Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. január 27., vasárnap város a végeken A végek vitéze áll őrt a vár előtt Kép, szöveg: Béla Ottó „Minden alapvető történelmi változás, a nagy lépég a régiből az újba, rendszerint időben nehezen rögzíthetően szokott elkezdődni, és csak kivételesen jelzi a történelmi korszakváltást olyan fergeteges ágyúdörej és aknatűz, mint amilyenre Gyula város lakossága ébredt 1944. október 6-án, a hajnali órák-! bán. Valóban a felszabadulás napja, a külső történelmi erők robbanásszerű megjelenése a társadalmi korszak- váltás mérföldkövévé vált a város történelmében.” (Három szabad évtized Gyulán.) A tavalyi színházi évad nagy sikere volt „Caligula”. Címszerepben: Lukács Sándor A felszabadulást követő időkben, 1944. és 45-ben dr. Marik Dénes volt a város polgármestere. Azok közé tartoztam, akik nagy optimizmussal néztünk a jövő elé. Már az első időkben megpróbáltunk olyan intézkedéseket hozni, amelyek — úgy ítéltük meg — megalapozhatják a város fejlődését. Elsősorban gazdasági vonatkozásban. Komoly harcot folytattunk a földigénylő bizottsággal, amely teljes egészében fel akarta osztani a kastélyparkot, nehezen sikerült megakadályozni a terv végrehajtását. A MADISZ egy tervezetet nyújtott be, egy fürdő kialakítására vonatkozóan. Ebben a tervezetben szerepelt már akkor, hogy a környékén középületeket, kulturális objektumokat kellene elhelyezni. Ugyancsak fel akarták osztani a 700 holdas városigaz-* daságot, amit csak Veress Péter közreműködésével sikerült megakadályozni. Az első komolyabb feladatok közé tartozott az eléggé megrongálódott kórház helyreállítása, valamint az élelmiszer-szállítmányok megszervezése az éhező budapestieknek. Együttműködve a váriakkal, doboziakkal, 4 vagon élelmiszert küldtünk fel a fővárosba. Hogy volt-e fantáziánk megálmodni a jövőt? Azt hiszem igen. Szerintem már azokban a háborút követő években születtek meg azok az alapok, amelyek a mostani városfejlesztéshez vezettek. 1 Az elődök jól sáfárkodtak, reálisan terveztek, és kevés kivételtől eltekintve mind megalapozottak voltak azok a döntések, amelyek hivatottak voltak arra. hogy Gyula, ez a végeken fekvő város egyenletesen fejlődjön, megtalálva a helyét és szerepét a szocialista társadalomban. A korábban cívis városként emlegetett település társadalmi, gazdasági szerkezete alaposan megváltozott. Ennek bizonyítására az adatok végtelen halmazát lehetne sorolni. Elég azonban csak néhányat kiragadni. Kezdjük a legjelentősebbel, az iparosodással. Kö- zép-Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt feldolgozó üzeme a húskombinát. Csíki József vezérigazgató: Én talán nem is a termelési érték puszta felsorolásával kezdeném, ami, bár több milliárd forint, de szerintem ennél lényegesebb a gyár társadalmi jelentősége. A városban három szakma kiválóságai vívtak ki komoly elismerést már a század elején. Híresek voltak a gyulai ácsok, csizmadiák és hentesek. Ezt a hagyományt legjobban a húsipariak fejlesztették ki és mentették át a jelenbe. Kétezer ember dolgozik itt. A korszerű technoDr. Takács Lőrinc tanácselnök: az iparszerkezet arányának javítását tervezzük lógia nyilvánvalóan magasan képzett műszaki értelmiséget igényel. Ennek megteremtése nem kis áldozatokat kívánt, de azt hiszem, még nagyobb gond a jövő biztosítása. Hasonlóan fontosnak ítéljük meg, hogy megteremtettük a szakmunkásképzés feltételeit. Ezt feltétlenül szükséges magasabb szinten fejleszteni. Köztudomású, hogy dolgozóink nagy része a város vonzáskörzetéből jár hozzánk. Szakma nélkül, az alapismeretek hiányával érkeztek. Rá kellett vezetni őket, a jelentőségét tudatosítani ennek a munkának, hiszen az élelmiszer-feldolgozás a népgazdaság fontos ágazata, de rendkívül nagy hatást gyakorol a mezőgazdaság fejlődésére is. Naponta 2500 sertést vágunk, ennyire van szükségünk, s ez a tény már maga azt sugallja, hogy nemcsak a nagyüzemek, hanem a kisgazdaságok is biztonságosan termelhetnek, megbízható vevőik vagyunk az áruikra. Ami külön örvendetes: a fiatal üzemben dolgozók többsége fiatal. Az átlagéletkor 30—40 év között van. Szeretnénk, ha kötődnének a húskombináthoz, ezt a város vezetőivel igyekezzük megoldani lakások biztosításával. Bár korai még újabb beruházásról beszélni, hiszen jóformán még a mostani sem fejeződött be, az azonban biztos, hogy az export fokozásához elengedhetetlenül szükséges egy hűtőtároló létesítése, éppen az export áruk és lehetőségek minél hatékonyabb kihasználására. Tavaly 33 millió dollárt hoztunk a népgazdaságnak. Ha már az iparnál tartunk, érdemes ennél a témánál egy kicsit tovább időzni. Érdekes dolgokat tudunk meg a tanácselnöktől: dr. Takács Lőrinctől: Szeretnénk az iparban további intenzív fejlesztést megvalósítani. Elsősorban az ipari szerkezet irányának javítását, a vas-, gép- és műszeriparban. Meggyőződésem, hogy a város lakosságának 80 százaléka nem is ismeri, milyen hatalmassá fejlődött ki az északi ipartelep. Itt kapott helyet a vízművek, a Hódmezővásárhelyi Közúti Építőipari Vállalat, a Fa-, Fémbútoripari Szövetkezet, a Betonáru Szakipari Szövetkezet, a DEFAG feldolgozó üzeme, a Dél-alföldi Pincegazdaság telepe, a Vízgépészeti Vállalat és épül az új harisnyagyár is. Egy másik részen helyezkedik el a MEZŐGÉP, a vasipari szövetkezet, a Ganz Villamossági Relégyár, egyszóval megfelelő alap van most már arra, hogy az ipar tovább fejlődjék a városban. Az északi ipartelepen háromhajós, impozáns, daruval felszerelt, a megye legnagyobb műhelycsarnoka a Vízgépészeti Vállalaté. Szöai Antal gyáregységigazgató: Üzemünk 30 éves múltra tekint vissza, amely-1 nek évfordulóját az elmúlt évben ünnepeltük. Vízgépészeti és szennyvíztisztító berendezéseket gyártottunk a Dunai Hőerőmű, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Tiszamenti Vegyikombinát részére, de részt vettünk Budapest ivó- és ipari vízellátásával kapcsolatos bővítési és rekonstrukciós munkákban, a Paksi Atomerőműnek, a Bélapátfalvái Cementműnek is dolgoztunk, és még sorolhat-* nám tovább a jelentősebb munkáinkat. Jelentős exportot is lebonyolítottuk. Szállítottunk berendezéseket Tanzániába, Szíriába, Irakba, Indiába és az NDK-ba. A város ipara — bízvást mondhatjuk — a jövőben híres lesz, a már eddig is világhírnevet kivívott kolbász mellett, egyéb termékeiről is. De nézzük azokat, amelyekről már ma híres. Elsősorban a város építéséről, fejlesztéséről. Az országban az elsők között érdemelték ki a Hild Emlékérmet a tudatos, összehangolt városépítő munkáért. Talán már közhelynek számít, de mégsem az, hogy a város lakossága nemcsak a megélhetésért dolgozik, hanem azért is, hogy egyre vonzóbbá váljék a város idegenforgalmi szempontból is. Tavaly több, mint egymillió- an keresték fel ezt a sok szép jelzőkkel — nem is ok nélkül ■— felruházott alföldi várost. Hogy mit tettek mindezért a gyulaiak? Társadalmi összefogással kialakították a Várfürdőt, palotát emeltek a kultúrának, zarándokhelyet Kossuth-díjas festőművészüknek, Kohán Györgynek. Ott voltak a gyulaiak afz ivóvízhálózat megteremtésében, a földgázhálózat kiépítésében, féltőn alakítják, gondozzák a város parkjait és 16 tantermes iskolát építettek a város jövendő felnőtt társadalmának, a mostani gyerekeknek. Tavaly a megyében az első helyen végeztek a társadalmi munka értékben a városok közötti versenyben. De nemcsak azok adják két kezük munkáját, szabad idejükben végzett tevékenységük keresetét, akik aktív dolgozók, hanem a nyugdíjasok is. Kiss Zoltánnak alig valamivel több, mint 2 ezer forint a nyugdíja. Mégis 3 ezer forintot adott a kultúrház építésére. — Szóra sem érdemes, ennél többet adott nekem a város, a feleségemnek menedéket, amikor üldözték. Meg aztán nekem is épült az, nem lakom messze tőle, sűrűn felkeresem. De nem csak a Gyulán élők segítik a városukat. Dér Lajos tanácselnök-helyettes: Megkerestek bennünket a Gyuláról elszármazottak, hogy szeretnének ők is valamit tenni, ha távolabb is élnek a szülőföldtől, a városért. így alakult meg Buda-N pesten a Gyulaiak Baráti Köre, amely tevékenysége nem csak abban merül ki, hogy időnként összejönnek, és tájékoztatjuk őket a város fejlődéséről, ennél többre vállalkoztak. Ki-ki a maga helyén, tehetsége és lehetőségei révén támogatja városépítő munkánkat. Hogy csak egyet említsek: Csordás Tibor állami díjas építészmérnök sok hasznos tanáccsal segítette városfejlesztési tervünket. Hozzánk eljuttatott tanulmánya megérné a teljes közlést, persze tudom, erre itt most nincs lehetőség. De sorolhatnák több nevet is, több gyulait, akik csak fizikailag szakadtak el a várostól, érzelmileg sohasem. Ha már az érzelmekről szólunk, nem hagyhatjuk ki a másfél évtizede működő gyulai Várszínházát sem. Ez idő alatt — olyanra vállalkozott, hogy elsősorban új magyar drámáknak biztosítson fórumot, színpadot — komoly rangot vívott ki az egyetemes magyar színháztörténetben. Méltó folytatója a már korábban is „jegyzett” színházi életnek. Ez a jelen, és mit hoz a jövő? Több fejlesztési elképzelés született a város jövőjére vonatkozóan. A már említett termelésszerkezet arányának javítása mellett, természetesen nem hanyagolják el az üdülőváros-jelleget sem. Nemcsak az idelátogatókra gondolnak és terveznek, hanem elsősorban a város lakosságának minél magasabb szintű ellátására. Hangsúlyozottan szerepel a fejlesztési elképzelésekben a képzőművészet további felkarolása, a vendéglátás javítása, a kommunális ellátás fokozása, javítása és természetesen nem kisebb feladát: a város történelmi arculatának megőrzése. Nem engednek abból a régi és dicséretes koncepcióból, hogy meghatározó legyen továbbra is a zöldterület arányának sértetlenül hagyása, magyarul, egyetlen fát sem kivágni, ahol csak lehet, több virágot ültetni, és erősíteni a fürdő gyógyászati jellegét. Éppen ezért ügyelnek arra is, hogy lehetőleg minél kevesebb jellegzetes épületet szanáljanak, inkább új lakótelepek létesítése a cél olyan1 területeken, ahol erre mód van. Nemrégiben „Határőr város” címet, rangot, és ezzel együtt feladatot is kapott a város lakossága. A város a végeken ennek a megbízatásnak is eleget tesz. A határ közelsége azonban nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy a lenini elveknek megfelelően ápolja a barátságot a szomszédos szocialista országgal és természetesen a városban élő nemzetiségiekkel : a németekkel, a románokkal. Meggyőződésünk, hogy a városát szerető és érte anyagi áldozatokat is vállaló lakosság a város vezetőivel karöltve megvalósítja azokat a célkitűzéseket, amelyek végső soron a földrajzilag nemcsak a szűkén vett pátria, hanem az egész szocialista Magyarország javát is szolgálják. A törökzugi 16 tantermes általános iskola jelentős társadalmi összefogással valósult meg A megye legnagyobb műhelycsarnokában, a Vízgépészeti Vállalatnál hatalmas vízgépészeti berendezések készülnek
