Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

Különdíjak az amatőrfilm-szemlén 1980. január 29., kedd A vetítőgépek mögött a szemle két leglelkesebb szervezője: Kis Örs János és Kiss István Szombaton és vasárnap bo­nyolították le Gyulán a X. alföldi amatőrfilm-szemlét az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Szombaton dél­után 2 órakor kezdődött meg a versenyfilmek vetítése, amelyet 4-tagú zsűri értékelt és bírált el. A zsűri elnöke, Zágon Bertalan mellett he­lyet kapott Fábián László budapesti, Kiss István ba- lástyai és Papp István bé­késcsabai zsűritag. Szombaton csaknem 30 fil­met vetítettek le, amelyeket másnap, vasárnap délelőtt ér­tékelt a zsűri, majd utána átadta a díjakat. Ügy hatá­roztak, hogy ezúttal csak különdíjakkal jutalmazzák az alkotásokat. Különdíjat kapott a ,,Főgebra” című film, amelynek készítője a szegedi Kecskeméti Zsolt volt. Szentesi alkotó készí­tette a „Minek panaszkodsz?” című filmet. A „Puska” cí­mű” filmet ugyancsak Kiss Károly szegedi filmes készí­tette. Különdíjat kapott a „KRK Biu Tuu”, a kisteleki Mészáros Márta—Sári Mária alkotópáros filmje. Örö­münkre szolgált, hogy a ju- talmazottak között szerepelt az orosházi amatőrfilmes So­mogyi Márton is, aki az „Olajkutatók” című filmjé­ért, valamint azért kapott különdíjat, mert eddig vala­mennyi amatőfilm-szemlén részt vett. Az értékelés után beszél­gettünk Zágon Bertalannal, a zsűri elnökével a szemle ta­pasztalatairól. — Mutatkozik-e fejlődés az amatőrfilm-mozgalomban ? — Azt hangsúlyoznám, hogy nincs visszaesés az elő­ző évekhez képest. Bár az utóbbi 5 esztendő alatt nem történt számottevő változás, már ami a mennyiséget je­lenti, számszerűleg nem nö­vekedett jelentősen az alko­tók tábora, inkább minőségi a fejlődés. A korábban jól szereplő filmklubok tagjai — a székesfehérvári, a nyíregy­házi, a győri — inkább mes­terségbeli tudásban gyara­podtak. A pécsiek közül so­kan profik lettek, de már ott is jó úton halad az utánpót­lás. — Ez az országos helyzet. Milyen tapasztalatokat ho­zott az elmúlt 10 esztendő az alföldi filmeknél? — örömünkre szolgál, hogy az elmúlt évek alatt az itte­ni amatőrfilmesek mindig olyan alkotásokkal jelentkez­tek, amelyek aktuális témá­kat feszegettek. Stílusban, technikában nagy volt az előrelépés. Megemlíthetném a szentesieket, akik korábban uralták a mezőnyt, de jók voltak a gyulai és békéscsa­bai filmesek is. Itt némi visz- szaesés mutatkozik. Az utób­bi időben a szegediek hal­lattak magukról, és azt ta­pasztaljuk, hogy különösen a középiskolások körében vá­lik egyre népszerűbbé ez a mozgalom. Fiatalodik a gár­da, és ez jól jel a jövőre nézve. — Hallottuk, hogy az áp­rilisban sorra kerülő orszá­gos amatőrfilm-szemlének nem akadt házigadája? — Valóban így van, ko­rábban három jelentkező is volt, Pécs, Székesfehérvár és Dombóvár. A legutóbbi érte­sülések szerint egyik sem vállalja a megrendezést kü­lönböző okok miatt. Rövid az idő, egyre nehezebbnek lát­szik a szemle megrendezése. Kép, szöveg: Béla Ottó Vélemények a nyílt hétről Mint már korábban la­punkban hírül adtuk, az idén rendezték r eg először Békéscsabán, a 11-es szá­mú iskolában a nyílt hetet. Az egyik délelőtt ellátogat­tunk hozzájuk, s elbeszél­gettünk mindazokkal, akik részesei voltak a rendezvé­nyeknek. * Matematika óra van. Min­den úgy megy, mint máskor, csak most a padsorok mö­gött elhelyezett székeken anyukák, s egy apuka ül. A gyerekek néha összedugják a fejüket, sugdolóznak, maguk mögé sandítanak, az­tán könyökükkel, vagy más titkos jellel mutatják ki, melyik szülő kihez tartozik. Aztán elül az izgalom, s megnyugodva, közösen old­ják meg az egyenleteket, amelyeket Lehoczky Zsolt matematikatanár ír a táb­lára. A szülők arca csupa fi­gyelem, néha — ha fiuk, vagy lányuk felel — még iz­gulnak is. Aztán lassan a házi feladat is felkerül a táblára. Csöngetés, vége az órának. # Az igazgatói iroda most amolyan főhadiszállásnak néz ki. Kökényesi Tibor igazgató a nyüt tanítási hét céljáról, tapasztalatairól be­szél a szülőkkel. — Szeretnénk, ha megis­merkednének gyermekeik itteni munkájával, és az is­kola oktató-nevelő tevé­kenységével. Ez már csak azért is fontos, mert a ne­velés közös feladatunk. Sze­rettük volna bemutatni a rendszeres, hétköznapi munkát. Érdekes módon az alsó tagozatban különösen nagy volt az érdeklődés, s a legkevesebb szülő épp itt, a hetedik, nyolcadik osz­tályban volt. Önök nyolca­dikos gyerekeiket nézték meg. Jó, hogy eljöttek, hi­szen ilyenkor, kamaszkor­ban fokozott figyelemmel kell kísérniük gyermekük fejlődését. A jövőben is szeretnénk némi pontosí­tással, finomításokkal meg­szervezni ezt a nyílt hetet. — Én most másodszorra vagyok itt, van egy harma­dikos gyerekem is. Nekik környezetismeret- számtan- és nyelvtanórájuk volt. Kü­lönösen a számtannak örül­tem, mert abban bizony nemigen tudtam segíteni: — Mindezt Varga Endréné szü­lő mondja el, majd így folytatja: — Mintha mi is egy kicsit tanultunk volna ez idő alatt... Oláh Jánosné a pedagó­gusok, s a gyermekek kap­csolatáról beszél: — Nekem is két gyerme­kem jár ide a 11-es iskolá­ba. Mindkettőt megnéztem, s nem győzök csodálkozni azon, milyen közvetlen az órák hangulata. Nem csoda, ha a gyerekek oly felszaba­dultan, csaknem vidáman felelnek az órákon. S a munka, hogy szinte min­denre maguktól kell, rájön­niük, különösen tetszik. Jó Sándorné nyolc gyere­ket nevel egymaga, s még így is van energiája arra, hogy minden általános isko­lás korú gyerekét megnézze. A nyílt hét csaknem min­den napjának vendége volt, hiszen ide jár egy nyolcadi­kos, egy hatodikos, egy har­madikos és egy elsős gyere­ke. — Örülök, hogy eljöttem, s mi tagadás, a gyerekek is szívesen vették. Nem győ­zöm hallgatni otthon az él­ménybeszámolókat, amelye­ket ezek után a napok után tartanak. Dózsa István az egyetlen apuka, aki ma eljött: — El kellett dönteni, hogy az asszony marad otthon főzni, és én jövök ide, vagy fordítva. Nos, ő főz... Más­kor is lehetne ilyet rendez­ni, mert rengeteget tanul­tunk ezen a héten. Talán annyi változás lehetne, hogy olyankor csinálnák ezeket a bemutató órákat, amikor szabad szombatosok va­gyunk. Ügy nem kellene so­kaknak emiatt szabadságot kivenni. — S az se lenne rossz — mondja Oláhné —, ha min­den tárgyból lenne egy be­mutató. Így arra mennék el, amiből a gyerek gyengébb. — Mindezt át kell gon­dolni — mondja az iskola igazgatója. —, de azt hiszem, megoldható a kérésük osz­tályszervezésben. Emellett persze meghagynánk ezt az iskolaszintű nyílt hetet is ... Megint csöngetnek, kezdő­dik a következő óra, s a szülők ebből sem akarnak kimaradni... Nagy Ágnes Eredmények és gondok Déva ványa közművelődésében A dévaványai művelődési ház nem egy szakkört, klu­bot működtet évek óta. Az elmúlt, évben újabb két szakkör kezdte meg munká­ját a községben, az egyik szakkörben az általános is­kolások ,a színjátszás örö­meit, titkait ismerhetik meg, mások fotó szakkörbe je­lentkezhetnek. A művelődé­si ház nagy gondja, hogy az iskoláskorúakon, valamint a nyugdíjas korúakon kívül szakköreiben és klubjaiban nemigen vesz részt a közép korosztály. Így színházbér­letet is kevesen váltanak, és egyéb rendezvényekre is kevesen mennek el. A községi könyvtár sike­resen teljesítette elmúlt évi tervét. Nem egy színvona­las író-olvasó találkozót rendezett, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a láto­gatottság, s így a könyv­kölcsönzés is kielégítő. Nem így a zenei könyvtár ki­használtsága, hiszen szinte csak gyerekek veszik igény­be e részleget. A jövőben szeretnék, ha a községi, va­lamint az üzemi KISZ-bi- zottságok kultúrfelel ősei se­gítenék e szolgáltatás nép­szerűsítését. A tervek között szerepel ezenkívül a közmű­velődési intézmények veze­tőinek, valamint a helyi gazdasági egységek kultúr- felelőseinek szorosabb együttműködése. Mindazoknak, akik a la­kosság közművelődésének A múlt évben, július 6-án nyúlt meg Békés megye első állandó képzőművészeti ki­állítása Gyulán, a Kohán Múzeumban. Így tehát egy féléves rálátásban tekint­hetjük végig a múzeum fo­gadtatását és tevékenységét. Kohán György művésze­tét már megismerte a város és a megye az Erkel Ferenc Múzeum évi kiállításain, és hogy Kohán művészetét is­merőknek széles tábora ala­kult így ki, ezt tükrözik a látogatottság adatai. A nyi­tás napjától december 31-ig 13 ezer 820-an keresték fel a múzeumot. A látogatottság természetesen magába fog­lalta a város üdülővendége­it is, távozásuk után viszont a tanévkezdéssel jelentkező iskolai csoportok kapcsolód­tak be. Hétezer 250 egyéni látogató mellett 221 csoport látogatta meg a múzeumot, ebből 84 volt iskolai és 137 egyéb összetételű. Utóbbihoz tartoznak a múzeumba rendszeresen ellátogató SZOT- és szovjet turistacso­irányításában részt vesznek, egyik legfontosabb célkitű­zése a munkásművelődés emelése. A jövőben el kell érniük a 8 osztályt el nem végzett dolgozók beiskolázá­sát, a betanított munkások szakiskolára, a szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkezők politikai iskolára való kül­dését. A világnézeti nevelés­ben méltó módon emlékez­nek meg 1980-ban felszaba­dulásunk 35. évfordulójáról, a Tanácsköztársaságról, és más nemzeti évfordulóról. Az üzemeknél emellett is­meretterjesztő előadásokat és a korábbiaknál maga­sabb szintű politikai okta­tást kell szervezni. A lakosság művészeti ne­veléséről sem feledkeznek meg. Ezt a célt szolgálja a könyv- és az irodalom ak­tuális ünnepeinek megren­dezése, ezen belül könyv- kiállításokat, irodalmi vetél­kedőket és szavalóverse­nyeket rendeznek majd. A művelődési ház művészeti kiállításai, valamint a kü­lönböző vándorkiállítások remélhetően idén is nagy érdeklődést váltanak ki. Ez évben is többször tartanak majd író-olvasó találkozót, valamint filmvetítéssel egy­bekötött útiélmény-beszá- molót. Végül, a fiatalok íz­lésnevelésében részt vállal­nak a jövőben is a külön­böző klubok és szakkörök programjai. portok. Közművelődési prog­ramként összesen 42 tárlat- vezetés volt. Ez a szám magába foglalja az általános iskolásoknak tartott elméleti és rajzórákat is. A sajtó és rádió propa­gandamunkája remélhető­en még fokozza az érdeklő­dést, legutóbb a Magyar Nemzet november 30-i szá­mában és az Utazási Maga­zin téli kiadványában olvas­hattunk a Kohán Múzeum­ról. A múzeum épületét és a kiállítást dicsérő méltatások sajnos, mind azzal a jogos kérdéssel zárulnak, hogy miért nincs katalógus és a műveket reprodukáló képes­lap? Néhány hónap múlva lesz ez is, az is, képeslapból csak kisebb választékkal fo­gunk rendelkezni, az átfogó, a művészt és műveit bemu­tató katalógus szerkesztési munkálatai most folynak, de addig is, míg el nem készül, újra kapható lesz a múze­um megnyitásakor megis­mert kétlapos ismertető. Ibos Éva KÉP­ERNYŐ A hétvége műsorai Nem lehetett panaszunk a televíziós szerkesztőkre a mostani hétvégi estéken. Kezdjük mindjárt a péntek­kel. Rajnai András rendező nevének említése a tévé­elektronika látványos csodá­it idézi fel a tévénézők hű­séges táborának lelkében. Főként azokéban, akiknek színesben van szerencséjük nézni a változó sikerű va­rázslatokat. Örömmel ültem pénteken este is a képernyő elé, hi­szen Rajnai András szórako­zást, mesét, kalandot ígért: Swift „szatirikus látomását”, a Gullivert az óriások orszá­gában. Gyermekkorom ked­ves regénye volt ez is, mint a nevezetes hajóorvos törpék közötti kalandozása vagy halhatatlan Karinthy Frigye­sünk kirándulása a nemes Nyihahák országába Akkor még a kaland, a törpék, az óriások, a beszélő lovak cso­dája fogott meg, ma már ér­tem, s fájnak is e művek ke­gyetlen igazságai: milyen gyarló, csúf fajta vagyunk mi, emberek! Ez a tévéadap­táció jól szolgálta a művet, s több volt egyszerű szóra­kozásnál. Elhittük a látványt, a gazdag óriás király pom­pás aranypalotáját, a dúsan terített asztalt, a szép, ám­de dőre udvarhölgyek csinos ruháin is szívesen legeltettük a szemünket. Bizonyosan mindenki számára elgondol­kodtató volt a tanulság, mi­lyen pusztító lehet az az em­beri önzés, amelyet az óriá­sok országában nem ismer­nek, és nincs is szükségük rá. Az örökifjú Karinthy Fri­gyes volt szombat esti ven­dégünk, Majoros Istvánnal közös komédiáját Ungvári Tamás írta televízióra. A nagy ékszerész című szelle­mes és nevettető műben vég­re láthattuk Harsányi Gá­bort is, az elegánsan köny- nyed Darvas Iván társaságá­ban. Talán azért sikerült ilyen jól megidézni Karinthy szellemét, mert a rendező te­hetségessége mellett ráadá­sul az író unokája js: Ka­rinthy Márton. A 30-as évek világára groteszk nosztal­giával emlékeztetett a régi filmekből kölcsönzött édes­bús sláger, a zenék, s a két vénkisasszony, Turay Ida és Patkós Irma nagyszerű já­téka. Vasárnap Turgenyev: Egy hónap falun című színművét Szirtes Tamás rendezésében láttuk. Újra felfedeztük ezt a nagyszerű írót, aki drámá­jában önéletrajzát írta, a „ne­mesi, lassú, hömpölygő és kisszerű élet” ábrázolásával, amelynek mélyén hatalmas szenvedélyek és drámák zaj­lanak. Ruttkai Éva jutalom­játékának is nevezhetnénk ezt az estét, hiszen oly mély, utánozhatatlan átéléssel idéz­te elénk az öregedő szép- asszony gyötrelmes szerel­mét a fiatal tanító iránt. Bede Zsóka SZÍNHÁZ, MOZI 1980. január 29-én, kedden, Békéscsabán, 15.00 órakor: HAMPIP. CSIKÓ * ÉS A TÖBBIEK Kincskereső bérlet 1980. január 29-én, kedden, Békéscsabán, 19.00 órakor: UNALMIA Bajor G.-bérlet. 1980. január 29-én, kedden, Gyomán, 19.30 órakor: MANDRAGORA * * * Békési Bástya: Leszámolás a kocsmában. Békéscsabai Sza­badság: Bizalom. Békéscsabai Terv: A leprás nő. Gvulai Er­kel: fél 6 órakor: Zorro — fél 8 órakor: A kérdés. Gvulai Pe­tőfi: 3 órakor: ördögcsaoat — 5 és 7 órakor: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerel­miét. Orosházi Partizán: fél i órakor: A Saturnus nem vála­szol. I., n. rész — fél 8 órakor: Pantaleon és a hölgvvendégek. Szarvasi Táncsics: S órakor: Severlno — 8 órakor: Az elve­szett múlt — 22 órakor: Az el­ső kísértés. UVtWWWMWWMtWWVMMWWlWWMTOWMW ................ Heten te találkoznak Békéscsabán az első kerületi pártház kézimunkaszakkörének asszonyai. Közösen ünnepük meg névnapjukat, s könyvajándékokkal lepik meg esetenként egymást Fotó: Gál Edit A Kohán Múzeum első fél éve

Next

/
Thumbnails
Contents