Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

IgH-HTEfüd 1980, január 3., csütörtök o A fővárosi Mókus utcai óvoda egyik kiscsoportjában „óvó bácsi” vigyáz a kicsinyekre. Lénárt István — aki ezt a fiúk körében ritka foglalkozást választotta — naponta több mint harminc gyermeknek tart rendszeres foglalkozást (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Egy ötöddel csökken a központi hozzájárulás Hz év első munkanapja Január másodika, szerda, az 1980-as esztendő első munkanapja. A hosszú ünnep utáni ébredés kezdő kép­sorai, benyomásai nemigen különböznek a munkanapok egyébként is megszokott indulásától. Nem is különböz­hetnek. Hogy ez a nap mégis más, mint a többi, annak eredőjének okát magunkban kell keresni. A várakozás, amellyel az új esztendő elé nézünk, fokozza fel az újra­kezdés jelentőségét. Természetesen kár lenne tagadni, hogy ez a nap va­lóban jelentős. Más, mint a többi. Nemcsak azért, mert máris próbára tette mindazokat, akiknek feladatuk a közlekedés zavartalanságának feltételeit megteremteni. A hóekék, a sószórók birkózása, az időjárás keltette ne­hézségekkel még csak a kezdet, de megadja az alaphan­got. Azt már mindenki tudja; a kemény, kitartó munka, s reméljük, egyben a minőségi munka éve lesz 1980. Ez valószínűleg mindenkinek megfordult tegnap a fejében, amikor elindult munkahelye felé. A mezőgazdasági gépberu­házások állami támogatási rendszere, rendje 1980-ban alapvetően nem változik meg. a központi hozzájárulás mértéke azonban összességé­ben mintegy ötödével csök­ken. Ennélfogva a gépberu­házások tervezése, továbbá a géppark felhasználása a gaz­daságoktól a jövőben na­gyobb körültekintést kíván. Az állami hozzájárulás csökkenésének egy részét a termelők viszonylag „egysze­rű úton” ellensúlyozhatják — a termények felvásárlási árá. nak emelkedéséből —, az ezen felül mutatkozó különb­ség áthidalása azonban min­den egyes üzemtől alapos elemző munkát kíván. Min­denekelőtt számításba kell venniük a helyi lehetősége­ket; azt, hogy miképpen le­hetne még gazdaságosabban kihasználni, üzemeltetni a meglevő gépparkot. A ren­delkezésre álló gépek ismé­telt számbavétele, továbbá a még fellelhető munkaszerve­zési hiányosságok felszámo­lása hozzásegíti a termelőket ahhoz, hogy a fontosabb új gépek megvásárlására össz­pontosíthassák anyagi erői­ket. Az új szabályozás nem hoz változást a mezőgazdaság egyik legjelentősebb gépé­nek, a traktornak ártámoga­tásában; a támogatás mérté­ke 1980-ban is 20 százalék. Kinézek az ablakon. A szél apró hópelyheket ka­var. A park gyéren ültetett, megcsontosodott fái között gyereksereg viháncol. Előke­rülnek a szánkók, a bojtos sapkák, a sálak, a kesztyűk. Hóembert formáznak a pi­ciny, tüzes kezek. A kép fel­idézi gyermekkorom nagy té­li hónapjainak varázsát. Az ónszürke égből fényes fehér­ség omlott. A mindent el­árasztó, puha csendben el- szenderedett a falu. Nekem nincsenek háborús emlékeim. Szerencsére. Mi­ről meséljek a fiamnak? Ta­lán a régvolt téli világról, amelyet átsző a mese arany ragyogása. Most 25—30 év távlatából ébresztgetem a múlt sohasem halott emlé- keit. Nagy telkek voltak ak­koriban. Naponta, éjjeleken át szakadatlanul esett a hó. Nem egy reggel arra ébred- ' tünk: piciny házunk gerin­cét megroppantotta az égből : lehulló teher, az ajtót alig tudtuk kinyitni. Ott toporog­tam apám mellett, a hatal- nas hókupacok tövében. Az egyetlen pár cipőm átázott, e. kötött harisnya alig védte neggémberedett lábujjai­nak Ez lehetőséget ad a vontató- park fokozatos növelésére, ami egyben megteremti az egyéb mezőgazdasági gépek kedvezőbb kihasználásának feltételeit is. A PM—MÉM együttes ren­deleté szerint — mely a mezőgazdasági gépberuházá­sok állami támogatási rend­szerét tartalmazza — számos növénytermesztési, kertészeti ágazat, ha csökkentett mér­tékben is. de további erőtel­jes központi hozzájárulást él­vez. Mindenekelőtt azok az ágazatok, amelyeknek mű­szaki költségei amúgy is magasak, és amelyeknek áru. jára a bel- és külkereskede­lemben nagy szükség van. Negyvenszázalékos támoga­tással csökkentett áron jut­hatnak hozzá az üzemek a burgonya-, cukorrépa-, do­hány-, komló-, zöldség- és gyümölcs-szaporítóanyag ter­melés speciális vető. és ül­tetőgépeihez, betakarítógépei­hez és az úgynevezett adap­terekhez, továbbá a ter­ményosztályozó ég manipu­láló berendezésekhez. Ilyen mértékű támogatás jár a szá­las- és a tömegtakarmány- betakarító gépek, a szalma- és a kukoricaszár-tápanyag feltáró gépek és berendezé­sek, valamint a silómarók és a fejőgépek után. Az egyéb mezőgazdasági gépeket 15 százalékos ártámogatással vásárolhatják meg 1980-ban a gazdaságok. Mit számított a hideg, a csípős, orkánszerű szél tá­madása! Csak akkor szomo­rodtam el, amikor édes­anyám előjött a táskával. A könyvek, füzetek mellett vé­kony kolbász, szalonna. Fe­kete, gyöngyháznyelű bics­kám is volt, amelyért iri­gyeltek az iskolában. Az Er­délyből származó tanító ka­rácsonyi énekeket gyakorol­tatott. A szünetekben nagy hócsatákat vívtunk a tágas udvaron, az órák előtt pedig Petőfit szavaltunk a padok tetején. Ilyenkor aztán elő­került a pálca, csakúgy zu­hogott az ütés a rózsaszínű körmökre. Nem haragudtunk mi ezért a jó tanító úrra. Lám­pás volt ö, ha pislákolva is, de fényt gyújtott mindenre fogékony lelkűnkben. Kü­lönben is: nemsokára itt a vakáció, a karácsony! — vi­gasztalódtunk. Fagyott, vagy frissen hullott hóban serce- gett a csizmánk, amint ház­ról házra jártunk kántálni. Micsoda szívszorító öröm és izgalom fogott el az ablakok alatt, amikor tenyerünkben kinccsé változott a télire el­tett dió, mogyoró. Akkor még csak néni is sejtettem: Egy megyei tanácstag beszámolójából A közelmúltban rövid, de tartalmas beszámolót terjesz­tett elő a kunágotai tanács ülésén Gyalog Mihály me­gyei tanácstag, aki egyúttal a megyei testület termelési és ellátási bizottságában, va­lamint a mezőkovácsházi já­rási csoportban ig tevékeny­kedik. Amint jelezte: 1979 szeptemberében a Termelési körzetek, termelési együtt­működés kialakulása és sze­rep,, a mezőgazdaságban cí­mű napirend vitájában saját tapasztalatairól beszélt. Sze­rinte bonyolult feladatnak látszik — a különböző ter­melési rendszerék magas szá­ma miatt — egy-egy gazda­ság együttműködésének szá­mon tartása, munkájának összehangolása és figyelem­mel kísérése. Ugyanakkor szükség lenne a különböző társulások rendszerének ki­alakítására, mert a „jelenlegi módszerek megosztják az erőket”. E témát megelőzően — in- terpellációs lehetőségével él­ve — a megyei tanácstag fel­vetette a belvízproblémát. Általános vélemény: csakis egy átfogó rendezési terv va­lóra váltásával lehetne meg­oldani ezt a kérdést Kunágo- ta térségében. A belvíz nem­csak a lakóházakat, hanem a mezőgazdasági termelést is veszélyezteti... Noh,a a megyei tanács ter­melési és ellátási bizottságá­nak nincs döntési joga, még­is jelentős szerepet tölt be a települések jobb ellátását se­gítő vélemények, javaslatok, állásfoglalások megfogalma. zásáhan, illetve továbbításá­ban. A tanácstagi csoportülés napirendi pontjainak egyik része a járás egészét, másik része pedig az egyes közsé­gek helyzetét fogja át. A be­ruházással, a társadalmi ün­nepségek szervezésével, a szocialista munkaversennyel stb. kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a részvevők. E témák alapvető ismerete egyben feltételezi, hogy a ta­nácstag ne csak a testületi üléseken való hozzászólásai­val. hanem a választók köz­érdekű bejelentéseihez, ma­gánérdekű ügyeinek intézé­seihez fűződő feladatok tel­jesítésével is segítse a taná­csok munkáját. legalább ötezer éves költői jelkép sugallatára éneklünk, ahogy őseink, a regélők tet­ték ezer esztendővel ezelőtt sátorról, sátorra. Persze, a varázslat sem tart örökké. A Szarvas-ölő Napisten is megy a dolga után. A keskeny kövesúton megjelentek a csilingelő lo­vas szánok. A saroglyábán szárízík zörgött, amint me­net közben felugrátunk a si­mán suhanó járműre. Józsi bácsi, megunva a ricsajt, olykor hátra legyintett az ostorral. Néhányon lepoty- tyantak, öklüket rázták, az öreg meg lazábbra engedte a gyeplőt. Nézem a készülő hóvárat.\ A kipirult gyermekarcokat az emeletes házak tövében. Kezdődik a roham. A fehér hólabdák hulló csillagokként röpdösnek a levegőben. Fel­szabadult, örömteli kiáltá­sok, csatazaj. Más zaj ez, a boldogság zaja. Költészet és békesség ragyog belőle. Ün­nepet, biztatást jelent: a gyermek a jövendő! Űj évti­zedet írunk. Egyre kevesebb vidéken jelenik meg a régi hagyomány: a betlehemi já­ték. Mese és színjáték ez, de ugyanakkor figyelmeztetés is: szeretni, a gyilkos erő­szaktól óvni keli -az ártatlan kisdedeket, a nyíló értelmű gyerekeket, akik kérészéletű hóvárak mögött keveset sej­tenek még szép, de veszélyes világunkból. Seres Sándor A GYULAI HÚSKOMBI­NÁT 1980-as első munka­napján szintén az időjárás okozott jelentéktelenebb fennakadásokat. — Egy-két községből a hó­akadályok miatt némi ké­séssel érkeztek be a munká­sokat szállító buszok. Ennek ellenére a termelés annak rendje és módja szerint el­kezdődött, háromnapos állás után is vállalkoztunk arra, hogy január 2-án is levág­junk több mint kétezer ser­tést — mondta Csiki József, a kombinát vezérigazgatója, majd így folytatta: — Sikeres évet tudhatunk magunk mögött. Igaz, a be­ruházási program tulajdon­képpen tavalyelőtt fejeződött be, de még az elmúlt eszten­dőben is léptek újonnan üzembe kisebb-nagyobb ter­melőegységek a kombinát­ban. Ezzel együtt is sikerült a nagy programba foglalta­kat, de még az éves tervün­ket is túlteljesíteni 524 ezer sertés és 24 ezer szarvasmar­ha levágásával. Szárazáru­ból 5050 tonnát gyártot­tunk, a húskészítmények összsúlya pedig meghaladta a 4800 tonnát. A munka és a termelés szervezésével si­került felkészülnünk az új esztendőre, megtettük az in­tézkedéseket az új felvásár­lási árak alapján a szerződé­sek kötésére. Jelenleg már több százezer sertést kötöt­tünk így le feldolgozásra a Gyulai Húskombinátnak. * * * Az új esztendő első mun­kanapján fehér lepelbe bur­kolóztak A BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁL­LALAT munkahelyei. Mind­ez, mint Korek Ferenc igaz­gató elmondta, tegnap reggel munkakezdésnél nem oko­zott különösebb gondokat. Az első negyedév az épí­tőiparnak amolyan tartaléka. Jóllehet az építőipar ma már nem idényjellegű, de a téli munkalehetőség az év továb­bi részére megteremtheti az egyenletes ütemet. — Válla­latunkra az idén is jelentős, feladatok várnak: a megyé­ben a terveink szerint át­adunk 714 lakást, s ezzel egy időben a fővárosban 264 lakás szak- és szerelőipari munkája vár ránk. Kiemelt feladatként kezeljük a bé­késcsabai kórház rekonst­rukcióját. Itt a jól téliesí­tett beruházáson a téli hó­napokban gyorsítjuk a mun­kákat, s az év végére át­adásra kerül az egészségügyi intézmény. Ugyancsak az idén fejezzük be Békéscsa­bán az iskolacentrumban egy 8 tantermes iskola építését, valamint az MSZMP békési székházát. Ez évben átadjuk a szarvasi vasútállomást, a tégla- és cserépipari válla­lat valamennyi megkezdett beruházását és a baromfifel­dolgozó vállalat szociális lé­tesítményét. A jövőben is mindent megteszünk a me­gyeszékhelyen a posta mű­szaki épületének gyorsításá­ra, 1980 végén átadjuk a munkaterületet a belső tech­nológiai szerelésnek. Az el­következő időszakban hozzá­látunk Békésen a 16 tanter­mes általános iskola építésé­hez. Ami az új szabályozókat illeti; az újszerű követelmé­nyek megvalósítását az el­múlt évben megkezdtük, ugyanis az MSZMP KB 1978. októberi határozatában erre átmenetet biztosított. Az új szabályozóknak a megnöve­kedett és korszerű berende­zéseink hatékonyabb kihasz­nálásával tudunk megfelel­ni, az anyagi ösztönzést a teljesítmények mellett a jö­vőben a minőség még job­ban meghatározza majd. * * * A HIDASHÁTI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Kovács József igazgató a követke­zőkről számolt be: — Nem szeretném elkia­bálni, de a mezőgazdaságra az utóbbi hónapokban jó idők jártak. A határszemlé­ken is meggyőződhetett er­ről az ember, a szépen meg­munkált földet, a kelő, erő­södő vetéseket látva. Kegyes volt hozzánk az ősz, s akkor úgy fogalmaztunk; nem is kívánunk már mást, csak egy jó kis hótakarót a zsen- dülő vetésnek. Ezt is meg­kaptuk, tehát jól végződött az elmúlt év, és jól kezdő­dött az 1980-as. Munkatársaimmal szerda reggel tulajdonképpen ott folytattuk, ahol december utolsó napjaiban abbahagy­tuk. Félkész terveinket pró­báltuk véglegesíteni. Ágaza­tokra, területekre lebontva vizsgáltuk: miként kell a vállalati magatartást for­málnunk, megváltoztatnunk ahhoz, hogy a termelés gaz­daságosságát, nyereséges­ségét növelhessük. Az első munkanapon éppen az állattenyésztésen volt a sor. Az ágazat ve­zetőivel azt mérlegeltük; ho­gyan alakítsuk a premizálás rendjét a minőségi munka ösztönzésére. Nyugodt szív­vel tölthettük vitával az időt, hiszen a kedvező őszben jó néhány olyan munkát is elvégezhettünk, ami más­kor tavaszra szokott marad­ni. * * * * A MEZÖKO V ÁCSH ÁZI ÁFÉSZ vezetői viszont úgy ítélték meg, hogy rég nem látott nehéz esztendőt zártak tavaly decemberben. Kiske­reskedelmi és vendéglátóipa­ri egységeik a tervezett for­galmat elérték, de a felvá­sárlásban és a termeltetés­ben ugyancsak kemény lec­két kaptak a külföldi pia­coktól. Más kérdés, hogy többletenergiával az így ka­pott feladatokat is sikerült megoldaniuk. Barna Sándor igazgató el­nök szerint a fogyasztási szövetkezet kollektívája az eddigieknél is nagyobb erő­feszítésekre készült fel, hogy a korlátozott fejlesztési lehe­tőségek között is megfelelő­en gondoskodhassanak a rá­juk bízott tíz Békés megyei község lakosságának ellátá­sáról. Különösen nagy gon­dot fordítanak a háztáji ter­meltetés magas szintű szer­vezésére. A primőr árukra vonatkozó szerződéskötések már befejezéshez közeled­nek, és az árak alakulását figyelembe véve ígéretesen alakul a nyúl- és galamb-, valamint a májlibatenyésztés szervezése is. * * * AZ ÉPSZER igazgatója, Szabadfalvy László, az év elején máris bizakodó, amit a következőképpen indokolt: Az idei év kezdetén- felté­teleink jobbak, mint a ko­rábbi években voltak. A ked­vező őszben a szabadtéri munkáknál előnyre tettünk szert, s az év elkövetkező hónapjaiban felhasználásra kerülő különféle szerkezetek jelentős részét már leszállí­tották, kisebb hányadát a napokban szállítják a gyár­tók. Az elmúlt években a szerkezetek hiánya miatt az év elején munkánkat több­ször át kellett szerveznünk. Az idén többek között át­adunk 98 lakást, három, egyenként nyolctantermes iskolát, egy 100 személyes kollégiumot, s befejezzük a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységének üzemcsarno­kát. Erre az évre 135,6 mil­lió forintos saját termelési értéket terveztünk, ami egy százalékkal nagyobb, mint amit az elmúlt esztendőben elértünk. A tavalyi 4,2 szá­zalékos bérfejlesztéssel szemben ez évben 2 száza­lékra lesz lehetőségünk, melyből egy százalékot alap- béresítünk, egy százalékot pedig mozgóbér formájában fizetünk ki. Az egyik leg­főbb célkitűzésünk, hogy munkánk minőségét javítsuk. A jövőben a minőség a bé­rekben is tükröződik majd. Ami az első munkanapot illeti: zavartalanul kezdtünk, ugyanis a két ünnep között a szükséges anyagokat a munkahelyekre szállítottuk, s így a már korábban télie­sített építkezéseken zavar­talanul, előkészített anya­gokkal láthattunk feladata­inkhoz. Bizakodva tekintünk az V. ötéves terv utolsó éve elé, középtávú célkitűzésein­ket időarányosan teljesítet­tük. Kőváry—Szekeres Hóvár Az év első munkanapján NSZK megrendelés alapján készí­tették szállításra az árut a FÉKON békéscsabai gyárában \ Fotó; Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents