Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-25 / 20. szám
1980. január 25., péntek o Melléktermékből takarmány II Sárréti Tej sikeres vállalkozása A savó a sajt és a túró készítése közben visszamaradt melléktermék. A Sárréti Tej Közös Vállalat évek óta gondoskodik hasznosításáról. Szeghalmon ezzel több millió forint értékű melléktermék jut vissza az újratermelésbe. * * * A mezőgazdasági nagyüzemek létrejötte óta szinte állandó gond a melléktermékhasznosítás feltételeinek megteremtése. Hallhattunk már sikeres és sikertelen kísérletekről, költséges és olcsóbb megoldások között válogathattak és tehetik azt ma is az üzemek. Köztudott, hogy az ismert módszerek egy részét azokban a gazdaságokban kísérletezték ki, amelyekben pontos számítások után állapították meg, érdemes. Ugyanez a vállalkozó szellem, mint látni fogjuk, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmiszeripari üzemekre is jellemző. A sajt és a túró előállításakor visszamaradt savó hasznosításának sokféle módja ismert ma már. Van, ahol savósajtként, savóvajként vagy éppen porított állapotban hozzák forgalomba. A hasznosítás ilyen formái azonban költségesek, és a feltételek megteremtése sem mindenütt lehetséges. A Sárréti Tej Közös Vállalat vehetői úgy ítélték meg, üzemük' eredményessége szempontjából sem mindegy, mi lesz a melléktermékek sorsa. A felhasználatlan savó veszteség! Ha leengedik a csatornahálózatba, a szennyvíztisztítás újabb költségeket emészt fel. Nem volt nehéz megállapítani, a feldolgozás nélküli értékesítés a leggazdaságosabb megoldás. A kérdés ezek után már csak az volt, kiknek ■ és milyen módon adják el az állatok takarmányozásában eredményesen felhasználható savót. Már az első tapasztalatok is azt bizonyították, hogy a kistermelők érdeklődése nagyobb, a biztonságos értékesítés tehát megoldható. Ennek köszönhetően hat évvel ezelőtt 2,3 millió liter, 1979-ben pedig már több mint 5,3 millió litert értékesítettek. 1978-ban hat község lakóihoz juttatták el ezt a mellékterméket. Így Szeghalomra, Füzesgyarmatra, Dé- vaványára, Körösladányba, Vésztőre és Mezőberénybe. A Sárréti Tej üzembővítő beruházását követően a „szolgáltatást” további községekre terjesztették ki, s így tavaly már 13 helységbe juttatták el*a savót. A vállalkozás sikere nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a sertéstenyésztő kistermelők gyorsan felismerték, ily módon olcsón juthatnak takarmányhoz. A savó etetésével jelentősen ■csökkent a hizlalási idő. Ezek a tények fokozták az említett községekben a termelési kedvet. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy 1978-ban (a tavalyi adatok még nem ismertek) 15 ezerrel nőtt az előbb már felsorolt hat községben a hízott sertések száma. A forgalmazás folyamatosságát az üzem területén egy 45 ezer literes tárolóedény használatával biztosítják. A községekben a tej átvevő helyeken tárolják a savót. A szállítást a vállalat gépkocsi- parkjával oldják meg. S ami talán a legfontosabb, nem volt szükség újabb beruházásokra, vagyis a rendelkezésre álló eszközök ésszerű hasznosításával „mentik” a mellékterméket. Az értékesített folyadék nem lebecsülhető árbevételhez juttatja az üzemet. A forgalmazásra évek óta dinamikus fejlődés jellemző, öt éve ilyen módon még csak 280 ezer forint, tavaly pedig már több mint 900 ezer forint árbevételhez jutott a vállalat. Az elmúlt évben ez az árbevétel fedezte a feldolgozásra átvett tej szállítási költségeit. A felhasználás megszervezése nem volt könnyű feladat. Nem kevés felvilágosító munkát kellett végezniük a kistermelők között. Erőfeszítéseiket, igaz, számításba vették a várható hasznot is, végül is siker koronázta. A magas tápértékű melléktermékből takarmány lett! Nem véletlen az sem, hogy a vállalat vezetői az értékesítés és felhasználás leggazdaságosabb formájának tartják módszerüket, hiszen csak annyi gépet, eszközt, energiát fordítanak a melléktermékek forgalmazására, amely még biztosította a hasznot. Ám ennél mégis többről volt szó. Olyan érték megmentéséről, amely megfelelő kezdeményező szellem, áldozat- vállalás hiányában még most is szennyvízhálózatba jutna. K. J. Napirenden az agrárértelmiség helyzete Kihelyezett ülést tartott a MEDOSZ megyei bizottsága Az új esztendő első kihelyezett ülését Mezőhegyesen tartotta a MEDOSZ Békps megyei bizottsága. Az első napirenden egy rendkívül izgalmas téma került megvitatásra: az agrárértelmiség helyzete, szerepe és további feladatai. Vitaindító előadást a házigazda, az ország legrégibb állami gazdaságának, a Mezőhegyesi Állami Gazdaságnak igazgatója, Supala Pál tartott. Az MSZMP KB 1978. márciusi határozata egyebek között leszögezi: a mezőgazda- sági termelés fejlesztésében az intenzív tudományos- technikai haladásban, az iparszerű termelésfejlesztésben, a jövőben még tovább növekszik az agrárértelmiség szerepe, felelőssége. A fejlett szocialista társadalom építésében nagyobb követelmények, de egyben nagyobb társadalmi lehetőségek állnak a mezőgazdasági nagyüzemekben felsőfokú képesítéssel dolgozók előtt. A népgazdaság számára nem lehet közömbös: hogyan él és dolgozik az agrárértelmiség, hiszen ők állnak legközelebb a termelő munkásokhoz, együtt alkotnak, örülnek a sikereknek, és: küzdenek a magasabb hozamok eléréséért, a gazdaságosabb termelésért. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban — ahol igen sok az uradalmi időkből ittmaradt, nagy gyakorlattal rendelkező dolgozó — idejében felismerték a?- agrárértelmiség szerepét. Hiszen ahhoz, hogy évente több, mint egymilliárd 10 millió forint értéket termeljenek, több ezer hektáron 80 mázsás szemeskukorica-átlagtermést takarítsanak be, 70 ezer hízott sertést, több száz vagon vetőmagot adjanak a népgazdaságnak, igen komoly irányító, szervező munkára van szükség. A legutóbbi hat esztendőben megduplázódott a diplomás mezőgazdák létszáma. Az egyetemet és főiskolát végzettek száma 116, a szakközépiskolát végzetteké pedig 143. örvendetes, hogy igen sok közöttük a fiatal. A 10 állatorvos közül például nyolc fiatal tevékenykedik a gazdaságban, igen jó eredménynyel. A legmagasabb szintű vezetők között nincsen ugyan nő, de üzemmérnöki, telepvezetői és számos más fontos poszton megtalálni őket. Igaz, hogy a nők helyzete — különösen a több műszakban dolgozó emberek körében — nehéz, hiszen édesanyák, feleségek, akiket odahaza vár a második műszak. Márpedig ők is csak úgy tudnak lépést tartani a fejlődéssel, ha a munka mellett rendszeresen tanulnak, szakmai, politikai továbbképzésen vesznek részt. Mezőhegyes egyébként városoktól távol levő település, ahova általában nem szívesen pályáznak a fiatalok. Az állami gazdaság vezetői elsősorban társadalmi ösztöndíjak adományozásával, és vezetésre alkalmas fizikai dolgozók képzésével gondoskodik az utánpótlásról. Az utóbbi években 38 ösztöndíjas szakember kapott komoly beosztást a gazdaságban. Arra törekszik a vezetőség, hogy megfelelő élet- és munkakörülményeket teremtsen az agrárértelmiség számára, hogy jól érezze magát minden egyetemét, főiskolát végzett fiatal. Az utóbbi három évben több, mint húszmillió forintot költött a gazdaság lakásépítési célokra. A két- három szobás, korszerű lakásokból számos fiatal szakember kapott. Kétmillió forintot adott a gazdaság az új művelődési ház építéséhez, támogatja a különböző szolgáltatási egységek kialakítását. 100 személyes, korszerű óvoda, kerületenként orvosi rendelő és üzemi konyha áll rendelkezésre. Sokoldalú segítséget nyújt a gazdaság ahhoz, hogy megteremtsék a közművelődés otthonát, s a mezőgazdaság szakembereit minél nagyobb létszámmal bevonják a közéleti tevékenységbe. Jól bevált módszer: a végzetteket konkrét tervfeladatokkal várják, gondolkozásra késztetik, komoly megbízatásokat adnak számukra. Az idősebb generáció anyagi és erkölcsi megbecsülése.ugyan- csak jól példa, és vonzó hatású a kezdők számára. A megyebizottsági ülésen kiderült: igen sok egyetemista és főiskolás szerez nyári gyakorlatokon hasznos tapasztalatokat Mezőhegyesen, ezenkívül a gazdaság szívesen enged át jól képzett1 szakembereket a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Az agrárértelmiség helyzetéről, szerepéről és további feladatairól szóló igen tartalmas írásos anyagot — az elhangzott javaslatokkal kiegészítve — megküldik a ME- DOSZ-hoz tartozó valameny- nyi üzembe, hogy hasznosítsák a jó tapasztalatokat. A megyebizottsági ülésen ott volt és felszólalt Füleki Sándor, a MEDOSZ központi munkatársa és Bordi István, az SZMT titkára is. — ary — Toll- és pehelypaplan Mezőkovácsházáról A mezőkovácsházi ÁFÉSZ tevékenysége igen sokoldalú. Az utóbbi években egyik legszámottevőbb jövedelmező üzem a toll- és paplanüzemük. A toliüzem az elmúlt esztendőben az ország 39 ÁFÉSZ-ével és 5 termelőszövetkezetével volt szerződéses kapcsolatban a toll felvásárlására. A közös, jól szervezett munka eredményes volt: a felvásárolt tolinak mintegy 90 százalékát, vagyis 540 tonnát feldolgozva, osztályozva tőkés exportra, a legtöbbet az NSZK- ba szállították. S mindez 4,5 millió dollár devizát hozott a népgazdaságnak, az ÁFÉSZ-nek. Az üzem vezetőitől megtudtuk, hogy a magyar toll igen keresett, s jó piaca van a nyugati országokban. Az egyre szigorúbb minőségi és piaci feltételeknek a kovácsházi üzem jól meg tudott felelni tavaly is. , A felvásárolt toll tíz százalékát az ÁFÉSZ konfekcióüzemében dolgozták fel. A belföldi kereskedelemnek egyebek között 23 ezer 500 nagypárnát, 12 ezer kispárnát, s csaknem 12 ezer pehelypaplant adtak, melynek együttes értéke meghaladta a 20 millió forintot. Az elmúlt esztendőben a megye libatenyésztésében némi visszaesés mutatkozott. Az idén a felvásárlási árak rendezésétől várják, hogy a libatenyésztési kedv ismét fellendül, s túlszárnyalja az 1978-as szintet. Persze mindezt a kovácsházi ÁFÉSZ komplex módon segíti: a kistermelőknek saját keltetőjükből naposlibát szállítanak, a vágóüzem a hízott libát, a toliüzem pedig a tépett tollat vásárolja vissza. Így aztán lehetőség van arra, hogy — képletesen szólva — egy rókáról akár három bőrt is lehúzzanak, vagyis: az ÁFÉSZ a libamájért magas prémiumot fizet, a libahúsért is külön pénz jár, az érett tollat is jó pénzért átveszik. Mindezekkel együtt aztán egy-egy libáért akár 800—1000 forintot is kaphatnak a kistermelők. 1980-ban 20 százalékkal több tollat szeretnének felvásárolni és feldolgozni, mint tavaly. Természetesen többet szeretnének exportra is szállítani. Mindezekhez a mezőkovácsházi ÁFÉSZ a feltételeket is megteremtette, s célkitűzéseik reálisnak is látszanak. Gép rakja tápkockába a paprika palántát Kinn vastag hólepel borítja a tótkomlósi Viharsarok Tsz kertészeti telepét, a hajtatóház azonban belül tavaszra emlékeztet. Több színben pompáznak az óriás szegfűk, amelyekből hetenként 15 ezer szálat küldenek Budapestre, Békéscsabára, Orosházára, de jut belőle a helyi lakosságnak is. Szépen fejlődik a primőr karalábé, amiből egy hónap múlva mintegy 50 ezer darabot adnak közfogyasztásra. Megkezdődött a téli egyik legszebb munkája: tápkockába ültetik az egészséges paprikapalántákat, hogy idejében, jól fejlett állapotban értékesíthessék. A nagy teljesítményű tápkockaültető gépre szükség van, hiszen hatszázezernél több palánta kerül tápkockába. A Viharsarok Tsz ugyanis évek óta nevel palántát a háztáji porták fóliasátraiba is. Így közvetve elősegíti, hogy a háztáji portákról a vitamindús zöld paprika milliói kerüljenek piacra. Újabb feldolgozó üzemekkel „közelebb” kerül egymáshoz a mezőgazdaság és az élelmiszeripar Magasabb feldolgozási fokú termékek gyártását, az állattenyésztés fejlesztésére hozott kormányprogramok nyomán, növekvő- mennyiségű termékek feldolgozását, továbbá a gazdaságosan exportálható élelmiszerek előállítását segítik az 1980. évi élelmiszeripari beruházások. Egyúttal a lakossági ellátást is javítják azzal, hogy egyes termékeket az eddiginél szélesebb körben kínaihatnak. Mindent egybevetve: az idei beruházások hozzájárulnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés és az ipari feldolgozás teljesítménye, amely egyes ágakban korábban eltávolodott egymástól, folyamatosan kiegyenlítődjön. A húsipar az idén újabb lehetőségeket kap. A Szekszárdi Húskombinát közel 3 milliárd forintos beruházási programja teljes egészében 1981-bén fejeződik be. Az új nagyüzem, amely a teljes átadás után évente 550 ezer sertést és 45 ezer szarvasmarhát dolgoz majd fel, nemcsak a lakossági ellátást javítja, hanem az ezer vagon teljesítményű dobozossonka- és húskonzervrészleg exportra is termel majd. A Bácskai Húsipari Közös Vállalat, amelyet a környező mezőgazdasági nagyüzemek és az állami húsipar együttes beruházással hoznak létre, az idén már üzemszerűen termel. A baromfiipar két nagy- • üzemében, Szentesen és Kiskunhalason, 1980-ban befejeződik a rekonstrukció és a bővítés. Üj, korszerű feldolgozó vonalakat kapnak az üzemek. Az idén folytatják a debreceni és a békéscsabai üzem korszerűsítését, és a teljesítmény fokozását. 1980. negyedik negyedévében megkezdi a termelést a legnagyobb magyar növényolaj gyár, amely 2,3 milliárd forintos költséggel Martfűn épül fel. Naponta ezer tonna olajos magvat dolgoznak fel, s ezzel az üzemmel a hazai növényolajipar megkétszerezi teljesítményét. Szabadegyházán az Európában egyedülálló teljesítményű és rendeltetésű cukorgyár beruházási programja jó ütemben halad. A jövő év első negyedévében kezdődik a próbaüzem. Ebben az üzemben nem cukorrépából, hanem kukoricából állítják elő a folyékony cukrot, mégpedig gazdaságosabban, mint a hagyományos, répára épülő technológiával. A felhasználást segíti az is, hogy a cukrot nem kell feloldani, folyékony állapotban alkalmazhatjuk például a tartósítóiparban. A Kecskeméti Konzervgyárban 1980-ban kezdik meg az üzemi próbákat az évi 7 ezer tonna teljesítményű bébiételgyárban, amely exportra is ad magas tápanyagtartalmú termékeket. Korszerű műszerekkel szerelték fel a békéscsabai Generál Szolgáltató Ipari Szövetkezet gép- kocsijavító műhelyét. A szövetkezetben jelenleg a Trabant és a Wartburg típusok garanciális javítását végzik, de tárgyalások folynak Zsiguli és Polski típusok garanciális jogának megadásáról is. Képünkön egy Moszkvics futóművét vizsgálják optikai műszerrel Fotó: Lónyai László
