Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

1980. február 23., szombat Kedvezőtlen tapasztalatok az előszállításban Az idei közúti és vasúti szállításokra valló felkészülés, az előszállítások tapasztala­tai szerepeltek a megyei szál­lítási bizottság ülésén, me­lyet tegnap, pénteken dél­előtt tartottak Békéscsabán, Csepregi Pálnak, a megyei tanács elnökhelyettesének el­nökletével. Az első napiren­di pont keretében Rácz Kál­mán, a MÁV szegedi igaz­gatóságának kereskedelmi osztályvezetője előterjeszté­sében elmondta, hogy a vas­út ez évi terveiben 137 mil­lió tonna áru elszállítása sze­repel, melyből 10,7 millió tonnával részesül a szegedi igazgatóság. E roppant meny- nyiségű árutömeg elfuvaro- zása csak tervszerű munká­val, az előszállításokkal old­ható meg zökkenőmentesen. Az előszállításokat ele­mezve az osztályvezető rá­mutatott, hogy az igazgató­ság területén az előszállítási kedvezmény ellenére január­ban — megrendelés hiányá­ban — a tervezettnél 200 ezer tonnával kevesebb árut továb­bítottak. Csökkent a vasár­napi és munkaszüneti rako­dás, amit a fuvaroztatók többletköltséggel magyaráz­nak. így aztán az elmúlt na­pokban is az igazgatóság te­rületén 800—900 vasúti ko­Az elmúlt években igen so­kat fejlődött a konténeres áruszállítás Fotó: Veress Erzsi esi megrendelés hiányában állt. A Volán feladatait Fábián József, a Volán 8. számú Vállalat teherforgalmi és ke­reskedelmi osztályvezetője vázolta. Mint mondotta, a Volánhoz az év elején befu­tott megrendelések nem érik el a tavalyi szintet, a vál­lalatnak igen nagy a szabad kapacitása. Várható viszont, hogy az első negyedévben el nem szállított áruféleségek továbbítása az év derekán okoz majd gondokat. Mind­ezeken még most, a jobb kooperációs együttműködé­sekkel lehetne javítani. A második napirendi pont keretében Horváth László, az Orosházi Üveggyár szállítási osztályának vezetője elmond­ta, hogy az utóbbi időben so­kat javult a gyár fuvarkész­sége. Évente 38 ezer vasúti kocsi az üveggyár igénye. A késztermékek — főként tőkés exportra történő — kiszál­lításában az idén 3 ezer ka­mion és 4600 tehergépkocsi vesz részt, örvendetes, hogy tavaly a jobb munkaszerve­zés nyomán a vasúti kocsi­állás az előző évinek negy­vennyolc százalékára csök­kent. Végezetül Szűcs Mihály, a megyei szállítási bizottság titkára az emelővillás tar­goncák alkatrészellátásának gondjairól szólt. Mint mon­dotta, a megye 26 vállalatá­nál dolgozó 505 Diesel- és elektromos üzemelésű tar­gonca 10 országból szárma­zik, s 58 típusból tevődik össze. A szállítási bizottság az idei munkaterv elfoga­dásával fejezte be ülését. —szekeres— Három szövetkezet közös vállalkozása Megtámasztották a hegyoldalt A hegy oldala lassan el­indult, a partfal csúszott a Balaton felé. Mit lehet itt tenni? A feltárások alapján megállapították: sajnos, nem elég szilárd a hegy „anyaga”, az főleg löszből áll. S ott van a tetején a tihanyi apátság. Nem lehe­tett tovább várni. Ekkor jelentek meg az orosháziak a nagy tó men­tén. A kútfúrók. No, nem vi­zet fakasztani, abból volt elég. Mégis a hegy lábánál lemélyítettek vagy hatvan „kútfélét”. Egymástól 5—6 méterre. Mindegyik átmé­rője 300 milliméteres volt, s 10—11 méter mély. A cső­be betonvasat eresztettek, majd betonmasszát küldtek utána. Amikor az megszilár­dult, a cölöpöket egy beton­koszorúval összekötötték. Azóta szilárdan áll a part­fal. Ez volt az elmúlt esztendő egyik legnagyobb hazai munkája az Orosházi Építő­ipari, Kútfúró és Kazánépí­tő Szövetkezeti Vállalat dol­gozóinak. De ezenkívül kút­fúróik és kazánszerelőik évente 350 településen megfordulnak. Mondhatni úgy: Battonyától—Sopro­nig. Pedig a 450 dolgozót foglalkoztató vállalat csu­pán ötéves múltra tekint vissza. 1975. január első napjaiban jött létre az Orosházi TÖVÁLL, s az ugyancsak Orosházi Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat egyesülésével. Az első évben csupán 50 millió forintos termelési volument mutathattak föl, ám az idén átlépték a bűvös 100 milliós határt. Kazánszerelő-részlegük el­sősorban új kazánok telepí­tését vállalja, s azok közül is a Láng-gyáriakat építik be a megrendelők kérésére. De ezenkívül más kazántípusok revíziós felülvizsgálatára, előkészítésére is vállalkoz­nak az ország szinte minden területén. A felújítás kere­tén belül a savazásra is engedélyt kaptak, amely ugyancsak országos hatás­körű. Legjobb dolgozóik néhány éve az NDK-ban tevékeny­kednek. így megtalálhatók a bitterfeldi vegyi kombi­nátban is, ahol több ma­gyar vállalattal együttmű­ködve rekonstrukciós mun­kálatokat végeznek. Kazán­építőik az elmúlt esztendő­ben 27 millió forint értékű munkát végeztek határain­kon belül, s azon túl. Kútfúró főépítésvezetősé­gük — mint nevükben is szerepel — elsősorban kutak fúrására vállalkozik, de szá­mos feltáró talajmechani­kai vizsgálatot is végeztek az elmúlt években, s vegy­szeres kúttisztítást is vál­laltak. Ez utóbbi területen létezik egy újszerű eljárá­suk, amely egy hazai szabadalom s az OVIBER volt főmérnö­ke, dr. Jurth Ferenc adott át. A korábbi esztendőkben a kutak tisztítását komp­resszorozással vagy egysze­rű savazással végezték or- zágszerte. Ennek az volt a hátránya, hogy a munkála­tok befejezése után hama­rosan újra lerakodott a víz­kő a kutak csőhálózatában. Az új találmány — ami vé­dett — már négy-ötféle vegyszerből áll. Lassab ütemben, de nagyobb hatás­fokkal és tartósabban oldja föl a szennyeződést. Első próbáik az elmúlt esztendőben a Dunántúlon voltak. A kísérlet bevált, hiszen 100—120 százalékos vízhozam-növekedést értek el kis költséggel. Hogy mit jelent ez? Egy új kút létesí­tése minimum egy—másfél millió forint, míg a tisztítás csupán 200 ezer forintba kerül. Nem beszélve arról, hogy az új kút esetében az elhatározástól az első víz- cseppekig majd egy év telik el, s az újszerű kúttisztítás röpke kéthetes munkával befejezhető. Ha a különböző szövetke­zetek, vállalatok mégis új vízadót szeretnének létesíte­ni, azt jól felkészült bri­gádjaik öt URB típusú szov­jet fúrókocsival végzik. Ter­mészetesen elsősorban ön- tözőkút fúrására vállal­kozhatnak, hiszen ezek az önjáró gépek csak a felsőbb vízrétegeket tudják feltárni. Munkájuk egy ékes példája: mindössze egy esztendő le­forgása alatt 82 kutat mé­lyítettek a Pest megyei Mi­csurin Termelőszövetkezet­nek. S hogy a kútfúrásnak, il­letve tisztításnak a jövőben is perspektívája van, azt bizonyítja, hogy napjaink­ban hazánkban mintegy 50 ezer kút létezik. Ennek csaknem fele elöregedett, elkövesedett vízadó, s előbb-utóbb ezeket is érde­mesebb lesz felújítani, mint mellettük újat mélyíteni. Legnagyobb volument az elmúlt évben építőipari dol­gozóik hozták, az összbevé­tel csaknem felét. E szak­ág munkásai főleg a megyé­ben, de például Um-Qvasrban is építenek, szerelnek. Tevé­kenységük mintegy ötödét, a három alapító mezőgazdasá­gi egység köti le — az orosházi Béke, Űj Élet, Dó­zsa Tsz-ek. így a Béke szö­vetkezetnek tavaly elkezd­ték a szabadtéri cukorrépa­tároló kiépítését, amelyhez természetesen mérlegház, és úthálózat is tartozik. Az Űj Élet közösségének takar­mánykeverőt építenek. Te­lekgerendáson hozzákezd­tek egy kétszer 2500 négy­zetméteres, könnyűszerke­zetes elemekből álló műtrá­gyatároló építéséhez, a ki­szolgáló létesítményekkel együtt,. A csorvási tanács­nak pedig felhúztak — nemi egészen 10 millió forint költséggel — egy 48x15 mé­teres tornacsarnokot. A megyén kívül Sándorfalván is építenek, de megrendelő­jük a Pankotai Állami Gaz­daság is. Ahogy Kovács Károly igazgató mondja: — Nem volt soha munkaerőgon­dunk. Ez érthető is, hiszen dolgozóink egy része olyan országokban is megfordul, mint Csehszlovákia, Mongó­lia, Szíria, Irak, Líbia, Al­géria. Természetesen csak a legjobbak. Jelenleg is 10 ka­zánszerelő az iraki Um- Qvasrban dolgozik egy fo- lyékonykén-feldolgozó üzemben. Tripoliban 14 kútfúró tárja föl a Szahara alatti vízmezőt. Ősztől Algé­riában vállaltunk kazánépí­tést egy ottani nagyvállalat­nak. Napjainkban is mint­egy hatvanan dolgoznak kül­földön. Jávor Péter II jelszó marad!, a körülmények változtak Hz ÉVIG — Mezökovácsháza jövője Kár szépítgetni a dolgot, az Egyesült Villamosgépgyár mezőkovácsházi üzemeltetése nem úgy sikerült, ahogy azt kezdetben elképzelték. A községbeliek azt várták, hogy egy korszerű üzemet kapnak, méllyel megalapozhatják Mezőko- vácsháza ipari jövőjét. Az EVTG-esek sok szabad munkaerőt reméltek, hogy velük végeztessék el azokat a nem gépesíthe­tő munkákat, melyekre Pesten már nem kapni embert. Biz­tos, hogy hozzájárult a kezdeti kitűnő hangulathoz az a nagyvonalú ígéret, mely szerint az ÉVIG sok-sok milliót kí­ván beruházni az új üzembe. Aztán, ahogy teltek a he­tek, hónapok, kiderült, hogy nem olyan szép a menyasz- szony, mint ahogy kezdetben hittál. Az ÉVIG elavult, se­lejtezésre már régen meg­érett gépparkot küldött, a munka sem olyan volt, mint amilyet elképzeltek. A másik oldalnak az okozott csaló­dást, hogy nem volt annyi munkaerő, mint remélték, és ami volt, az sem bizonyult állhatatosnak. Óriási volt a fluktuáció, alaposan elma­radtak a tervektől, és renge­teg selejtet termeltek. Egy­szóval, volt baj mindkét ol­dalon bőséggel. Egymásra mutogatva Ilyen helyzetben sok min­dent lehet tenni, a legegy­szerűbb, de legkevésbé ha­tékony az, ha a két fél egy­másra mutogat. Ez volt itt is az elején. Mezőkovácshá- zán arról panaszkodtak, hogy az ÉVIG a legrosszabb, leg­bonyolultabb munkákat kül­di nekik, olyanokat, amilye­neket a nagy gyakorlattal rendelkező törzsgárdában sem tudnak mindig megcsinálni. A géppark elavult, olyan ócs­kák a masinák, hogy a for­gácsolóüzemben több gépet kell javítani, mint ahányan dolgozni tudnak. Nincs sem­miféle önállóságuk, jófor­mán ahhoz is engedélyt kell kérniük, ha egy pohár vizet akarnak inni. A véleményük­re senki sem kiváncsi, csak utasításokat kapnak. Persze, nem késett erre a válasz sem. Azért mennek rosszul a dolgok az ÉVIG Kismotorgyárának mezőko­vácsházi üzemében, mert alacsony a vezetés színvona­la, laza a munkafegyelem, és nem is igyekeznek iga­zán, hogy megtanulják a te­kercselés nem túl bonyolult folyamatát. Még az a kissé képtelennek tűnő állítás is elhangzott, hogy a Dombegy­házán akkor létrehozott tsz- melléküzemág, mely az EVIG-nek tekercselt, teljesen gyakorlatlan munkaerőkkel, ugyanazt a munkát és nor­mát budapesti szinten telje­sítette. Ilyen előzmények után je­lent meg egy évvel ezelőtt egy írás a Népújságban a kovácsházi ÉVIG sorsáról. Azt a kérdést feszegette, hogy ha így megy tovább, mi lesz a jelszóval? Mikor lesz az ÉVIG Mezőkovács- háza jövője? Szigorúbb fegyelem No, de fátylat a múltra, nézzük csak, mi változott Mezőkovácsházán. Az már az előzetes telefonbeszélgetés során is kiderült, hogy a ve­zetés mindenesetre kicserélő­dött. Csup,a új név, a régiek jórészt elmentek. Alig áll meg a gépkocsi a bejárat előtt, amikor már si­et, elénk a portás: Kocsis elvtárs, az üzemvezető vár minket. Kocsis Tibor fiatal­ember, alig túl a harmin­con, az Orosházi Üveggyár­ból került az EVIG-hez. Rögtön azzal kezdi, hogy üzen a KISZ- és a szakszer­vezeti titkárért, jelezve, hogy a párttitkárral majd az üzemben találkozunk. Amíg meg nem érkeznek, nem is hallunk mást tőle, csak azt, hogy a kapcsolat kiváló a kismotorgyárral, jó a mun­kaellátás, ha valami problé­ma van, annak gyökereit itt Mezőkovácsházán kell keres­ni. Kicsit túlzottnak tűnik a lelkesedés, de azért érthető. Elődjét nyilván nem dicsér­ték meg, hogy rosszat mon­dott az EVIG-ről. Azért, amikor már Vég­vári Miklós KISZ-titkár és Vári Imre szakszervezeti tit­kár társaságában beszélge­tünk, reálisabb lesz a kép. Kiderül, hogy tényleg na­gyot változott a helyzet az üzemben. Az új vezetés igye­kezett erős kézzel rendet te­remteni. szigorították az üze­mi fegyelmet, megszűntek a lógások,- most már nem le­het, tetszés szerint ki-be jár­kálni a kapun. Odafigyelnek a technológiai utasításokra, szigorították a meót. A so­rozatos fegyelmezetlenkedő- ket szigorúan megbüntetik, nem is olyan régen két cso­portvezetőt küldtek el az üzemből. Ezzel elérték, hogy most már a munkaidő nagy részét tényleg végigdolgoz­zák. Gond azért persze van. Például a gépek állapota most is silány. Néhány új automata érkezett nemrég, de ez még mindig csak csepp a tengerben. A többi szer­számgép már rég megérett a beolvasztásra, a karbantar­tók szinte állandóan bütykö­lik őket. Ezt a munkát bi­zony néha nevetséges dolgok is nehezítik. Csaknem egy évig hiányzott a satu a tmk- ból. Többszöri igénylésre sem küldött a törzsgyár, bár az üzemvezető szerint ennek az is oka lehet, hogy nem kérték elég határozottan! ? Akadozik néha az anyagel­látás is, főleg ha importról van szó. összességében azért egész jól mentek ,a dolgok — legalábbis az egy évvel ez­előtti szinthez képest. A tekercselőben azért ki­derült, hogy tennivaló akad még bőven. A normát átla­gosan csak 93 százalékra tel­jesítették az elmúlt évben. A fluktuáció ezen a részen még elég nagy, sőt, munkaerő is hiányzik a szalagok mellől. Szó, ami szó, a tekercselés nem a legszebb része az elektromosiparnak, és kü­lönösebben meg sem fizetik. Elég sűrűn váltakoznak a típusok, talán ez is oka le­het, hogy nem teljesítik a normát. De azért már nyo­ma sincs a régi rossz han­gulatnak. Jól érzik magukat a tekercselők. Látják, hogy jó irányú változás kezdődött el, és bíznak a folytatásban. Gyár lesz belőle Ezt a folytatást segíti elő, hogy a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaival együtt fel­mérést végeztek az ésszerű munkaerő- és eszköz-, anyaggazdálkodás érdekében. A vizsgálatot az ÉVIG köz­pontja értékes műszerekkel segítette és ,a nagy munka során végig érezni lehetett a segítő támogatást. Most az értékelés után már intézke­dési terv is született a ta­pasztalatok gyakorlati hasz­nosításához. Eszerint bővíteni kell a te­kercselői létszámot, hogy be­indíthassák a folyamatos két műszakot. De nemcsak így lehet növelni a termelést. Évi 800 óra nyerhető, ha az autóbuszok időben érkeznek. Ehhez viszont, módosítani kell a menetrendjét. A tekercse­lőben 1200 órát lehet megta­karítani, h,a a szalag meg­felelő ütemben, visszakap­csolások nélkül üzemel. A se­lejt csökkentésével újabb 3000 normaóra nyerhető. Ezeken túl még sok kisebb- nagyobb megtakarításra van lehetőség, összesen 19 ezer 600 órám. Ez annyit jelent, hogy változatlan létszámmal 12 százalékkal növelhetik a termelést, ha feltárják a tar­talékokat. Sok még a tennivaló Me­zőkovácsházán az ÉVIG Kismotorgyárának gyárveze­tő főmérnöke, Szobonya Mik­lós szerint is. Az ÉVIG célja az, hogy az üzem önálló gyárrá fejlődjön, de ehhez még számos feltétel hiány­zik. Gyakorlatlanok a veze­tők, és melléjük még továb­bi, jól képzett szakemberek­re lenne szükség. Ilyen azon­ban Mezőkovácsházán nem található, letelepítésükhöz lakás kell. A gyakorlatlan­ságot mutatja, hogy hullám­zik a teljesítmény, nagyon jó periódusokat érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul rosz- szak követnek. A változás ér­dekében tekercselőtanfolya­mot indítanak, hogy ezen a legproblematikusabb terüle­ten is javítsanak a helyzeten. Folyamatosan kicserélik majd az elavult gépparkot, de ehhez az is kell, hogy az ott dolgozók megfelelő kép­zettséget és gyakorlatot sze­rezzenek. A gyárvezető főmérnök azt is elmondta, hogy a mezőko­vácsházi üzem fejlesztését kiemelt programként keze­lik az EVIG-ben. Meghono­sítják a készülékgyártást, és ezzel késztermék-kibocsátó­vá válhat a kovácsházi rész­leg is A központ véleménye szerint 1981—82-re lehet el­érni, hogy önálló, jól műkö­dő gyár legyen a most még gondokkal küszködő üzem. Így lesz-e vajon? A min­den oldalról tapasztalható lelkesedést és jó hozzáállást látva, talán jogos a feltéte­lezés, hogy igen. Az elkép­zelések reálisak és megvaló­síthatók, de még rengeteg türelmes, odaadó munkára v,an szükség ahhoz, hogy az ÉVIG ne csak Mezőkovács- háza jövője, hanem jelene is legyen. Lónyai László A gépek jó része megérett a cserére Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents