Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
1980. január 19., szombat IZHil'JlTira Tanulmányi verseny Gyulán Nehéz pillanatok... Fotó: Gál Edit Január 17-én, csütörtökön réggel 9 óra előtt néhány perccel „idegenek” tűnne« tel a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola első emeleti folyosóján. A szakmunkások szaKközép- iskolájában tanuló hallgatok közül néhányan magyar nyelvből és irodalomból tanulmányi versenyre jöttek. Összesen 17-en várnak izgatottan a folyosón. A résztvevők köszöntése, s a tájékoztatás után, mely a verseny menetét határozza meg, a 13-as terembe tessékelik őket. Van is ijedezés: — „Csak ez hiányzott, pont a tizenhármas?” Aztán elcsendesedik mindenki, hiszen a megadott három óra nem sok idő a kritikai realizmus bemutatására, még ha jól fel is készült mindenki. Délben aztán felsóhajthatnak, most egy kis pihenő lesz, s délután folytatódik a verseny. Négynek nem sikerül úgy az írásbeli, ahogy kellett volna, így tőlük elbúcsúznak a többiek. Délután 2-kor ismét izgalom, feszült hangulat a várakozók körében ... Kis Jánosné, aki Kondorosról jött vetélkedni, hamar túlesik a szóbelin, s az izgalomtól még piros, arccal meséli a kint várakozóknak: — Ne izguljatok, nem is volt olyan nehéz. Az Antigonét húztam, a korról beszéltem, meg elmondtam a cselekményt... Persze, ez a többieket korántsem nyugtatja meg, az egyik fiatalasszony az egyik cigarettát a másik után szívja, közben csak úgy magában motyogja: — „Most jövök én, annyira izgulok, a meszet majd lekaparom a falról...” S már szólítják is. Kissé remegő, az izgalomtól hideg kézzel nyitja az ajtót, ám a zsűri nem is olyan félelmetes ... Tételt húz, s már minden köny- nyebbnek tűnik. Megy ez, mint a karikacsapás... Középen a zsűri asztala előtt már felel Balogh Jó- zsefné. Amíg a jegyzetből futja, jói megy minden, aztán hirtelen megáll: — Tovább nem írtam je! — mondja zavartan. Simon György Békés megye magyar szaktárgyi felelőse, a zsűri egyik tagja megnyugtatóan mosolyog rá: — Mondja csak tovább nyugodtan, ez eddig nagyon jó volt. Talán a jellemzéssel folytathatná, nem kell izgulnia, csak úgy, a saját szavaival is jó lesz. A zsűri elnöke, Zöldy Henriette. a Pest megyei szaktárgyi felelős is bátorítóan mosolyog, így könnyű a felelet. Már vége is, csukja maga után az ajtót. Szabó Erzsébet Thomas Mann munkásságát húzta. Szép, kerek feleletet hallunk tőle, Németh Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának középiskolai csoport- vezetője, a zsűri harmadik tagja elégedetten bólogat a jól szerkesztett mondatok hallatán. Temesi Edit izgalmában Illyés Gyula helyett gyakran Illés Bélát emlegeti, aztán rájön tévedésére, elpirul, de mondja tovább, s a végére már egészen belejön. Közeledik a négy óra, az utolsó versenyző is befejezi feleletét, az eredményhirdetést kint. várják. A teremben most kezdődik csak az igazi munka. A zsűri tagjai összegeznek, itt-ott csöppet vitatkoznak, ki volt a jobb, s ki készült fel kevésbé, aztán lassan megszületik a döntés. Az oklevelek sorra telnek, az első helyezést Balogh Jó- zsefné, a másodikat Szabó Erzsébet, a harmadikat Oláh Jánosné nyeri, a negyedik és az ötödik helyre Tóth Gé- záné és Temesi Edit kerül. Az eredményhirdetésre mind- annyiójukat behívják, Temesi Edit. örömében még köny- nyezik is. Az első öt helyezett még ott marad, mert ők áprilisban a budapesti első öt helyezettel mérik majd össze tudásukat. Emellett mindenki könyvjutalmat, oklevelet kap, ám a legnagyobb öröm talán az, hogy a soron következő beszámolón mindannyian, akik most részt vettek a szóbeli vetélkedőn, ötöst érdemelnek. S a másik nyereség, amelyet még talán maguk sem fogalmaztak meg, hogy érettségire fele annyi energiával készülhetnek, hiszen a mostani kérdések nagyjából az érettségi erőpróbájával értek fel. Mielőtt elbúcsúznak egymástól, még a folyosón is elbeszélgetnek. Baloghné, aki a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozója, az otthoniakat emlegeti. — A két fiam biztos nem Izgatott várakozás a folyosón örül majd, hogy tovább tanulok. Kevesebb idő jut rájuk, hiába. Azért nem vallhatok szégyent az áprilisi versenyen, muszáj készülni. Legfeljebb megkérem a férjem, segítsen többet! Még jó, hogy ültem az eredmény- hirdetésnél, majd leestem a székről meglepetésemben. Csak így sikerüljön a pestiekkel szemben is kiáll- nunk... — Ebből már nincs visz- szakozás — mondja nevetve Szabó Erzsébet, aki előnyös helyzetben van, hiszen Dobozon, a könyvtárban dolgozik, s ez bizony, különösen az irodalomban, nagy előnyt jelent. — Édesapám sokat segít, ha kell főz, ha arra van szükség, takarít. — Én sem panaszkodha- tom a férjemre — mondja a harmadik helyezett Oláh Jánosné, aki a vetélkedő előtt 10 nappal ugrott be egy osztálytársa helyett, aki nem tudott készülni. — A férjem segít, bár ő se győzi szegény, hiszen együtt járunk a szakmunkások szakközépiskolájába. A nagymamák szerencsére vállalták 8 hónapos kisfiam gondozását, akivel gyesen vagyok. Azt mondták, mi csak törődjünk az érettségivel. Most majd nagyot néznek, hogy én még versenyzek is ... A terem lassan kiürül, már csak a zsűri tagjai és Róta Pál, a megyei felnőttoktatási szakfelügyelő vált néhány szót búcsúzóul. Beszélgetnek típushibákról, s arról, hogy a versenyzők lényegesen jobban szerepeltek az idén, mint az elmúlt évi, első ilyen vetélkedőn. Aztán az öt legjobban végzett felkészítéséről, s a két megye közötti vetélkedőről szólnak még néhány szót, s az elképzelésekről, hogy jó lenne a jövőben országossá tenni ezt a versenyt... Nagy Ágnes Gyűjtemény a felszabadulás 35. évfordulójára Nagy fontosságú iratok másolataiból állított össze gyűjteményt á Kulturális Minisztérium levéltári osztálya felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából. A gazdag anyag — amelyet az Országos Levéltártól rendelhetnek meg az üzemek, a vállalatok, az iskolák és más intézmények — 1945 után lezajlott gazdasági, társadalmi átalakulás kezdeti időszakáról tájékoztat. Népi demokratikus államunk megteremtésének, az ország újjáépítésének, valamint a nagvbirtokrendszer megszüntetésének, az oktatás, a művelődés reformjának iratait ismerteti meg az érdeklődőkkel. A gyűjtemény képeit kiállításokra vagy a tananyag, az ismeretterjesztő előadások szemléltetésére is felhasználják a megrendelők. „így is jó, úgy is jó”, csak attól függ... A Népszabadság 1980. január 13-i számában a 14. oldalon, a Mondd és írd rovat Tárgyasat vagy alanyit című cikkében olyan mondatokról van szó, melyeknek állítmánya állhat alanyi és tárgyas ragozásban, attól függően, mit is akar mondani a szöveg. „A kormánycsapatok valamennyi rádióállomást visszafoglaltak.” A cikkíró a valamennyi szónak kétféle szerepéről, jelentéséről értekezik, miszerint: 1. valámeny- nyi == minden, minden egyes (példa rá: „Valamennyi poharat' szárazra törlőm” — tárgyas ragozású állítmány van a mondatban). 2. valamennyi = egy kevés, valami kevés, (példa rá: „Valamennyi süteményt még meghagytak a vendégek”). S mivel a „valamennyi jelzős szerkezetnek ez a válfaja határozatlan tárgya a mondatnak, következésképp állítmányának alanyi ragozásának kell lennie”. A példák’ analógiájára a cikkíró szerint az említett rádióhír helyesen így hangzott volna, mivel abban a valamennyi minden bizonnyal mindent, minden egyest jelent, tehát meghatározható:- „A kormánycsapatok valamennyi rádióállomást visszafoglalták.” Bármennyire helyesnek is látszik a cikkíró érvelése — ez a mondat így a fülemnek nem jó, s inkább elfogadja az első változatot, mert én abban a változatban, alanyi ragozása ellenére is, a valamennyit mindennek, minden egyesnek értelmeztem —, de határozatlanul. Ugyanis az említett ellenpéldában, ahol a valamennyi egy keveset, valami keveset jelent — tehát határozatlan —; szerintem, azért van, mert a mondatban szerepel egy kis utaló szócska: a „még”. Hallgassuk csak: „Valamennyi süteményt még meghagytak a vendégek”. S hogy ez milyen lényeges, vessük össze ezt a két mondatot: 1. Valamennyi süteményt még megettek a vendégek. 2. Valamennyi süteményt már megették a vendégek. Továbbá, ha az említett példában a valamennyi mindent jelent, akkor helyettesítsük be! Ebben az esetben a mondat helyesen szintén így szól: A kormánycsapatok minden rádióállomást visszafoglaltok. Nem pedig: A kormánycsapatok minden rádió- állomást visszafoglalták. Véleményem szerint az említett példákban a valamennyi szó tartalmát a mondat egésze (tehát az esetleg benne szereplő utaló szó, mint pl. a „még” vagy a „már” megléte, vagy hiánya) fejezi ki tulajdonképpen, azaz: még valamennyi = egy kevés, valami kevés; már valamennyi = minden, mindéi? egyes. Másodszor: a cikkíró érvelését abban az esetben fogadná el fülem, ha az általa említett mondat (ahol a tárgyas forma a megfelelő) kibővülne egy birtokos viszonnyal, így: A kórmánycsapatok az ország valamennyi rádióállomását visz- szafoglalták. Ugyanis ezáltal a birtokviszony által valóban határozottabbá válik a valamennyi jelentése, mivel egy adott ország összes rádióállomásáról van szó. Tehát a rádióban elhangzott mondatban a valamennyi szó hiába tűnik határozottnak, mert minden egyest jelent, hisz ha ezt a megfelelőjét helyettesítjük is be a mondatba, fülünknek az említett esetben még így is határozatlan marad, ha nem erősíti meg egy utaló szócska (mint pl. a „már”), vagy ha hiányzik belőle a birtokviszony (pl. „az ország”). Így, tulajdonképpen a „minden” is lehet határozatlan — alanyi, pl.: Minden embernek adtak ennivalót. S a „kevés” is lehet határozott — tárgyas, pl.: Kevés embernek hagyták meg az életét. [Érzésem szerint ez olyan probléma, mint a modern időmértékes verselésben a sorvégi hosszú ütemszótag: akkor marad hosszúnak (hangzásra), ha a sor, a verssor (túlnyomórészt) trochei- kus, emelkedő; ellenben, ha jambikus, ereszkedő, akkor megrövidül.] Végül is: „így is jó, úgy is jó”, csak attól függ ... Barta Kálmán Egyesített ifjúsági klub Battonyán Nyolc éve, 1972-ben kezdte meg működését a batto- nyai művelődési házban az ifjúmunkások klubja. A fiatalok kezdettől szívesen eljárnak a klub foglalkozásaira, ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy egy- egy összejövetelén 25—30. klubtag is részt vesz. A fiatalok heti két alkalommal, szerdán és szombaton találkoznak. Havonta kétszer kötött programmal várják őket, máskor kötetlenül, játékkal, beszélgetéssel, zenehallgatással töltik az időt. A községben még egy ifjúsági klub működött korábban az ifjúsági házban. Tervezik, hogy februártól a két kollektívát összevonják. Az így, újonnan alakult klub az ifjúsági házban kap majd helyet foglalkozásaihoz, a programról, a szakmai-módszertani segítségről, s a fenntartás költségeiről pedig továbbra is a művelődési ház gondoskodik. Emellett a jövőben is segítséget várnak bázisklubjuktól, a KISZÖV békéscsabai Gyopár - Klubjától. Így ak „Új Tükör” — mert e mozgalomban is részt vesznek — klubprogramok mellett, a jövőben gazdagabb irodalmi, zenei, aktuális politikai, valamint műszaki, technikai előadásokat, vetélkedőket, találkozókat rendezhetnek a fiataloknak. Emellett persze szívesen látják továbbra is a község szórakozni vágyó ifjúságát a vasárnaponként megrendezendő táncestekre. / Szalagavató Békéscsabán A békéscsabai ifjúsági és úttörőházban január 19-én, ma este 7 órától rendezi meg a Vásárhelyi Pál Útépítési, Földmérési és Vízügyi Szakközépiskola szalagavató ünnepségét. A vendégeket, valamint a búcsúzó és búcsúztató diákokat dr. Mizó Mihály, az iskola igazgatója köszönti, ezt követően kerül sor a negyedikes tanulok szalagjainak feltűzésére. A nyitó tánccal kezdetét veszi a bál, amely 23 óráig tart. Az ifjúsági és úttörőházban rendezi meg január 26- án az egészségügyi szakközépiskola, február 2-án, a Sebes György Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközép- iskola, február 9-én a 611-es számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet, február 16-án pedig a Rózsa Ferenc Gimnázium szalagavató ünnepségét is. MOZI Sebességláz Forma I. Félelmetes film, mint maga a tárgya, a könyörtelen, veszélyes, mégis vonzó autóverseny: a Forma 1. A Sebességláz című olasz film készítői alkotásukkal az autóversenyzés áldozatainak kívántak emléket állítani. Éppen ezért választották a dokumentum műfajt, ami itt bizonyos mértékben keveredett a riportfilmek sajátosságával. S ez a műfaji keveredés hangulati, érzelmi káosz forrásául szolgált az egyébként nagyon is „véresen” szomorú, tragikus filmben. Mert a világhírű Forma 1-es versenyzőgárdát megszólaltató csinos Sydne Romé a horror határát súroló tragikus képsorok közben vidáman, már az ízlés határát súrolóan viho- rászik a szerencsés életben maradottakkal. Pedig önmagukban az autóversenyekről, a földi sebességrekord megdöntéséről készült eredeti képsorok nagyobb erővel, tisztábban hatottak volna. De mi is hajtja ezeket az élő reklámként 300 km/óra sebességgel száguldó embereket, a három kontinens életveszéllyel kibetonozott versenypályáin évente újra és újra? A többször megszólaltatott Niki Lauda, immár legendás hírű versenyző szerint a veszély izgalma, a dicsőség mámora, és egyszerűen a sebesség, az autózás gyönyöre. Ó már abbahagyta ezt a könyörtelen, szállodától szállodáig tartó életmódot, veszélyes sportot: Mert a „halál vaskazettájában” nincs, nem lehet irgalom. A rémségekkel teli, igaz képsorok egyik felejthetetlen tanulságát fogalmazta meg a zandvoorti Grand Prix-n történt eset, ahol a palánknak ütközött Roger Wi- liamsonnak segítségére siető versenytársa, David Purley egyedül márad. Kétségbeesetten áll, és végül tehetetlenül nézi, hogyan hal iszonyatos tűzhalált barátja. Hiába próbálja veszettül száguldó versenytársait megállásra kényszeríteni; a biznisz világa nem ismer kö- nyörületet. S a versenyeken részt vevő nézőmilliók? őket vajon mi hajtja? A megszólaltatott neves színészek egyike, Michael York járt válaszával talán a legközelebb a szomorú igazsághoz. Szerinte minden néző lelke mélyén várja az iszonyatot, a balesetek okozta izgalmat. S ez a megállapítás szörnyű igazságot takar, amire érdemes felfigyelni. (S vajon a film nézőinek többségét nem ugyanez a titkos vágy hajtotta? A filmszínházak fűtött biztonságából átélni a cafatokká szertehulló emberi testek látványát?) A filmkészítők érdemeihez visszatérve... A rendezők, Mario Mórra és Oscar Ore- fici jól dolgoztak. A látottakat hangulatilag pedig kitűnően támasztotta alá a Gui- dó és Maurizio de Angelis által komponált és válogatott zenei anyag. De kár, hogy a sportág szépségéből viszonylag keveset mutattak. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1980. január 19-én, szombaton, este 19.00 órakor, Békéscsabán: UNALMIA Petőfi-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Egy pikoló világos, 6 és 8 órakor: Konvoj. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: 5 órakor: Száll a kakukk fészkére, 7 órakor: Felkavart víz. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Hair, 3 órakor: Filmklub, 6 és 8 órakor: Hair. Békéscsabai Terv: csak fél 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat. I., II. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Fekete kalóz, fél 8 órakor: Amarcord. Gyulai Petőfi: Sebességláz. Orosházi Béke: 5 órakor: A sólyom nyomában, 7 órakor: Vadember. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A delfin napja, fél 6 és fél 8 órakor: A. skarlát betű.
