Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
1979. december 12., szerda Hatékonyabb lett a tanács és a HNF együttműködése Harminchat országba exportálnak mézet a HUNGARONEK- TAR mézüzeméből. Az utóbbi tíz év legnagyobb mézterméséből. az ideiből kilencszáz vagont szállítanak exportra, többek között Japánba és az USA-ba (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Nádaratás a Velencei-tavon Épülnek a nádkunyhók — az indiánok sátraira hasonlító, nádkévékből összerakott gúlák — a Velencei-tavon, jelezve, hogy megkezdődött a tó termésének betakarítása, a nádaratás. A 9 nagy teljesítményű nádvágógép egyelőre még csak a partok mentén látott munkához. Az enyhe december ugyanis késlelteti a nádszálak leveleinek lehullását. A tervek szerint az idén egymilliónyolcszázezer kéve nádat takarítanak be a tóról. A termés jónak ígérkezik, bár az aszály miatt ritkábbak, rövidebbek lettek a nádszálak. A betakarított termés több mint felét exportálják. Mindkét előadó állást foglalt abban, hogy lényeges előrelépést lehet tapasztalni a lakótelepi munkában: rendszeres kapcsolat alakult ki a tanácstagok, a lakóbizottságok és a népfronttestületek között. Ez a jó együttműködés azonban nemcsak a választások idején, hanem a közbeeső időben is (például az őszi és tavaszi környezetvédelmi hónapokban) megmutatkozik. A megnövekedett feladatkör egyben arra kötelezi a HNF-bizottságokat, hogy ésszerűbben és egyenletesebben osszák el egymás között a tennivalókat. Ezek a testületek szervezik egyébként a tanácstagi beszámolókat, az egyre nagyobb aktivitásról, s a széles körben kibontakozó közéleti tevékenységről tanúskodó fórumokat, előadásokat és különféle rendezvényeket is. Békéscsaba és a városkörnyék fejlesztésére, szépítésére indított akciók, s a nagy társadalmi összefogással végzett munkák szintén számos jó eredményt hoztak. A bizottsági ülésen javaslatként hangzott el, hogy jobban össze kellene han golni a tanácstagi bizottságokba delegált HNF-aktívák tevékenységét. Egyes tisztségviselők elfáradtak. Ennek egyik oka az, hogy még az apróbb ügyek elintézése sem halad gyorsan és zökkenő- mentesen. A városi tanács és a Hazafias Népfront együttműködési megállapodásának tapasztalatait értékelték azon a HNF bizottsági ülésen, amelyet a közelmúltban tartottak Békéscsabán. A fő napirendi pontot dr. Gally Mihály vb-titkár és Kendra János, a HNF városi elnök- helyettese ismertette. Az előzményekhez tartozik, hogy a két testület között 1973-ban létrejött egyezményt 3 évvel később — az országos és a megyei szervek ajánlásai alapján — módosították, illetve kiegészítették; majd az egységes keretbe foglalt szöveget egy határozati javaslatnak megfelelően tanácsülés hagyta jóvá. E megállapodással összefüggő célok között jelentős helyet foglalnak el a fokozott együttműködésre, a szocialista demokrácia hatékonyabb érvényesítésére, a tanácsok és a lakosság, továbbá az üzemi és lakóterületi közösségek kapcsolatának szélesítésére, erősítésére irányuló törekvések. Ugyancsak fontos szerepet tölt be a közös feladatok megoldásában a társadalompolitikai, a területfejlesztési, az ellenőrzési, a tájékoztatási és sok más tevékenységhez kapcsolódó, s a tanácsok munkáját segítő megbízások teljesítése is. A kicsinyességben van a nagyságuk * ■ i Ma már ritkaság, hogy egy foglalkozás apáról fiúra száll. Dr. Ragettli János ifjú korában ez még íratlan szabály volt. A fiatalember mégsem akarta édesapja békési gyógyszertárában leélni az életét. Budapestre került. A vegyészet szerete- te azonban megmaradt hazai örökségként. Vegyészeti laboratóriumokban szerzett ismeretei később jól kamatoztak. A felszabadulás után ugyanis hazatért. — Édesapám nem bírta egyedül a munkát. Nagyon nehéz volt akkoriban a gyógyszerek beszerzése, szállítása — meséli a fiatalos mozgású, élénk tekintetű férfi. — Előfordult, hogy talicskával toltam haza a ricinusolajat. Ráadásul minden olyan drága volt. hogy félévi keresetünkből tudtunk egy kiló aszpirint venni. Végül sok furfanggal, csereberével sikerült beszerezni a készletet. Pár év alatt felszereltük a gyógyszertárat. * 1950 után 10 hónapig az államosított gyógyszertár vezetője lett. Szakértelmére, gyakorlatára nagy szükség volt. Ezért hamarosan kinevezték Békés megye gyógyszertári szakfelügyelőjének. A gyógyszerek minőségi ellenőrzésén kívül a megye 81 patikáját látogatta. — Nagy volt akkoriban az elbizonytalanodás. Meg kellett menteni a szakma értékeit, lelket kellett önteni a kollégákba. Teljesen új működési formára volt szükség. A sok örökölt törpe gyógyszertárból egységes, jól szervezett intézményhálózatot kellett létrehozni. Ezt sok apró előrelépéssel értük el. Elsőként megalakult a gyógyszertári központ. 1952-ben raktárt kaptunk, s ezzel megoldódott a gyógyszertárolás égető gondja. Később két laboratóriummal lettünk gazdagabbak. Az analitikai — elemző laborban a behozott gyógyszermintákat vizsgáltuk, a Galenusi laboratórium pedig féltermékekkel látta el a gyógyszertárakat. Ez utóbbi nemcsak megyei, de országos igényeket is kielégített. A régi gyógyszertári épületek meglehetősen korszerűtlenek voltak. Ezért már az 50-es évek elején megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem tudtuk, milyen is a korszerű gyógyszertár, hiszen az egész országban nem volt „minta”. Ami ma van, keserves tapasztalatok árán teremtődött meg. * Dr. Ragettli János, a megyei gyógyszertári központ igazgatóhelyettese, elsősorban gyógyszerész. Számtalan társadalmi megbízatása ösz- szefügg hivatásával. Titkára a Gyógyszerészeti Társaságnak, elnöke a helyi szervezetnek, 10 éve részt vesz a Szegedi Orvostudományi Egyetem államvizsga-bizottságának munkájában, kari tanácstag, speciális szakmai kollégiumokat tart, újít, szocialista munkaversenyeket szervez, sőt, 10 évig tagja volt a gyógyszertári kórusnak is. Hogy mindeme tevékenységét eredményesen végezte, bizonyítja a sok-sok elismerés. Harminc év tudományos munkája alapján megkapta a docensi kinevezést. Az egészségügy háromszoros kiváló dolgozója, kiváló újító, a megyében egyedüli kiváló gyógyszerész. A közelmúltban — feleségével együtt — az egészségügyi minisztertől megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. — Gyógyszerésztársaim többsége nem elégszik meg a mechanikus munkával. Mind többen vesznek részt a tudományos kutatásokban. Örömmel mondhatom, hogy ebben a fiatalok igen aktívak. Nekem is részem van benne, hogy a megyénkből elindított, országossá vált Rozsnyai Mátyás-emlékversenyen szép eredményeket érnek el. A gyógyszerészet nagyon fontos, bár kissé háttérben maradó része az egészségügynek. Nekünk nem szabad egy milligrammot sem tévedni! Ahogy mondani szokták: a gyógyszerészek nagysága a kicsinyességükben rejlik. — Január 1-től nyugdíjba vonulok. Nem félek attól, hogy unatkozni fogok. A társadalmi-közéleti tevékenységeimet, és szívügyemet, a tudományos munkát, tovább folytatom. Nem fogom elraktározni 30 év tapasztalatát: szeretném átadni a fiataloknak. Több idő jut majd a családra is. Az egyik fiam, szintén gyógyszerész, és ki tudja, talán a kisunokám is követi majd a családi hagyományt?! Gubucz Katalin .......................................... A tanácskozás végén — a hozzászólásokat is figyelembe véve — az ülés résztvevői ajánlásokat fogalmaztak meg. Eszerint: koordinálni kell a bizottságok munkáját, s maguk a népfronttestületek tekintsék továbbra is feladatuknak az általuk hasznosnak vélt módszerek alkalmazását. Bevált az a gyakorlat is, hogy a tanácstagokkal valamennyi tanácsülés előtt személyesen találkoznak, s nagyobb információ- és tapasztalatszerzés céljából elbeszélgetnek velük. Ezentúl is alaposan értékeljék az eddigi tevékenység eredményeit, ami egyúttal kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a tanácsi munkában, a közvetlen kapcsolattartásban még itt-ott előforduló egyéb formalitásokat kiküszöbölhessék az érintett szervek. A mikroszkópos műtéti technika világviszonylatban néhány éves múltra tekinthet vissza. A kézsebészetben, a szemészetben és az idegsebészetben alkalmazzák, egy milliméternél kisebb erek, idegrostok egyeztetésére. Az Országos Traumatológiai Intézetben fiatal orvosokból létrehoztak egy mik- rosebészeti munkacsoportot. Feladatuk, hogy kísérleti állatokon mikroszkóppal gyakorolják a rendkívül finom műtéti technikát, amelyet részben már alkalmaznak emberen is (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) Falusi lakásviszonyait II. Sátortetők alatt Megváltozott a falu képe. Sok az új kertes ház. Némelyik szolid, tájba illő megjelenésű, de legtöbbje sátortetős, kockastílusban épült, hivalkodó kerítéssel. Apró tornyocskák, cifra homlokzat, sok tagolás feltűnő együttese jellemez néhol egész utcasort. Ez lenne a vidéki közízlés? Aligha. Inkább a modern formalátás hiánya hozta létre azt a nyárspolgári külsőt. Pedig a parasztságnak, a falusi lakosságnak mindig is volt szépérzéke. Nem akarok példázódni a régi fehérre meszelt, nádtetős, tornácos házakkal, bár a tiszta, egyszerű formák korszerű alkalmazásával bizonyára nem jutott volna oda a faluépítés, ahol ma van. A szakemberek bíráló szavaival élve: „elcsúfítottuk az új falusi településeket, elterjedt a kömyezetszeny- nyezés egy sajátos válfaja: az esztétikai szennyezés”. Pincegarzon a szülőknek Sok házon észrevehető a „botcsinálta” építészek (magántervezők) keze: nem vették figyelembe a tájolást, a fénnyel telítettséget, a családok összetételét, életformáját stb., mert saját, többségében koncepció nélküli, enyhén módosított terveket (utánzatokat) gyártanak sorozatban. A sátortetős tucat- termelést szeretnék megakadályozni a megyei tanácsokon létrejött magántervezői szakértő bizottságok. Sajnos, azonban a szűrőn még így is épp elég formailag és műszakilag kifogásolható terv csúszik at, mivel az' országos tervezői névjegyzékbe felvett magántervezők (mérnökök, technikusok) között akadnak gyengébb felké- szültségűek, kiknek éppúgy engedélyük van a családi ház tervezéséhez, mint a magasabb kvalitású építészeknek. Nem ritka az sem, amikor maga az építtető ragaszkodik csökönyösen elképzeléseihez. Érthetetlen, már csak gazdasági szempontból is: egy leszigetelt alagsorú, négyzetes alapterületű, szu- terénos ház csaknem kétszer annyiba kerül, mint a mai építészeti elveknek megfelelő nyeregtetős, téglafalú, közművesített, összkomfortos családi ház. Nem beszélve arról, hogy a kockaotthonok lakótér- elosztása kevésbé variálható, tehát sok terület marad kihasználatlanul. Persze a „pincegarzonos” lakások elterjedésének gyakorlati oka van: általában az építtetők azért ragaszkodnak ehhez a szokványos formához, mert a felső szintet gyermekeiknek szánják, hogy 10—20 év múlva családalapításkor ne legyenek lakásgondjaik. A szülők meg visszavonulnak a szuterénbe, s öreg napjaikat vizes, egészségtelen lakásokban élhetik le. Holott lenne más megoldás is. Külföldön — s most már egyre több községben felbukkan nálunk is — a családi házak szinte kivétel nélkül a padlástér kihasználásával épülnek. A magyar családok még idegenkednék a tetőtér-beépítéses lakásoktól. Oktalanul, mert lényegesen olcsóbb a szigetelt pincelakásnál, nem kell hozzá külön teherhordó szerkezet és minimális hőszigeteléssel a téli—nyári lakhatósága is megoldható. Esztétikailag sem annyira zavaró, mint a földből kinyúló pinceablakok. 135 ajánlott terv Egységet, rendet kellene teremteni a családiház-épít- kezésben. Számos rendelet, intézkedés próbálta szabályozni a családiház-tervezést az elmúlt húsz évben, őszintén szólva nem sok sikerrel. Talán az utóbbi években észlelhető némi javulás, de már a korábban megépült házakon segíteni akkor sem lehet. Senki nem kívánja, hogy típustervek szerint nőjenek fel az egy-két szintes hajlékok, tömeges megjelenésükkel egyhangúvá tennék, elszürkítenék a faluképet. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium országos pályázati kiírására beérkezett ■ családiház-tervek legjobbjaiból 135-öt tartalmaz az ajánlott tervgyűjtemény. Ebből bárki választhat, 800—900 forint értékben hozzájuthat az épülettervrajzokhoz, lényegesen olcsóbban, mintha magántervezőt bízna meg elkészítésével. S emellett még időt is nyer, gyorsabban kapja kézbe az építési engedélyt. Természetesen a tervezői színvonalon sokat javítana még az is, ha az országos magán- tervezői névjegyzékből kizárnák a dilettánsokat, s minél több építészmérnököt foglalkoztatnának a falu házainak tervezésével. Arra a kérdésre, „hogyan lakunk ma falun?” egyértelmű a válasz: jobban is lakhatnánk. Igen, azért a pénzért, amit sok család erre áldozott, kényelmesebb, egészségesebb környezet is létrehozható lett volna. A községekben élők életforma- váltásával még nincs mindenütt teljesen összhangban a korszerű otthonok kialakítása, melyet korunk embere megkíván. Az építész közvetlenül befolyásolhatja a család életmódját, szokásait, azzal, hogy emberre szabott terveket készít, s a ház lakói akaratlanul rávezetődnek arra, hogy a lakás minden zugát használják, jól érezzék magukat otthonukban. A városiasodás, a falu és a város közötti különbség csökkentése — az úthálózat, a közlekedés, a kereskedelmi ellátás stb. feltételek mellett — lényegesen függ a lakásviszonyok alakulásától Az évente felépülő lakások 40 százaléka a községi településeket gazdagítja. Jó lenne, ha ez a gazdagodás az elkövetkezendő nemzedékek szemében is szépnek és jónak látszana. Horváth Anita