Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
1 1980, január 22., kedd Korszerű üzembe művelt munkást... Művelődés, oktatás a szarvasi Szirén-ben köz ügyeit is szívükön viselik az itt dolgozók. — Még a ládát is másként emeli az a munkás, aki műveltebb, érthető hát, hogy ennyire fontos a korszerű üzemben a művelődés — mondja Zsuzsa. — Voltak sikertelen kezdeményezéseim, mint például a nyelv- tanfolyam, sok-sok lelkes jelentkezővel, s a végére csak ketten maradtak. Ilyen van, de ellenpéldának ott a kon- dorosi részlegünk szabásvarrás tanfolyama, ahol mindvégig kitartottak a résztvevők. Minden ember tudni szeretné, mit dolgozott, mit tett le az asztalra, s ez a közművelődésben alig-alig mérhető! A napokban összeültünk; a pártszervezet képviselői, a szövetkezeti bizottság, a nőbizottság, a klubvezetőség, hogy megbeszéljük a terveinket. Tízoldalas köz- művelődési munkatervem sikeredett a tárgyalás nyomán. — Több gazdasági vezető, Termékeik világszerte híresek, versenyképesek még a rendkívül igényes tőkés piacokon is. Modern szabású, finom keiméjű ingek, népművészeti darabok, mókás arcú textil játékok fém jelzik munkájukat. A bedolgozókkal együtt 1600 a munkáslétszám, akik főként szarvasiak, de Mezőtúron, Gádoroson és Kondoroson is vannak vidéki telepei a Szirén Szövetkezetnek. A dolgozók 90 százaléka nő. 1976. jatalános iskolába nem akar jelentkezni senki, pedig 101- en azt sem fejezték be. Bodnár Pálné, Zsuzsa 15 évig titkárnőként dolgozott a Szirénné] Több mint két éve nevezték ki függetlenített közművelődési előadónak. Szerinte, a 22 szocialista brigád munkája, társadalmi tevékenysége a kommunista műszakokon, a városért, az óvodákért, iskolákért, nem csak a szövetkezet szeretetét bizonyítja, de azt is, hogy a társadalmi szervezet foglalkozik nálunk az oktatás, a közművelődés kérdéseivel — szól közbe az elnökhelyettes —, s a munkájukat jobban össze kellene hangolni. Ne szervezzenek bonyolultan, párhuzamosan több helyen, beszéljék meg gyakrabban a feladataikat! Már tavaly a beszámolónál tárgyaltuk a koordinálás lehetőségeit. Mindegy, hogy közművelődési bizottságnak, vagy minek hívják ezt a szervezetet, csak teljesítse a feladatát. Nem akarunk eggyel több bizottságot, az összehangolt, jobb munkára van szükség. Más. Tavaly például 291 ezer forintot költöttünk az oktatásra, s ez fontos. De az is fontos lenne, hogy aki szakmunkásvégzettséget, technikusi képesítést, érettségit szerez a segítségünkkel, maradjon nálunk, ne hagyja ott a gépet! A termelésben van a legnagyobb szükség a „kiművelt emberfőkre”... Hogyan dolgozik a nagyüzem közművelődési felelőse? Terveket készíteni nem elég. Nap mint nap felkeresi a szalag, a varrógép melletti dolgozókat, a fiatalokat,ádő- sebbeket egyaránt. Nem ostromolják őt kéréseikkel, neki kell keresnie a művelődés formáit, amire feltehetően el is jönnek. Rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, a filmvetítések, a kirándulások. A színházbérieteket, mint Zsuzsika mondja, „fejvesztés terhe” mellett osztja szét a dolgozóknak. Az elég lehangoló így is. hogy időnként alig vannak többen a művelődési ház nézőterén, mint ők 35-en. A politikai, társadalmi, szövetkezeti ünnepek rendezésén kívül a klubmunkára is figyelnie kell Bodnámé- nak. A mostani választáso-' kon elnöke lett a művelődési központ társadalmi vezetőségének, így talán sikerül jobban összehangolni a városi művelődés folyamatát a, szövetkezetiek igényével. Március 30-án rendezik a közművelődési vetélkedő helyi döntőit, addig is sok még a tennivaló. A legközelebbi nagy esemény pedig február 9-én lesz; a Szirén-bál. Egy régi báli meghívó adta az ötletet két esztendeje. A szarvasi ipartestület férfi- és női szabó szakosztálya 1939- ben rendezett hasonlót. Az idén az úttörőház társastánc- csoportja táncolja majd az Árpád dísztermében a nyitótáncot. Sokan készülődnek most Szarvason a Szirénbálra, mert a dolgozóknak ilyen szórakozásra is szükségük van. Bede Zsóka —* A Szirén egyik tevékeny brigádja a Technológia és Kvalitás. Szabásmintákat készítenek és modellt szerkesztenek képünkön nuár 1-e jelentős dátum az üzem történetében; . ekkor egyesültek a Szarvasi Háziipari Szövetkezettel. Befejeződött nagyszabású beruházásuk is, felépült a korszerű központi telep és számos modem külföldi gépet vásároltak. A Háznpar és a Szirén Szövetkezet is hagyományosan női üzem volt, így a fejlesztések, az intézkedések is mindig a termelést és a nők érdekeit szolgálták. Ma már korszerű öltözők várják a műszakba érkező asszonyokat, főfoglalkozású üzemi nővért alkalmaztak, rendszeres belgyógyászati és fogászati szakrendelés van házon belül. Minden nő örömmel fogadta a fodrászati és a kozmetikai szalon megnyitását. Itt várakozni sem kell, két műszakban szépítik az asszonyok, lányok frizuráját. A gyerekeik felől is nyugodtak lehetnek az anyukák, hiszen a szövetkezet három- csoportos óvodának adott otthont, ahová hetvenhárom óvodás jár. Mit nyújthat még egy nagy üzem az egyre iparosodó, fejlődő Szarvas, dolgozóinak? A KISZ-esirodába invitál bennünket beszélgetésre Szirony Éva, nőbizottsági elnök, Bodnár Pálné közművelődési felelős és Kiszely Mihály, a szövetkezet elnökhelyettese. — Nem szégyenkezhetünk a szakmai és politikai oktatásban részt vevők számával sem — lapoz a legfrissebb jelentésbe Szirony Éva. — Tavaly 47-en végeztek a felnőtt szakmunkásképzésben, közülük 11-en gyeses mamák voltak. Nagy dolog ez, a kétszáz gyermekgondozási segélyen levő kismamánkat szeretnénk minél jobban a szövetkezet életébe kapcsolni, s a tanulás a leghasznosabb módszerek egyike. Régebben a szak- és betanított munkás arányunk elég rossz volt, ma egyre több a szakmunkás, és ez meglátszik a minőségen és a bérezésen is. A felnőtt- képzésben most meós- és művezetőképző tanfolyamot szervezünk. Oktatótermet alakítottunk ki a szövetkezetnél, s a szakmunkásképzés rendszeresen itt folyik. Az elsőévesek heten, a másodévesek négyen, a végzősök 23-an vannak, közülük három férfi. Sokan tanulnak az állami oktatásban; gimnáziumban, szákközépiskolában, egyetemen, csak az álJókedvűek szép óvodájukban a szövetkezeti gyerekek Fotó: Gál Edit Békési dalosok Fölakadt a mutató az olajkályha tartályának nívószint- mérőjében, így aztán most egy kicsit fázósan ülnek a nagyterem három széksorában. A hangulaton azonban semmit nem változtat ez a véletlen kellemetlenség. Kézről kézre adják tovább a két vaskos kötetet; egy püspöklila és egy zöld borítójút. Este hat óra múlt néhány perccel, amikor elhangzik a zongora első, alaphangja. „Ünnepre jöttünk, zengő énekszóval...” — énekli a szoprán szólam. A helyszín a békési zeneiskola nagyterme. Ezen a csütörtöki, csikorgósan fagyos estén is próbáját tartja a városi művelődési központ ötödik évét élő munkáskórusa. A zongora mögött az amatőregyüttes vezetője, a zeneiskola igazgatóhelyettese, Kökéndy József. A harmincöt dalosból ezen az estén alig húsz jött el. Nos, ebből nem szabad elmarasztaló következtetéseket levonni. Egyrészt: az énekelni szeretők jó része váltott műszakban dolgozik, tehát csak minden második héten hódolhat annak a szenvedélyének, ami a kórusba vezette. De arról sem lehet megfeledkezni, hogy a hangszál a legkényesebb hangszer, amely ebben a kemény időjárásban hamar „meghibásodik”. De minden szólam megvan, kezdődhet az imént idézett dal szólam-, s majd később: összpróbája. Az Ünnepre jöttünk ... szerzője Hans Leo Hassler XVI—XVII. századi német szerző, Először a szoprán, aztán a tenor, majd az alt, s végül a basszus szólam énekel, aztán párosával összeénekelik. Tisztán csengenek a hangok, a kottába is egyre ritkábban kell belepillantani. A zongora támogatására sincs szükség már. Szólhat együtt, szépen és igazul. Köztudott, hogy a munkásmozgalom történetéhez szervesen kapcsolódik a kórusmozgalom története is. Megyénkben több településen voltak dalkörök a fel- szabadulás előtt is. Sokszor az illegális mozgalmi munka foglalatát legálisan biztosítani tudó énekkarok a munkások művelődésének felbecsülhetetlen jelentőségű fórumai voltak. Természetesen azóta ez a második tényező is alapvetően megváltozott. Mégis: a kórusokra, ezen belül is a munkásdalkörökre szükségünk van. Nekünk, a közönségnek, s nekik, az énekelni szerető dalosoknak egyaránt. A békési munkáskórus jelenlegi helyzete azonban nem ennyire szép, egyszerű. Pedig a kezdet ígéretes volt..A megalakulás után nem sokkal a minősítőn ezüst koszorút és diplomát kaptak, ami olyasféle „kis arany”-nak számít. Aztán jött a romániai körút, ami még jobban összemelegítette, barátokká tette az együttes tagjait. De bármilyen jó és eredményes is legyen egy amatőregyüttes, a buktatók és kudarcok korszaka bekövetkezik. S hogy mennyire összetartó, a művészeti ághoz mélyre nyúló gyökerekkel kapaszkodó ez az együttes, az ezekben a nehezebb napokban, hónapokban derül ki. Megtörtént, bekövetkezett. Sokféle ok, kiszámíthatatlan körülmény játszott közre. A máról azonban úgy lehet már beszélni, mint az újbóli fellendülés időszakáról. Legalábbis éz a csütörtöki próba ezt mutatja. Az amatőrművészeti mozgalom legnagyobb serkentője az önmegmutatási alkalmak biztosítása, kihasználása. Egy kórus esetében a minél több fellépési, szereplési lehetőség. A jelenlegi évadban mindössze háromszor nyílt erre alkalom a békésieknek. Ez bizony kevés, sőt: elenyészően kevés. Pedig korábban bizonyítottak ... Hassler kórusműve után Kodály Zoltán 1931-ben született Nagyszalontai köszöntőjét próbálják. A menetrend ugyanaz: szólamok egyenként, majd párosával, végül együtt. Bizonyára csiszoltabban szól, mint a hétfői, ez évi első összejövetelen. S még szebben fog szólani a következő próbán. Hiszen nagy feladat vár a békési dalosokra. Tervük az, hogy részt vegyenek az idei újabb országos minősítésen, s ott a lehető legjobb eredménytérjék el. Nemcsak a sikerért. Kicsit azért is, hogy megint bizonyítsanak. Aztán még több fellépési lehetőséget kaphassanak. De hát ez mozdítja előre a munkáskórust. S ha valaki hallotta, vagy hallja műsorukat, megítélheti: érdemes. (Nemesi) Fémek a múzeumban A múzeumokban őrzött régészeti tárgyak jelentős része fémből, mégpedig hat alapfémből készült. Évezredekig tartott, amíg az ember megismerte a hat alapfémet. Alkalmazásuk kezdete: i. e. kb. 5000 év arany, 4200 év réz (olvasztás), 4000 év ezüst, 3500 év ólom, 1750 év ón, 1500 év vas (olvasztás). Közben kialakultak a réz alapú ötvözetek is, amelyek közül a leggyakoribb a bronz (vörösréz és ón különböző arányú keveréke). Ezekből készültek szerszámok, díszítő tárgyak, használati eszközök és kultikus tárgyak. A fémek azonban az idők folyamán állandóan változtak. Az átalakulás legtöbbször a tárgy felületén kezdődik és hosszabb idő elteltével azt teljesen elpusztíthatja. A fémek felületét egyenletes korróziós réteg, vagy helyi, azaz pontkorrózió borítja. Ez utóbbi főleg érmeken gyakori és kizárólag elektrokémiai folyamat erdménye. Vastárgyaknál gyakori a kistályközi korrózió is, ami a szerkezet bomlását okozza. A múzeumok restaurációs műhelyeiben a fémtárgyakat anyagfajtánként szétválogatják, ebben egyrészt a korrózió minősége segít, de más vizsgálati módszereket is alkalmaznak. Fémmag meghatározása történhet pl. vastárgyaknál a fajsúly meghatározása alapján, illetve jelentős kémiai reakciók segítségével. Erősen korrodáDíszített réztárgyak a múzeumban (MTI — KS) lódott tárgyakról röntgenfelvételeket is készítenek. 'A fémek kémiai tisztítása csak akkor alkalmazható, ha jó magatartású és nem díszített. Óvatosan savakkal, lúgokkal oldják a fém átalakulási termékeit. A savakat azonban olyan vegyü- letek jelenlétében használják, amelyek megakadályozzák a színesfém oldódását. Jó vasmaggal rendelkező tárgyak eredményesen tisztíthatok elektrokémiai eljárással: külső áramforrás esetén a tárgyat kátédként kapcsolják. A fémtárgyak tisztítása után a konzerválás következik, ami a jó magtartású, fémig tisztítható tárgyaknál könnyű feladat. Erősen korrodálódott tárgyak konzerválása nagy szakismeretet és figyelmet igényel. KÉPERNYŐ A pénz Ha nem tandíjmentesként koptattam volna a nadrágom oly sok éven át különböző iskolák padjaiban, s ha nem tartanék a jogos vádtól, hogy Karinthy Frigyes ötletét orozom el, most bekopognék a jó öreg gimnázium kapuján és visszakérném az iskolapénzt. Vissza bizony! Hisz az a vstlóság, amelyet egykor az okos könyvekből, s a még okosabb tanárok szavaiból oly megismerhető- nek hittem, mintha időnként kezdene a feje tetejére állni. A pénzről például olyasféléket tanultam, hogy a mi viszonyaink közt is szükség van rá darab ideig, de egyre inkább elveszti az életet meghatározó, lélekromboló, embereket egymástól megkülönböztető, tehát emberi értéket mérő hatását. Bohém fejjel még olyanokat is gondoltam, hogy majd csak ki- böjtölöm azt a röpke időt, amíg a pénz haldoklik körülöttem, addig is becsületesen elvégzem a dolgom, s utána eljön az igazi időm. Ahogy megígérték. Balga hitemből egy mefisztói zakatolás üteme térít a valóra: lihegve, egymást és önmagunkat tiporva, kifulladásig, éltünk fogytáig járjuk a véget nem érő körtáncot az unciánként rekordértéket döngető, sanda aranyborjú körül. Félelmetes a kép? Rettentő módon! Csak az elszabadult képzelet szülötte az ördögi koreográfia? Aligha hinném. Gondoljunk csak az elmúlt hét televízióműsorainak egy-egy pillanatára, és máris összeáll a látomás. Csak a műsorfüzet alapján tudok emlékeztetni a Fabula legutóbbi jelentkezésére, ahol A pénz címmel okították a gyerekeket (bizonyára nagyon okosan, hasznosan, a várható életre felkészítve). önmagában lehetne a véletlen műve is, hogy a Jogi esetek szakértői éppen pénzügyekben adtak eligazítást. Bár az elszomorító volt, ahogy a csöppet sem rokonszenves ifjú menyasszony és bájgúnár vőlegénye ország népe előtt civa- kódott röpke négyszázezer forinton. A Kockázat című közgazdasági műsor se tehetett mást, mint amit jellegétől fakadóan elvártunk tőle: a világpiaci verseny kemény meneteit idézte. Ám az már tényleg nem lehet véletlen, hogy még a Kap- tam-csaptam című tévéfilmben is a „hullarablásig” fajult az egymást gyűlölő egykori házastársak kapcsolata. Nem sokkal később a Fiatalok órájában pedig újra főszereplő lett a pénz. Természetesen voltak e műsornak pozitív hősei is, mint az esztelen gazdagodást értelmes élettel felcserélő fiatal házaspár, de az összkép itt is olyan volt, mint általában a valóság. Veszélyeket rejtő és nagyon elgondolkodtató. S ha még ilyen töménységben is zúdul ránk a képernyőről a „bak- kecsketánc” vonaglása, ez bizony nem a televízió hibája. Inkább érdem, ha időben figyelmeztetnek a félrecsúszó értékítéletekre. (Andódy) SZÍNHÁZ, mozi 1980. január 22-én, kedden délután 15.00 órakor, Békéscsabán: HAMPIP, CSIHÖ ES A TÖBBIEK János vitéz-bérlet. 1980. január 22-én, kedden, este 19.00 órakor, Békéscsabán: UNALMIA Móricz-bérlet. * * * Békési Bástya: Folytassa Kleo! Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: Halr. Békéscsabai Terv: Sebességláz. Gyulai Erkel: Sugarlandi hajtóvadászat. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Gulliver. Csak 5 órakor: Pokoli torony I. n. Orosházi Partizán: Bizalom. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I. II. rész. 22 órakor: A lovakat lelövik, ugye?
