Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

1980. február 14., csütörtök o Jelentős évfordulók megünneplésére készül az MHSZ Tegnap, szerdán délután Békéscsabán, a Honvédelem Házában tanácskozott az MHSZ megyei társadalmi agitációs és propagandabi­zottsága. Ezen elsőként Ivicz Imre alezredes, megyei tit­kár értékelte az elmúlt évi agitációs munkát és megha­tározta az idei feladatokat. Elöljáróban összegezte, hogy az MHSZ agitácis. pro­paganda- és politikai nevelő munkája eredményes volt. Méltóképpen ünnepelték meg tavaly a Magyar Tanácsköz­társaság megalakulásának 60. évfordulóját, alkotmá­nyunk törvénybe iktatásá­nak 30. születésnapját, és mivel az elmúlt évet nem­zetközi gyermekévvé nyilvá­nították, hangsúlyozottan foglalkoztak a fiatalokkal, akik körében nőtt a szövet­ség tekintélye, befolyása. Ez lemérhető abból is, hogy a taglétszám több mint más­fél ezerrel nőtt, ami 18 szá­zalékos emelkedésnek felel meg, ezen belül a nők ará­nya 20 százalékkal. Ugyan­csak eredményesen zajlott le a Békéscsabán megrendezett nemzetközi motoros műrepü­lő felkészítő verseny, ame­lyet 50 ezren tekintettek meg. Megyénk az MHSZ or­szágos szocialista munkaver­senyben a negyedik helyen végzett. A szövetség sok ve­télkedőt, rendezvényt tar­tott a fiataloknak is. ame­lyek jól szolgálták a honvé­delmi nevelő munkát. Az idén is jelentős esemé­nyek megünneplésére ké­szülnek. Elsősorban pártunk közelső XII. kongresszusára, felszabadulásunk 35. évfor­dulójára, valamint a Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulójára. A felszabadu­lás tiszteletére nagyszabású vetélkedősorozat kezdődött „35 év szabad hazában” címmel. Ugyancsak nagy je­lentőséget tulajdonítanak a honvédelmi klubok korsze­rűsítésének. A beszámoló után értékel­ték az elmúlt évi sajtópro­pagandát, tájékoztató hang­zott el a vetélkedősorozat helyzetéről, feladatairól és a sorköteles tanfolyamok po­litikai tesztlapjainak elkészí­téséről. , Hz értelmiség helyzetéről tárgyalt a TIT elnöksége Évente több tízezer értel­miségi vesz részt a közmű­velődési feladatok ellátásá­ban, a TIT 24 ezres4 tagságá­nak csaknem 90 százaléka felsőfokú diplomával rendel­kezik. A társulati tagság szakmai összetétele azonban rendkívül eltérő: a pedagó­gusok teszik ki a tagság fe­lét, kirívóan alacsony vi­szont a műszaki értelmiség képviselete. A jövőben te­hát — az időszerű feladatok ellátása érdekében is — mind több műszaki, közgaz­dász képzettségű szakembert kell megnyerni az ismeret- terjesztésnek, s a pedagógu­sok növekvő részvétele mel­lett a fiatal pedagógusok és a nők erőteljesebb közremű­ködésére is síámítanak a társulati munkában — álla­pították meg többek között a TIT Országos Elnökségé­nek tegnapi ülésén, az értel­miségnek a társulat tevé­kenységében való részvételét vizsgálva. Gondként említették a ta­nácskozáson, hogy a tagság­nak csupán fele-kétharma­da veszi ki aktívan részét az ismeretterjesztő munkából, a szervezeti életből, örvende­tes viszont, hogy az értelmi­ség jelentékeny csoportjai működnek közre a TIT által szervezett ismeretterjesztés­ben. Az üzemekben tartott előadások nagy részében is szerepet kapnak a vállalati szakemberek, politikai, gaz­dasági, műszaki vezetők, fon­tos szakmai, közművelődési továbbképző funkciót ellát­va. A TIT a jövőben tovább gazdagítja az értelmiségi résztvevőkre számító rendez­vényeinek formáit és mód­szereit. A hagyományos elő­adások mellett egyre inkább növelik a résztvevők közre­működésére építő formák számát. ■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■••■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Linda Sajnálom Lindát. Egyszerűen kivonták a forgalomból. • Pedig milyen büszke volt a származására! Francia szü- S lök gyermekeként vette szárnyára a világhír. Parfőm- ; illattal átszőtt, titkokat rejtegető hálószobákban feszített. * A királyok, az úri hölgyek is tisztelettudóan ejtették ki j a nevét. Aztán bútorboltok, lakberendezési áruházak ki- : rakatában mutogatták, s elfoglalta méltó helyét a ház- j gyári lakásokban is. Semmivel sem törődve elterpeszke- • dett a piciny szobák közepén, hagyta, hogy műszőrmés j testét felnőttek, gyerekek gyötörjék. És ebből lett a baj. A kedves Linda nevű franciaágy vesztét végtére is ez | a Berry okozta. Nem volt elegendő, hogy mű és szőrme, J ráadásul még bútorok bevonására is használták, holott | megállapították róla, hogy csupán „díszítő jellegű termé- j kék készítéséhez szabad felhasználni”. Máig sem értem a | szakembereket: miért nem mellékeltek hozzá használati : utasítást, miszerint tilos hozzányúlni, ráfeküdni, durván ; megsimogatni. így bizonyára nem reklamáltak volna • annyian. Most itt áll — hiszen nincs mire leülnie — a | Kalocsai Asztalos és Építőipari Szövetkezet egy KERMI- ; krimivel a nyakában. Néhány nappal Linda névnapja j előtt, a nagy esemény február 13-ára esett, a minőség j szigorú őrei a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan j műszőrmés franciaágy további árusítását megtiltották, j Sőt, felszólították a kereskedőket, hogy az említett ágyon ; kívül szüntessék meg minden olyan kárpitozott bútor | árusítását, amelyet Berry műszőrmével vontak be. Ezért érzek együtt Lindával. Tulajdonképpen ő sem- ■ miről sem tehet. Ugyanúgy becsapták, mint a sok ezer j vásárlót. Tehetetlenül tűrnie kellett, amíg az ügyes ke- : zek rávarrták a puha, rossz hírű kelmét. Viszont a dolog : lényegére nem derült fény: ki is gyártja a silány minő- j ségű Berryt? És mit díszítenek vele ezután? Csak ne- ! hogy a kiváló címmel kitüntetett üzem emblémáját... • —sesá— ; A szarvasi ikerlányok: Emese, Hilda és Dóra most már a családi otthonban fejlődhetnek. A kislányok nevelésében részt vesz Aranka, a gondozónő, aki éppen egy tisztábatétel után ült a csemetékkel fényképezőgépünk elé. Szépen egyenlete­sen fejlődnek a babák, de Dóra nem szívesen fényképezteti magát Fotó: Lónyai László Szakmai tapasztalatcsere Kétnapos szakmai tanács­kozásra gyűltek össze Békés­csabán Kelet-Magyarország tíz megyéjéből az állatte­nyésztési felügyelőségek ve­zetői. A tegnapi napon először az elmúlt év tapasztalatairól és az idei feladatokról számolt be dr. Csomós Zoltán, a ta­nácskozás rendező szervének, a MÉM Mezőgazdasági Fő­osztályának vezetőhelyettese. A fő cél, az állatállomány és az állati termékek mennyi­ségi és minőségi növelése, s ehhez elengedhetetl.enül fon­tos az ezen a területen dol­gozók szakmai továbbképzé­se, s az, hogy ezt a mezőgaz­dasági üzemek közül minél többen és minél hamarabb felismerjék. A beszámoló után a részt­vevők ellátogattak a Békés­csabai Teljesítményvizsgáló Állomásra, ahol a látottak alapján lehetőség nyílt a szakemberek közötti tapasz­talatcserére, mivel az itt el­ért nemesítő munkával és egyéb állattenyésztési para­méterekkel az idén is a me­gyék közötti versenyben ran­gos helyen végez Békés me­gye. Ä mai napon az állatte­nyésztési felügyelőségek ve­zetői arról számolnak be, hogy hogyan tudnak eleget tenni a feladatoknak. Öt év alatt kétszeresére nőtt a magyar-román árucsere-forgalom Eredményesen fejlődnek a magyar—román belkereske­delmi kapcsolatok, az áru­csere-forgalom öt év alatt több mint kétszeresére növe­kedett — állapították meg a partnerminisztériumok állan­dó munkacsoportjának szer­dán Budapesten befejeződött 12. ülésén. A megbeszélése­ken hasznosnak ítélték aha­tár menti területek közötti árucserét is, amely bővíti és egyben színesíti a szomszé­dos megyék áruellátását. A tárgyalások után Mol­nár Károly és Nicolae Boz- dog miniszterhelyettesek alá­írták az 1980. évi magyar— román belkereskedelmi vá­lasztékcsere jegyzőkönyvét. A megállapodás értelmében az idén csaknem 1 milliárd forint értékben vásárol ke­reskedelmünk fogyasztási cikkeket, a többi között bú­tort, csillárt, kozmetikai és háztartási vegyi árukat, aj­tó- és ablakkeretet, különfé­le konfekcióárukat, hal- és májkrémkonzerveket. A ro­mán árukért cserébe azonos értékben szállítunk különfé­le fogyasztási cikkeket, köz­tük elektromos háztartási készülékeket, kozmetikai ter­mékeket, sport- és játéksze­reket stb. Megállapodtak abban is, hogy az idén 32 magyar és román partneráruházban rendeznek árusítással egybe­kötött kölcsönös árubemuta­tókat. Tájékozottság a külpiaci árakról m szokatlan, rendkí­vüli eseménye a ma­gyar gazdasági élet­nek az árreform, az árrende­zés. Tulajdonképpen min­den évtizedre jutott belőle legalább egy. Mert a stabili­zációhoz is új árrendszer kapcsolódott, ezt követően 1952-ben, majd 1958-ban is jelentősen módosultak a ter­melői árak, árreformot haj­tottunk végre 1968-ban, s az idei esztendőben ugyancsak új árrendszer lépett életbe. Ám ez a mostani általános termelői árrendezés csak időbeni sorrendben kapcso­lódik a korábbiakhoz, azok­tól alapvetően különbözik. Legfőképpen abban, hogy az említett időpontokban vala­milyen árelv alapján újjá­formáltuk az árakat, ame­lyek azután vagy változat­lanul, vagy kisebb kiigazí­tásokkal érvényesültek a soron következő újabb ren­dezés, árreform végrehajtá­sáig. Kétségtelen, hogy ez­úttal is — 1980. január else­jei dátummal — sor került új árak megállapítására, de ezzel, az úgynevezett induló árak kialakításával a ter­melői árak korszerűsítése még nem fejeződött be, csak elkezdődött. Az év első napján ugyanis nemcsak új árak, hanem új árképzési elvek is életbe léptek. Mostantól kezdve a termelés igen széles szférájá­ban a termelői áraknak a mindenkori külkereskedelmi árakhoz kell igazodniuk, azok bármilyen irányú moz­gását záros határidőn belül követniük kell. Ebben az új árrendszerben az energia- és az anyag költsége, belföldi ára a beszerzési árhozv álta­lában a tőkés piaci import­árhoz, a feldolgozóipar ter­mékeinek belföldi ára pedig a szabad devizás export ár- és nyereségszintjéhez igazo­dik. Lényeges körülmény az is, hogy a külpiaci beszerzé­si árakhoz igazodó — az úgynevezett importárkövető — termékek többsége sza­badáras lett, a hatósági ár­forma csak ritka kivétel. A külpiaci, a külkereske­delmi árakhoz igazodó ár­képzésből szükségszerűen következik, hogy minden vállalatnak tájékozottnak kell lennie az általa felhasz­nált vagy exportra gyártott termékek világpiaci áralaku­lásáról. A külpiaci értékesí­tési és beszerzési árak isme­rete, figyelemmel kísérése mindeddig a külkereskedel­mi szakvállalatok dolga, feladata volt; az érvénybe léptetett új árrendszer kö­vetkeztében most már min­den magyar vállalatnak ter­mészetes igénye, joga és szükséglete, Hogy folyamato­san, részletes, rendszerezett és értékelhető árinformáció­kat kapjon a külkereskedel­mi vállalatoktól. S mi van akkor — kérdez­hetjük —, ha a termelő és felhasználó vállalatok meg­ismerik a világpiaci árakat, példának okáért tudják, hogy bizonyos anyagok, fél­késztermékek ára emelkedik, s annak hatása rövidesen „begyűrűzik”. A világpiaci ártendenciák ismerete, elő­relátása fontos. Csakhogy a külpiaci árakhoz való fo­lyamatos igazodásnak nem az az elsődleges célja, hogy az ártendenciákat „begyű- rűztesse”, hanem az, hogy a vállalatokat azok figyelem- bevételére, pozitív jellegű alkalmazkodásra kénysze­rítse. Az alkalmazkodás megnyilvánulhat a felhasz­nálás fajlagos mutatóinak javításában, s ahol mód van rá, más termékekkel való helyettesítésében. Az éremnek — a külke­reskedelmi, a világpiaci árakról való tájékozottságá­nak — másik oldala: a vál­lalatok nyereség- és termelői árszintjét alapvetően tőkés piaci exportjuk árszintje, nyereséghányada határozza meg. Nyilvánvaló, hogy a termelés és az összes — ex­port plusz belső piaci — ér­tékesítés nyeresége csak az export gazdaságosságának, árszintjének emelésével gya­rapítható. A szándék és az óhaj ehhez édeskevés. Az exportáló vállalatoknak nemcsak saját termékeik piaconként is eltérő értéke­sítési árait, hanem a ver­senytársak exportárait is is­merniük kell, időről időre elemezniük kell az eltérések okait — fuvarköltség, nem kielégítő műszaki színvonal, gyenge szervizszolgáltatás, hosszú szállítási határidő stb. —, hogy azután cselek­véssel érjenek el kedvezőbb árat. tehetséges, hogy gon­dolatmenetünk nem t érzékeltette kellően azt, amit befejezésül újólag hangsúlyozunk: a- világpiaci árak hatása — általában egy-két esztendős késéssel — a korábbi árrendszer ter­melői áraiban is kifejeződött. A „begyűrűzésről” az esetek többségében a központi gaz­daságirányítás döntött, vi­selve annak pénzügyi kon­zekvenciáit is. Az új terme­lői árrendszer — az import- és exportárak követése révén — az ármegállapítás és az árképzés jogkörét a termelés széles szférájában a válla­latokra ruházta át. De nem csak a jogkört, a pénzügyi következményeket is. Mind­kettőhöz kapcsolódnia kell a külpiaci, a világpiaci árakról való — jelképeden — nap­rakész és folyamatos tájé­kozottságnak, amely orien­tálhatja a külpiaci beszer­zést, a rugalmas alkalmaz­kodást és a külpiaci értéke­sítést. Garamvölgyi István Négyszázezer forint gazdasági bírság Tegnap hirdetett ítéletet a Gyulai Megyei Bíróság a Sar- kadi Építőipari Szövetkezet ügyében. Gazdasági bírság kiszabására a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tett in­dítványt. Ugyanis a szövet­kezet jelentős jogtalan ha­szonhoz jutott. 1977-ben el­vállalta a Hajdú megyei Tejipari Vállalat gyulai üze­ménél a raktár építését. Elő­ször a bontási munkákat vé­gezték el. Olyan munkákat is leszámláztak, amelyeket nem csináltak meg. 1977. decem­ber 22-én az alapozási mun­kát is megkezdte a szövetke­zet. Hozzáláttak a föld ki­emeléséhez. És még ugyan­ezen a napon műszaki át­adást-átvételt tartottak. Még­pedig úgy, mintha már a munkát be is fejezték volna. Az el nem végzett alapépíté­si munkáról számlát állítot­tak ki. A számlát a beruhá­zó még ugyanabban az év­ben ki is egyenlítette. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy a szö­vetkezet a fiktív számlák felhasználásával és túlszám­lázással indokolatlanul nö­velte az árbevételét, és több mint 802 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. A vizs­gálat lefolytatása után a szö­vetkezet ennek egy részét visszautalta a tejipari válla­latnak. A szakértői vélemény szerint a jogtalanul felvett pénzösszegből azonban mint­egy 209 ezer forint a szö­vetkezetnél maradt. A visz- szafizetésre csak a KNEB- vizsgálat megindítását köve­tő egy év múlva került sor. Mindezt figyelembe véve a Gyulai Megyei Bíróság a Sarkadi Építőipari Szövetke­zetei 400 ezer forint gazda­sági bírság megfizetésére kö­telezte. Az ítélet nem jog­erős. Szociológiai szakosztály a TIT-ben Kedden délután tartotta alakuló ülését a TIT szocio­lógiai szakosztálya Békés­csabán, az értelmiségi klub­ban. A szociológiai szakosz­tály feladata lesz a megyei kutatások fellendítése és a tudományág megismertetése az érdeklődőkkel. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Inté­zetének osztályvezetője, dr. Farkas András előadását hallgatták meg először a meghívottak. A téma a szo­ciológiai kutatások jelenlegi hazai irányait tárgyalta. Ezt követően választották meg a vezetőséget, elnök Nagy Jo­lán, a megyei tanács mun­kaügyi osztályának munka­társa, alelnök dr. Janecskó János, a gyulai Erkel Gim­názium igazgatója, titkára pedig Nagy Sándor, a békés­csabai 635-ös Szakmunkás­képző igazgatóhelyettese lett.

Next

/
Thumbnails
Contents