Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
1980. február 21., csütörtök o Napközi otthon és IIBC Dévaványán Nincs rá gyógyszer Szocialista egészségügyünk múlhatatlan érdemeket szerzett a közegészség minőségi változásában, a tbc leküzdésében, az anya- és csecsemővédelemben, a csecsemő- halandóságban, de változatlanul harcban áll egy igen makacs kórokozóval. Ez a kórokozó az ugyancsak népbetegség számba menő helytelen életmód! Hogy mi tartozik e gyűjtőfogalomba ? Sok minden: az étkezési szokásoktól az ívászatig, a mozgásszegénységtől a túlhajszoltságig, és a nyakló nélküli feketézőstül az altatószedésig, egész sereg rossz beidegződés. Az elhízás a legújabb népbetegség. A rák mellett ez a legsúlyosabb egészségügyi problémánk. Hiszen a kövérség a halálokok listáján második helyen álló keringésiérrendszeri betegségek kialakulásában is alaposan gyanúsítható. De kiveszi ez utóbbiból a részét az alkohol, a nikotin és a túlfeszített életmód is. Az életmód oktalansága ellen — azonban nincs általános érvényű gyógyszer. Nincs védőoltás, amely immunissá tenne az effajta élvezetek hajszolásával szemben. Nincs olyan vakcina sem, amelynek ellenanyagai kialakítanák például a csábító, ínycsiklandó illatokkal dacoló feltételes reflexeket. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a közegészség- és járványügy eredményeivel. Lassanként leküzdöttnek tekinthetjük a fertőző betegségek többségét. Azokat tudniillik, amelyekre van védőoltás. De vajmi nehezen tudunk megbirkózni á vérhassal, a fertőző májgyulladással, amelynek kórokozójára nincs ellenszer. Amelynek egyetlen igazi orvossága az ésszerű életmód. Még egyszerűbben : a kézmosás. Vagy: korunk talán leginkább elterjedt népbetegségét, a fogszuvasodást is egyszerű lenne visszaszorítani. Rágni kellene megtanítani — legalább a gyerekeket. És ide tartozik, hogy míg az egy főre jutó szeszfogyasztásban Európa „élvonalában” járunk, nem dicsekedhetünk hasonló babérokkal a fogkefe- és fogkrémfogyasztásban. Se a fővárosban se vidéken, ahol sok helyütt még a fürdőszobát is inkább a jólét jelképének tekintik, ahelyett, hogy rendeltetésszerűen használnák. Ünnepnapokon egymást lekörözve igyekeznek a jó háziasszonyok: kinek telik jobb, gazdagabb terülj asztalkámra. A nyakló nélküli evészet-ivászat ünnepnapjai nemrég múltak el — szinte hihetetlen, hogy mennyi hús, virsli, bejgli, bor, pezsgő, csúszott le a torkunkon — most pedig a farsangi eszem- iszom heteit éljük. Csak sajnos nem mindig módjával. Az efféle intelmek persze aligha hatnak az újdonságként. Sokszor és sokféleképpen hangoztatott igazságok. A hiba alighanem ott van, hogy a megelőzésre alapozó és figyelmeztető nevelés még nem vált szerves részévé az egészségügyi tevékenységnek, az orvos mindennapi munkájának. Pedig itt kezdődik az igazán korszerű orvoslás. Lukács Mária Elhagyott tanyák A városi tanácsok műszaki osztályai hatáskörüknél fogva építésigazgatási, útügyi, közlekedési és vízügyi feladatokat látnak el. A sokrétű munkát jelzi: a telekgazdálkodástól kezdve a műemlékvédelemig sok mindennel foglalkoznak. Békésen a várossá nyilvánítással, a környező községek ilyen irányú tevékenységének az irányításával az ügyiratforgalom megduplázódott. Ehhez nagyban hozzájárult az 1977. és 1978. évi belvíz, illetve a földrengés. Kovács László osztályvezető szerint megtartják, a törvényeket, a jogszabályokat, a jogpolitikai irányelveket. Ezt bizonyítja a tavalyi megyei tanácsi vizsgálat is. Feltűnő viszont, hogy 1979- ben az első fokú határozatokkal szemben több fellebbezést nyújtottak be mint a megelőző esztendőkben. Ennek legfőbb oka: megvizsgálták a város környéki tanyák állapotát, s 400 olyan épületet találtak, amelyben egyáltalán nem laknak, életveszélyesek. Természetesen elrendelték a bontást, amelyet 3—6 hónap alatt kellett teljesíteni a tulajdonosoknak. Ezt 60 százalékuk nem hajtotta végre, sőt a kiszabott pénzbírság ellen 19-en fellebbeztek. A megyei tanács ÉKV-osztálya 10 esetben méltányosnak találta a büntetés mérséklését. Persze, az állampolgárok is megsértik a jogszabályokat. Általában bejelentés nélkül, egyéni elgondolásokra hagyatkozva építenek — olykor szűk telkeken — melléképületeket. Nem kérnek engedélyt, ha közterületen építőanyagot akarnak tárolni. A zártkertekben ugyancsak bejelentés nélkül hoznak létre különböző helyiségeket, és a vállalatok, intézmények is építési hozzájárulás nélkül kezdik meg a kivitelezést. Munkájuk sarkalatos pontja a hatósági felügyeleti vizsgálat. Ezek közül figyelmet érdemel a 10 kisiparosnál A dévaványai tanács költségvetési üzemének a legnagyobb munkát tavaly a napközi otthon felépítése jelentette. Természetesen emellett jócskán akadt feladatuk, hiszen a nagyközség második ABC-áruháza felhúzását is befejezték az elmúlt év tavaszán, de hozzákezdtek a köröstarcsai ABC építéséhez is. Felújítási munkáik közül jelentős volt saját nagyközségük tanácsházának karbantartása, s javító munkát végeztek a szomszédos ecsegfalvi tanács megrendelésére is, mi több, a szeghalmi gimnázium felújításából is kivették részüket. Kisebb munkálatokat végeztek a TI- TÁSZ-nak, a szőnyegszövőnek, az Utasellátónak. Ennek volt köszönhető, hogy év közben a célkitűzéseket módosították, s több feladatot vállaltak, mintami a tervben szerepelt. Többek között ez is hozzájárult, hogy az üzem pénzügyi helyzete kiegyensúlyozottabb volt, mint az elmúlt években. De segítette az is, hogy tavaly vásároltak betonkeverőt, fűkaszát, fúrógépet, s a tanácstól megkapták a régebbi mikrobuszt, amellyel dolgozóikat szállítják munkába. Ily módon összegezve: több, mint 9 millió forint értékű munkát végeztek az elmúlt esztendőben. és a 7 magánfüVarosnál tartott árellenőrzés. az építésfelügyeleti vizsgálat. Nagyobb szabálytalanságot csak a költségvetési üzemnél tapasztaltak. Rossz minőségű munka miatt egyszer intézkedtek, míg az árak alkalmazásával 7 esetben volt gond. Az a tapasztalat, hogy az építtetők és a kivitelezők nem kötnek szerződést, a számlákon az osztály által jóváhagyott árakkal számolnak. Ugyanakkor a már említett megyei tanácsi ellenőrzés kifogásolta: szabálytalan építési telkeket osztottak ki, nem mindig vették figyelembe az Országos Építésügyi Szabályzat előírásait. Mindez nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem a talajszennyezés miatt is. A műemlékvédelemmel szakember foglalkozik. Jó a kapcsolat az Országos Műemléki Felügyelőség megyei képviselőjével. Az elmúlt évben több műemlék jellegű épület átminősítésére, védettség alá helyezésére tettek javaslatot. Műemléki környezetté nyilvánították a református templomot és környékét, tehát az egész Széchenyi teret. A MALÉV mozgássérülteknek, rokkantkocsikkal közlekedőknek két Steyr-City autóbuszt vásárolt. Ezzel a különleges járművel viszik a Ferihegyi repülőtéren a tranzit váróteremből a repülőgéphez a rászoruló utasokat (MTI-fotó: E. Vákonyi Péter felvétele - KS) Több ipari beruházással gazdagodik megyénk A Csaba 4. sz. új téglagyárban már a belső berendezéseket szerelik a szakemberek Fotó: Veress Erzsi Az utóbbi évtizedben Békés megye ipara mind dinamikusabban fejlődött. Űj üzemek, gyárak épültek, a korábban meglevőek korszerűsödtek. Ez évben számos beruházás fejeződik be. Hol tartanak ezekkel ma? Békés megye legnagyobb beruházása jelenleg a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál folyik: ebben á tervidőszakban, az év végéig 642 millió forintot költenek beruházásra. Ebből a pénzből 52 millió forintot az egyedi gépgyártó üzemre fordítottak, mely a tröszt vállalatainak készít egyedi téglagyári berendezéseket, s évente mintegy 9 millió forint értékű alkatrészt szállít tőkés exportra. A megyeszékhelyen a Csaba 2-es gyárban az NSZK égetőkemence befejezés előtt áll, mely elkészültével évente 40 millió kisméretű téglaegységnyi B 29-es falazóblokkot és födém béléstestet gyárt. A beruházás az eredeti programhoz képest némileg csúszott, a lemaradás ellenére is bíznak abban, hogy a második félévben már megkezdődhet az új kemencében az égetés. A Csaba 4-es új téglagyár költségei elérik a 333 millió forintot, s a programnak megfelelően folyik itt a munka. Az új gyár az év végére lép termelésbe, ahol évente 40 millió kisméretű téglaegységnyi magasított téglát és B 29-es falazóblokkot gyártanak. A TCSV idei tervében 205 —210 millió kisméretű téglaegységnyi falazóanyag és 65 millió tetőfedő cserép gyártása szerepel. A két új gyár elkészültével együttesen a vállalat termékeinek 40 százalékát korszerű technológiával, kiváló minőségben, méretpontosan állítja majd elő. Mezőkovácsházán az ÉVIG 64 millió forintot fordít beruházásra. Felépült egy 1500 négyzetméteres üzemcsarnok, ahol két műszakban mintegy 150-en dolgoznak majd. Itt tekercselik a villanymotorok álló részét, különféle készülékeket szerelnek. Egy hónap múlva helyezik üzembe az új csarnokot, ahol ezekben a napokban a végleges fűtést szerelik. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál csaknem 350 millió forintos rekonstrukció van folyamatban, mely során az egész üzemet átépítik. A rekontsrukció során nemrég automata gépsorokat állítottak üzembe, melyek teljesítménye fölülmúlja a korábbit, ugyanakkor javítja a termékek minőségét, így több kiváló minőségű baromfitermék kerül majd a hazai üzletekbe és exportra. A MOM battonyai gyáregységében is folyik a beruházás. A meglevő üzemcsarnokok mellé újabb csarnokok épültek, a beruházás a programnak megfelelően halad. A Csepel Autógyár 4. számú szeghalmi gyára is dinamikusan fejlődik. Beruházásra 260 millió forintot fordítanak, melyből 100 millió forint értékű gépet helyeznek üzembe, az új épületek költségei elérik a 110 millió forintot, s a forgóeszköz feltöltésére 50 millió forintot fordítanak. S mi a helyzet napjainkban? A gépek jelentős része, így a védőgázos hegesztőberendezés, az automata forgácsológépek és az anyagmozgatást könnyítő targoncák már a helyszínen vannak. Az 5400 négyzetméteres üzemcsarnok és a 400 személyes szociális létesítmény építésében a kivitelezők 3—4 hónapos lemaradásban vannak. A teljes beruházásnak szeptember 30-ra kell elkészülnie, a határidő tartására komoly hajrát kell kivágniuk az építőknek. A beruházást követően 20 százalékos létszámnövekedés mellett — profiltisztítással — 100 százalékos termelés- növekedés várható. A jövőben a szeghalmi gyár évente 4500 autóbuszalvázat, tőkés exportra tehergépkocsirészegységeket, ezenkívül 11 —12 ezer autóbusz-részegységet, s a csuklós autóbuszokhoz pótkocsirész gyártása folyik majd a Sárréten. — szekeres — Jószágtartás — de higiéniával! Az egyik tanácskozáson az előadó — népgazdasági érdekekre hivatkozva — félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte: „Szagoljuk elvtársak, csak szagoljuk az illátokat ...” Itt ő arra célzott, hogy a háztáji állattartásból származó jövedelem és haszon bőven kárpótol bennünket au istállók, a disznóólak, a tyúkketrecek és a trágyadombok okozta kellemetlenségekért. A szünetben beszélgetve többen is elismerően nyilatkoztak a hallottakról, de nem rejtették véka alá fenntartásaikat sem. „Nem tudom —szólt az egyik —, ha az illetőnek a hálószobája ablakától néhány méterre helyezkedne el egy hatalmas tyúkfarm, vajon mit szólna ehhez?” Érvek és ellenérvek egész sorát lehetne felhozni e fenti esettel kapcsolatban. Bizonyára a KÖJÁL szakemberei és a higiéniai előírásokat semmibe vevő állattartók között voltak, vannak és a jövőben is lesznek még nézetkülönbségek. Esetleg attól is lehet tartani, hogy a nagyszámú jószág nevelésével foglalatoskodók — az állandó tisztasághoz, rendhez szokott egyéneket kivéve — népgazdasági célok, export- lehetőségek ürügyén „megfeledkeznek” az ólak rendszeres tisztításáról, a trágyakupacok elszállításáról és ehhez hasonló munkák elvégzéséről. fgy azután viták, torzsalkodások keletkezhetnek a szomszédokkal, akik kénytelen-kelletlen viselik el nyáron a legyek százait, ezreit és a förtelmes szagot. Tovább is lehetne sorolni, mekkora járványveszélyre van kilátás, ha valaki teljesen elhanyagolja az állattartásra használt épületek, udvarok környékét, s a minél nagyobb nyereség reményében se időt, se pénzt, se energiát nem hajlandó fordítani a takarításra. Néha elszomorító látványt nyújtanak az összepiszkított gangok, járdák; a háztartási hulladékokkal, ócska ruhadarabokkal éts lábbelikkel teleszórt trágyadombok. Ezekre gondolva nem véletlenül javasolták már a különböző fórumokon, hogy a tisztasági akció ne évi két alkalomra korlátozódjon, hanem egész évben legyen folyamatos. A legtöbbször ehhez nem is pénz, hanem józan belátás, akarat, rend- és tisztaságszeretet szükséges. Itt nincs helye az olyan vitának, amelynek alapja: hasznos-e a háztáji állattartás, vagy sem? Ehelyett az emberi környezet megóvása, az egészségvédelem, valamint az esztétikai szépérzék legyen az elsődleges! —y—n
