Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980. január 6., vasárnap NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Interjú Nemzetiségi könyvkiadásunkról Nemzetiségi könyvkiadásunk helyzetéről beszélgettem a Tankönyvkiadó Vállalat Nemzetiségi Szerkesztőségében Mihaiescu György- gyel. akitől mindenekelőtt az iránt érdeklődtem, hogy beszélhetünk-e a nemzetiségi könyvkiadás történelmi előzményeiről? — Természetesen igen. A „történelmi” jelző azonban nagyon fontos. A régi Magyarország viszonyai között egészen más igények munkáltak, másfajta politikai erők hatottak, s az állam határain belül élő nemzetiségek kulturális tevékenységét alapvetően ez határozta meg. Eltekintve most a tizenhatodik század végétől szórványosan megjelenő nemzeti nyelvű kiadványoktól — mint például az 1570-ben Erdélyben latin betűkkel nyöm- tatott román nyelvű imád- ságoskönyv — az igazi kezdeteket a tizennyolcadik—tizenkilencedik század fordulójára tehetjük. Ez történelmi-politikai folyamat következménye Volt. Az öntudatra ébredt nemzetiségek egyik alaptörekvése a nemzeti kultúra hordozója, az anyanyelv művelése-kiművelése volt. Ennek pedig egyik leghatásosabb eszköze a könyv. Olyan nevek fémjelzik ezt az időszakot, mint a szlovák Húrban (és társai) vagy — román vonatkozásban — az ún. „erdélyi iskola” tagjai, Klein-Micu, Petru Maior, Sincai. Ebben az időszakban alakult ki a magyarországi nemzetiségi könyvkiadás két nagy központja, az egyik Erdélyben, a másik Budán, az Egyetemi Nyomdában. Ez utóbbi, cirill betűs kiadványainak korrektoraként, hosszabb-rövidebb ideig alkalmazta az előbb említett „erdélyi iskola” mindegyik tagját. (A románok ugyanis 1863-ban tértek át hivatalosan a latin betűk használatára.) Átmeneti változásokkal azután körülbelül ez a helyzet állandósult az első világháború kitöréséig. — Hogyan változott a helyzet a felszabadulás után? — Gyökeresen. Minthogy a társadalom maga is gyökeresen átalakult. A fordulat éve után három olyan jelentős esemény zajlott, amely alapját képezte mindannak, amit ma nemzetiségi könyvkiadásKépeink Mai számunkban Csendes Ferenc néhány pasztellképét mutatjuk be. Az amatőr alkotó a fel- szabadulás évében, munkáscsaládban, Nádudvaron született, jelenleg Békéscsabán él. A rajzolással és a festéssel gyermekkorában, a békési művelődési központban ismerkedett meg, ahol a képzőművész szakkör egyik tagja volt. Az elmúlt években tudását, képességeit a fegyveres erők békéscsabai klubjának stúdiójában fejleszti tovább. Munkahelyi és ifjúsági klubokban, kisebb közösségek előtt mutatkozott be eddig, önálló kiállításain. Az elmúlt évben egy nagyszabású országos kiállításon díjjal ismerték el tehetségét. nak nevezünk. Az egyik* az akkoriban szerveződő demokratikus nemzetiségi iskolahálózat fokozatos kiépítése, a másik a Magyarországon élő nemzetiségek demokratikus szövetségeinek megalakulása, a harmadik pedig a. Tankönyvkiadó, s ezen belül a Nemzetiségi Szerkesztőség létrehozása ugyanebben az időszakban. Az összefüggés, azt hiszem, világos: a nemzetiségi iskolákat anyanyelven Trott tankönyvekkel (és egyéb oktatási anyagokkal) kellett ellátni. Ez volt a kezdet. Az ötvenes évek közepére pedig kialakultak a feltételek más jellegű kiadványok megjelentetésére is. Megemlíteném például az 1955-ben megjelent „Viletel Vták” című néprajzi kötetet, amely a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége munkájának eredményeképpen született, vagy a (hazai) „Román népdalok” című gyűjteményt, és körülbelül ezekkel egy időben jelentetett meg ugyanilyen munkát a délszlávok és németek szövetsége is. Ebben az időben ugyanis a nem tankönyv jellegű kiadványok összes munkálatait a nemzetiségi szövetségek végezték és természetesen övék volt a kiadás joga is. Nos, minthogy a szövetségek szerteágazó tevékenységének csak egy részét képezte a kiadói munka, sok esetben aktuálisabb feladatok szorították háttérbe azt, és így a fejlődés vonala sem töretlen. A hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől sorra jelentek meg a különféle kiadványok. Csak a legkiemelkedőbbeket említve: 1973ban a szlovák nyelvű „Roz- marin Zeleny” szépirodalmi antológia, a német nyelvű „Tiefe Wurzeln” majd kicsit később a „Das schönste Erbe”, ez afféle műsorfüzet. Román nyelven látott napvilágot 1971-ben a „Floricele” és még ugyanebben az évben egy másik, igen értékes néprajzi gyűjtés, Alexandru Hocopan: Méhkeréki szólások című kötete, majd az 1973-ban megjelent „Mugu- ri" szépirodalmi antológia zárja a sort. — Vajon a mennyiségi és minőségi változások együttes jelentkezéséről van sző? — A szocializmus építésének új, minőségileg magasabb rendű szakaszába érkeztünk. Ezzel párhuzamosan jelentkezett egy új, a nemzetiségiek soraiból kinőtt alkotógárda, akik között a tudományok művelőit, lelkes amatőr gyűjtőket, szépírókat és publicistákat egyaránt megtalálunk. A hetvenes évek közepére az is kiderült, hogy nemzetiségeink egyre jobban igénylik'az anyanyelvükön megjelenő, történelmi múltjukkal, etnikai hovatartozásukkal, sajátos kultúrájukkal foglalkozó művek megjelenését. Mindez megkívánta, hogy a szövetségeknél beindult könyvkiadást rendszeressé tegyük, s e tevékenységhez megfelelő kereteket biztosítsunk. Ennek érdekében a Kulturális Minisztérium intézkedett az anyagi támogatás ügyében, és a kiadással a Tankönyvkiadót bízta meg. — Miből áll ez a feladat? — A tankönyvek mellett szépirodalmi és tudományos munkák megjelenéséről van szó. Ötéves kiadói tervünk 54 címet tartalmaz. A legélénkebb tevékenység, a feltáró és feldolgozó munka,- szinte minden nemzetiség esetében a néprajz területén folyik. A nagy aktivitás egyúttal persze azt is jelenti, hogy ebben a témában gyűlt és gyűlik föl a legtöbb anyag. Rosszabbul állunk a nemzetiségtörténet kutatásában. Itt nem alakult még ki komoly, célirányos feltáró munka. Ez különösen a szlovák és román nemzetiségtörténeti kutatásra vonatkozik. Hatvan százalékban történeti és húszban szépirodalmi műveket jelentetünk meg. Típus szerint, főként gyűjteményes munkákról van szó, és szép- irodalmi antológiákról. Hadd említsek néhány szerzőt és címet, most is a legkiemelkedőbbeket Jiozva föl példaként. Szerbhorvát nyelven két (sajnos posztumusz) kötet: Tihomir Vujicic: „A magyarországi délszlávok zenei hagyományai”, valamint Jo- sip Gulyás—Dzuretin: „Versek”, németül jelent meg „A fabábú” pímű elbeszéléskötet és a „Magyarországi német népdalok” és „Magyar- országi német gyermekjátékok” című néprajzi gyűjtések. Hazai szlovák szerzők munkáit mutatja be a „HajCsendes Ferenc: Csendélet tások” című színvonalas irodalmi antológia, és szintén szlovák nyelvű Manga János néprajzi munkája, a „Va- nyarc múltjából”. Román nyelven több néprajzi tárgyi gyűjteményes munka közzététele mellett kiemelkedik Alexandru Hocopan: „Purdi Mihály meséi” és Ilié Iva- nus: „öthúrú hegedű” című verseskötete. De kiemelkedőnek véljük terven felüli, a nemzetközi gyermekév alkalmából megjelenő kiadványainkat: egy német, egy szlovák és egy szerbhorvát nyelven megjelenő gyermekverskötetet, amelyek még november folyamán boltokba kerültek. — A kiadványok terjesztése nem okoz-e gondot? — A minden boltra terjedő országos terjesztés nincs megoldva — de ez talán nem is szükséges —, sem az egyes kötetekkel kapcsolatban, időről időre jelentkező nagyarányú bel-, és főleg külföldi érdeklődés kielégítése. A terjesztés különben sem a mi feladatunk. A helyzet enyhítése érdekében sikerült elérnünk azt, hogy kiadványaink kijelölt boltokban kaphatók. Ennek főként a vidéki terjesztésben van jelentősége. Jelenleg minden nagyobb nemzetiségi körzetben van beszerzési lehetőség. Budapesten a Rákóczi úti könyváruház és az Írók könyvesboltja árusítja könyveinket. — Milyen visszhangot keltenek ezek a kiadványok? — Egy-egy kötet megjelenése szinte eseményszámba megy. Nemcsak nemzetiségeink anyaországaiban megnyilvánuló nagyarányú külföldi érdeklődés bizonyítja e tényt, de ugyanezt jelzik a napilapokban, folyóiratokban rendszeresen megjelenő ismertetések és recenziók, vagy például a rádió méltatásai. Azt mondhatom, hogy a kritikai visszhang összességében kedvező, és ez igen komoly erkölcsi erő, támogatás. — Röviden az lötéves kiadói terv végére érünk. Milyen lesz a jövő? — Az eddigi siker ösztönzőként hatott az eltelt öt év alatt, megnőtt az aktivitás, és ma már egy második alkotói „hullám” jelentkezésével kell számolnunk. Számos új tehetség, új szakember jelentkezik újabb és újabb művekkel, így hát a kiadás iránti igény jócskán megnövekedett. Ezt tükrözi az 1981-től 1985-ig terjedő kiadói tervünk, amely számszerűségében, műfaji megoszlás tekintetében, valamint minőségi vonatkozásban is lényeges előrelépést jelent. Egy példa: a most záruló tervidőszakban egy év alatt átlagban tizenegy kötet jelent meg, a következőkben terveink szerint az évi átlag huszonnégy kötet lesz. Ügy hiszem, ezek beszédes számok. — Végezetül: Ivárható-e, hogy a hazánkban élő nemzetiségek mindegyikének önálló könyvkiadója lesz? . — Nem. Szerkesztőségünk létszámának bővítésével, de lényeges szervezeti változások nélkül is biztosított a fejlődés. Emellett a magyar- országi nemzetiségek számaránya sem kívánja meg új, önálló vállalat létrehozását. Meggyőződésünk, hogy a Tan- könyvkiadó Nemzetiségi Szerkesztősége teljes egészében ellátja ezt a feladatot. És talán azt is hozzá tehetem: egyre magasabb szinten. Szabó Ernő Weöres Sándor: Hárman-négyen Mi hárman-négyen kopár réten megyünk az éji hóesésben. Fehér függöny fekete égen, nem látszik csillag a vidéken. Fázunk s már alig vagyunk ébren, de lábaink bírják serényen. A gémberítő téli éjben, zsibbadt lépteink ütemében a jelenlétünk mintha régen elmúlott volna észrevétlen. Nem most sietnénk hárman-négyen az iránytalan messzeségben. Tanya már nem és tanya még nem, csak hóhullás a mindenségben. Emlék, bár most'történik éppen: megyünk az éji hóesésben. Kis öröklét, nagy öröklétben, a dermesztő végtelenségben. TÉKA Benedek Elek: Nagy magyarok élete Sok szó esik már évek óta arról, mennyire hiányosak a fiatalok történelmi ismeretei. A példák lehangolóak, s a legtöbb vád emiatt az iskolát. éri. Tagadhatatlan, hogy része van benne. Az egyre szaporodó más jellegű tananyag, s ugyanakkor a túlterheltség csökkentése óhatatlanul is valaminek a rovására ment. Nem is egynek, de különösen megsínylette a történelemoktatás. Egy ideig még érettségi tárgy sem volt kötelezően, most látott napvilágot a "visszaállításról szóló intézkedés. Legfőbb ideje. De vérmes reményeket ehhez sem szabad fűzni, egy csapásra nem oldja meg a gondokat. De, ha sokkal többet tanítanának is az iskolában, az akkor sem lenne önmagában elég egy-egy kor és egy-egy nagy egyéniség alapos ismeretéhez. Akkor is szükséges életük részletesebb tanulmányozása; látni hogyan éltek, milyen helyzetben hogy viselkedtek, mennyire ismerték fel a kor követelményeit, mit áldoztak fel eszméikért, s egyáltalán milyen elvek-eszmé- nyek vezérelték őket? Emberi erejük mekkora volt, mint törtek a cél felé, s milyen akadályokat kellett közben leküzdeniük? Számtalan olyan kérdés, melyre a felelet során az egész embert nyerjük, s azt a legjobbat belőle, amit követni érdemes, mert például máig szól. Az ifjúság nevelésének nélkülözhetetlen alakjai ők, bár nem félistenek, hanem emberi tulajdonságaik által Polner Zoltán: • • Öregek Liliomsikolyt, jaj, ki ölelne szívére, ki ölelne, ha véres harmatot sírnak a mályvák s jajongó pávák torkában a hold, ki ölelne szívére liliomsikolyt? Baltával agyonvert mezők, dűlők, közül haza ők nem jöhetnek többé. Zöld jegenyékért hiába könyörögnek már. Küszöbük előtt az éj és dühöngve tépik fent a tetőt vasvilla körmű fekete varjak. Zúzmara-csipkés alkony az arcuk, átfúj rajtuk a szél, Isten megveszekedett hidege. A szélben mészfehér barmok kék tekintete. Ö, ha nyarak madaras pallóin járnának még piros citerával. Földbe sóhajtott szavaik most mind megerednének igazán. De roppan a csönd s pici könnyet sír egy cinke a fán. nagyok. Emberek, akik a körülményekhez képest szinte emberfelettit próbáltak cselekedni. S amit elvégeztek belőle, az óriási, s csak az elszánt akarat, , a megszállottság hozhatta létre. Akarat, elszántság, megszállottság. Valamire föltenni az életet. Ez jellemzi azt az öt nagyot, akinek életrajzát a kötetben találni: Mikes Kelement, Körösi Csorna Sándort, Kölcsey Ferencet, Wesselényi Miklóst és Széchenyi Istvánt. Ég még valami, amire az előszót író Páskándi Géza fölhívja a figyelmet. „Mikes hűséges a fejedelemhez, Körösi Csorna hűséges az őshaza megkeresésének gondolatához, Wesselényi hűséges saját őszinteségéhez, Széchenyi hűséges a Magyarország felvirágoztatásának tervéhez. Változatok hűségre. Ugyanakkor mindenütt felbukkan a következetesség, a szolgálat, a szívósság, a céltudatosság, a becsület, a szigor. Látható: valamennyien igencsak ajánlatos tulajdonságok. Ehhez társul: a szülői szeretet, a gyermeki szeretet, a baráti szeretet, a testvéri szeretet.” A szeretet ismételt kihangsúlyozása nem véletlen ezekben a vonatkozásokban: kimondatlanul is azt jelenti, aki szülő, gyermek, barát és testvérszerető, az tudja a hazát is igazán szeretni, ök pedig szerették. Szerették Benedek Elekhez hasonlóan, akiknek az élete, ä köz szolgálatában telt el, s állandó ragaszkodás volt a szülőföldhöz. Vass Márta
