Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. január 13., vasárnap o A doboziak mégis reménykednek Ami előbbre visz Elfelejteni azokat a nyárutókat — Olyan ez, mint a lavi­na. Amikor a hegytetőn meg­mozdul a hó, még nem lehet tudni, megnyugszik-e, vagy ellenállhatatlan tömegként zúdul alá a völgybe, maga alá temetve, elpusztítva mindent, azt sem kímélve, amit az emberi kéz alkotott. Nos ilyen a mi helyzetünk is — mondják a doboziak, amikor a Petőfi Termelőszö­vetkezetről esik szó. Igen, mert meg kellett vol­na állítani a lavinát! Ám ez mindeddig nem sikerült. A termelőszövetkezet, amely korábban biztató fejlődés előtt állt, elindult a Javina útján. Az alágördülő veszte- ségözön tavaly már elérte a csaknem 20 millió forintot. * * * De hogyan is foszlott szer­te az eredményes gazdálko­dás reménye? Mi sodorta az egykor még nyereséget ter­melő szövetkezetei a mély­pontra? Milyen tényezők ját­szottak ebben közre, s mi­lyen reményekkel tekintenék a jövőbe a doboziak? Meg­annyi válaszra váró kérdés. Közülük nem egyre ma mór világos választ adhatunk. Vegyük hát sorra őket. A hetvenes évek elején még semmilyen jel nem mu­tatott arra, hogy az évtized végére csődtömeggel kell majd számolniuk. Akkor nem egy növényféléből a megyei átlagot megközelítő termést értek el. Az utóbbi években azonban egyre súlyosabbá vált a helyzet. A kukoricát 1978-ban hektáronként 2100, a cukorrépát 1500 forint veszteséggel termelték meg. Ugyanabban az évben 1 li­ter tej előállításakor 5 fo­rint, 1 kilogramm szarvas­marhahús előállításakor 6 forint veszteség érte az üze­met. Mivel a térségben több jobb sorsa érdemes közös gazdaság is hasonló helyzet­be jutott, az irányító szervek vizsgálatot tartottak. Ezek során többé-kevésbé hasonló következtetésre jutottak. A baj okát az évek óta rend­szeresen visszatérő belvízben jelölték meg. Nem alaptala­nul, hiszen a dobozi Petőfi Tsz területének több mint 55 százalékát pusztította a bel­víz 1979-ben, de hasonló Volt a helyzet a korábbi évek- ben is. * * * — Megállapítottuk, hogy a föld ésszerű hasznosítása sok kívánnivalót hagy maga után- Olyan növényeket termelnek nagy területen, amelyek itt, ilyen viszonyok között csak növelhetik a veszteség érté­két. Az árbevételi kiesések pótlására az állattenyésztés erőltetett ütemű fejlesztésébe kezdtek. A magas hitelek, a kamatok törlesztése fel­emésztette az amúgy is sze­rény nyereséget. így ebben a térségben, ahol a munkák végzéséhez kevesebb gépet vásároltak, nem tudták idő­ben elvégezni a legszüksége­sebb munkákat — magya­rázza Eke Sándor, a Körö­sök Vidéke Tsz-Szövetség titkárhelyettese. Ráadásul a vezetők egy része is hátat fordított a do­bozi és a többi hasonló adottságú tsz-nek. Akik pe­dig maradtak, a napi gon­dokkal voltak elfoglalva, ke­vesebb idő jutott a koncep­ciók megfogalmazására, meg­valósítására. Igaz, többségük nem hiszi már, hogy kiutat lehet találni külső segítség nélkül. — Am aligha magyaráz­ható minden a belvízzel, a kedvezőtlen adottságokkal. A hasonló körülmények közt gazdálkodó bucsai Üj Baráz­da Termelőszövetkezetben például egyharmadával ke­vesebb munkáskézzel, irá­nyító szakemberrel 2,5 mil­v lió forinttal kevesebb bérrel 11 millió forint nyereséget állítottunk elő — mondja Sári Béla, a Petőfi Tsz kö­zelmúltban megválasztott el­nöke. * * * Az elnökválasztás előzmé­nyei pedig a következők. A már említett vizsgálatok alapján a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya a tsz- szövetség 17 termelőszövet­kezet és 5 állami gazdaság átfogó pénzügyi rendezését javasolta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nak. Ebben az évben 3 Bé­kés megyei közös gazdaság, köztük a dobozi tsz kap ilyen célra állami támoga­tást. Ennek során elkezdik, majd 1983-ra befejezik a komplex meliorációt, segítsé­get nyújtanak olyan ágaza­tok korszerűsítéséhez, ame­lyek feltételezhetően nyere­séget állítanak majd elő. A Petőfi Tsz esetében ez mint­egy 60 millió forintot tesz ki. Ehhez a nagyarányú ren­dezéshez a támogatás egyik legalapvetőbb feltételeként személyes garanciát kerestek, így esett a választás a bu­csai tsz 15 éves vezetői gya­korlattal rendelkező főagro- nómusára, Sári Bélára. — Nem a világot jöttem megváltani ide — vallja. — Az lesz a feladatunk, hogy­ha kell, következetes céltu­datossággal minden „geszte­nyét kikaparjunk a tűzből”. Látványos fordulatra a me­lioráció befejezését követően is csak akkor számíthatunk, ha az irányításban, szerve­zésben és a végrehajtásban szakítunk a rossz hagyomá­nyokkal. Azt szeretnénk elérni, hogy itt előnyt csak a jól végzett munka adjon. Alighanem tennivaló lesz bőven, és nemcsak a növény- termesztésben. A sertések takarmányozásához eddig például vásárolták a takar­mány túlnyomó többségét. Részben ez az oka annak, hogy 1 kilogramm sertéshús előállításakor az elfogadható 4-5 forint helyett csak 1 fo­rint nyereség képződött. A sertéstelep esetleges rekonst­rukciójával 8 ezerről 16 ezer­re növelhető a hízókibocsá­tás. A szarvasmarhatelep csak részben kihasznált, a 340 férőhelyen 200 tehenet tartanak. * * * A tsz tagjai között ezek­ben a napokban egyre több szó esik a jövőről. Érthető, hiszen valamennyien megelé­gelték már a bizonytalansá­got. — Meg kell őszintén mon­dani, a korábbi években a tagok joggal vártak többet a vezetőktől. Nemcsak az adottságok miatt feneklett meg a közös gazdaság szeke­re. Fontosabb dolog volt itt a személyes érdek. S hogy végül is meddig kísért a múlt? Azt hiszem a tsz-ta- goknák nem lesz ellenükre a nagyobb szigor, ha látják értelmét — mondja Szabó Sándor, a szövetkezet sze­mélyzetise. Kónya Ferenc traktoros sincs más véleményen: — Abban bizakodunk, hogy amit elvetünk, azt majd be is tudjuk takarítani. És mi­ért csodálkoznánk, ha ezért többet kell majd tennünk? — Mindenki tudja itt, a pénzt nem fizetésre adták. Olyan helyzetet kell terem­teni, hogy végre kijussunk a partra. El szeretnénk felej­teni azokat a nyárutókat, amikor azt hallottuk, keve­sebb búza, árpa, repce ter­mett, nagyok a veszteségek. Ha így kezdték, tudtuk már, az év végén mire számítha­tunk — fogalmazta meg vé­leményét Komlósi László esztergályos. Vajon sikerül-e útját áll­ni az alázúduló lavinának Dobozon? Mert aligha von­hatjuk kétségbe, ehhez so­hasem kínálkozott még olyan lehetőség, mint éppen most. És vajon a szavak egybe- csengése érződik-e majd . a tetteken is akkor, amikor a jó minőségben végzett mun­kát kérik számon egymástól a vezetők és vezetették. Kepenyes János Az aktívaértekezlet vitája „Nem lehetünk vég nélkül türelmesek a fejlődést aka­dályozó tényezőkkel szemben. Ezeket az eddigieknél gyorsabb ütemben kell felszámolni, akár politikai intéz­kedést, akár szervezési módosítást, akár kádermozga­tást igényelnek” — hangzott el a péntek délelőtti me­gyei mezőgazdasági és élelmiszeripar aktívaértekezlet előadói beszédében, a békéscsabai ifjúsági és úttörőház- han. nak megfelelően fejlődik. Az átlagosnál évek óta többet ad az országnak. Ezt a fo­lyamatot kell a továbbiakban is erősíteni. Azt is világosan látni kell, hogy az elmúlt esztendőben a kedvező változások nagy ré­sze központi intézkedések eredményeként következett be, 1980-ban ezzel célt már nem érhetünk. Minden a munkánktól függ, s ahhoz Igaz, ez Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára beszédének csak egy önké­nyesen kiragadott részlete, de a megye mezőgazdaságá­nak és élelmiszeriparának 1979-es eredményeit számba- vevő, 1980-as feladatait meg­határozó aktívaülésen ép­pen azokról a tartalékokról esett legtöbb szó, amelyek­nek mozgósításával jó né­hány akadály gördíthető el a fejlődés útjából. A kilenc felszólalás jól tükrözte, hogy élelmiszergazdaságunk ve­zetői, az irányítás minden szintjén, területén átérzik: az az erőfeszítés, amellyel a népgazdasági egyensúly romlását megállítottuk, a fo­lyamat megerősítéséhez már kevés. felsőfokú oktatási és kutató intézetek országos hatáskö- rűek, jelenlétüknek az ed­digieknél mégis jobban kell tükröződnie Békés megye mezőgazdaságában. A kuta­tási eredmények elterjedé­sét, elterjesztését sokkal tu­datosabban lehetne és kelle­ne megszervezni, folytatva és szélesítve azt az együtt­működést, amelyet ezeknek az intézeteknek az agráripari egyesüléssel, az állattenyész­tési felügyelőséggel, vagy a Növényvédelmi és Agroké­miai Központtal már sike­rült tartalmasán kiépítenie. A leneken a sor Dr. Dénes Lajos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes statisztikai adatok meggyőző sorával mutatott rá a fejlődés útjá­ban álló akadályokra. Állat- tenyésztésünkben például a hozamokban, fajlagos ráfor­dításokban, elhullásarány­ban, takarmányfelhasználás­ban az átlagtól messze el­maradó szélsőségek rontják az összképet. A vita szünetében a MÉM-miniszterhelyettes (balról) dr. Eleki Jánossal, a mezőkovácsházi tsz elnökével, Csatári Bé­lával és Bagi Jánossal, a békcsszentandrási Tessedik Tsz elnökével beszélget Fotó; Gá, Edit ÚtravalA mindenkinek Ez az alapállás érthetően szült kritikai észrevételeket a felszólalásokban éppúgy, mint a vitaindítóban. Olyan alapos, átgondolt értékelése­ket, elemzéseket hallhattak a szövetkezetek, állami gazda­ságok, az ágazatban dolgozó üzemek, vállalatok, intéz­mények vezetői, amelyek mindenképpen hozzájárul­tak a teendők végső tisztázá­sához, az igények és lehető­ségek egyeztetéséhez. Miként a megyei pártbizottság tit­kára is elmondta a vita­összegzőben: a megyei irá­nyítás nem kevesebb hasz­nos információt kapott a vi­tából, mint amennyi útrava- lóként a gazdasági egységek felelőseinek jutott. Ilyen szempontból aligha állíthatnánk föl fontossági sorrendet a hozzászólások között, hiszen fontos dol­gokról beszélt már az első felszólaló, Barna Pál, az orosházi járási pártbizottság első titkára is. Arról tájé­koztatta az aktívaülés részt­vevőit, hogy az orosházi já­rásban lezajlott vezetőségvá­lasztó taggyűlések azt iga­zolják: a párttagság egyetért a kongresszusi irányelvek­kel. A taggyűlések aktivi­tása egyben arra is garan­cia, hogy a mostani aktíva­ülésen összegzett feladatokra is mozgósíthatók az ágazat­ban dolgozó szocialista kol­lektívák. Kovács József, a Hidas­háti Állami Gazdaság igaz­gatója, a Békéscsaba és Kör­nyéke Agráripari Egyesülés elnöke a gazdaságban folyó tápanyag-gazdálkodási kí­sérletek alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy az iga­zi tartalékok a fegyelmezett emberi munkában rejlenek. A technológiai előírások fe­szes betartásával megszün­tethetek az üzemen belüli indokolatlan különbségek a hozamokban és ráfordítások­ban. Tulajdonképpen ez az üzemek közötti különbségek mérséklésének is legfőbb alapja. Szerinte az előrelé­pésnek az is gátja, hogy sok helyen még mindig azt tart­ják: nem korszerű mellék- termék hasznosítására és istállótrágyázásra szervezni az üzemet. A BAGE-ról a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója elmondta, hogy az egyesülés sokat tett a termelés és feldolgozás ér­dekeinek összehangolásá­ért. Az együttműködés tartalékai Utóbbiról — a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar együttműködéséről — szólt Ulbert István, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója is. Ismertette azo­kat a korszerű formákat, amelyeknek alkalmazásával a baromfifeldolgozó vállalat új alapokra tudta helyezni partneri kapcsolatait. A vállalat a feldolgozásra ke­rülő termékek nagyobb és döntő hányadára hosszú tá­vú szerződés keretében sze­rez biztosítékot a temelők- től. Példaként azt az egysze­rű gazdasági együttműkö­dést említette, amelynek végterméke a vállalatnál feldolgozott lúd, de hasonló­an gyümölcsözőek a ma- gyarbánhegyesi BARTÖV- vel, a füzesgyarmati, a bod- zási termelőszövetkezettel, a békéscsabai Lenin Tsz-szel, illetve ÁFÉSZ-szel kialakí­tott kapcsolatok is. Zsilinszki János, a békés­csabai Szabadság Tsz párt­titkára dióhéjban beszámolt a szövetkezet elmúlt néhány évének súlyos gondoktól ter­hes történetéről. Azt bizo­nyította ezzel a történettel, hogy eredményt csak- a mér­ce magasabbra állításával, a követelmények szigorítá­sával, következetes ellenőr­zéssel lehet elérni. A szövet­kezet az energiagazdálko­dásban csupán e szempontok szigorításával is igen jelen­tős megtakarításokat ért el, s minden reménye megvan a vezetőség mögé fölsorako­zott tagságnak, hogy közös gazdasága a szövetkezetek sorában ismét elfoglalhas­sa eredményeivel az őt megillető helyet. Saját eréből Dr. Vágó József, az MSZMP Központi Bizottsá­ga mezőgazdasági és ipari alosztályvezetője felszóla­lásában kiemelte, hogy Bé­kés megye mezőgazdasága és élelmiszeripara a KB titkár­sága korábbi állásfoglalásá­sem férhet semmi kétség, hogy ezen az alapon to­vább nő a mezőgazda­ság és az élelmiszer- ipar nemzeti súlya, hiszen Magyarország legfőbb, leg­nagyobb erőforrása a termő­föld. Az ágazat szerepének nö­vekedésével egy időben nö­vekszik meg a mezőgazda­ságban és élelmiszeriparban dolgozók, és az ágazati veze­tés felelőssége. Saját tapasztalatai alapján Bagi János, a békésszent- andrási Tessedik Tsz elnöke is a gazdaságok együttmű­ködésében jelölte meg a leg­gyorsabban aktivizálható tartalékot. Beszámolt an­nak az immár csaknem egy évtizedes közös erőfeszítés­nek az eredményeiről, amely a két békésszentandrási ter­melőszövetkezet — a Tesse­dik és a Zalka — lehetősé­geit sokszorozta meg. A két szövetkezet évek hosszú so­rán nemcsak a termelési ta­pasztalatokon osztozott meg, hanem kialakította a rendel­kezésre álló gépi és emberi munka együttes kiaknázásá­nak igen hatékony és éssze­rű rendszerét is. Kifogásolta viszont, hogy a mezőgazda­ság ellátására rendeltetett vállalatok, s néha a feldol­gozó ipar is, figyelmen kí­vül hagyja a mezőgazdasági üzemek érdekeit. Dr. Kiss Károly, a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet igaz­gatója azt hangsúlyozta, hogy a jelen gazdasági helyzetben a szellemi tőke egyik jelen­tős eleme, tartaléka a ter­melésnek, az is igaz, hogy csak az utóbbival szoros együttműködésben. A továb­biakban azt taglalta, hogy bár a megyében dolgozó A miniszterhelyettes elis­merte, hogy megyénk az ágazat terveinek teljesítésé­hez átlagot meghaladó mér­tékben járul hozzá. Legjobb példája ennek a sertéste­nyésztés: 1979-ben az or­szágban 9 és fél millió ser­tést hizlalnak meg, ebből egymilliót Békés megyében. Ugyanakkor az a tény, hogy a hízók 61 százaléka a ház­tájiból került ki, a jövőben még körültekintőbb szer­vező munkát követel azok­tól, akiknek gondjaira bíz­ták a háztáji gazdálkodás támogatását. A felszólalók sorát Duna Mihály, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára zárta, aki arról beszélt, hogy a me­zőgazdaságunkban és élelmi­szeriparunkban dolgozók egy­negyede fiatal, közülük min­den harmadik a KISZ tagja. Ez önmagában is jelzi, mennyit tehet az ifjúsági szövetség a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásáért, sa­játos termelési mozgalmaink tartalommal telítése révén. Ezt a jelentőséget csak fo­kozza, hogy az ágazatban meghonosított, túlsúlyba ju­tott, korszerű technikát is többnyire a fiatalokra bíz­ták. A nagy értékű, nagytel­jesítményű eszközök gondos kezelésén túl sokat tehetnek a termelésben gyümölcsöző kapcsolatok elmélyítéséért, a kezdő agrár szakemberek be­illeszkedéséért, továbbkép­zéséért is. A tetteken van egyébként is a sor — summázta végül az elhangzottakat Csatári Béla összegzőjében. Az or­szágos és megyei dolgokat immár megvitattuk, ennek alapján most már azt kell nagyon konkrétan, ember­re, testre szabottan megha­tároznunk: kinek, hol, mi a teendője — s ezzel késleke­dés nékül munkához is kell látnunk. K. E. P. Új szabványok 1980-ban összesen 1062 új, vagy korszerűsített szabvány lép életbe, többségük a gép­ipar, a vegyipar és a kohá­szat gyártmányaihoz kapcso­lódik. Az új szabványok egy ré­sze — szám szerint 355 — a KGST-országok közös elő­írásaihoz is csatlakozik. A tagországokban jelenleg 2000 közös szabvány van érvény­ben, s az idén további ezer­rel bővül ezeknek köre. A KGST-szabványok elősegítik a tagországok közötti árucse­re-forgalmat, a sokoldalú szakosodási, kooperációs egyezmények megvalósítását. Megközelítően 10 százalékuk magyar javaslatra válik kö­zös szabvánnyá. Az idén élet­be lépők közül ilyen a többi között a háztartási gépek villamos biztonsági előírásai­nak egységesítése. Eddig az országonként eltérő villamos hálózat miatt különböző érin­tésvédelmi szabványok vol­tak érvényben, ami nehezí­tette például a szovjet hűtő- szekrények, centrifugák és villamos tűzhelyek forgalom­ba hozását, most azonban az egységes biztonsági előírások lehetővé teszik e termékek nagyobb arányú importját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents