Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
1980. február 13., szerda o EH22HÍ3 Melléküzemág Ami nem mellékes Q z év elején Gödöllőn megrendezett országos agrártanácskozáson dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes, majd néhány héttel később egy újságírókkal folytatott beszélgetésen Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes foglalkozott meglehetős részletességgel a mezőgazdaságnak azzal a területével, amit a köznyelv „melléküzemág” címszó alatt könyvelt el. Amelynek korántsem „mellékes” voltát azonban az is jelzi, hogy Pest megyében a téeszek árbevételeinek 70, Komárom megyében 50 százalékát adják a különféle, kiegészítőnek mondható munkálatok. Termelési érték, nyereség dolgában országosan is tekintélyes, néhol éppenséggel döntő szerepe van az ipari, feldolgozásbeli, építési, szállítási, kereskedelmi tevékenységnek. Ahol idejében észrevették a kínálkozó lehetőségeket, ott jutott pénz az alacsony termőképességű talajok megjavítására, gépek beszerzésére, s általában: a kiegészítő üzemágak nyújtotta pénzeket áramoltatták át az úgynevezett alaptevékenység bővítését célzó beruházásokba. Példaként elsősorban a fővárosi és Pest megyei téeszek kínálkoznak. A csepeli Duna Termelőszövetkezetben például olyan minőségű, exportra szállított zöldségszárítmányokat készítenek, amelyekkel egyetlen konzervgyárunk sem tudna konkurrálni. Az ócsai Vörös Október Tsz — amelynek termelési értéke a legmagasabb valamennyi téesz közül —, vagy a dunavarsányi Petőfi Tsz egyaránt az említett utat választotta — teljes sikerrel. Jó ideje figyelemmel kísértem a szóban forgó munkálkodás megannyi kanyarulatát, bukfencét, döccenő- jét, s a mindezzel együtt járó, többszörös állami szabályozást, jogszabályt. Az Űj Tükör egyik számában olvasható riport arról a döm- södi téeszalkalmazottról; akit fölöttesei juttattak méltó helyére, a börtönbe, ahol a nevelőtiszt így búcsúzott a cikk szerzőjétől: „ ... hozzák be folyton az ilyen melléküzemágiakat ... de még mennyi lehet odakint”. Vannak tehát ma is a melléküzemek háza táján sikkasztok, helyzetükkel Visszaélők — hol nincsenek?! —, s vannak ma is általánosításra hajlamosak, aminek számos példájával találkoztam az elmúlt években. Boldogult rendőri riporter koromban az egyik megyei fő- kapitányságon kérdezgettek: hát teheti ezt egy téeszel- nök? (Ma országosan megbecsült és sikert sikerre — immár nem a melléküzemekben — egymásra halmozódó vezető az illető.) Fölrémlik egy Markó utcai beszélgetés, amit ügyészi engedély birtokában folytattam egy Kecskemét melletti téesz elítélt elnökével: „De hát itt mindenki jól járt: a szövetkezet, a megrendelő, a piac, mi hát akkor a vétkem?” — kérdezgette az elnök, s mi tagadás, jócskán akadt lyuk a jogszabályokban akkortájt. A keszthelyi téeszmintaboltot létrehívó társulás igazgatóját és főkönyvelőjét úgy ítélték el, hogy a bíróság kénytelen volt megállapítani: „ ... a rendeletben előírtak nem felelnek meg a gyakorlati élet követelményeinek, a fejlődés túlhaladta ...” A jog — olykor lassacskán — követte az életet. Már'az 1971-es szabályozás megbízható keretet adott e tennivalóknak, lenyesvén a vadhajtásokat, sok mindent egyértelműbbé téve. Legfőképpen talán azt, hogy amit korábban ebbe a „melléksávba” utaltak, annak jó részét az élelmiszer-gazdaság körébe sorolták. Hiszen nevezhető-e „mellékesnek” a traktorok javítása, az istállók fölépítése, a fuvarozás, a termékek földolgozása és közvetlen értékesítésük?! Néhány hajdanvolt magyarországi uradalom éppúgy megvalósította saját kebelében ezt a „vertikumot”, mint nem egy szocialista ország és sok nyugat-európai szövetkezet. Azt is állíthatom, hogy aki a téeszek kiegészítő tevékenységét kiiktathatónak vélte, az voltaképpen önmaga javát sem szolgálta. Nem pusztán azért, mert például ily módon jóval több lett volna — 5 lenne ma is! — a mérleghiányos téesz, vagyis növekednének a költségvetés terhei, hanem azért is, mert éppenséggel az általános fejlődéshez volt forrás az így kapott nyereség. Hogy ez mekkora? A téeszek árbevétele tavaly 191 milliárd forintra rúgott, s ebből nem kevesebb, mint 74 milliárd forint származott a kiegészítő ágazatokból! Egy bökkenő azonban a mostani ösztönzőkben is akad. Elismerően nyugtázhatjuk, hogy nem pusztán szóbeli ez az ösztönzés a kiegészítő bevételek fokozására. Nem, mert a kedvezőtlen adottságú gazdaságok esetében 30 helyett 70 százaléka maradhat vissza a termelési adónak, s más, kézzelfogható segítség is , ígérkezik. De éppen ott, ahol a legfontosabb lenne — például Szabolcsban, Vasban, Somogybán —, s ahol a legtöbb erre szoruló téesz működik, ott a legérzékelhetőbb a ma általános pénzhiány. Q mezőgazdaság arculata az alaptevékenységen belül is sokszínű, változatos. Nem készletre — szükségletre termelnek a kiegészítő üzemágak is, legyen szó óvodák építéséről, könnyűipari munkálkodásról. Persze elképzelhetetlen bármiféle fejlődés az érintett tárcák állásfoglalása nélkül, amelyektől egyebek közt azt várják a gazdaságok vezetői, hogy vágjanak ösvényt a jogszabálydzsungelben. Keresztényi Nándor Kényelmes, divatos cipMk A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság cipőgyáraiban évről évre több és jobb minőségű cipőt gyártanak. Az iparág fellendülése a régi üzemek rekonstrukciójának és az új gyárak építésének köszönhető. Phenjanban néhány éve üzemel a köztársaság legnagyobb cipőipari kombinátja, amely évente 3 millió pár lábbelit termel. Nagy cipőgyárak működnek a KNDK más városaiban is, például Hezsuban, Hamhüngben stb. A növekvő kereslet kielégítésére a tervezők és gyártók új, kényelmes, divatos fazonokat készítenek, és különféle korszerű alapanyagokat használnak fel termékeikhez. Új künyvek Huszonharmadik alkalommal rendezik meg a mező- gazdasági könyvhónapot, s most is, mint a korábbi években, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, könyvesboltokban, sőt, még a békéscsabai vetőmagboltban is könyvek között válogathatnak mindazok, akiket a mezőgazdasággal kapcsolatos szakirodalom érdekel. korrózióvédelme A könyvhónapra jelent meg dr. Balpataki István „A szántóföldi gépek korrózióvédelme” című műve. A könyv foglalkozik a korrózió kialakulásával, megjelenési formáival, s felsorolja a beszerezhető hazai és külföldi védőanyagokat és eszközöket. A burgonya termesztéséhez Lőrincz József szerkesztett könyvet. Az olvasó a kötetet fellapozva, rövid tájékoztatót kap a burgonyatermesztés jelentőségéről, a növény fajtáiról, s a könyv gerincét a termesztés technológiája alkotja. OSZKÓNÉ SÍPOS ERZSÉBET a mikulás virág Őshazájában, Mexikóban, tüz- virágnak nevezik a Mikulásvirágot. Oszkóné Sipos Erzsébet könyve, „A Mikulásvirág”, az üzemi termesztőkkel megismerteti a növény élettani tulajdonságait, igényeit és az ezen alapuló szaporítási módot. Emellett tanácsot kapunk arra, hol a helye e közkedvelt dísznövénynek a virágüzletben és a lakásban. DR.HOIDA5 SÁNDOR Prémek szőrmék prémes állatok Nemcsak a szakembereknek, hanem a kívülállóknak is hasznos és érdekes olvasmány dr. Holdas Sándor most megjelent műve, amely azokkal az állatokkal foglalkozik, amelyeket elsősorban prémjük tesz értékessé, hasznossá. A kötet címe: „Prémek, szőrmék, prémes állatok.” Zárszámadási tudósítások Tartalékok Magyarbánhegyesen Ha azt mondjuk: nehéz esztendőt zártak, szinte közhelyszerűen hangzik. A ma- gyarbánhegyesiek azonban másféle évekhez szoktak. Farkas János tsz-elnök sem igen emlékszik olyan időkre, amikor a víz megállt volna a község határában. Pedig évtizedekben méri immár múltját a közösben. Nincs mit csodálkozni hát a zárszámadási beszámoló szenvedélyes hangján. „Amikor márciusban, áprilisban végigjártuk a határt, tengert láttunk, hullámzó tengert, és csak a fejünket foghattuk, mert fogalmunk sem volt, miképp leszünk úrrá a helyzeten.” Ezen a szombat délelőt- tön, a fentebb idézett szavak hallatán nem komorultak el az arcok a magyarbánhe- gyesi Egyetértés Tsz zárszámadó közgyűlésén. Tudták azt már mindannyian, hogy nem fogyatkoztak a közös lehetőségei, s a megannyi gonddal együtt is — a gyors intézkedések eredményeként — sikerült megalapozni az 1980-as év gazdálkodását. A magyarbánhegyesi közösben a bajokat, azt, hogy 350 hektáron, a szántó 12 százalékán egyáltalán nem tudtak vetni, csak tetézte az a kapkodás, amely egy-két munkahelyi vezető gyengeségéből fakadt. Azt a beszámoló és a zárszámadást megelőző munkahelyi közösségi ülések egybecsengően állapították meg, hogy a legnagyobb tartalék az irányítás posztjainak megerősítésében rejlik. Ezért is döntöttek úgy, hogy a szövetkezet továbbra is fenntartja lakásépítési alapját, elősegítve a fiatal szakemberek letelepedését. Az előbbi egyébként nem az egyetlen tartalék az Egyetértés Tsz-ben. Tanúskodik erről a tény, miszerint a közösben ma még mindig a növénytermesztés a vezető ág. A rendkívül rossz időjárás ellenére is csaknem 54 és fél mázsát termett itt a búza hektáranként, a tervezett 52-vel szemben, a kukorica pedig a remélt 67 mázsa helyett 77 és fél mázsával fizetett, nem beszélve a vetőmagpaprikáról, amely az előirányzott másfél mázsát hektáranként két mázsával múlta felül. A kiugró termések ellenére sem zárt a vártak szerint a növénytermesztés főágazata, mert a borsó, a cukorrépa, a hibrid kukorica, bizony nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és a duplán termő lucerna, „a háztájit felvirágoztató cirok a búzával és kukoricával együtt sem volt képes ellensúlyozni a kieséseket. Ezek együttes összege az árbevételekben meghaladta a kétmillió forintot. A növénytermesztés 95 százalékos tervteljesítésére az állattartás 101 és fél százalékos teljesítménye felelt Magyarbánhegyesen, ám még így is több, mint hétmillió forinttal marad el az állati termékekből származó bevétel a termények értékesítéséből befolyótói. Ebben mindenképpen tetten kell érnünk azt, amelyről az elnöki beszámoló is őszintén szólt, hogy tudniillik a három ágazatból — szarvasmarha-, sertés- és baromfitartásból — összetevődő állattenyésztésben nincs helyén a szakmai irányítás, sok még a kívánnivaló a takarmányozásban. Különösen feltűnő, hogy a a szarvasmarha-állomány át keresztezése után az 1978- as kiugrást a tejtermelésben 1979-ben nem követte újabb fejlődés, az egyedenkénti átlaghozam megállt a 3570 literes szinten. A baromfitenyésztésben elhúzódnak a tartás körülményeit javító munkák, a sertéstartásban magas a malacelhullás aránya, nem megfelelő a technológiai fegyelem. A felsoroltak egyben azt is jól tükrözik, mely területeken léphet előre 1980-ban ez a közösség, amely tartalékokkal, korszerű gépparkkal képes is tartalékainak mozgósítására. A termelőszövetkezet egészére jellemző is a többet akarás. Olyan nyílt gazdaság ez, amely kész az új befogadására, amit ékesen bizonyít’ az, hogy a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz a KITE gazdasága, partneri viszony fűzi a BAR- TÖV-höz, a CITÉV-hez, vetőmagtársulásokhoz, és a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Vállalathoz is. K. E. P. Jó évet zárt az orosházi Dózsa Tsz Az orosházi Dózsa Tsz a Petőfi Művelődési Házban tartotta zárszámadó közgyűlését. Ott voltak a párt, a tanács és a tsz-szövetség képviselői, a testvérszövetkezetek elnökei, a környékbeli mezőgazdasági üzemek vezetői. A vezetőség beszámolóját Benke Elek, a szövetkezet elnöke ismertette. Kiderült többek között, hogy a 3854 hektáros szövetkezet csaknem 134 millió forint árbevételt ért el, ami 105,7 százalékos tervteljesítést jelent. A szövetkezet bruttó jövedelme 29 millió 831 ezer forint, ami szintén meghaladta a tervezettet, a mérle® szerinti nyereség pedig 10 millió 800 ezer forint volt. A jó eredményekhez jelentősen hozzájárult a termelő- szövetkezet állattenyésztési főágazata. Hízott sertésből ötezret adtak a népgazdaságnak, tenyésztojásból pedig három és fél milliót. Legnagyobb mennyiségű azonban a szarvasmarha-tenyésztés volt. A . szarvasmarha-tenyésztés. fejlesztését 1975-ben kezdtea. Időközben építettek egy 550 férőhelyes telepet, amelyet 1979-ben már 80 százalékos kapacitással kihasználtak. A 420 tehén átlagos tejhozama 3636 liter volt. az egy liter tej előállításához 36,7 dekagramm abrakot használtak fel, ami jóval alatta marad ä MÉM által előírt átlagnak. Az új esztendőben már 500 tehénnel számolnak, és arra törekszenek, hogy elérjék a négyezer liter tejtermelési átlagot. Ehhez a növénytermesztők és az állatgondozók a maguk módján mindent elkövetnek. Kiderült a beszámolóból az is, hogy 1979-ben az állattenyésztés mintegy 50 millió forint árbevételt hozott, az új esztendőben pedig 57 milliót. Természetesen nemcsak a tehenészek, hanem a sertés- és a törzs- baromfi-gondozók is mindent elkövetnek a terv teljesítéséért. Egyébként a kedvezőtlen időjárás ellenére jó évet zárt a Dózsa Tsz. Kukoricából csaknem 72 mázsás átlagtermést takarítottak be, zöldbabból 41,7 mázsát, zöldpaprikából pedig 232 és fél mázsát. A tagok munkabére a tervezett 18 millió 740 ezer forint helyett 20 millió 43 ezer forint volt. Építkezésre és gépvásárlásra az említett esztendőben négymillió 360 ezer forintot költöttek. A mérleg szerinti nyereséghez tagonként 21 ezer 807 forinttal járultak hozzá. Végeredményben jó évet zárt az orosházi Dózsa Tsz, és rendkívül nagy gonddal, körültekintéssel készültek fel az 1980. évi terv teljesítésére. A. R. Nehéz körülmények között is lehet eredményesen gazdálkodni A világért sem szeretném megbántani azokat a derék, végtelenül szorgalmas és becsületes embereket, akik a hőskorban termelőszövetkezet élén álltak, vezették a tagságot. Akkor — azokhoz a termésátlagokhoz, elég volt a 6 elemi, meg természetesen az a nagyon gazdag és iskolában nem tanulható tapasztalat, amivel rendelkeztek a gazdálkodósban. Hol vagyunk már ettől az időtől! Azt hiszem, nemsokára eljutunk addig, hogy a termelőszövetkezetben kutatók, tudományos munkatársak fognak dolgozni. Nem utópisztikus álom ez. Egyre nagyobb szaktudásra, egyetemeken, főiskolákon elsajátítható tudásszintre van szükség, vezetni még egy nem is a legnagyobbak közé tartozó 4—5 ezer hektáros gazdaságot. A gyulai Munkácsy Termelőszövetkezetnél már 31- en dolgoznak olyanok, akik egyetemet, főiskolát végeztek. A középfokú végzettségűek száma is megközelíti a félszázat, szakmunkásból pedig 224 van. Ami ugyancsak örvendetes, az átlagos életkor lecsökkent 38 évre, a 35 éven aluliak száma pedig megközelíti a 300-at. Mit jelentenek a gazdálkodásban ezek az adatok? Földjeik nem tartoznak a megyében sem a legjobbak közé. A szántóterület átlagos aranykorona-értéke nem éri el a harmincat. Tavaly a kedvezőten időjárás ellenére is a növénytermesztési átlagok, a búza és cukorrépa kivételével, kedvezően alakultak, s meghaladták a tervezettet. így aztán a legnagyobb ágazati eredményt a növénytermesztés érte el. Árbevételben többet hozott a kertészet is és meghozta gyümölcsét a csaknem egy évtizede megkezdett állattenyésztés* fejlesztése is. Jó „húzásnak” bizonyult a holstein-fríz tehénállomány fejlesztése. Ezek a tehenek tavaly csaknem egymillió liter tejet adtak, egy tehén hozamátlaga meghaladta az 5300 litert. A tej mellett nem hanyagolják el a húshasznú szarvasmarhával való foglalkozást. Tavaly hízómarhából több mint 300-at értékesítettek. Ugyancsak jó üzletnek bizonyult a pecsenyebarom- fi-tenyésztés. Csirkéből és kacsából csaknem 30 millió forint volt a bevétel. Az állattenyésztésből csaknem 19 ezer mázsa húst adtak át a feldolgozóiparnak. A jelentős mennyiségű állattartás megköveteli a takarmány-előállítás fokozását. Az utóbbi évek egyik legjobb takarmánybázisával rendelkeznek, ami megnyugtató az állattenyésztés előtt álló tervek végrehajtása szempontjából. Talán furcsának tűnik, de a mezőgazdasági üzemben eredményes ipari tevékenység is folyik. Az ipari ágazat tavaly csaknem 27 millió forint értéket produkált, és a továbbfejlesztésével is foglalkoznak. Szó van arról, hogy a jövő évben létrehoznak egy gumifutózó üzemet. Summa summárum, a Munkácsy Termelőszövetkezet az elmúlt évben 231 millió forintos árbevétele mellett 12,5 millió forint nyereséget ért el, ami jól bizonyítja: megfelelő vezetéssel, jól felkészült szakembergárdával és a szövetkezetét maguknak érző tagokkal még a legnehezebb körülmények között is lehet eredményesen gazdálkodni. B. O.
