bekövetkező balesetekre is, ami a reálisabb sebességmegválasztással, a távolságbecslés gyakorlatának fokozatos megszerzésével függ össze. Figyelmeztető azonban, hogy a biztosabb járműkezelés elsajátításával párhuzamosan egyre jobban fellazul a kezdők szabálytisztelete, s ebből adódóan egy idő után növekszik az elsőbbség meg nem adásából származó balesetek, valamint a gyalogoselütések száma. Az egészen kezdő sokkal jobban ügyel a gyalogosokra, mint a gyakorlottabb, emlékezvén még arra, hogy nem is olyan régen még ő is gyalogos volt, no meg kezdetben még az oktatott szabályok is jobban élnek benne. A gyakorlott vezetők az évek során kialakult ún. beleérző képességük (empátiájuk) révén vigyázhatnak a kezdőkre, a hétvégi autósokra. Ha például a rutinos vezető látja a mellette levő sávon haladó jármű mozgásából, hogy az autós előzni akar, készüljön fel annak esetleges figyelmeztetésére is. Vagy ha a tükörből azt észleli, hogy egy másik kocsi már túlságosan megközelítette, a féklámpa többszöri felvillanásával jelezze, hogy a biztonság hosszabb követési távolságot kíván meg. (B. I.) tők. Kétségtelenül nagyobb ugyan e módszernek a szaporítóanyag-igénye, mert az oltócsap minimálisan két- rügyes, míg szemzéshez egy- egy rügy is elegendő. Ha megkésnek a kézben oltott oltványok kiültetésével, őszre ezek nem érnek be eléggé, és a vermelőben elfagynak. Egyéves neveléssel nem is fejlődik ki valamennyi oltvány, közel a fele még egy évi nevelést kíván. Ezt követően viszont lényegesen jobb minőségűek lesznek, mint a szemzésből nyertek. Növekedhet az egységnyi területről kitermelhető oltványok mennyisége is.' A tér-' igényes szemzés érdekében követett ültetési távolságnál sűrűbbre ültethetők a kézi oltású csemeték: a legelterjedtebb 90x25 vagy 90x30 cm térállás helyett 90xl5-re. Nem közömbös az sem, hogy a kézi oltásnál egyes munkafolyamatok gépesíthetők. Magának az oltási műveletnek a gépesítését leginkább az indokolja, hogy kevés a hagyományos kézi oltásmódokban jártas munkaerő, és vele szakképzetlen munkások is nagyobb teljesítményt érhetnek el. Jellemző példa erre, hogy amíg egy kísérleti faiskolában 46 dolgozó naponta tízezer oltványt készített oltókéssel, a közismert angolnyelves párosítással, addig a Borbási Faiskolánkban a Szőlészeti Kutató Intézet által kialakított Horánszky-féle, szintén angolnyelves párosítást készítő géppel ugyanennyi dolgozó 20—25 ezer oltványt készít naponta. Nyomában az oltáseredés általában eléri, sőt nem egy esetben meg is haladja a kézi oltásét, többnyire 70—90 százalékos. A géptípus egyébként mechanikusan működtethető. Két kése van, melyek közül az egyik a metszlapot, a másik pedig a nyelvet készíti. Kezeléséhez egyetlen ember kell. A vele megvágott, megközelítőleg azonos komponenseket kézzel kell összeilleszteni. Az oltógépek az oltványkészítés olyan szalagszerű folyamatát teszik lehetővé, amelynél az oltást követő további munkafolyamatok is jól szervezhetők, és legalább részben gépesíthetők. Az oltást követően, ha szükséges a kötözés, ezt gépenként egy- egy dolgozó elvégezheti. A tökéletes levegőkirekesztést célzó olvasztott paraffinba mártás még kisebb munkaigényű. Nem kíván sok munkát a kész, paraffinozott oltványok tartályládába, nyirkos fűrészpor közé való helyezése. A legalább másfél ezer oltványt befogadó tartályládák mozgatása, hűtőházba hordása emelővillás géppel végezhető. A 0 és plusz 2 fok közötti hőmérsékleten a március végén, április elején esedékes kiültetésig tárolt oltványok kihordása a telepítés helyére magasemelővel ellátott traktorral ugyancsak megoldható. Mindezekkel szinte iparszerűvé tehető a faiskolai oltványelőállítás. Komiszár Lajos
