Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

1980. január 31., csütörtök NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszolnak az illetékesek Energiatakarékosság — címmel írt több lakótárs és fürdővendég nevében Szé­kely Mátyás, Gyula, Zrínyi u. 7. szám alatti olvasónk. Véleményük szerint rosszul értelmezik az illetékesek az energiával való takarékossá­got. Mert amennyire nagy öröm az, hogy télen is sok fürdővendég érkezik Gyulá­ra az ország különböző tá­jairól, elégedettek a Várfür­dő szolgáltatásaival, annyira nagy bosszúság, ha sötét ut­cákon kell hazabotorkálni. A Kastélykerttől kezdve a Part, Pacsirta, Tevan, Kígyó utcákra téli sötétség borul immárom két hónapja. Ko­romsötét estéken még az utat sem látják, akik későn mennek haza a munkából, vagy máshonnan. Rovatunk kérésére a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat gyulai kiren­deltsége megvizsgálta a pa­naszt. Az említett területe­ken többször kinn jártak a szerelők és a közvilágítást megcsinálták. Az említett utcákban hagyományos izzós közvilágításos lámpák mű­ködnek. Sajnos — mint a ki- rendeltség vezetői írják — az izzók minősége nem meg­felelő, az égési idejük rend­kívül rövid. Gyakran előfor­dul, hogy egyetlen éjszaka kiég egy-egy lámpa. Ilyen­kor a lakók úgy vélik: a DÉMÁSZ nem foglalkozik kellőképpen az utcai világí­tótestekkel. Lehetetlenné te­szi a munkát az is, hogy az ipar mintegy esztendeje nem biztosít (F—: 27—43 pv tí­pusú) közvilágítási foglala­tot Előfordul, hogy az adott utcában több lámpa foglalata tönkrement és a közvilágítást sokáig nem tudják megoldani. A rossz minőségű és hiá­nyos anyagellátáson kívül a kirendeltség munkaerőhiány­nyal is küzd, így sokkal több időt az említett utcákra nem tudnak fordítani, mint ed­dig. A kirendeltség dolgozói — erejükhöz, tudásukhoz és idejükhöz képest — mindent elkövetnek azért, hogy Gyu­la város lakói és vendégei minél kevesebbet botorkálja­nak sötét utcákban. Kultúra zárt ajtók mögött... „Kultúra zárt ajtók mö­gött” címmel írt a Szerkesz- szen velünk rovathoz Bo- tyánszki Mátyás csanádapá- cai kedves olvasónk. „...Rend­szeres olvasója vagyok a, könyvtárnak, de az 1980-as évben csak az ürömöt talál­tam benne, könyv helyett. Arról van szó, hogy a kul- túrház fűtése rossz. Elektro­mos hősugárzóval kénytele­nek segíteni a bajon. Én tu­dom, hogy ez nagyon drága megoldás, mégis nagyon bánt, hogy átmenetileg bezárták a könyvtárat. Ha van is köl­csönzési idő, nem mindig tudjuk összeegyeztetni, és nem tudunk könyvet cserél­ni. Ha már a fűtés ilyen nagy gond, sokkal jobban meg kellene szervezni a köl­csönzési idő nyitva tartását, erről tájékoztatni a kultúrá­ra vágyó könyvbarátokat. Szeretném tudni: mikor lesz ismét zavartalan a munka a könyvtárban? Amikor megépítették a jo­gosan követelt kultúrházat, gondolni kellett volna arra is, hogy a fűtés milyen for­mában gazdaságos. Ha kell, a drága olajat szénnel vagy más energiahordozóval lehet­ne helyettesíteni. Bízom abban több olvasó­társammal együtt, hogy ez az eset intő példa lesz a kö­zeljövőben, és nem zárják el a művelődés lehetőségét a nyilvánosságtól, csak azért, mert nincs mivel fűteni...” Kell a ló és a jó lóápoló Kocsis Tibor: Kell-e ne­künk ló? című cikkéhez szeretnék hozzászólni. Véle­ményem szerint igenis kell nekünk a ló, de kellenek a lelkiismeretes, lószerető ápolók is, akik gondosan etetik, itatják a szegény pá­rákat. Mert ha a motor gyertyája bepiszkolódik, ak­kor a motor leáll. De mit csinál a ló: ha lelkiismere­tesen táplálták, ha nem, ha kell, elindul, és húzza az igát. Manapság is kell a ló, nagyon fontos igavonó. Hi­szen mindenhova nem jut­nak el a gépek. De ha csak rideg gondozást kapnak, ak­kor megbetegszenek, és nem tudják teljesíteni azt, amit az ember elvár tőlük... Egyszóval kiesnek a terme­lésből. Miért is szeretjük a lova­kat? Mert dolgos, hűséges segítőtársai az embereknek. Néhány lófajtát szeretnék felsorolni: a mezőhegyesi Nónius jó igavonó, hintós- és hátasló. A mezőhegyesi félvér jó hátas- és hintásló, a bábolnai arabs engedé­keny és tanulékony, hátas, hintós, a kisbéri lipicai pe­dig hátas, hintós és kecses járású. Kellenek ezek a lo­vak ... Szednovarczki Mátyás, Kondoros Hová tűnt a patent- harisnya? Hová tűnt a patentharis­nya? — kérdezi levelében Csonki Mihályné békésszent- andrási kedves olvasónk. — Hónapok óta hiába keresi, pedig idős édesanyjánajk igen nagy szüksége lenne rá. Hiá­ba járja az üzleteket, a_ vá­lasz .mindenütt ismétlődik: nincs! Ügy gondoljuk, ezzel a pa­nasszal nem áll egyedül Csonki Mihályné. Vele együtt mi is várjuk az illetékesek válaszát, mikor és hol lehet patentharisnyát vásárolni. Kell a künyvtár .. Tisztelettel szeretném felhívni az illetékesek fi­gyelmét arra, hogy Békés­csabán, az V. kerületben, a kisligeti fiókkönyvtárat 1980. február 15-ével bezárják. Tudtommal azért, mert a te­tő egyik sarka beázik. Kér­dezem én, nem lehetne ezt úgy megoldani, hogy ne kell­jen bezárni a könyvtárat? Hiszen azért vannak az épí­tők, hogy megoldják a prob­lémát, de ne a lakosság ká­rára. Miért kell a könnyeb­bik megoldást választani, s átmenetileg bezárni a kultú­ra terjesztésére hivatott fiók­könyvtárat. Szabad ezt egy­általán megtenni? — kér­dezi. Kovács Péter, Békéscsaba V., Tinódi u. 2. Kedves ünnepség volt Kedves ünnepséget ren­deztek a minap a Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ központjá­ban. Nyugalomba vonulásuk alkalmából búcsúztatták Sze- leczki Pálnét, Bíró Józsefet, a Komló étterem helyettes vezetőjét, Horváth Jánost, a TÜZÉP-telep vezetőjét, So­mogyi Pálnét, a Bástya Aru­ház dolgozóját. Az aktív munkából távo­zók érdemeit Pipis János igazgatósági elnök méltatta, majd átnyújtotta számukra a Kiváló Dolgozó jelvényt és a vele járó pénzjutalmat. Krajcsovics István ésCzie- lam József a munkásőrség­ben folytatott kiemelkedő jó munkáért kapott jutalmat. ' Az ÁFÉSZ vezetői szere­tettel köszöntötték az ünnep­ség részvevőit, akik nagy gonddal készülnek az 1980. évi terv teljesítésére. Szerkesztői üzenetek Araszki Jánosné, Békés­csaba, Pozsonyi u. 92. Köz­érdekű bejelentését tartal­mazó levelét megkaptuk, ki­vizsgálás céljából továbbí­tottuk az illetékes szervhez. A választ személyes levél­ben közöljük majd. * * * Osztroluczki Józsefné, Bé- késszentandrás. Felháboro­dásával teljesen egyetér­tünk. Egy ilyen értékes le­velet leragasztás nélkül a vakvilágba elküldeni való­ban felelőtlenség. A boríté­kot értékes tartalmával együtt megküldtük az ille­tékes szervhez. A választ levélben közöljük. * * * Bende Jánosné Körösúj­falu, Kossuth u. 15. Levelét megkaptuk, és a mellékelt felszólítással együtt kivizs­gálás céljából elküldtük az - illetékes felsőbb szervhez. A választ lapunk hasábjain keresse, hiszen másokat is érdekelhet az ön esete. * * * Nagy Béláné, Nagykama­rás: Jogos panaszt tartalma­zó levelét megkaptuk, ki­vizsgálás céljából továbbí­tottuk. Választ lapunk ha­sábjain adunk. Nem lehetne egyszerűbben? „Nem lehetne egyszerűb­ben?” — kérdezi M. J. olva­sónk Kétegyházáról. — „El­mentem a kétegyházi ÉR­DÉRT-hez hulladékfát vásá­rolni, aminek mázsája 20 fo­rint. A portán beengedtek, a hulladékot felpakoltam, és most jön a poén: a kocsi fá-> val el kell mennem a portán keresztül a vasútállomásra, kb. 300 méterre. Ott lemérik a fát, kocsival együtt, és ad­nak egy papírt, pontosan rá­írják: hány mázsa a hulla­dék. Na most: visszame­gyek az ÉRDÉRT területére, megállók a porta előtt, a ka­pun kívül. Az égjük irodá­ban leadom a papírt, amit a mázsaházban kaptam, és ka­pok helyette egy lepedő nagyságú kimutatást, melyre ráírták a négy mázsa hulla­dékot. Ezzel elindulok ellen­kező irányba egy másik iro­dába, ott két-három ajtót ki­nyitok, amíg végre eljutok oda, ahol elkérik a papíro­mat és újat mellékelnek hoz­zá. Innen egy harmadik épü­letbe indulók, amely kb. 50 méterre fekszik, s az eddig összegyűjtött papírokat le­adom. Ott újból könjrvelnek, ugyancsak adnak egy papírt, és egy szobával arrébb már be is fizethettem a négy má­zsa hulladék árát. Erről újabb papírokat kapok, ami­ből egyet le kell adjak a portán. Hát csodálkoznak raj­ta, ha ezek után egyesek fi­zetés nélkül távoznak?! Há­rom fuvar fát el tud vinni az illető zökkenő nélkül, míg egy adagot be tud fizetni. Az élelmesebbje már kettesével jár: az egyik hordja a fát, a másik fizeti a hulladékot. Hiszen mire fizetek, a kocsi a fával együtt rég túl lehet árkon, berken ... Hát kér­dezem én: nem lehetne ezt egy kicsit egyszerűbben meg­oldani? Több figyelmet! Január 28-án délután, Bé­késcsabán Melis Pálné kis­lányával a szemészeti szak- rendelésen várakozott, hogy elmondhassa: a gyermek sze­me begyulladt, közelről ol­vas. Az anyát azonban nem hívták be az orvosi rendelő­be, türelmetlenül kiutasítot­ták. Ráadásul kétféle igazo­lást kapott a gyermek: édes­anyja nevére és az ő koráb­bi nevére. Lehet, hogy csu­pán figyelmetlenségből szár­mazott az egész, de a kétféle igazolás nem elfogadható. Véleményünk szerint több figyelemmel elkerülhető lett volna a hiba. A rendelőin­tézet minden osztályán sok­szor hosszú délutánokat töl­tenek az emberek. Több tü­relmet és figyelmet a bete­gekhez! Évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett, ha a tanyasiak autók­kal érkeztek portékáikkal a hetipiacra. Ma már természetes, hogy a gépkocsi csomagtartójából kínálják a rántani való csirkét, zöldséget stb. Képünk a gyulai piacon készült Fotó: Béla Ottó MIT MOND II JOGSZABÁLY? Kiss István, Gyula: Leve­lében azt írja, hogy gáz- és vízvezeték-szerelő. Eddig különböző munkahelyeken dolgozott. Már többször ka­cérkodott azzal a gondolat­tal, hogy kiváltja a kisipari működési engedélyt. Ám azt hallotta, hogy mint kisiparos 2 gyermeke után nem kap családi pótlékot. Ez pedig hátrányosan érintené. Va­jon helyette felesége igé­nyelhetné-e a pótlékot? A gyermekgondozási szabadság letöltése után termelőszövet­kezetben vállalt munkát. Vagy ez a szabály csak az egyedülálló családos anyák­ra vonatkozik? A feleség jógáin állapítják meg a családi pótlékot, ha egyedülállónak tekinthető. Ha a szülők együtt élnek, a feleség jogán akkor jár csa­ládi pótlék, amennyiben a férj bármi oknál fogva nem jogosult arra. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a férj kisiparos. Helyette a felesége igényelheti a csa­ládi pótlékot. Figyelembe kell venni azonban azt a szabályt, amely a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek tagjaira vonatkozik. Eszerint a családi pótlék az előző naptári évben teljesített munkanapok számával ará­nyosan jár. Teljes naptári évre, vagyis az év minden hónapjára jogosult családi pótlékra — az egy-egy hó­napban 21 napi biztosítás­ban töltött idő esetén — a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetnek az a nőtagja, aki az előző évben legalább 80 munkanapot teljesített. Amennyiben az előző nap­tári évben a 80 munkanap­nál kevesebb munkanapot teljesített, az év első napjá­tól annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor hét munkanapot teljesített az előző naptári évben. Munkanaponként az általa személyesen teljesített mun­kanapokat kell figyelembe venni. Egy munkanapon 10 órás munkanapot kell érte­ni. Minden olyan munka- mennyiséget, amelynek a mérése nem munkanappal történt, munkanapra kell át­számítani. Munkanapnak számít az a nap is, melyet a termelőszövetkezet tagja a háztáji gazdaságban vég­zett állattartás, zöldség- és gyümölcstermelés címén munkanapként köteles njril- vántartásba venni a szövet­kezet. A hatályos társada­lombiztosítási rendelkezések azonban a munkával szer­zett munkanapokon kívül le­hetővé teszik egyes indokolt — jogszabályilag meghatáro­zott — esetekben munkavég­zés nélküli időknek, napok­nak a családi pótlékra jo­gosultság szempontjából munkanapként való figye­lembevételét is. Munkanap­nak számít a heti pihenőna­pok kivételével az a nap is, amelyen a termelőszövetke­zet tagja baleseti táppénz­ben, betegségi segélyben, gyermekgondozási segélyben részesült, kórházi ápolás alatt állott, szülési szabad­ságon volt, 3 évesnél fiata­labb gyermek gondozása, vagy 10 évesnél fiatalabb beteg gyermeke ápolása mi­att a munkavégzés alól men­tesítést kapott. Lényeges kedvezménjü biztosít a jog­szabály a családi pótlékra jogosultságnál a szövetke­zetbe újonnan belépő tag­nak. Eszerint az újonnan be­lépő tag a belépést követő 6 hónapon át a teljesített munkanapok számára való tekintet nélkül jogosult csa­ládi pótlékra. Dr. Serédi János VISSZHANG „Kéményseprés és ké­ményseprők” címmel meg­jelent írásunkra Daru Lajos, Békéscsaba, Bartók Béla u. 4. szám alatt lakó olvasónk reagált............. 1980. január 2-án megjelent nálunk a kéményseprő, és január hó­napra fizettetett velünk 24 forintot, egyszeri karbantar­tási díjat, három kéményünk van, tehát darabonként nyolc forintot... Ezt én na­gyon furcsállom. 1979-ben akkor láttunk kéményseprőt, amikor a díjat beszedte, il­letve boldog új évet köszön­tött. Kéményseprést nem végzett. Ezért a semmittevé­sért tavaly egy negyedévre fizettünk 14 forintot, most egy hónapra 24-et, amiért ismét nem csinált semmit. Ügy néz ki, egy hónapra le­bontva, hogy 1980-ban 414 százalékos felárat fizettünk. Ez szerintem ellentétben áll a cikkben megjelent tájé­koztatással. Lehet, hogy fél­reértettem, de úgy értelmez­tem: ha kéményseprést vé­geznek, akkor fizetnem kell, ha nem csinálnak semmit, akkor nem...” Kérésünkre a Békés me­gyei Tüzeléstechnikai Válla­lat vezetői megvizsgálták a panaszt. Ismételten kijelen­tették: a kémények tisztítá­sa, karbantartása hatósági­lag előírt kötelező karbarr- tartás. Nem a kémények tu­lajdonosai (üzemeltetői) dön­tik el, hogy mikor szüksé­ges a kéménytisztítás. Csak akkor nem kell fi­zetni, ha a vállalat saját hi­bájából nem tudta elvégezni a munkát, vagy tőle függet­len okokból (nem juthatott be a lakásba stb.) elmaradt a kéménytisztítás, -karban­tartás. Ha valaki nem kéri, vagy nem engedi meg a ké­mény tisztítását, ez még nem mentesíti a fizetés alól. Ha a kéményseprő megjelent, megkísérelte a munka elvégzését, a dolgo­zónak idejébe, a vállalatnak pedig pénzébe került. Egyébként 1979-ben Daru Lajos lakásán négyszer járt a kéményseprő, amit Daruné aláírásával igazolt. A pana­szos kéményseprési díja nem 14 forint volt negyedéven­ként, hanem 30 forint egy egész esztendőre, amit a pénzbeszedőnek fizetett ki. Az 1980. január 2-án kifize­tett 24 forint nem egyhavi díj, hanem egyszeri munká­nak a díja akkor is, ha nem engedték elvégezni. Legkö­zelebb három hónap múlva jelentkezik a kéményseprő. ......Kérjük a lakosságot, h ogy igenis igényeljék, sőt, kérjék ők maguk a kémé­nyek tisztítását. Csak így lesz gazdaságos a tüzelés. A koromszennyeződés eltávolí­tása busásan megtérül a fű­tési biztonsággal és a költ­ségmegtakarítással. A ké­ménykarbantartás kötelező, amit a lakosságnak tűrni, a vállalatnak pedig végezni kell...” * . Dr. Pilishegyi József cik­kére — amelyben a repülés magyar úttörőinek állít em­léket — Bárány Mihály szarvasi nyugdíjas reagált. ......84 éves, járásban kor­látozott, magányos ember vagyok. Némi barkácsolás­sal és Olvasással telnek nap­jaim. A régi történetek vi­szont jól megragadtak emlé­kezetemben. Közöttük a dr. Pilishegyi József által kö- ■ zölt Székely Mihály, azaz Szonka Mihály esete, aki a repülés történetében egy ki­emelkedő, úttörő magyar volt. R osszul esik, hogy ma­napság többet tudnak az emberek a külföldi úttörő repülőkről, mint a hazaiak­ról. Nekem Szarvason mó­domban volt látni Székely Mihály repülését. A felszál­lás a várostól északra tör­tént, s onnan a várost ke­leti irányba kerülte meg, majd délre fordult, s a ká­kái tehénjáráson állítólag motorhiba miatt megállt, balesetmentesen földre szállt. A kiindulóponttól mintegy 15 kilométernyire ért földet a gép. Egy másik elfelejtett ma­gyar repülőrekord Erdész György és Magyar Sándor nevéhez fűződik, akik Ame­rikából repültek Magyaror­szágra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents