Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

0 1979, december 11., kedd IZHUUlTlTcl Hétfőn kezdj hozzá! Csupa szórakozás már csak beleolvasni is, a nem­rég megjelent 30 nap alatt eszperantóul című nyelv­könyvbe. Annyira más, mint amit megszoktunk. Nem is lehet tankönyvnek nevezni a hagyományos értelemben, sokkal inkább hasznos ta­nácsadónak látszik, rengeteg ötlettel, s olyan új módszer­rel, hogy aki forgatja, észre sem veszi, mégis tankönyv van a kezében. Szerzője, Jo- zefo Horváth szakított a régi fajta nyelvkönyvsablonnal, s tanítványaiból is ki akar űz­ni minden előítéletet. Mert ez van jócskán, s azokat kell legyűrni legelébb, hogy felszabadultan, játékosan — sok-sok saját készítésű esz­közt is használva —, de azért szigorú következetes­séggel haladjon napról nap­ra a nyelvvel való ismerkedés. S hogy mindez nemcsak játszadozás — ha játékos is a tanulás módja — arra jól utal az általa szerkesztett 13+1-es aranyszabályzat második pontja, amely egy hiedelmet is cáfol: „Nyelv­tehetség? Minden embernek van, hiszen valamennyien megtanultunk már egy nyel­vet, az anyanyelvűnket — a tehetség, vagy helyesebben képesség tehát adott. Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az akarat a leghatal­masabb erő a világon, és akarattal meglevő képessé­geinket hihetetlen mérték­ben továbbfejleszthetjük.. A nyelvtanulásban csak az erős emberek érhetnek el eredményeket.” No de 30 nap alatt? Ezt a nyelvet és ilyen szak­könyvvel, igen! Sőt a két utolsó nap már a feladat nem más, mint két folyta­tást olvasni eszperantóul Az előretolt helyőrség című Rej­tő-könyvből. Ez nem vicc — abból egyébként jócskán van a tananyagban — ha­nem teljes komolysággal, ál­lítható, hogy ha valaki ko­molyan akar tanulni és ko­molyan veszi a napi mun­kát, az erre képes. Ennyi idő csak nem sok? Hiszen harminc napot — amit hét­fővel kell kezdeni, mert ez a beosztás, és a vasárnap sem munkaszünet — hu­szonnégy órástól is boldo­gan feláldoztak volna már az emberek, ha cserében egy nyelvet birtokolhatnak. Horváth nem követel eny- nyit, de azt igen, hogy a naponta rászánt időn kívül a holt időket is jól értékesít­sék tanítványai, „a türel­metlen emberek és magán­tanulók”. Azt, ami a villa­moson, autóbuszon, vonaton egyébként kárba vész. De még a konyhában, fürdőszo­bában, vagyis a házimunkák közben is lehet használni, hasznosítani például a rá­diót, mert számos állomás sugároz eszperantó nyelven műsort. A nyelv hallgatása különben is lényeges, sőt el­sőrendű, ugyanis a tanulási sorrend a következő: hall­gatás, beszéd, olvasás, írás. Nehéz lenne, és hosszú ezt a teljesen új felfogású nyelvkönyvet részletesen is­mertetni, ezért csak két dol­got még. Az egyik: a könyv annyi humorral íródott, hogy olvasmányként is élve­zetes. A másik: népünknek több mint kilenctized része egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Hogy ez mit jelent ma, a fellendült turizmus korában, jól tudjuk. Vagy állunk szótlanul külföldön, vagy kézzel-lábbal mutoga­tunk, persze eredmény nél­kül. Mindkettő roppant kí­nos érzés, tapasztalatból is­merjük. És ez még akkor is így van, ha tanultuk esetleg a németet, oroszt, angolt, franciát valamikor, mert népünk legalább ötven szá­zaléka biztos, hogy tanulta valamelyiket. De tanulni és tudni, az kettő. Főleg a gyakorlatban. Vass Márta Elnökségi ülés a TIT-ben Nemrégiben ülésezett a TIT Békés megyei Szerve­zetének elnöksége Békéscsa­bán, az Értelmiségi Klub­ban. A tanácskozás témája a nemzetiségi ismeretter­jesztés volt. Három év ered­ményeit vizsgálva kiderült, hogy a román anyanyelvű lakosságnak a gyulai ro­mán gimnáziumban évente 12 előadást rendeznek, Méh­keréken 25-öt, Pusztaottla- kán pedig kettőt-hármat. A szlovák nyelvterületeken a következő a helyzet; Tót­komlóson évente 12, Békés­csabán 10, Szarvason 13, Kétsopronyban 5, Telekge­rendáson 2-3 szlovák nyel­vű előadást tartottak, A né­met és a délszláv nemzeti­ségűek anyanyelvi ismeret- terjesztése jóval kisebb szá­mot mutat. Ez év áprilisában jelentős előrelépés történt az anyanyelv hetén, melynek során igen sok román és szerb nyelvű előadást ren­deztek megyénkben. A Bé­kési Élet című folyóirat is rendszeresen foglalkozik cikkeiben a nemzetiségiek anyanyelvi kultúrájával, népszokásaival, hagyomá­nyainak őrzésével. Az elnökségi ülés határo­zatot hozott, mely szerint a TIT-ben önálló nemzetiségi bizottság alakult, vezetője dr. Grin Igor lett. A bizott­ság feladatait is megjelölték. Eszerint a jövőben a nem­zetiségieknek anyanyelvű té­majavaslatokat „ szerkeszte­nek, szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a nemzetiségi iskolákkal és művelődési házakkal. Yasarnap délelőtt kedves kis ünnepséget rendeztek az ifjú­sági és úttörőház nagytermében a Megyei Művelődési Köz­pont táncos lábú kicsinyei részére. Az úttörő népitánccsoport bemutatója után játszóházat tartottak, ahol a kicsik együtt énekeltek és táncoltak a nagyokkal Fotó: Veress Erzsi Az amatőr művészek útválasztása Bartóki József kiállítása Mezőberényben Az egyik olajkép az utóbbi évek terméséből, a „Cáki pince” Fotó: Gál Edit Az amatőrök útja egy bi­zonyos szakasz után ketté­válik: egyik irányban a di­lettantizmus felé, a másik­ban az igazi kiteljesedés, a tu­datosodott hivatásosság felé vezet. Mindezt persze a mű­vészetekre értve, s szigorú­an elhatárolva más terüle­tektől, amelyekben különbö­ző érdekekkel lejáratták és megváltoztatták az ,amatőr” szó valódi tartalmát. Különösen érvényes ez a képzőművészetre. A művé­szeti ágak közül ez az, ame­lyik a legtöbb „amatőrrel” dicsekedhet. A dicsekvés persze nem mindig őszinte. Festeni, szobrot faragni, re­zet metszeni, tussal és kré­tával bánni eredménnyel csak úgy lehet, ha a szóban forgó amatőr tisztában van a mesterség szakmai dolgai­val. Legalább olyan szinten, mint a hivatásos, aki nyolc­tíz éven át jószerével csak ezzel foglalkozott. Ellent­mondás? Csak akkor, ha az amatőr és a hivatásos alko­tó kezéből kikerült mű szak­mai-technikai szempontból összevethetetlen. Mert csak a fogásokat, a színkeverést, az elméletet lehet iskolapadban megtanulni. De ez az iskola­pad végső soron bárhol lehet. A többit, azt a bizonyos „pluszt”, amit tehetségnek, képességnek, művészetnek neveznek, valójában sehol sem lehet. Ezért vezet tehát az a bizonyos út a „tudato­sodott hivatásosság” felé — is. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy az álla­mi művészképzés felesleges, másféle módokon pótolható. Hiszen az előbb már szak­mai-technikai szempontból összehasonlított két mű az összes többi szempont rönt­genje alá téve elkülönül. Mert itt már más, fontosabb, jelentős eltérések, új kate­góriák vannak. Persze a két út összeérése, torkolata előtt. A művészeteknek csak a mesterségét, s nem lényegét lehet tanítani. Ezek a gondolatok bizony­nyal mindenkinek az eszébe jutnak, aki elidőz ezekben a napokban-hetekben a mező- berényi művelődési központ emeleti termében, ahol Bar­tóki József olajképeit, grafi­káit, bronzplakettjeit találja. Az egyik helyi általános is­kola rajztanára, a nagyköz­ség szülötte. Még szegedi fő­iskolás korában, három évti­zeddel ezelőtt fogott kezébe először ecsetet. A több, mint harminc alkotást felsorakoz­tató tárlat tehát egyrészt a szülőfalu közönsége előtti tisztelgés, másrészt pedig en­nek a harminc évnek a főbb alkotói állomásait reprezen­táló bemutatója is. Nos, Bartóki József elér­kezett a bevezetőben emlí­tett úttorkolathoz. A korábbi gyűjteményes kiállításokon, csoportos tárlatokon szerep­lő — leginkább olaj- — ké­pei is mutatták: már-már megszállott elhivatottsággal, tudatosan és mégis kicsit makacsul dolgozik azért, hogy legfőképpen önmagá­nak, de a kétkedőknek is be­bizonyítsa: az amatőr képző­művészet tisztasága kikrtstá- lyosíthat magából nemes, sokszor pótolhatatlan értéke­ket. Ügy tűnik, ez a szándék megvalósult. Az olajképeken a fény-árnyék örök játéká­val, a színek formát bontó és egyesítő alkalmazásával úgy tudja elénk varázsolni az általa oly annyira szere­tett hazai táj kedves és drá­mai dolgait, a genezis és az elmúlás egymást váltó, szün­telen pillanatsorát, ahogyan az amatőrök közül nagyon kevesen. Vállalja ezt a jelzőt. Al­kotásaiban, kísérletező ked­vével, szándékával. Mindezt persze hivatástudattal és fe­lelősséggel téve. Hiszen gyer­mekeket bíznak rá minden év őszén, akikkel meg kell ismertetnie a formák és szí­nek gazdag világát, a mű­vészetek igazságát és tisztes­ségét. A pedagógus pedig csak az önmaga által is kö­vetett és igaznak tartott pél­dát tudja becsülettel, őszin­tén és maradandóan tovább­adni tanítványainak. E két dolog kölcsönössége juttatta el tehát Bartóki Józsefet az úttorkolathoz. Az ő joga és szabadsága, hogy rálép-e a hivatásosság útjára. De lelki­ismeretének felelőssége is. Nemesi László A gyermekek művészeti neveléséért Érdekes, és hasznos kezde­ményezést valósított meg a Békéscsabán, december 7-én, délelőtt megrendezett felol­vasó üléssel a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és Pedagógus To­vábbképzési Intézete, a Pe­dagógusok Szakszervezete Békés megyei Bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Elnöksége, és a Magyar Pedagógiai Társa­ság Békés megyei tagozata. Ugyanis az ifjúsági és úttö- rőház nagytermében, több mint 300 pedagógus előtt, olyan előadások hangzottak el. amelyeket ,a gyermekek esztétikai nevelésében jól hasznosíthatnak a résztvevők munkájuk során. A nemzet­közi gyermekévet hasznosab­ban nem is köszönthették volna. Hiszen azzal, hogy a gyermekeket érő legfonto­sabb esztétikai hatásokat elemző előadások szerzőinek lehetőséget adtak, hogy a szakterületük — a pedagógia, a gyermekirodalom, az ének­zene, a rajz, a bábjáték és gyermekszínház — körébe tartozó észrevételeket, ta­pasztalatokat átadták, egy­ben a jelenlevő pedagógusok­nak a munkájukba jól hasz­nosítható információkat nyújtottak át. Bár ezzel az esztendővel véget ér a nem­zetközi gyermekév, ezt a ha­gyományt mégis érdemes volna folytatni. A Jelenkor decemberi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Bárdosi Né­meth János, Csordás Gábor, Galambosi László, Kálnoky László, Károlyi Amy, Pás- kándi Géza, Vas István és Weöres Sándor költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Bertha Bulcsu elbeszélését, Mészöly Miklós készülő új művének részletét é$ Szako- nyi Károly hangjátékszövegét közli p folyóirat. A tanulmányok között fi­gyelmet érdemel Alföldy Je­nőnek Kálnoky László versét elemző írása, valamint egy rádióbeszélgetés-szöveg Vas István Mindig előre c. költe­ményéről. Az „Irodalomtudó- sítóink fóruma” sorozatban Fenyő Istvánnal ' beszélget Kabdebó Lóránt A művészeti rovatban ta­láljuk Vitányi Iván: Gyar- mathy Tihamér életműve c. írását, amely megnyitóként hangzott el a pécsi származá­sú festőművésznek a Műcsar­nokban rendezett kiállításán. A Képzőművészeti króniká­ban Láncz Sándor beszámol a Párizsban rendezett nagy­szabású Moszkva—Párizs ki­állításról. A szám képanyaga a két kiállításhoz kapcsoló­dik. KÉP­ERNYŐ A mi Hildaberta nénink... A televízió számolatlanul is nagyon sok feladatot lát el. A különböző korosztá­lyok és érdeklődési körűek tanítása, szórakoztatása mel­lett ugyebár igen gyorsan és a kép könnyen felfogható eszközével tájékoztat a vi­lág eseményeiről, a szép és borzalmas történésekről. Mindig mondjuk, tudjuk is, s a televízió is igyekszik megfelelni ezeknek az elvá­rásoknak. De van azért még egy, talán az előzőekhez ha­sonló fontosságú dolga is: a műértékek konzerválása, megőrzése az utókornak. Leginkább talán a legrom­landóbb műértéknek, a szí­nészi játéknak a megőrzése a film- vagy a másnesszalag segítségével^ S téve ezt ak­kor is, ha a színész előadó­tehetségének igazi ereje ép­pen abban van, hogy estéről estére, alkalomról alkalomra újjászületik, majd szerte­foszlik. Amikor a Színészmúzeum című sorozatot készítette, s majd vetítette a tévé, sok­szor elhangzott: milyen kár, hogy a legtöbb színészről előadásfelvétel szinte semmi nem maradt, mindössze né­hány film. Bár bizonyára Galgóczi Erzsébet sem azért írta a Használt koporsót, s Mi- hályfy Sándor nem azért ké­szített belőle tévéfilmet, mert a magyar színművé­szet egyik csodálatos képes­ségű, közismert személyisé­gének, Gobbi Hildának akart volna holmi jutalomjátékfé- le lehetőséget biztosítani. Mégis az lett belőle, szeren­csénkre. • Galgóczi novelláinak, re­gényeinek egyre több az ol­vasója. Sok művéből jobb- rosszabb tévéadaptáció is készült. A pénteken este ve­tített Használt koporsó a jobbak, sőt: a sikeresek közé tartozik. De az is vitathatat­lan, hogy ezt a főszereplő Gobbi Hildának köszönhet­jük. A fösvénység az egyik leg- visszataszítóbb emberi jel­lemvonás. Berta néni fukar­sága, fösvénysége azonban már-már történelmi indo­kokkal alátámasztott, s ezért valahol érthető, valahol szánalmas. A semmiből meg­teremteni akkor a kis házat. Amiben most már elhagyat­va, a magány fogságára ítélve kell élnie. Haszonleső rokonok szorításában: S Berta néni könnyen általá­nosít: mindenki ilyen. Aztán feloldja ezt az önfojtogató kiúttalanságot a betegség, Rozinka és- a körorvos fur­csa segítségnyújtása. Belátja talán, hogy nem ez ma a helyes, mégis a perselybe kölcsönforint kerül... A groteszk szellemességé­vel rendezte meg Mihályfy Sándor a filmet. Lehetőséget adva Hildaberta néninek, hogy átnyújtsa annak a szín­művészetnek az esszenciáját, amely csak az övé. S amit majd az utókornak is lát­nia, éreznie kell. (Nemesi) SZlNHÍZ, MOZI 1979. december ll-én, kedden délután 15.00 órakor Békéscsa­bán: MANDRAGORA 611. sz. szakmunkásképző ea. 1979. december ll-én, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Déryné-bérlet 1979. december ll-én, kedden, Makón, este 19.30 órakor: INTERJÚ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: 4 órakor: A vad hattyúk, 6 és 8 órakor: Az elveszett múlt. Békéscsabai Sza­badság:: de. 10 órakor: A cso­datevő palatábla, 4 és 7 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., XI. rész. Békéscsabai Terv: Megis­mételt esküvő. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Rangon alul, fél 8 órakor: Megtalálták a 7. száza­dot. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A kék vércsék erdejében, 5 és 7 órakor: Nick Carter, a szuper- detektív. Orosházi Partizán: Se- verino. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 ósakor: Családi összeesküvés. 22 órakor: Az erőd.

Next

/
Thumbnails
Contents