Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

1980, február 2„ szombat o A cukorrépa-termesztés és -feldolgozás nem egyszer élt már át kritikus időszakot. Legutóbb akkor, amikor néhányan már arra gondoltak, a hazai termesztés és feldolgozás nem érdemel az átlagosnál nagyobb figyel­met, hiszen cukrot importból is be lehet szerezni. A közgazdasági feltételek is ezt sugallták. A világpiac ár­ingadozásai azonban rövidesen jobb belátásra bírták az előbbi álláspont képviselőit. Gyorsan riadót fújtak. Szerencsére még időben, hiszen az évtized kezdetétől napjainkig helyreállt a termesztési kedv, s ma már a feldolgozóüzemekben annyi cukrot állítanak elő, hogy exportra is jut belőle. Mindez akkor történik, amikor a cukor világpiaci ára „felfelé kúszik”. \z Izsáki Állami Gazdaság gyümölcsöseiben télen sem szünetel a munka, tavaszig a 400 hektárnyi területen mintegy 150 ezer gyümölcsfán kell elvégezni a termőágak Újítását ét az éves vesszők levágását. A jövő évi termés egyik legfontosabb megalapozó munkájához nagy segítséget nyújt az az új berendezés, amelyet a gazdaság szakemberei szereltek össze Az újítás lényege, hogy a pneumatikus metszőberendezést hidraulikusan emelhető EB—4 pótkocsira szerelték, amely a szállítás mellett a kívánt magasságba emeli a munkásokat. \ berendezés segítségével a duplájára emelkedett a teljesítmény (MXI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) A szövetkezet dolgai ismét rendben mennek Lökösházán Kardinális hibák színhelye volt 1978-ban Lökösháza. A Haladás Tsz év végi alap- és bevételi hiánya majdnem el­érte a 3,5 millió forintot. A tsz első számú vezetőit le­váltották, mert nem teljesí­tették a közgyűlés és a tör­vényes rend követelményeit. Volt, aki hozzányúlt a szö­vetkezet tulajdonához. Végül is bíróság elé került az ügy. Elítélték a kötelességük tel­jesítéséről megfeledkezőket. így kerültek Lökösházára az élet különböző területeiről a tsz mai vezetői, akik a tag­ság bizalmát megnyerték, s kiváló felkészültségükkel, a szövetkezet egészének, össze­fogásának támogatásával 1979 végére 6 és fél millió forintnál nagyobb eredmény- javulást értek el. Tehát nye­reséges lett ismét a lökösházi Haladás Tsz. A nyereségből kifizették az előző évben ke­letkezett adósságot, és a megmaradt 3 és fél millió forint tiszta jövedelemből 400 ezer forintot osztottak ki ki­egészítő részesedés címén. A többit a közterhek kifize­tése után az idei gazdasági célkitűzések elérésére for­dítják. A zárszámadó közgyűlés résztvevői megtapsolták Karhel István tsz-elnököt, miután elmondta a vezetőség beszámolóját. — Régen volt ilyen jó hangulatú zárszámadási köz­gyűlés Lökösházán — je­gyezte meg egy mellettem ülő ember, akinek tetszett a nettó eredmény, a kiegészítő részesedés és a rögtönzött házi ünnepség, amikor a törzsgárdatagok átvették a ts-z fiatal elnökétől a 20, a 15 és a 10 éves tagsággal járó elismeréseket. Tulajdonkép­pen ezért került címként az írás élére: A szövetkezet dol­gai ismét rendben mennek Lökösházán. Egy év elteltével most itt ez a legnagyobb szenzáció. Az, márcsak azért is. mert 1979 januárjában a hiányos­ságok felfedése után két-há- rom évre programozták a Haladás Tsz talpra állását. Bizonyos, akik így számol­tak, nem kalkulálták be a tsz-tagság odaadó, szorgal­mas és lelkiismeretes mun­káját. A jó eredmények el­éréséhez a dolgát értő veze­tés mellé ez is kellett. Külön- külön egyik sem képes gyors átütő sikerre. Lökösházán — ez a vezetés érdeme — aránylag rövid idő alatt, ösz- szeforrt az új vezetés és a tagság. Az eredményekből ítélve, mintha nem is 1979- ben kezdték volna az életet. Vozár György, a gyulai Járási Hivatal dolgozója ezt mondta: — A lökösházi eredmé­nye^ túl szépek, és nagyon is hízelgőek. Gyóntatta is a főkönyvelőt: jól számoltak mindent? Nézzék át újra a mérleget, legyenek még job­ban az elért eredmények tu­datában, hiszen ha itt jó nulla szaldós a mérleg, az is nagyszerű tettnek számí­tana. Azután meg is magyaráz­za álláspontját. A tél végi, kora tavaszi belvíztől, meg a Romániából jövő vizektől a gyulai járásban e7, a szövet­kezet szenvedett a legtöb­bet. A tsz területének egy- harmada jóformán ,alig, vagy semmit sem termett. Május végén félezer hektár­nál is nagyobb terület, volt vetetlen. A bevételek növe­lésére tett állathizlalási kí­sérletek meghiúsultak. A vásárolt süldők között fer­tőző betegség lépett fel, s ez madjnem 700 sertést vitt el, köztük szép számmal akadt kész hízó is. Az ellenőrző, a döntő- és a nőbizottság vezetőjének felszólalása a tagság véle­ményét tükrözte. Az előző évekhez mérve tavaly már csak egy ember nyúlt a kö­zös tulajdonhoz. Egy zsák tápot lopott. Rajtavesztett. A döntőbizottsághoz került ügyekben olyan színvonalon foglaltak állást, hogy azo­kat a bíróság is megerősítet­te. A nőbizottság olyan lel­kesen mozgósította munká­ra á lányokat, asszonyokat, hogy azok a férfiakat is megszégyenítő teljesítménye­ket értek el. Mindezekből valójában csak arra lehet következtetni, hogy a lökös­házi Haladás Tsz tagsága, vezetése 1979-ben kiköszö­rülte a tsz becsületén esett csorbát, s jól megalapozta a következő évek felfelé ívelő gazdálkodását. D. K. Ez persze nem azt jelenti, hogy ma a termesztés és feldolgozás ellentmohdások- tól, gondoktól mentes. Leg­alábbis ezt sugallja a Sarka- di Cukorgyár igazgatójával, Mátyási Jánossal folytatott beszélgetés a feldolgozási kampány tapasztalatairól. A mérleg nem készült el ugyan még teljesen, de a fonto­sabb adatok már ismertek. Először arról kérdeztük az igazgatót, vajon hogyan lát­ja a nyersanyagellátás hely­zetét. — Talán nem vágok túl­ságosan a dolgok elébe, ha elmondom, hogy a szerző­déskötésekkel most sincs különösebb gondunk. Ebben az évben is mintegy 8300 hektáron termeltetünk ré­pát a mezőgazdasági üze­mekkel. Ha tehát ezt vesz- szük alapul, nyugodtan te­kinthetünk az újabb feldol­gozási idény elé. Vagyis egyelőre a terme­lési kedvvél nincs különösen baj. Nyugtalanító jelensége­ket is észlelünk azonban. A gazdaságokban úgy tűnik a következő években, nem tud­ják biztosítani a korszerű termesztéshez nélkülözhe­tetlen berendezéseket, első­sorban betakarító gépeket, ha nem változnak meg azok beszerzésének feltételei. Né­hány helyen már az idén is gondot okozott a répa szedé­se. — Hogyan hat a termelési kedvre a nyersanyag cukor- tartalom szerinti átvétele? II biztonság alapja a többsíkú gazdálkodás? Olyan jót nevetett Csirík Imre, a füzesgyarmati Vörös Csillag elnöke, hogy a szom­széd irodából is benyitottak. Hogy mi váltotta ki ezt a nagy derültséget ? Meséltem neki, hogy amikor jöttünk Füzesgyarmatra, a tsz-szö- vetség egyik munkatársa megjegyezte a határban álló fúrótorony láttán: a füzes­gyarmatiakból még olajsejk­ség lesz! — Hát, ez azért túlzás, de annyi bizonyos, hogy sok mindennel megpróbálkoz­tunk már eddig is, és meg­próbálkozunk a jövőben is, ha úgy érezzük, hasznos a szövetkezet számára. Nekem valahogy az a meggyőződé­sem — de ezt már az eddigi tapasztalatok is alátámasz­tották —, hogy nem szabad egysíkúan gazdálkodni. Szö­vetkezetünk sok-sok min­dent megtett azért, hogy az elmúlt évi gazdálkodásunk sikeres legyen. Bár nem ér­tük el a isitűzött 53 millió forintos tiszta nyereséget, csak 33,5 milliót, ez nem je­lenti azt, hogy az elmúlt gazdasági évben a sok-sok negatív körülmény ellenére is ne gyarapodott volna sző-, vetkezetünk. Csak egy ada­tot erre: tavaly 60 millió fo­rinttal sikerült növelni a kö­zös gazdaság tiszta vagyo­nát. Legtöbb kiesés a növény- termesztésben volt, és ez a tény is hangsúlyozza azt, és jól felfogott érdekünk, hogy egy magas genetikai értékű, nagy nyereséget biztosító állattenyésztési rendszert ho­nosítunk meg. Jelenleg ezt kívánja a népgazdaság érde­ke is. A szarvasmarha-ága­zatunk például elismert, jó munkát végzett. És ami ugyancsak nem közömbös, egyre magasabb nyereséget biztosít. Tavaly 40,5 millió forintos költséggel 13,5 mil­lió forint nyereséget hoztak. Csökkent az egy liter tej előállításához szükséges ab­rak mennyisége is. Tehát hatékony a gazdálkodás. Ugyancsak kitűnően dolgoz­tak a sertéságazatban is, ahol 17,5 millió forint nyereséget értek el. A gazdasági muta­tók itt országos viszonylat­ban is jók. Sokat várunk a baromfi- ágazattól. Nem kis összeget fektettünk bele, 110 millió forint értékű beruházási programot valósítottunk meg. Ez nemcsak azért látszik kedvezőnek, mert megfelelő technológia alkalmazásával nyereséges, hanem azért is, mert a befektetett pénz aránylag rövid idő alatt té­rül meg. A tervek szerint 400 vagon baromfihúst tu­dunk előállítani, amelynek megközelítően 120 millió fo­rint az árbevétele. Többször felvetődött már, hogy szükség van-e nálunk az építőiparra,. a téglagyár­ra? Azt hiszem, az elmúlt évek tapasztalatai egyértel­műen azokat igazolják, akik nem mondtak le ezekről. Nem tudom, mi lett volna nélkülük, hiszen nagyon je­lentős beruházásokat tudunk velük megvalósítani, szárí­tót, baromfitelepet, utat, nem kell energiát, időt pazarol­va építőipari kapacitást ke­resni. Arról nem is beszélve, hogy 10 millió forintos tisz­ta hasznot hoztak a kollektí­vának. Egyre inkább fontos sze­rep jut a takarmányágazat­nak. Nem kell különösebben bizonyítani. Csak'egy adat: tavaly például az abrak­költség 100 millió forint kö­rül alakult. Nem a nyere­ség vezetett elsősorban, ha­nem lakosságunk jobb áru­ellátása, hogy nagy gondot fordítsunk a kereskedelmi hálózat fejlesztésére is. Mindezeket értékelve azt lehet mondani, hogy ha az elmúlt évben nem is sike­rült látványos eredményeket elérni, úgy gondoljuk, csilla­pítani tudtuk a terheket, és' megalapoztuk a még ered­ményesebb gazdálkodás fel­tételeit az idei évre. Ezekről is néhány szót. Növényter­melésben 151, baromfite­nyésztésben 162, sertéste­nyésztésben 113, takarmány­készítésben 100 millió forin­tos termelési értéket tűz­tünk ki célul, hogy csak a jelentősebbeket említsem, összesen árbevételünk meg­haladja az 550 milliót, a tiszta nyereség pedig az 50 milliót. Mindezek elérése körültekintő és szorgalmas, magasszintű szakmai munkát igényel. Hát, ha nem is olajból, de azért milliomosok vagyunk! B. O. — A cukorrépa-termesztés ma az egyik legjövedelme­zőbb vállalkozás az üzemek­ben. Már 300 mázsa hektá­ronkénti termés is nyeresé­get ad. Körzetünkben a ter­mésátlag 357 mázsa volt, va­lamivel több mint egy évvel korábban. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben például egy hektár répa árbevétele 32 ezer forint lett. Átlagos költségek mellett ez hektá­ronként 8—10 ezer forint nyereséget jelent. Az átvétel új módszere végül is azt eredményezte, hogy a gyár mázsánként 4,50 forinttal többet fizetett az üzemeknek, mint ahogyan azt a felvásárlás korábbi formájában hasonló cukor- tartalom mellett tette volna, így az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek jelen­tős többletárbevételhez ju­tottak. A cukortartalom szerinti átvételtől azonban mást is várunk. Azt hiszem ku­darcra ítéltük a mennyiségi szemléletet. Igaz, ezután sem lesz közömbös, mennyi répa termett, ám az üzemek ér­dekévé válik, hogy a nyers­anyag minél több cukrot tartalmazzon. — A nyersanyag biztosí­tása tehát a jövőben sem okoz majd különösebb gon­dot. Hallhatnánk a feldol­gozás tapasztalatairól is? — Ebben az évben 3000 vagonnal kevesebb répát dolgoztunk fel, mint a tava­lyi szezonban. Jelentős mennyiségű nyersanyagot irányítottak át ugyanis az újonnan elkészült Hajdúsági Cukorgyárba. A feldolgozást 107 nap alatt fejeztük be, 303 vagonos napi átlagfeldol­gozás mellett. Ennél nyugod­tabb, kiegyensúlyozottabb üzem a gyár történetében még nem volt. így a répa átvétele mindvégig a terve­zett ütemnek megfelelően történt. Ennek ellenére két ténye­ző együttes hatására a fel­dolgozás költsége nőtt. Ez érthető is, hiszen ugyanannyi nyersanyagért többet fizet­tünk a mezőgazdasági üze­meknek, ráadásul a kar­bantartási költségeink is magasabbak voltak 1979- ben. Különösebb panaszra azon­ban így sem lehet okunk. A répa cukortartalma 0,5 szá­zalékkal lett magasabb a tavalyinál. A többlet 155 vagon cukrot jelent, ennek értéke csaknem 18 millió fo­rint. — A kedvezőtlen adottsá­gok miatt a gyár szomszéd­ságában gazdálkodó üzemek csak igen kis mennyiségű ré­pát termesztenek. A távolabb megtermelt nyersanyag szál­lítása viszont költséges? Mi­lyen változás várható eb­ben? — A Sarkad környéki ter­melőszövetkezetekben meg­kezdődött meliorációs mun­kálatokkal párhuzamosan várható, hogy a termesztés, súlypontja újra a gyár köz­vetlen közelébe tevődik át. Nem lehet véletlen egyéb­ként, hogy a gyárat annak idején éppen itt építettek fel. A gazdaságos répater­mesztést a Sarkad környéki üzemekben eddig a belvíz akadályozta. Egyébként az a törekvésünk, hogy a nyers­anyag egy részét a gyár kö­zelében termeltessük meg. A sarkadi Lenin Tsz már ebben az évben mintegy 200 hektárral növeli a répa ve­tésterületét. — A kampány befejezését követően újból a karban­tartóké a szó. Milyen fel­adatokat kell megoldani szeptemberig? — Ebben az évben tovább folytatjuk energiarendsze­rünk korszerűsítését. Erre a célra mintegy 90 millió fo­rintot fordítunk. Abban re­ménykedünk, hogy a kar­bantartási munkálatok után újból nyugodt kampány elé nézhetünk. Kepenyes János Nők a mogyorópörkölőben A medgyesegyházi Haladás Tsz-ben a nők állandó fog­lalkoztatását úgy oldották meg, hogy létrehoztak egy mogyorópörkölő üzemet. Ko­rábban időszakos munkát tudtak itt biztosítani, ez év január 1-től azonban 50 nő­dolgozó állandó munkahelye az üzem. Ettől az évtől csak akkor kell a növénytermesz­tésben meghatározott ideig dolgozniuk a nőknek, ha egy- egy mezőgazdasági termék betakarítása ezt megkívánja. A folyamatos munkához a DÉLKER szállítja az egyip­tomi importból származó mo­gyorót, melyből ebben az évben 1350 tonnát pörkölnek és csomagolnak az asszo­nyok. A napi 10 órás mun­kaidő helyett most két mű­szakban dolgoznak, s véle­ményük alapján: jól érzik itt magukat. Gazdaságossági számítá­sok nélkül is bizonyos, hogy jól jövedelmez a közös gaz­daságnak ez a melléküzem- ág. Éppen ezért nemcsak a nődölgozók teljes foglalkoz­tatását kívánják megoldani, hanem ebben az évben az üzem fejlesztésére is sor ke­rül. Az elmúlt évben átadott öltöző- és ebédlőhelyiség után új üzemrészbe költöz­nek, ahol a munkakörülmé­nyek sokkal kedvezőbbek lesznek, mint a jelenlegi he­lyen. Kialakítanak egy kis- mama-„csapatot” is, ahol egy műszakban ugyanezt a mun­kát csinálják majd a kis­gyermekes anyák, vagy a terhes kismamák. Továbbra sem megoldott az itt dolgo­zók ebédeltetése, pedig a tsz-nek saját üzemeltetésű étterme van. Mindenképpen jól jönne legalább a mele­gítőkonyhás ebédlő kialakí­tása, hiszen a két műszakos munka mellett a család­anyáknak ez óriási segítség lenne. Medgyesegyházán a ter­melőszövetkezet melléküzem- ágán kívül még több mun­kahely kínálkozik a nődolgo­zóknak, akik azonban szíve­sen vállalják a két műsza­kot is, mert az sem elhanya­golható, hogy a háztáji meg­művelésre a tsz-től kapott cirok évente 25—30 ezer fo­rint plusz jövedelmet bizto­sít. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents