Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
1979. december 7., péntek IZUÜUt-filel A békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet már évek óta jó kapcsolatot alakított ki a Békéscsabai Konzervgyárral. Ez nemcsak a termelésre vonatkozik, hanem arra is, hogy télidőben, amikor a mezőgazdaságban már kevesebb munka akad, a lányokat, asszonyokat a konzervgyár pósteléki előkészítő telepén foglalkoztatják. Jelenleg 40-en segédkeznek zöldségfélék tisztításában, az alapanyagok előkészítésében. Fotó: Béla Ottó Ifjúságpolitika Vésztön Kiskereskedők elismerése Téli forgalom az ország útjain Vésztőn sokat, tesznek az ifjúságpolitikai célok megvalósításáért. Elsődleges feladat, hogy az általános iskolát el nem végzők fejezzék be tanulmányaikat, majd szerezzenek szakképesítést. Ehhez a munkahelyek biztosítják a szükséges feltételeket. A nagyközségi tanácsnál és intézményeinél előadásokat szerveznek a fiatalok jogairól és kötelességeiről. Arra törekednek, hogy mind több fiatal tanácstagot válasszanak meg. Részükre előadásokat tartanak majd a tanácstag feladatairól és kötelességeiről. Gondot jelent Vésztőn a tanulók szünidei foglalkoztatása, ezért ezt. — a helyi üzemekkel és a termelőszövetkezettel közösen — jövőre próbálják jobban megszervezni. Az Alkotó Ifjúság pályázatot minden intézménynél elindítják. A művelődési házban és az ifjúsági házban a jövőben több, a fiatalokat érdeklő és érintő előadást szerveznek, s jobb propagandával keltik fel ezek iránt az ifjúság érdeklődését. A közelmúltban értek véget megyénkben a kiskereskedők járási, városi csoportgyűlései. Az idei utolsó összejövetelre Orosházán került sor, amelyen megjelent dr. Gyürky Rudolf, a KISOSZ elnöke, a városi, a megyei tanács, a társadalombiztosítási igazgatóság képviselői, a szomszédos, Csongrád megyei KISOSZ titkára. Elöljáróban dr. Sebestyén József, a szervezet megyei titkára a magánkereskedők társadalmi szerepéről, megbecsüléséről szólt. Az áru- beszerzést elemezve hangsúlyozta: jó a kapcsolat a nagykereskedelmi vállalatokkal. Bizonyítja ezt, hogy a FŰSZERT orosházi fiókjánál tartották a kiskereskedők szakosztályi gyűléseit. Sajnálattal állapította meg: Békés megyében még nem volt rá példa, hogy a bezárt állami kisboltokat magánkereskedőknek ajánlják fel további árusításra. Az A múlt századból való hímzett ágytakaróval, kendővel és abrosszal gyarapodott a csornai múzeum szőttesgyűjteménye. Ez a néhány tárgyi emlék képet ad a hímzéstechnika fejlődéséről, jól érzékelteti, hogy miként gazdagította az ügyes kezű hímzőasszonyok fantáziája a szőttesek díszítési formáit. Az ágytakaró a hímzés korai emlékei közül való. A Rábaközben a díszítőtechnika meghonosodása idején a fehér kelmét csak fehér foMűemlékvédelem Sopronban viszont örvendetes: a kiskereskedők is kiveszik részüket a társadalmi megmozdulásokból. Ebben az évben a nemzetközi gyermekév alkalmából országosan egymillió, megyénkben 43 ezer forintot gyűjtöttek és fizettek be a szolidaritási számlára. Dr. Gyürky Rudolf az új szakmák, kereskedői módszerek kialakulásáról beszélt. A kisboltokra a továbbiakban is szükség lesz, sőt egyre nagyobb a társadalmi hasznosságuk. Előrelépés, hogy a közeljövőben mód lesz a szállítás korszerűsítésére. Ezután átadta Ve- rasztó Bálint csoportelnöknek a Hazafias Népfront megyei elnöksége által alapított Kiváló Társadalmi Munkáért járó jelvényt. Több évtizedes kiskereskedői tevékenységéért oklevelet kapott özv. Klein Sándomé orosházi cipőkellék- és Papp H. Sándor cukorkakereskedő. nallal díszítették. Az ágytakaró fehér batiszt kelméjére is fehérrel hímezték a hullámvonalakat és a virágmintákat. Abrosz már abban az időben készült, amikor a kendervásznon együttesen alkalmazták a fehér és a színes díszítőfonalat. A höveji kendőt pedig még gazdagabban színezték. Élénk pirosakkal, zöldekkel hímezték rá a növényi motívumokat, Dókos sarokmintákat, széleit indás csíkozással ékesítették. Az értékes hímzéseket egy rábatamási múzeumbarát ajándékozta a gyűjteménynek. Az elmúlt napok kellemes időjárása ideig-óráig feledtette a telet, korábban azonban voltak napok, amelyek némi ízelítőt adtak a közúti közlekedés téli gondjairól, veszélyeiről. A naptáron kívül egyébként már a reggeli ködök, a lecsapódó párák is jelzik, hogy ezentúl gyakrabban számíthatunk a síkos utakra, sőt hóra is. A közúti igazgatóságok már novemberben megkezdték az előkészületeket a mintegy 30 ezer kilométer úthálózat téli forgalmának fenntartására. A megelőzés érdekében, legolcsóbb megoldásként, mintegy 600 kilométer hosszúságban hófogórácsokat állítottak fel a legveszélyeztetettebb útszakaszok mentén. Üzemkész az igazgatóságok saját és bérelt gépparkja: 170 nagy teljesítményű hómaró és csaknem 2000 nehéz- és könnyűgép, köztük 500 hóekével is felszerelt sószóró. A gépeket elsősorban Veszprém, Borsod, Zala, Vas, Győr-Sop- ron, Tolna, Baranya és Somogy megyében — ahol mindig nagyobb gondot okozott a tél — helyezték készenlétbe. Jóllehet az idén számottevő hó a hegyvidék kivételével még nem esett, a közúti igazgatóságok folyamatos készenlétére már szükség volt a síkosság elleni védekezésben. Az országos hálózatban az őrjáratos gépkocsik novembertől 10 ezer kilométer hosszúságú fő- és elsőrendű útvonalon tartanak rendszeres szolgálatot, szükség szerint egyúttal szórják is a hófelületet, nagyobb baj esetén segítségért mozgósítanak. Az állandó felügyelet mellett is gyakori az utak síkossága. Különösen az erdős, hegyes, dombos útvonalakon, a hidakon és főleg hajnalon- ta és délutánonként a lecsapódó pára nyomán vékony jégréteg képződik az útfelületen, s ez veszélyesebb még a hónál is. Éppen ezért a szakszolgálat erőfeszítései mellett nagy szükség van a gépjárművezetők közreműködésére, a KRESZ előírásainak szigorú érvényesítésére: a sebességet a mindenkori útviszonyoknak megfelelően válasszák meg. A téli közlekedés egyébként is fokozottabb fegyelmezettséget kíván a gépjárművezetőktől. A múlt évi kedvezőtlen tapasztalatok erre figyelmeztetnek. Emlékezetes példul, hogy tavaly a 83-as úton Győr—Pápa között a tilalmi tábla ellenére a kocsik tömege hajtott be a hóakadályba, nemcsak magukat sodorva bajba, de akadályozva a hóeltakarítást, amely miattuk két napig tartott. A hóeltakarításra rendelkezésre álló eszközök figyelembevételével külön menetrendet állítottak össze, fontossági sorrendet alakítottak ki az idén is. A gépek mindenekelőtt az országos főközlekedési utakon látnak munkához, s ott dolgoznak, ahol a legnagyobb a teherfuvarozás, a tömegközlekedés forgalma, szükség szerint nagy erőket mozgósítanak az ipari gócokban is. A téli útviszonyokról rendszeres, folyamatos országos tájékoztatást ad az ŰTIN- FORM, a helyi helyzetről pedig valamennyi közúti igazgatóság és üzemmérnökség éjjel-nappali ügyelete. Mindig megbízatásban Gyarapodott a csornai múzeum szttttesgyfíjteménye Gyökeres fenyők Gyomáról Csaknem fél évszázad munkában A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ gyümölcsfia- lerakata 1977-ben kezdte meg működését a két község között, a Vörös Hadsereg útján. Az 1978—79-es őszi—tavaszi szezonban már 1600 facsemete és 600 szőlőoltványt. értékesítettek, mintegy 50 ezer forint értékben. Ez év novemberében a keresletnek megfelelően 2200 fiacsemetét, 900 szőlőoltványt kínáltak a kiskerttulajdonosoknak. Különösen a csonthéjas termésű gyümölcsfák iránt nagy az érdeklődés. Újdonság, hogy a telep gyökeres fenyők árusításával is foglalkozik. Mindezek ellenére nem könnyű a facsemeték, oltványok beszerzése. Elsősorban az őszibarack és a cseresznye, valamint a dió, birsalmafa hiányzik a faiskolákból. A szövetkezet természetesen arra törekszik: minél nagyobb választékkal segítse a háztáji gazdaságodat. az üdülőkörzetekben levő telkek nemes gyümölcsfákkal, oltványokkal való ellátását. Ezenkívül szakmai tanácsokkal látják el a termelőket. A gyomai mezőgazdasági bolt, a hunyai, az endrődi szaküzletek pedig jól felkészültek a növényvédő szerek, műtrágyák árusítására. Érdekes műemlékvédelmi munkálatok fejeződtek be ezekben a napokban Sopron középkori belvárosában. Ismét lehet közlekedni a elő- kapun át, amely a középkori belvárost a várkerülettel köti össze. A várárkon híd vezet át, amelyet, az eredeti kövezettel együtt állítottak helyre. A rendezés során lebontottak egy moziépületet, amely római kori emlékekre épült. Az emlékeket konzerválták és szabadtéri múzeumként láthatóvá tették a híres bo- rostyánkőút egy részével együtt. Az út itt vezetett át, és a római birodalom legkeletibb tartományait kötötte össze a Földközi-tenger vidékével. A feltárási munkát folytatják. Jelenleg a városháza mögötti útszakasz helyreállításán munkálkodnak. Negyvenhét évi szolgálat, kimondani is sok. Hát még, ha ezt hatvanéves korában mondhatja el valaki magáról, mint Pozsár András, a gyomai vasútállomás raktár- noka és szakszervezeti titkára, most nyugdíjba vonulásakor. De azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a majd fél évszázadot két szakmában, három munkahelyen töltötte el, s ebből a vasútra egymaga huszonnyolc év esik. — Még három hely sem lett volna, ha rajtam múlik, de mint annyi másban, ebben is a sors keze játszott közre. Temesvár mellett egy kis faluban születtem, egy tucatnyian voltunk testvérek. Engem apám az oraviczai kesztyűgyárba adott inasnak, ahogy a hat elemit elvégeztem, tizenhárom éves koromban. Ez 1932-ben volt, s 1940-ben jöttem át Magyar- országra. Egyesen Pécsre vitt az utam, a Hamerli kesztyűgyárba, onnan kerültem aztán Gyomára 1952-ben a vasúthoz. Az oraviczai kesztyűgyár a maga nemében nagy cégnek számított, 2—300 között váltakozott a létszám. Négy bentlakásos év volt az inasidő, s vele együtt negyvenen tanulták egyszerre a szakmát. Hatszemélyes asztaloknál folyt az oktatás, öt inas és egy mester ült ott, a hely mindig forgott, s mire a legkisebb is mellé került, megtanulta a tudományt. Alaposan. Nem is volt probléma ezzel a tudással Pécsen elhelyezkedni, de aztán jött a katonaság, a háború és a hadifogság. Ám szerencsére, a felszabadulás után is kapós volt a jó kesztyűs, és itt folytatta a munkát tovább. Itt választják 1949-ben szakszervezeti bérfelelősnek, majd üb-titkárnak. — Nagy felelősséggel járt mindkettő, különösen a titkárság. Szinte naponta kellett dönteni, s bizony nehéz idők voltak, de éppoly kedvvel láttam el a megbízatást,, mint ahogy a munkát is. Szerettem nagyon a kesztyűkészítést, s már jó gyakorlatom volt benne, s amikor 1951-ben sztahanovista lettem, jutalmul egy kéthetes beutalót kaptam Hajdúszoboszlóra. S itt fordult meg újból a sorsom, ugyanis itt ismerkedtem meg a feleségemmel, ő is ekkor jött az üdülőbe. Aztán a levelezésnek házasság lett a vége, de úgy, hogy én jöttem Gyomára, nem ő Pécsre családi, meg munkahelyi okokból. így kezdtem én új életet és, új szakmát, ez utóbbit a vasútnál. S lett belőle majdnem három évtized a MÁV-nál. Ez alatt tősgyökeres gyomai lett. Lokálpatrióta, aki mióta betette a községbe a lábát, mindig tett is érte valamit. Előbb a vasúti párt- szervezet elnöke, majd 1956 után szakszervezeti titkár, s erről csak most, a nyugdíjazás miatt mondott le, több mint húsz év után. Közben kétszer a járási pártbizottság tagja, s állandóan dolgozik a Hazafias Népfrontnak, ahol tizenöt éve elnökségi tag is. És aztán ott van még 1962 óta a szakmaközi bizottság, amelynek titkára most is. Nem csoda, hogy Pozsár Andrásról azt mondják a községben: ő az, akinek a mozgalmi és társadalmi munka a hobbija. — Van benne valami igazság, mert engem mindig ezek a dolgok érdekeltek és vonzottak. Nem szerettem elhúzódni, nem szokásom a pénzt hajszolni, pedig sokszor éltünk nehéz körülmények között, s jó lett volna, ha több van. De azért így is fölneveltük a gyerekeket, és ami kellett, megvolt és megvan. Igaz, nagy igényeink soha nem voltak, vagy inkább nem pénz dolgában. Hogy mi ösztönzött estéről estére, meg szombat, vasárnap hol itt, hol ott tevékenykedni? Valószínűleg az, hogy nem tudok meglenni nélküle. Más magyarázat talán nincs rá. Pedig van. Először is az, hogy a szó tetté váljon. Az a szó, amit mint párt- és szakszervezeti tisztségviselő hirdet. Mert a politikai elveket a gyakorlatba átvinni, megvalósítani: ez nemcsak feladat számára, hanem kötelesség is. Másképp nem érzi jól magát, az a fajfa ember, aki a tisztséget megbízatásnak tartja, és nem nyugszik, míg eleget nem tesz neki. A községpolitikában is, a szakmaközi bizottságban is. De mi lesz majd nyugdíjasán? — A szakszervezeti megbízatást — amely a tavalyi átszervezés óta műhelybizottsági formát öltött — lemondj tam, hiszen ez az aktív munkához van kötve. De azért mint nyugdíjas, tovább is tevékenykedni szeretnék. Számítanak is rám. A Hazafias Népfront marad, az ottani munkát természetesen tovább csinálom. Gyomáért még csak bírom magam, mindig tenni szeretnék, hiszen én, aki nem itt születtem, talán még jobban látom, mit fejlődött az utóbbi évtizedek alatt, s tudom, hogy még nagyon sokat fog. S ennél én is ott akarok lenni. A számára nagyon kedves szakmaközi bizottságban jövőre lesznek a választások, nem tudja még, mi lesz, de a társadalmi ellenőrök munkájának irányítását eztán is szeretné. A fogyasztók érdekeinek képviselete mindig szívügye volt, s az is marad. Szóval lesz a jövőben is jócskán társadalmi munkája, csak egészség legyen hozzá. Mert a kedv az megvan. Az töretlen. Vass Márta Szerdán délelőtt bensőséges kis ünnep kellős közepében érkezett meg a Télapó a Békés megyei Tanács V. B. Számítástechnikai Intézetébe, ahol a dolgozók gyermekeinek vidám kis műsort rendeztek a KISZ-esek Fotó: Kiss Zoltán
