Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
1980. február ZZ., péntek Kulturális őrjárat... előadás, a mozi is kisebb terembe szorult. Elekre jó kedvvel érkezünk, s ott is pezsgő életet találtunk. A művelődési ház ugyan inkább hasonlít valami régi bagolyvárra, mint a kultúra házára, de tudjuk, a külső nem minden. Nyisztor György és a község vezetői éppen a népművelési gyakorlatukat záró egyetemistákkal beszélgettek. A földszinten a nyugdíjasok klubja tevékenykedett, Gál György pedig gyermektáncosokat okított. — Innen ugyan el nem mennek 10 óráig — bizonykodott ránk gondolva az igazgató. — Ma jönnek először a horgászszakkörö- sök, hamarosan próbál a nemzetiségi Röpülj páva kör, lesz előadásunk a lakásdíszítésről. Szóval, nálunk hétfőn is teljes a nagyüzem, ezt látni kell! A szomszédos moziban egy-két óra múlva kezdődik az előadás, de az ablakok még sötétek. Szépen átalakított könyvtárukat szívesen látogatják az elekiek. Jó, hogy a három közművelődési intézmény bármelyikét pár lépéssel elérhetik, hiszen közel vannak egymáshoz. Ahogy sötétedett az ég alja, úgy borult gyászba a kedvünk is. Lökösházán tábla hirdette; hétfőn 17-től 19 óráig tart nyitva a kultúrház, de zárt ajtókon, kitöltetlen moziplakátokon, hiányos reklámon kívül mást nem találtunk. A presszóban már nagy volt a mozgás ... Kevermes lehangoló élményt jelentett. Kerékpárok tömege, világosságot árasztó kultúrház csalogatott befelé, de minek ... Vendéglátóipari egység vonzotta az előcsarnok sűrű füstjébe a jónépet, nem a kultúra. Egy ajtóval odébb a kellemes levegőjű, szép, tiszta könyvtárban megtudjuk; régóta csatáznak már a községben a „kocsma” és a kultúra szétválasztásával. Bár nem találkoztunk Bozó Ilona igazgatónővel, de nem irigyeljük a kezdő népművelőt. Vagy lehet, hogy csak hétfőn van gondja a látottakkal ? Dombegyházán megnyugszunk. Lám-lám, mégsem olyan gyászos a közművelődési helyzet. Ebben a kultúr- házban szünnap nélkül fogadják a közönséget. Egyre- másra nyitógátják az irodaajtót a fiúk, lányok. Az igazgató értekezleten van, így a gondnokot, Gyömbér Mihály bácsit kérdezgetik: •— Van ragasztónk, szögünk? A pinceklub kulcsát levitte már Ica? — KISZ-taggyűlés lesz — magyaráz a gondnok — s közben a fiatalok kiállítást is rendeznek a kézimunkáikból. A hímzőasszonyok már gyülekeznek a másik teremben. Olyan is van köztük, aki a kisbabáját magával hozza, csak jöhessen! Május 1-re ők is kiállítják a hímzéseiket. Meglepődtek megyénkben a hét elején a művelődési házak igazgatói, a könyvtár- és mozivezetők. Népművelők, könyvtárosok, művelődési felügyelők „rajzottak ki” a falvakba, városokba a megyei tanács megbízásából. Szerették volna megtudni, hogy mit nyújtanak a köz- művelődési intézmények a megye lakóinak a nagy ve- télytárs, a televízió szünnapján? Mi is követtük a kijelölt útszakaszok egyik leghosszabbikát. Élményeink, tapasztalataink csak a hétfő esti állapotokat tükrözik, de ki-ki ebből is levonhatja a megfelelő tanulságokat. Kétegyháza. Délután fél ötkor átmenetileg csend van a művelődési házban. Ár- gyelán György igazgató fogad bennünket, s készséggel kalauzol a különböző helyiségekbe. Mindenhol tisztaság, rend és kellemes meleg. Nemrégiben mentek haza a gyermek díszítőművész és népitáncszakkör tagjai, estére pedig egészségügyi előadásra gyülekeznek majd a község lakói. A sokféle klubot, kiscsoportot kiszolgáló helyiségben 30-féle magyar és 15 román nyelvű újság, folyóirat, magnó, tévé, lemezjátszó fogadja a vendéget. Az itt dolgozók közül este 9-ig valaki mindig ügyeletes, akár van rendezvény, akár nincs. Jó tervezőmunkáról tanúskodik a heti és havi programelőrejelző tábla. A fűtéssel nagy gondjuk van. Beszerelték ugyan a központi kazánt, de a kéményt utólag javítani kell. Addig pedig nincs színházi Próbálnak az eleki táncosok Szépen hímeznek a dombegyházi asszonyok Fotó: Gál Edit Kevermesi hangulat... Sokat kibír a kunágotai nagyterem öreg este érünk Battonyá- ra. Zárva a kultúrház, hosz- szú ideje tüdőszűrő-berendezés foglalja a helyet. Kényszerű megoldás, de ez van. A kisállattenyésztő szakcsoport foglalkozása ezért átmenetileg a megye híres, szép könyvtárába költözött. Itt ugyan már régen záróra lenne, de az előadás miatt nyitva tartanak. Kevés elkeseredettebb embert láttunk, mint a battonyai „öreg mozist”, Berki Jánost: — Jó, ha 10-en ülnek a nézőtéren, pe- dif» 434 személyes! A múlt évi tervünket sem tudtuk teljesíteni, csökkent a látogatottságunk. Az oka? A filmek és a televízió. Szervezéssel a közönséget nem tudjuk pótolni, ha megfeszülünk, akkor sem! A kunágotai mozi vezetője, Gábor Imréné se lelkesebb. Az Agyő, haver című vígjátékra most sokan jöttek, 41-en. Máskor nem ritka a kilenc—húsz néző sem. Nem csoda, ki jön szívesen a talajvíz áztatta, repedező moziba? Tavaly a harmadik sorig úszott a nézőtér. Hová lett a víz? Lement magától. Régi épület a kultúrház is. Csoda, hogy mit ki nem bír ez a nagyterem! Pócsik Pál igazgató mutatja a felhalmozott székeket, a bordásfalat, 3 körben a képzőművészeti kiállítást. Van itt nappal tanóra, de farsangi ünnepély is. Színházat mégis helyben szeretnének látni a község lakói. Csabára vettek bérletet, a tsz viszi őket mikrobusszal az előadásokra. Van úgv hogy alig férnek a buszban, máskor meg agitálni kell az embereket. „Kiszimatolják a darab hírét, s amit nem tartanak jónak, arra nem mennek” — magyaráz Pócsik Pali bácsi. Elfáradtunk az őrjáratban. Láttunk jót is, rosszat is. Egy bizonyos, nem volt haszontalan a kirándulásunk. Ha a különböző körülmények között, más-más településeken dolgozó népművelőkre rányitják az ajtót, érzik a felügyelő, irányító törődést, könnyebben birkóznak meg a nehézségekkel is. Bede Zsóka Madonna Elöl az ember megy. Ráérősen, ahogyan férfiembernek mennie illik, ha ivott is már egy keveset. Mögötte, három lépésnyire az asz- szony. Cigány szépség a kicsi asszony, megtermett barna cigányember az ura. Ügy mennek a délelőttben, a tele járdán, mintha csak ők lennének ebben a világban. Az ember elől kitérnek, sötéten komor az ember, az asszonyt kívánás sem éri, annyira eggyüvé tartoznak ők ketten. Kiérve az üzletek portái elől, ritkul körülöttük a tömeg. Mellékutcára fordulnak, és akkor az asszony megsértve a sok évszázados három méteres távolságot, előre ugrik, ég hatalmasan hátbaveri az embert. — Nesze! Az ember meg se retten az ütésre, hihetnéd, várta már. Csak a fejét fordítja hátra: — Nyughass! Mennek tovább. Ép körülöttük az ősi protokoll, sértetlen a rend, de a következő utcasarkon újra fordulnak. Ég addig az asszonykában megint összegyűlik vagy a harag, vagy a ravasz asz- szonyi makacsság, mert újra előre ugrik, és hatalmasat üt, összezárt m ököllel az embere nyakára. * Fejre szánta az ütést, de az ember fejét nem értp el, vagy éppen megsajnálta azt a szegényt. Az ember meg se rezzen az ütésre. Lépeget tovább, csak a fejét fordítja hátra: — Nyughass! Megmondtam. odaadom. Mennek tovább. Az ember méltósággal, félreérthetetlen büszkén formás asszonyára, akin alig látni, de látni már, hogy egy barna cigányfiú, vagy formás lány születik nemsokára erre a napfényes világra. Az asszonyka az ütés után, úgy igazodik vissza a három méter távolságra, mint. katona a vezényszóra, de most már nem hallgat. Mondja ám szaporán, istent, ördögöt se kímélve a szóval, hogy miféle cigány az, aki a családjának nem ad enni, hogy ezért szedett köszmétét egész nap, csupa seb a szúrótól a lába. Az ember meg csak elmegy reggel, este jön a készre. Szaporán pereg az asz- szony nyelve, mert nagy dolga van mostan a szavakban: gyűjtik ,a bátorságot, meg a haragot a következő utcasarokig. Ott aztán az asszonyka megint előre ugrik, megint üt, most már az ember tarkójára. Az rezzenéstelen megy tovább, csak a fejét fordítja egy pillanatra visz- sza: — Megmondtam! Nyughass! Elébük kerülök, így nem látom az asszonyt, dp meglátom az ember arcát. Nem akarom hinni, de igaz: az ember mosolyog, békés elégedetten, pedig közel a következő utcasarok, és mögötte csak perceg, pereg az asz- szony nyelve. Sohase néztem még tömegből veszekedőket, de most megyek velük, ám nem érünk a sarokig. Egy házzal arrébb, gesztenyefa borít árnyékot a járdára itt, az ember megáll és visszafordul. Nagy vásárlásra való üzlet nincs már erre, hanem kerékpársereg jelzi a kocsmát, a kocsmában a sört. Azonmód, ahogy adták, borítékkal adja oda az asszonynak a fizetést, még a szalag is kilóg belőle. Úgy teszi mindezt, mintha nem is verték volna érte fél városon át. Az asszony néz a nyitott barítékba, ujjai vallatják a lila öt- és piros százasokat. Barna szeme óriás csillogás, figyelem jut belőle a borítékra, szerelem bizony az emberére. Lidus néni elment... így ösmerte egész Vány a. Különösen a napkeleti rész, ahol élt. Neve, a Lídia név, ma egyet jelent a maradi- sággal... Akárcsak (Kis Jankó) Borbáláé Mezőkövesden, (Nagy) Márié Decsen, (Király) Ilusé Kalocsán, vagy hogy a szomszédba menjünk, Papp Lajosné Zsuzsa nénémé Füzesgyarmaton. 1979. október 23-án a budapesti egyetem bölcsészeti karának tanácstermében a táj jeles fiának, Györffy Istvánnak emlékére rendezett ülésen felolvasták a mester tanítását: „A teremtő a tehetséget úrnak, parasztnak egyformán adja. Csak ... társadalmi berendezkedésünk fogyatékossága az oka, hogy annyi népi tehetség kallódik el. De ... tehetsége a maga társadalmi körében érvényesül, művészete önmagát és népi közösségét gyönyörködteti.” Mindez érvényes Bogya Lajosné Balogh Lídia esetében is. E sorok írója 1947-ben ismerte meg szőtt abroszait, törülközőit, szakajtóit, kötőit. Nyugodtan kijelentheti, hogy megütötték azt a színvonalat, amit népművészetnek neveznek a szakemberek. Ekkor még szinte hiánytalanul együtt volt mindaz, amit életművének tarthatunk. Természetes tehát, hogy amikor 1955-ben a Népművészeti Intézet megbízásából kiállítást rendezett a népi ornamentika környéki jeleseinek az alkotásaiból, a kiállítás magvát Bogya Lajosné vásznai képezték. Mellette olyan darabok foglaltak helyet, mint a mezőtúri id. Badár Balázs és két gyermeke, ifj. Balázs és Erzsébet, valamint keresztfia K. Szabó Balázs kerámiái, a dévaványai Kádár Gyula gulyás pásztorfonásai és berakásai, a füzesgyarmati Papp Lajosné vásznai, az okányi Benedek Béniné hímzései. Hogy Bogya Lajosné közel se jutott a népművészeti ranghoz, annak magyarázata elsősorban az akkori ványai hivatalos szervek rossz hozzáállásán múlott. A halk szavú Lídia néni nem vágyott soha nagy reklám után. Negyedszázad elteltével ki tudná megmondani: mi maradt abból az életműből, amit Bogya Lajosné Balogh Lídia alkotott? De hogy Ványán is volt népviselet, s méghozzá szép, azt hatásosan bizonyítják az országos szervek által kiadott dokumentumok. Meg a ványai fotóarchívum, benne néhány csoportkép a ványai Dózsa Tsz szakácsnőiről 1956-ból. A krónikás arra gondol: a gépírók mai technikája mellett milyen művészi alkotásokat lehetne komponálni Lidus néni díszítvényeiből? Lehet, hogy egyszer az eladó lányok, menyecskék előveszik, s a pirosra, zöldre, kékre festett gépszalag segítségével megújulnak azok a gyönyörűen hajladozó indák, levelek, virágok, girlandok. Vagy ki tudja... A hosszú évtizedeket megért krónikásnak nagyon fáj, hogy erről csak mint igen távoli ködképről írhat. Kádár Gyula, a híres öreg számadó, meg Földvári Ger- zson, a Népstadionban műsorszámot adó táncos-kubikos után elment Bogya Lajosné Balogh Lídia is. Dr. Bereczki Imre Helytörténeti pályázat Már hagyomány, hogy Békés megye Tanácsa, a HNF Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága pályázatot hirdet Békés megye új és leg- újabbkori történetére vonatkozó témák feldolgozására. A pályázat politikai, társadalmi, gazdasági és művelődéstörténeti, valamint munkásmozgalom-történeti és helytörténeti témákat ölel fel, valamint az életmódkutatással kapcsolatos eredményeket. A pályázaton kiemelten kezelik a helyi személyiségek életútját, a pártok, társadalmi szervezetek helyi történetét, a kulturális csoportok, egyletek tevékenységének történetét, az ipari és mezőgazdasági üzemek fejlődésének történetét, a városi és a falusi kézműipar, illetve a kisipar szervezeteinek tevékenységét, azok történetét, valamint a városi társadalmi osztályok Az meg csak áll, térképet csinál a fáról, az égről, mintha most látna fát és eget először. A boríték ürül, az asszonyka elteszi zsebbe a pénzt, de még a zsebekben is elrendez külön minden nagyobbat, amire kell. Az ember vár türelmesen, de aztán úgy gondolja, hogy elég ,a várás ennyi örömnek, mert megindul. Az asszony utána. A bicikliknél lassít az ember, hátrafordul. Barna ötvenes villan az asszony kezében, a férfi elveszi, de a karja nyújtva marad, és az ötvenesből százas lesz. Bemennek a kocsmába. Az ember a pultig, az asszony tartva a távolságot a pult előtt megáll. Habosán friss a sör. Bajuszt rajzol az ember bajuszára, mókás jelet hagy az asszonyka szája szélén. Aztán mennek. Elöl az ember, mögötte a termő csend, az asszony, a csodálatos élet. Bartha Gábor és rétegek életmódjának alakulását. A helytörténeti pályázat kétlépcsős. A megyei értékelés után a helyezett dolgozatok részt vesznek az országos pályázaton is. A pályázaton részt vehetnek mindazok, akik hivatásszerűen nem foglalkoznak múzeumi gyűjtéssel, illetve történetírással. Csak olyan dolgozatokat fogadnak el, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg, más pályázaton nem szerepeltek, illetve nem állnak kiadás alatt. A résztvevők ifjúsági és felnőtt kategóriában indulnak, s az egyéni pályázók mellett, kollektívák is benevezhetnek pályamunkáikkal. A pályamunkákat két Példányban, a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága címére, (5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9.) augusztus 31-ig küldhetik be elkészítőik. Eredményhirdetés ez év októberében lesz. Az országos pályázat eredményhirdetése 1981. április 4-én várható. SZÍNHÍZ, MOZI 1980. február 22-én, pénteken, 15.00 órakor Gyulán: HAMPIP, CSIKÓ ES A TÖBBIEK 1980. február 22-én, pénteken, 19.00 órakor, Békéscsabán: OLYMPIA KlSZ-bérlet. □ □ Békési Bástya: 4 órakor: Égig érő fű — 6 és 8 órakor: Dráma a tengerparton. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Méreggel — 7 órakor: Az erőd. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Gulliver — 4, 6 és 8 órakor: Skalpvadászok. Békéscsabai Terv: Útközben. Gyulai Erkel: fél 6 és fél 8 órakor: A skarlát betű — 21.30 órakor: Nevelj hollót! Gyulai Petőfi: 3 órakor: Kísértet Lub- lón — 5 és 7 órakor: Fedora. Orosházi Béke: 5 órakor: Fuss utánam, hogy elkapjalak — 7 órakor: Lidércnyomás. Orosházi Partizán: Hair. Szarvasi Táncsics: Nálunk csend volt.
