Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
% 1980. február 17., vasárnap KÖRÖSTÁJ TÉKA Benedek Elek apó igaz meséi KULTURÁLIS MELLÉKLET Irodalom lemezeken Az őszi Hungaroton-napok alkalmából megjelent, és rövid idő alatt elkapkodott Shakespeare-drámalemez, a Rómeó és Júlia sikere elgondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket, mennyire élünk az irodalmi lemezkiadás lehetőségeivel! Mi a valós helyzet ma a lemezfronton? A vásárlóközönség érdeklődése azt bizonyítja : van létjogosultságuk az irodalmi, a mese- és történelmi-politikai lemezeknek! Egyre többen keresik ezeket, és egyre nagyobb mennyiségben vásárolják. Mit mondanak a szakemberek? Még mindig kevés van ezekből a lemezekből, de ahhoz képest, ami korábban volt, jó hírekről, előbbrelé- pésről, tervekről, határozott tematikai bővülésről adhatunk számot. A Hungarotonnak gyakorlatilag három esztendeje adódik bővebb lehetősége, az újonnan felépült dorogi lemezgyár révén, hogy nemcsak zenei témájú lemezeket gyártson. A három prózai műfaj közül pillanatnyilag az irodalmi lemezek sorsa került előtérbe. A Hungaroton szerkesztői «gyelőre „adósságaikat törlesztik”, mint azt maguk állítják. A megjelent művek között örvendetes módon már ott találhatjuk a Toldit, a János vitézt, Az apostolt, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, Az ember tragédiáját, és az első nem zenei sikerről tanúskodó aranylemezt, az Ady-verseket Lati- novits Zoltán tolmácsolásában. Eddig 70 000 példányban fogyott el! Döntés született újabb magyar klasszikusok kiadásáról is. A közeljövőben Balassi Bálint versei, Arany János öszikék ciklusa és egy újabb József Attila-váloga- tás (Latinovits előadásában) kerülnek a boltokba. Természetesen nagyon sokan várakoznak még megjelenésre a magyar klasszikuGéczi János: Dalok mandolinra és hangtalan dúdolásra megmeredsz a pillanatban aztán kitörni nem lehet arcodon csillagok tenyereden patakok márványon japán festméryyek az alvónak szívéig gyökereznek a füvek mellén a virágok szirmokat nyitnak * * * összetört csönd kapaszkodnak ujjaim egymásba edényt formáznak zuhog a vér s párolog *** kifordulnak héjukból a kagylók hogy kihasítsa fájdalmát az éjszakából a nap denevéreket küld a világra a hold árnyékában elülnek a fények őrséget áll a mozdulatlanság * * * itt itt ülök itt homlokomra tapad a kéz a lét megmásíthatatlansága csipkézi virágát csírátlanságtól terméketlenségig rímtelenül ritmustálanul a szó is elfogy hold billeg a homorú égen aztán a nap is szemek kavicsai gyűrűtlenül a vízben * * * kitörölhetetlen mozdulat a tenger arcomon árkot mos a gyűlölet vize időmet élik a magány halai forrásig úsznak hol összeérnek csillagok tükörképükkel esőt fonnak hajukból a fűzek sok panteonjában. És itt vannak még a kortárs költők is. A szerkesztők rájuk is gondolnak. Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Váci Mihály már a „halhatatlanok” között vannak, és kapható már Pilinszky János verses lemeze is. Az idén Weöres Sándor és Vas István lemezeit is megjelentetik. Már kuriózumlemezekre is gondolnak. Ugyancsak 1980- ban jelenik meg Vörösmarty verse, a Vén cigány, öt nagy színész (Ödry Árpád, Somlay Artúr, Mensáros László, Latinovits Zoltán és Gábor Miklós) előadásában. A lemez másik oldalán pedig az Ódát hallhatják majd, szintén több színész interpretálásában. Ezek a variációk már bizonyos energia- tartalékokról árulkodnak. A szándék nemes, kerüljön a vem a zene a közelségébe! Hiszen nemcsak a zene, de a vers is lemezre kívánkozik. Ezt vallják a Hungaroton irodalmi szerkesztői. Már nincsenek elképzelhetetlen ötletek. A tamáskodók is meggyőződhettek arról, hogy minden fajta irodalmi kivitelezés létjogosultságot kaphat. Ezért fogamzott meg már az ötletek sorában Edgar Allan Poe Hollójának variánslemeze is. Az őszi Hungaroton-napok olcsóbb — ötven forintért árusított — lemezei nem utolsósorban az irodalmi lemezek népszerűsítését voltak hivatottak szolgálni. Az akció igazolta a nemes szándékot. A Rómeó és Júlia 4000 példányban kelt el a boltokban, nagyon is tüneményes gyorsasággal. Ám miért ily kevés? Mért csak ennyi volt kapható? Mert csak ennyi dobozt tudtak biztosítani a kereskedelem számára. Ez a nagy gondjuk továbbra is! A csomagolás! A Hungaroton igyekszik odafigyelni a közönség jelzéseire, kívánságaira. A hanglemezboltokból szervezetten is eljutnak hozzájuk a kérelmek. Így jöttek rá időközben, hogy a legkisebb gyerekeknek még mindig nincs meselemezük! Az irodalmi lemeztervek, amelyekből csak néhányat ismertettünk, biztatóak. Vannak nagyobb szabású elképzelések is. Már kidolgozott, és megvalósítás előtt álló „világirodalmi válogatásról” is szólnunk illik. A rádióban elhangzott sorozat alapján szeretnék útjára bocsátani azt az öt lemezből álló „vi- láglíra”-sorozatot, amely az ókortól majd napjainkig szólaltatná meg a költészet remekeit, gyöngyszemeit. Felbuzdulva a Rómeó és Júlia sikerén, újabb dráma- lemezek kiadására gondolnak. Folytatni akarják a tizenkét nagy színész portréját bemutatandó színháztörténeti sorozatukat. Bajor Gizi és Rátkay Márton lemezei már készen vannak. Kísérleteznek epikai művek és epikus szerzők bemutatásával is. Móricz Zsig- mondról két lemezt készítettek, és elkészült Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című könyvének rádió- felvétele. Veres Péter, Déry Tibor és Németh László íróinknak „szellemi arculatát” szeretnék bemutatni egy-egy lemezen a következő időszakban. Az irodalom mellett jelentős gondjuk a történelmi és politikai lemezek gondozása is. Válogatásaik egyre szélesebb kört fognak át. A történelmi nagyságok panteonjából most kerülnek ki Károlyi Mihály, Lukács György, Münnich Ferenc és Rajk László lemezek. Nyolc nagy meselemez között válogathattak a felnőttek gyerekeiknek. Felújították a Kis Mukk csodálatos történetét, megjelent az Alice Csodaországban, dramatizálták Benedek Elek meséit is. Az idén is csinos kis gyűjteményt állítanak össze. Kiadják Dómján Edit rádiós meséit és Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költeményét is. Mindez azonban csak ízelítő a szép tervekből. Hadd adjunk hírt végezetül még egy nagy volumenűnek ígérkező vállalkozásukról. Iskolásoknak — kezdve az általános második osztályától a középiskolákig — irodalmi szemelvényeket kívánnak megjelentetni gazdag választékban. Az 1979-es év frontáttörést hozott a prózai lemezkiadásban! Az alkotók, a szerkesztők zöld utat kaptak. Igyekeztek is élni lehetőségeikkel, meggyőzvén a kételkedőket arról, hogy szükséges és hasznos, s nem utolsósorban keresett árucikk az irodalmi vagy éppen történelmi-politikai lemez! Nem is szólva a mesékről. Reméljük, az új év tervei megvalósulnak, és a technikai akadályok elhárulnak a rugalmas, az igényeknek megfelelő mennyiségű lemezkiadás elől. Szémann Béla Képeink Mai Köröstáj-számunkban a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum három faliképét, Lotz Károly és Than Mór alkotásait mutatjuk be. A magyaj történelmi festészet e két halhatatlan alakjának művei nemzeti kultúránk felbecsülhetetlen értékeit képezik. Than hatos falfestménye a lépcsőforduló feletti falon található. A felső sorban baloldalt „Géza fejedelem földművelésre szoktatja a népet”, középen „Vajk meg- keresztelése”, jobboldalt pedig „I. István kora” című kép látható. Alatta balról pedig „Anyagi jólét”, „A műveltség diadala” és a „Szellemi, jólét” cimű allegorikus festmények. Lotz freskója a mennyezeten, Than másik írízképe pedig a bejárati fal jobb oldalán helyezkedik el. ötven évvel ezelőtt halt meg a nagy mesemondó, s az évforduló tiszteletére két kiadónk is kitett magáért. Olyan köteteket adva a mai gyerekeknek, fiataloknak kezébe, amely már jó ideje hiánycikk könyvkiadásunkban. Pontosabban, ha igazságosak akarunk lenni, akkor a két Benedek Elek-kö- tetet olvasva rá kell jöjjünk, hogy jószerével még ma is mindenki „belőle él”, aki az ifjúságnak ír. Gondolunk itt például a valóban jó célt szolgáló Így élt... sorozatra, de ide sorolhatjuk a manapság ismét „divatba jött” visszaemlékezés-köteteket is. A Nagy magyarok élete a század elején született — tudjuk meg Páskándi Géza előszavából — azzal a nem is titkolt céllal, hogy példaképeket állítson a szerző a korabeli fiatalok elé. A cél tehát pedagógiai, didaktikus, a stílus Dedig felismerhetet- lenül XIX. századi. Ez utóbbi ad ezeknek az írásoknak némi archaikus ízt, patinát, de mondhatjuk azt is, hogy sajátos bájt is. A történelem- tudomány azóta már néhány dolgot másképpen értékel, mint a választott hőseit kicsit idealizáló Benedek Elek, ez azonban egyáltalán nem zavaró. Sőt! Éppen, mert fiataloknak szánt olvasmányokról van szó, egyáltalán nem hiányoljuk például a történelemtudományokban oly sok vitát kavaró „dehe- roizálást”. Nem, mert Mikes Kelemen, Körösi Csorna Sándor, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós és Széchenyi István történelmi szerepe, emberi nagysága valóban megérdemli a tiszteletünket, s a deheroizálásnak is csak akkor van értelme — ha van egyáltalán —, ha van mit megcáfolnia. Márpedig a mi fiataljaink történelmi ismeretei — sajnos! — messze nem állnak olyan biztos alapokon, hogy a? vitaképes lenne; vagy abban^ meg lehetne, meg kellene cáfolni valamit. Benedek Elek azokat az emberi vonásokat emelte ki az öt portréban, amelyeket fenntartás nélkül vállalhatnak és követhetnek a mi fiataljaink is. Mindenekelőtt az áldozatos hazaszeretetei, amelynek fundamentuma a hűség. Hűség egy eszméhez (Mikes Kelemen, Körösi Csorna), vagy éppen alázatos, de önmagát föl nem adó szolgálata egy eszmének, amely azóta elcsépelt szóval jelenti a haladást, a köz javát, a reformokat, a nemzet boldogulását (Kölcsey, Wesselényi, Széchenyi). A kortársak szemében mind az öt férfiú „megszállott” volt. Mikes Kelemen kora ifjúságától haláláig, a bujdosásban is szolgálta a fejedelem Rákóczit, állandóan epekedve a zágoni hegyek után. Körösi Csorna szigorú aszkézist parancsolt önmagára a zord tibeti hegyek között, miközben megalkotja élete nagy művét, a tibeti—angol szótárt. Abban a reményben, hogy az Angol Birodalomnak tett szolgálat jutalmaként majd támogatják nagy álma megvalósításában: a magyarok őshazájának felkutatásában. Tudjuk, nem érhette el úticélját, de ez mit sem von le a teljesítménye nagyságából, a kortársak és az utókor tiszteletéből és csodálatából. Benedek Elek értelmezésében hasonlóan aszkétikus lélek volt Kölcsey is, akinek szinte nem volt magánélete, illetve, ha volt, tragikusan alakult. Politikai pályáját a kicsinyes korlátoltság törte derékba; költészete, amelyet politikai meggyőződése ihletett, nem elégítette ki, nem tette boldoggá. Sokkal bonyolultabb lélek a két barát: Wesselényi és Széchenyi, de nem kevésbé tragikus az ő sorsuk sem. Wesselényit az életszeretet, míg Széchenyit a gyötrő felelősségtudat viszi el a politikához, a közéletbe. Megtagadják származásukat, sőt szembe is fordulnak osztályukkal. Az egyik érzelmi okok miatt, míg a másik racionális megfontolások után, mert felismerik a magyar arisztokrácia évszázados bűneit és felelősségét. Mégis mindketten meghasonlottan, bűntudattól gyötrődve halnak meg, mert magukat okolják az események tragikus fordulataiért. Kétségtelen, hogy az öt portréból Széchenyi Istváné a legár- nyaltabb, hiszen ő volt a legnagyobb formátumú figura. Benedek Elek módszere a leírás mellett a bőséges szemléltetés és dokumentálás. Könyve így válhat kitűnő segédkönyvvé a történelmet és az irodalmat tanító pedagógus kezében, tanulságos olvasmánnyá a diákéban. Végeredményben dokumentum értékű az önéletrajza, visszaemlékezése is, az Édes anyaföldem! Azt a székely falut mutatja be, amelyet azóta jól megismerhettünk például Tamási Áron regényeiből, novelláiból, csak éppen Benedektől a régebbi, archaikusabb állapotában. Kétségtelen, hogy a mai olvasó kicsit naivnak, idealizáltnak is érzi ezt a képet, amelyet az irodalmi életben mellőzött, szülőföldjétől elszakított idős író rajzolt 1921-ben ifjúságáról, a székely faluról. Haza is költözött Kisbaconba (1922-ben), hogy élete még hátralevő hét évét az erdélyi magyar irodalom szervezésének szentelje. Nem tudott soha teljesen elszakadni a falujától, hűsége, föld- és népszeretete mindig is megtartotta és visszahívta. Mint ahogyan ténylegesen haza is ment szolgálni és meghalni az édes anyaföldbe, azóta is példát adva a ma is pompás erdélyi irodalomnak. (Benedek Elek: Édes anyaföldem! Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.) (Nagy magyarok élete Gondolat Könyvkiadó, 1979.) Horpácsi Sándor Than Mór falfestményei
