Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5., szombat Tanulmányfüzet a gyermekirodalomról „Tiszteljük a csodát!” Felnőttoktatásunk jelene és jövője Beszélgetés Hanga Mária oktatási miniszterhelyettessel Tömegeket érint és érde­kel nálunk a felnőttoktatás. Az általános iskolát 1955- ben több, mint tízezren, 1965-ben néhány fő híján harmincezren, 1975-ben 29 523-an fejezték be ebben a formában. Ugyanezekben az években érettségi bizo­nyítványt közel hatezer, majd huszonnégyezer, illet­ve 25 554 felnőtt szerzett ilyen módon. Felsőfokú dip­lomát az 1955. évi hétszáz- hetvenhárommal szemben 1975-ben 10 714 felnőtt ka­pott esti tagozaton. Dr. Han­ga Mária oktatási miniszter- helyettest kértük meg, adjon tájékoztatást felnőttoktatá­sunk jelenlegi helyzetéről: — Hogyan alakult a fel­nőtt tanulók száma az utóbbi években, van-e még érdeklődés, a munka mel­letti tanulás iránt? — A felső fokú képzésnek változatlanul nagy a vonz­ereje, évek óta mintegy negy­venezren tanulnak a főisko­lák és az egyetemek esti és levelező tagozatain. A kö­zépiskolákban 170 ezren, ugyanannyian, mint a nap­pali tagozatokon. A munka­erőhelyzetet is tekintetbe vé­ve csak örülhetünk, hogy ennyien vállalkoznak a mun­ka utáni tanulásra. A dolgozók általános isko­láival azonban gondjaink vannak. Ide tavaly 31 659-en jártak. De hazánkban pilla­natnyilag csaknem másfél- millió negyvenévesnél fia­talabb munkavállalónak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Ebbe nem nyugodhatunk bele, ezen változtatni kell. — Szükség van-e rá, hogy az emberek tanulja­nak? Hiszen, ha akartak volna, járhattak volna is­kolába az utóbbi harminc évben. Egyáltalán, kell-e, valóságos társadalmi igé­nyeket elégít-e ki a fel­nőttoktatás? — Az a másfél millió em­ber többségében tanítható, képezhető. Nem alkalmatlan­sága, hanem körülményei folytán maradt ki az iskolá­ból. Rossz helyzete miatt, ami nem anyagi nyomorúsá­got jelent, hanem szellemi igénytelenséget, műveletlen, felelőtlen szülők nemtörő­dömségét, vagy éppen kap­zsiságát : minél előbb pénz­keresőt akartak csinálni a gyerekükből. Most mondjunk le róluk abban a tudatban, hogy jó az iskolázottsági sta­tisztikánk? Mert valóban óriási a fejlődés. Három­négy évtizede az ország 15 éven felüli lakosságából csu­pán 15 százaléknak volt a mai nyolc általánosnak meg­felelő végzettsége. Ma több, mint a felének, 56 százalék­nak. Ha onnan, a múltból nézem, ez sok. Ha a fejlett szocialista társadalom szem­pontjából, akkor kevés. Nap­jainkban a tanköteleseknek 82 százaléka rendes időben végez, 91 százalékuk tizen­hat éves koráig szerzi meg a nyolcadik osztályos bizo­nyítványt. A kimaradókból mégis tanulatlan tömegek keletkeztek az évek során. Márpedig, akik a nyolc osz­tályt sem végzik el rende­sen, azoknak alapvető isme­reteik sincsenek. Nehezebben boldogulnak magánéletük­ben, s nem tudnak eleget tenni olyan feladatoknak, amilyeneket már természete­sen, magától értetődően ad fel az élet, a haladás. „Új­ratermelik” a műveletlensé- get, a maradiságot. ök azok, akik nem törődnek vele, vagy éppenséggel gátolják is, hogy tanköteles gyerekük rende­sen járjon iskolába. És az iskolázatlan, műveletlen fel­nőttek hátráltatják az egész társadalmat, a gazdasági, a politikai és a szellemi élet­ben egyaránt, fehér foltot jelentenek a közművelődés­ben. Nem nehéz belátni; igenis társadalmi szükséglet, hogy legalábbis a nyolc osz­tály elvégzéséhez hozzásegít­sünk mindenkit, aki erre ér­telmileg alkalmas. Jobb len­ne, ha mindenki a gyerek­korában tanulna, de ha ak­kor nem sikerült, hát pótol­ja felnőtt fejjel. — Általános társadalmi érdek tehát, hogy minden­ki birtokában legyen az alapműveltségnek. De ér­deke-e a tanulás az egyes embernek, annak, aki nem szeret, sose szeretett ta­nulni? Műveletlenségén kí­vül, aminek terhét ' nem érzi, van-e valami kára, hátrányba kerül-e a mun­kában, a pénzkeresetben? — Rövid a válasz: nem. Köztudomású, hogy — ipa­runk jelenlegi gépesítettségi színvonala folytán — segéd­munkásban van a legnagyobb hiány. És köztudomású az is, hogy a segédmunkások nem keresnek rosszul. Nem egy fiatal pedagógus elmondta már, hogy bukott, kimaradt, vagy elégségessel végzett volt tanítványa, 15—16 éves fiú, elébe állt, és dicsekedett: ugyanannyit, vagy esetleg többet keres két évvel ta­nulmányai abbahagyása után — rakodóként, anyagmozga­tóként —, mint volt osztály- főnöke, a 25—26 éves tanár. De a 25—30 éve dolgozó szakmunkások és az ugyan­annyi ideje dolgozó iskolá­zatlan, szakképzetlen kere­setének összehasonlítása sem ösztönöz tanulásra. A gyá­rak, az üzemek sem érde­keltek benne pillanatnyilag, hogy alkalmazottaikat isko­lába járásra buzdítsák, s hogy ezért még áldozatokat is vállaljanak. Egyszerűen nincsenek ráutalva, a tech­nika még nem követeli meg. Jól tudnak használni telje­sen képzetlen embereket is egész sor munkakörben, né­hány órás betanítás után. Ha emberség és szocialista meg­győződés nem készteti őket, ugyan miért törődnének se­gédmunkásaik iskoláztatásá­val? A technikai fejlődés idő­vel megköveteli majd a szak­mailag és általánosan is kép­zett, a mainál jóval tanul­tabb, művelt munkaerő tö­meges jelenlétét a termelés­ben. A jövőt tekintve érde­keltek a tanulásban, illetve a tanulás szervezésében mind az iskolázatlanok, mind a vállalatok. De ez a jövő nincs olyan messze. Az érdek te­hát valóságos. Csak nem min­denki látja világosan, nem beszélünk eleget róla. Ám tudunk már olyan gyárról, amely nem alkal­maz senkit általános iskolai végzettség nélkül. Beszélnek arról is, helyes lenne, hogy betanított munkás is csak olyan ember lehessen, aki si­keresen elvégezte az általá­nos iskolát. Azt hiszem, ezek helyes elgondolások. Arról természetesen szó sincs, hogy máról holnapra kötelezővé tegyék az ilyen eljárást. ' — Sokan azt mondják, az esti iskolák „bizonyít­ványgyárak”, papírt adnak, igazi tudást nem, s lelkiis­meretes pedagógusok sze­rint a hallgatóknak több, mint a felét meg kellene buktatni. Mi ebből az igaz­ság? — A dolgozók általános is­koláját — éppen fontossága miatt, s mert sok embert kel­lene rábírnunk a beiratko­zásra — többféle módon le­het elvégezni. Azért, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő formát. A 320 órás oktatáson kívül — amely a hagyományos eredetihez képest már száz órával csök­kentett változat — létezik egy rövidebb ideig tartó ok­tatási forma. Erre azokat kellene fölvenni, akik képe­sek az önálló tanulásra, szor­galmasak és kitartóak az otthoni felkészülésben. Saj­nos, a tanulókkal egyetértés­ben a vállalatok is azt szor­galmazzák, hogy minden je­lentkező ilyen rövidebb tan­folyamra kerüljön. így ha­marabb túlesnek rajta a ta­nulók is, az üzem is. Javul a statisztika. Ide irányítják azokat is, akik nem képesek megbirkózni ennek a tanu­lási formának a követelmé­nyeivel, s ide iskolázzák be a fiatalokat is, akik frissen felmentve kimaradtak a nap­pali tagozatról, s még dolgo­zóként is, tankötelesen, ifjú­sági osztályban, tehát azo­nos életkorúak között lenne a helyük. Ifjúsági osztályt azonban nagyon kevés he­lyen szerveznek a dolgozó fiatalok számára. A rövidebb tanfolyamon a megoldhatatlan feladatokkal szemben álló pedagógusok beérik gyenge eredmények­kel is, olykor megszegve a rendtartást, mellőzve a vizs­gakövetelményeket. Van te­hát igazság abban, amit a „bizonyítványgyártásról” be­szélnek, de ezen sürgősen változtatni kell. — Mit lehetne tenni el­lene? — Az általános és a szak- felügyeletnek kellene több időt és figyelmet fordítania a felnőttoktatás ellenőrzésé­re. Az idei tanév előkészíté­sekor felhívtuk rá a megyei művelődési osztályok figyel­mét. Törődjenek jobban a dolgozók általános iskolái­val. A legtöbbet, persze, a lel­kiismeretes és hozzáértő pe­dagógusok tehetik a felnőtt- oktatásban is, mint minde­nütt a tanításban és a neve­lésben. Az emberi hang­nem, a megértő és tapinta­tos bánásmód eloszlatja a tudatlanság miatti szégyent, a gátlásokat, amelyekkel a felnőtt tanítványok oly gyak­ran küzdenek és fölkeltheti bennük az igazi tudásvágyat, a tanulási készséget. Hogy ezt elérhessék, ahhoz vi­szont a pedagógusoknak is maximális támogatást kelle­ne kapniuk a közművelődé­sért felelős hivatalos és tár­sadalmi szervektől egyaránt. Csontos Magda Tegyük tartóssá a gyer­mekkor természetes állapo­tát: a csodát! Ezt a címet adta Elek László a gondola­tait összefoglaló, nemrégiben megjelent, füzetnek. A nagy tudású tanár és levéltáros a művészi élményről, a gyer­mek- és a felnőttirodalom viszonyáról, a versek szere­péről készítette minden pe­dagógusnak őszintén ajánlha­tó tanulmányát. Figyelmez- tetőek ezek a gondolatok, s nemcsak azért, mert, a belő­lünk, felnőttekből tovaröp­pent gyermekkori hitet, lel­kesedést, nagyot akaró ne­mes szándékot kutatják, ha­nem a túlzott racionalitástól, az érzelmi elszegényedéstől félti gyermekeinket. Köztu­dott az óvodai és iskolai ne­velés különbözősége, amely az irodalmi nevelésnek nem válik éppen előnyére. Az óvodában például 3 év alatt az irodalomszerető óvónők körülbelül 40—45 verset és ezzel együtt 25—30 ritmikai formát sajátítanak el, de úgy, hogy többszöri ismétlé­sek során a vers játékossá­gát, szépségét is bemutatják, gyakran pedig eszközökkel szemléltetnék is. „A tartalom és forma igazi egysége esik áldozatul, mert a nevelők — a könnyebb ellenállás törvé­nyének engedelmeskedve — általában megelégszenek egy­síkú. tisztán tartalmi össze­gezéssel, a művek mondan­dójának pusztán logikai meg_ értetésével, s mellőzik, vagy alig-alig érdemesítik figye­lemre a formát, a művekből sugárzó, esztétikai hatást kel­tő eszközök hangulati jelen­tőségét” — írja Elek László. A költészet, a szépiroda­lom nem a csodák világából meríti témáit, hanem a való élet jelenségeiből. Igaz. nem tézisek, tudományos definí­ciók formájában, de ez nem is lehet a célja. A rideg ob­jektivitás, a tudományosko­dó hangvétel a művészetet alkotó fantáziának ártana. Akkor élmény és maradandó számunkra egy-egy mű, ha az írót. mozgató érzelmek, gondolatok csírái bennünk is megvannak, ha mi is átélünk hasonló eseményeket. A gyermekköltészet is a valóság tükre, a valóság át­éléséhez, megismeréséhez se­gíti a gyermekeket, de csak akkor, ha értékes irodalmat, - tartalmas költészetet kap­nak. Vita tárgya nem lehet, hogy melyik irodalmat köny_ nyebb írni; a gyermekekét, vagy a felnőttekét-e? Goethe írta valahol: „A gyermekek­nek a legjobb is csak épp elég jó.” „Magas művészetet adni kevés élet- és emberis­merettel, kis szókinccsel, fej­letlen logikai készséggel rendelkező, esztétikai ízlé­sükben megalapozatlan gyer­mekeknek, akikben minde­nekelőtt a taps, a toppantás, a táncos perdület jelenti a ritmikus mozgás testi-lelki boldogságát — csakugyan nem könnyű. Lehetséges Rácsodálkozás... azonban.” — Véli Elek Lász­ló. Attól is fél, hogy törvény- és értelemszerű-e vajon a lo_ gika fényének növekedésével a gyermeki képzelőerő csök­kenése? Az óvodából az is­kolába kerülő gyermek ol­vasni tanul, majd gondolata­it szóban és írásban egyre pontosabban fogalmazza. Az olvasókönyvekben gyakran találunk kevéssé érett ver­seket, művészi töltés nélküli tézis- és szövegverseket, hol van hát idő ég lehetőség a jó versek hosszas ízlelgetésére, megszerettetésére. Márpedig a verset nem lehet azonnal megérteni, ehhez nagy nyu­galom, tökéletes kikapcsoló­dás, adott légkör szükséges. Tanulmányunk írója tár­gyalja a szomorú tapasztala­tokat is: a felnőttek közül sokan nem igénylik, értik, szeretik a verseket, gyerekes dolognak tartják a versolva­sást. Érdemes követni a gon­dolatmenetet: Az alsó tago­zat négy osztályában 330 verssel, részlettel találkoznak a gyerekek (az új tánterv el­ső osztályos könyvét nem vizsgálta a kutató, csak az előző sorozatot). A megosz­lás aránytalan, hiszen példá­ul a harmadik osztályosok könyvébe csupán 35 mű ke­rült, s az sem mind a leg­jobbak közül való. Negatívan értékelhető a szemléletörege­dés is, az előző évek játékos­ságát, a felnőttes gondolko­dású, didaktikusán moralizá­ló költemények száműzik. Megdöbbentő, hogy a harma­dik ég negyedik osztályban például a gyerekek kevesebb verset tanulnak meg könyv nélkül, mint az óvodában. Nem az élet követelménye a művészi érzéketlenség ki­alakulása, s szerzőnk az új tantervben bízva reméli, hogy az majd kitessékeli a rossz verseket ,a tankönyvek­ből. Végezetül arra int pe­dagógusokat, gyermekek ne­velőit, a szülőket, hogy jut­tassák szerephez a csodaél­ményt a gyermekek életében, hiszen a képzelet soha nem volt, nem is lesz ellenlábasa a szakmai műveltségnek, a tudománynak. Az okos isko­lareform, az igazi pedagógus munkája sokat segíthet az irodalomtanítás élményszerű­vé alakításán. Hegedűs Gé­za „szentségtelen” gondolatát idézve: „Olyan tanítási-ta­nulási szellemre (van szük­ség), amely nem a tan tervet tartja szentségnek, hanem a magyar irodalmat.” Elek László gazdag gondo- latiságú tanulmányát bárki haszonnal forgathatja, s el­olvasása sem jelent hosszú időt. Az író mondataiból su­gárzik a magyar irodalom és a gyermekek féltése, szerete- te. Fogadjuk meg a gyakor­lott, tapasztalt pedagógus ta­nácsát: tiszteljük és szeres­sük (gyermekeinkkel együtt) a csodát! Bede Zsóka Fotó: Császár Lajos mMMMtmmmmtMMWHUMmMHMMMMMmVI MOZI Pantaleon és a hölgyvendégek Nem hiszem, hogy túl so­kan vannak azok, akik már láttak dominikai filmet. Sőt: érzésem szerint azok sin­csenek sokan, akik úgy ál­talánosságban is ismerik ezt a latin-amerikai „banán­köztársaságot”. De a föld­rész egyik legnagyobb élő íróját, Mario Vargas Llo- sat, és a most bemutatott film regényanyagát bizonyá­ra annál többen, hiszen ez a mű is, és az író másik két regénye is, hamar elfogyott könyvesboltjainkból. Nos, a film nemzetisége valóban dominikai. Azt azonban nem szabad elfelej­teni, hogy a forgalmazó az USA-beli, gigantikus mére­tű és befolyású Paramount. És hát az is látszik, még a forgalmazás előtti munkafá­zisokban is részt vehettek északiak... A történet már maga ki­csit pikáns. A színhely az őserdőkben és katonai gar- nizonokban gazdag Peru. S a katonákra rengeteg a pa­nasz: „különböző okok mi­att” egyre többször fektetik le a falubeli lányokat, meg­lett asszonyokat. A vezérkar ezért úgy dönt, hogy „hölgy- vendégszolgálatot” létesít, szigorúan katonai alapon. A szolgálat megszervezésé­vel a fiatal házas, élveze­tektől mentes ifjú századost, Pantaleon Pantojat bízzák meg... A nálunk talán ebben a formában nem annyira is­mert műintézet tevékenyke­dését és virágzását csak megfelelő realitással, pasz- szoló képekkel és történe­tekkel lehet megjelentetni. És ezt nagyon jól, a pikan­téria legveretesebb, művé­szi módján teszi J. M. Guti- errez-Santos rendező, no és a másodrendező, a regény írója, Llosa. Az alapmű hu- mohra, szatirikus éle, köny- nyed és mégis maró társa­dalombírálata mégis meg­marad. Néha lelankad fi­gyelmünk, mert azért unal­mas jelenetek is keveredtek a történetbe. Nem lehet kihagyni efilm kapcsán azt a lehetőséget, hogy némi összehasonlítást tegyünk. Mondjuk a ma­gyar filmekben tapasztalha­tó, dramaturgiailag legtöbb­ször indokolatlan mezítelen­kedés és az ebben a film­ben látott sok szép, ruhát­lan hölgy jelenléte között. A mi filmjeink zömében egyet­len színésznőt többször lá­tunk — s majd soha művé­szileg kellő és esztétikusán pikáns jelenetekben — mint most összességében a negy­ven „hölgyvendéget”. S mégis: ebben a műfajban ez a film gusztusos, talán még a prűdeknek, álszenteske- dőknek is. Itt ugyanis a mozdulatoknak funkciója, értelme van. A meztelenke­dés eszköz és nem önma­gáért való cél. Aki még nem olvasta vol­na Vargas Llosa azonos cí­mű regényét, a Pantaleon és a hölgyvendégek címűt, an­nak az javallható, hogy előbb a filmet nézze meg, s csak utána vegye kézbe a könyvet. így kellemes, iga­zán szórakoztató illusztráció­vá, nagyszerű élménnyé lesz a dominikai film. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI I960, január 5-én, szombaton este 19.00 órakor Gyulán: MANDRAGORA * * * Békési Bástya: 4 és 7 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5 órakor: Szegény gaz­dagok, 7 órakor: Hajtóvadászat. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Detektív két tűz között, 3 órakor: Filmklub, 6 és 8 óra­kor: Pantaleon és a hölgy ven­dégek. Békéscsabai Terv: A vas- álarcos férfi. Gyulai Erkel: Kol­dus és királyfi. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A vad hattyúk. 5 és 7 órakor: Konvoj. Orosházi Béke: 5 órakor: Az inkák kincse, 7 órakor: Ragadozó madarak. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Égig érő fű, fél 6 órakor: A nyo- marultak I., II. rész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents