Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
1979. december 9., vasárnap ira'UUl-fiTH Diplomával vagy diploma nélkül? Két népművelő a pálya elején Pályakezdő népművelők sorát kutattuk. Diplomával vagy diploma nélkül dolgoznak, érzik-e az elméleti tudás, a gyakorlat hiányát? Milyen falakba ütköznek? Értetlenséggel, vagy segítő szándékkal találkoznak-e feletteseiknél és az emberek között? Elkeseríti, pályamódosításra készteti-e őket egy-egy kudarc; van-e, és milyen a teherbírásuk? Azt hiszem, hogy az újságban most megszólaló két pályakezdő népművelő életének alakulása, gondolkodása nem világítja meg egyértelműen ezeket a kérdéseket. Velük szerencsénk volt, rátermettek, szeretnek dolgozni és lelkesedésben sincs hiány az ö esetükben. Mégsem hisszük, hogy haszontalan dolog lenne elolvasni vallomásukat. Kinek-kinek például, esetleg okulásul szolgálhat mondandójuk. Kaján Gabriellát egy klubkiránduláson ismertem meg. Akkor főként a csendes szemlélőt láttam benne. Másodszor ' a megyei művelődési központ egyhetes békési továbbképzésén találkoztunk. Itt elemében volt, hasonló korú és gondokkal küzdő társak között, vidáman és aktívan „nyüzsgött”. Felkerestük hát munkahelyén, a csorvási művelődési házban, ahol egy esztendeje dolgozik. Csorváson egységes irányítású az iskola és a művelődési ház. Ez a módszer náluk már bevált, hasznosságát gyakran kamatoztatták az oktatás és művelődés helyi vezetői. Beszélgetőtársunk, Gabi, még csak 20 éves. — Csanádapácai vagyok — kezdi bemutatkozó vallomását. — Békéscsabán végeztem a Rózsa Ferenc Gimnáziumban, ahol fakultatív tárgyként népművelést tanultam. Akkor 15-en választottuk azt a tárgyat, de ma már csak 4-en vagy 5-en dolgozunk ezen a pályán. Sokan el sem jöttek a Népművelési Intézet vizsgájára. Középfokú népművelői végzettséget szereztem 18 évesen. Eleinte úgy látszott, semmi hasznát nem veszem a papírnak, s a tudásnak. Kerestem, kutattam munkahely után, aztán végre sikerült megtalálnom ezt a csorvási lehetőséget 1978 augusztusában. Művészeti előadó lettem, szolgálati szobát kaptam az iskola kollégiumában. így kijövök a fizetésemből, a szüleimtől nem kívánok anyagi segítséget. Ügy érzem jó itt, engem is megismert az iskolában és a községben szinte mindenki. Komoly csalódások nem értek még ennyi idő alatt. A világot sosem akartam megváltani, józanul gondolkodom. Jövőre jelentkezem népművelés szakra a főiskolán. Kudarcaim azért vannak, sokszor a kortársaimon nem tudok eligazodni. Ügy hiszem, gyakran ők is a külsőségek rabjai, s megszokásból csepülik, ami hazai. Az ifjúsági klubba eljárnak, a programot is meghallgatják, csak nekik ne kelljen feladatot vállalni. Mondok egy példát; nyáron az ifjúmunkásklub mellé még egyet akartak a fiatalok. Eleinte jöttek 10-en, 12-en, aztán lassan lemorzsolódtak mikor ezt, vagy azt Megjelent A mért idő „A mért idő” címmel tizenkét Békés megyében élő, illetve Békés megyéből elszármazott költő alkotásaiból válogatott gyűjtemény jelent meg Békéscsabán, Schéner Mihály illusztrációival. A versek Békésből alcímet viselő kötet az alkotók — közöttük Kiss Anna, Simonyi Imre és Pardi Anna — Békés megyéről szóló vallomásait tartalmazzák. A kötet kiadója a városi tanács, gondozója pedig a megye irodalmi folyóirata, az Űj Aurora, amely 1975. óta immár az ötödik könyvet nyújtja át az olvasóknak. csinálni kellett volna. Másokat hallottam komoly művészeti, társadalmi kérdésekről vitatkozni, de amikor filmankétot rendeztünk, alig volt érdeklődés. Közvélemény-kutató lapokat juttattunk az emberekhez, a 800- ból kettőszázat küldtek visz- sza. A szabás-varrás és az angol—német tanfolyamot már a vélemények hatására szerveztük. Nem akarok egyhamar munkahelyet változtatni. Szívesen dolgozom reggeltől estig, amíg csak a kötetlen munkaidő kívánja. A tanácselnök, az iskola- és a kultúrház-igazgató érdeklődik a gondjaim felől, érzem a segítő szándékot. A szakmai képzéseket, tapasztalat- csere-utakat szeretem, tanulni akarok ... Üjkígyós nagyközség kul- túrház-igazgatója csak harmadik hónapja birtokolja e tisztséget. Széli János nem a legjobb körülmények közé jött Gyuláról. A kígyósi kul- túrház bizony nem tartozik megyénk legszebb közművelődési intézményei közé. János nem az épületért jött ide, hanem az emberekért, szándéka szavaiból is érezhető: — A Gyulai Harisnyagyár lakatosa voltam hosszú ideig. Dolgoztam a mozgalomban, ifjúsági klubvezetőként kaptam kedvet a népműveléshez. Harmadéves vagyok a tanárképző népművelés—pedagógia szakán. Gyulától nehéz volt az elválás, mégis örömmel jöttem, kipróbálni a főiskolán és a mozgalmi életben tanultakat. Csábított a vidék, vajon a városban bevált módszerek hogyan élnek meg egy zártabb településen? Egyelőre ingázom Gyula és Kígyós között, de itt akarok letelepedni. Amennyire megismertem a művelődési házat, világossá vált előttem, hogy a kulturális életnek itt is a kiscsoportok a lelkei. Ami jót átvettem az elődömtől, folytatom, például a jó kapcsolatot az iskolával, a könyvtárral. A munkásművelődéssel nem büszkélkedhetünk, a szocialista brigádokat mielőbb szeretném megkeresni. A vállalatoktól, a tsz-től egyelőre semmit nem kérünk, inkább mi adunk, felkeressük őket, mentesítjük a számukra nehezebb, de fontos közművelődési munka szervezési nehézségei alól. Kiállításokat, előadásokat vinnénk az üzemekbe, ha csak ott tudunk szebb környezetet biztosítani az embereknek. Három fontos területet jelöltem ki a magam számára: a gyerekeket az óvodák, iskolák segítségével szeretném a művelődéshez vonzani, a fiatalokat a KISZ-bizottság támogatásával, a felnőtteket a tsz-szel, az üzemekkel szoros együttműködésben. Jobban meg kell ismernem még az embereket, nem akarok elmenni a lehetőségek mellett. A tűzoltószertár alatt van az ifjúsági klubhelyiségünk. Eddig nem sokat kaptak még a művelődési háztól, a jövőben szorosabbra szeretnénk kötni a szálakat velük is. Szeretek idejárni, ha érzem, hogy mocorog már valami a községben. Ma az óvodások Télapó-ünnepét szervezzük. A könyvtárral közösen szervezett gyermek- könyvnapi program is jól sikerült. Vannak klubjaink, szakköreink, a jövőben honismereti, modellező csoportot szervezünk. Szavalóversenyt, bált, képzőművészeti kiállításokat, hangversenyeket is rendezünk majd. A propagandamunka gondot jelent, a község lakóihoz meghívókkal is szeretnénk eljutni. Az üzemi közművelődési bizottságokkal közösen, úgy hiszem, sokat segíthetnénk egymásnak. A lehetőségeket, az anyagiakat, a külső körülményeket tudomásul kell venni. Ezeket mi, pályakezdő népművelők is megtölthetjük tartalommal, ha nem veszítjük el a kedvünket korán. Gabi és János, úgy tűnik, jó úton haladnak, s mindketten állítják, hogy nincsenek egyedül. A községek vezetőit nemcsak szavakban tudhatják maguk mögött, de vajon mindenhol így van ez a megyében? Akkor miért az állandó változás, az évről évre megjelenő ismeretlen arcok a művelődési házak vezetői, munkatársai között? Ezen érdemes elgondolkoznunk és segítenünk nekik, a pályakezdőknek. Hogy eljussanak a diplomáig, a kedvvel folytatott eredményes gyakorlatig! Bede Zsóka Érdekességek a rádió műsorából A rádió politikai adásainak főszerkesztősége gazdag programot kínál a rádió- hallgatók népes táborának december elején. December 10-én, hétfőn a Petőfi adón 13 óra 25 perckor kezdődik Pázmán Péter és Varsányi Gyula „A könyvtár jövője — a jövő könyvtára” című riportsorozatának második része. Ezúttal is izgalmas témák, a könyvtári ellátás egyenetlenségei, a könyvtárépítés problémái, s az ezzel kapcsolatos reform- elképzelések kerülnek szóba. Este 8 órától Hermann István filozófus, Papp Zsolt szociológus és Szecskő Tamás szociológus beszélget az 50-es, 60-as évek szellemi divatjairól, összevetve azokat az 1970-es évtized áramlataival. A műsort „Eszmék faggatása” címmel hallhatjuk a Petőfi adón. Kedden 17 óra 7 perckor kapunk választ arra, hogy „Mire való a múzeum”. Va- sali Imre riportjában többek között szó lesz a „Tájak, korok, múzeumok” mozgalomról. Másnap 12 óra 35 perckor a „Megszólal a Duna—Tisza köze” című műsor ígér sok érdekességet, melyben Király László kandidátust szólaltatja meg Rapcsá- nyi László. Vajon mi a gazdasági háttere, s mik a feltételei annak, hogy egy-egy nagyközséget várossá nyilvánítanak? Mi ebből az ott élők haszna? Ezekre a kérdésekre keres választ Tamói Gizella műsora vasárnap, a Kossuth adón 17 óra 10 perckor „Várossá nyilvánított” címmel. A december 17-én 19 óra 33 perckor kezdődő sajtókonferencia is bizonyára sokakat csalogat a rádiókészülék mellé. Ezúttal az alkoholizmusról lesz szó, Boros János szerkesztésében. AJÁNDÉKKÉSZÍTÉS KARÁCSONY ELŐTT Fotó: Gál Edit Téli szünet: december 22-től január 9-ig Két hét választja el a diákokat a téli szünettől, amely az idén a szokottnál hosszabb lesz. December 22-től január 9-ig nem csöngetnek órára az ország 3678 általános iskolájában 1 millió 128 ezer, s az 529 középiskolában 199 ezer tanulónak. A téli vakáció ideje alatt a napközi otthonok nem zárják be kapuikat, a nevelők játékos, vidám programokról gondoskodnak. Az általános iskolai napközikbe egyébként 415 ezren járnak; 8 ezerrel többen, mint tavaly. Az idei téli szünet újdonsága lesz, hogy befejezése után, az első tanítási napon nem várja a félévi értesítő a diákokat. 1980-tól ugyanis az iskolai félév január végén fejeződik be. Továbbra is az ellenőrző könyvbe kerülnek azonban az osztályzatok, de nem kapnak félévi jegyeket az elsősök, az ötödikesek, és azok, akik először tanulják valamely tantárgyat. A téli szünetet követő időszakban különösen fontos szakaszába érkezik a nyolcadikosok továbbtanulásának előkészítése. Az idén a tavalyinál kétezerrel több, 180 ezer diák fejezi be a tanulást az általános iskolák nyolcadik osztályában. A továbbtanulni szándékozók, a „Jelentkezési lap továbbtanulásra” elnevezésű nyomtatványt töltik ki, amelyet — megfelelő jellemzéssel — az általános iskolák legkésőbb március 20-ig továbbítanak a középiskolákba. A tanulók két iskolát tüntetnek fel, függetlenül azok típusától. A jelentkezési lapon különféle diákszociáiis juttatásokat is lehet kérni: diákotthon, tanulószoba, menzaigénylés esetén a jelentkezési laphoz csatolni kell a szülők munkáltatói által kiállított kereseti kimutatást. Ismert a tanév további programja is. A tavaszi szünet 1980. április 5-től, április 9-ig, a tanítás pedig az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben 1980. június 13-ig tart. Azokban az iskolákban, ahol a kötelező tanítási napokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, június 10-től kötetlen sportfoglalkozásokat, kirándulásokat, más hasonló programokat szerveznek. Azok az iskolák, amelyek az előírt 192 tanítási napot június 13-ig nem tudják teljesíteni, legfeljebb június 20-ig tanítanak. A jövőre érettségizők, illetve tanulmányaikat befejezők 1980. május 10-én ballagnak. A középiskolák alsó évesei számára 1980. június 7-e, illetve a 11 napos munkarend szerint dolgozó iskolákban június 13-a lesz az utolsó tanítási nap. Az írásbeli érettségik 1980. május 19-én, a dolgozók középiskoláiban 1980. június 2-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat 1980. május 26—27-én tartják. A középiskolák első osztályaiba mintegy 56 ezer — tavalyinál másfél ezerrel több — diák jár; tanulmányaikat mintegy 45 ezren fejezik be. December második felében, az egyes intézmények vizsga- szabályzatának megfelelően megkezdődik a vizsgaidőszak az egyetemeken és a főiskolákon, ahol több mint 64 ezer napali tagozatos hallgató sajátítja el az ismereteket. Az első évfolyamokon 18 ezren, az utolsó évfolyamokon pedig mintegy 15 ezren tanulnak. \ Díszítőművészeti körök találkozója A Szarvasi Járási Hivatal művelődésügyi ■ osztálya, a szarvasi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a járási-városi művelődési központ, valamint a kondorosi Művelődési ház december 8-tól rendezte meg Kondoroson a díszítőművészeti körök első járási-városi találkozóját és kiállítását. Az ünnepélyes megnyitó tegnap, december 8-án délelőtt volt, melyen Dankó Pál osztályvezető mondott megnyitó beszédet. Ezt követően a részvevő díszítőművészeti szakkörök tagjainak és vezetőinek szakmai tanácsadást rendeztek a nagyközségi tanács tanácskozó termében. A beszélgetés vezetője Boros Béláné tanárnő volt. A találkozó keretében a kondorosi művelődési házban díszítőművészeti kiállítás is nyílt, melyet' december 15-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. A találkozó részvevői okleveleket, díjakat kaptak. A Televízióból jelentjük Az az egyetlen pillanat Egy üzemi katasztrófa körülményeit, előzményeit rekonstruálja most készülő, Az az egyetlen pillanat címűtv- filmjében Gaál Albert rendező. — Egy üzemi robbanás és három ember értelmetlen halálának históriája ez a film, amelynek forgatókönyvét Erdélyi Sándor mérnökkel közösen írtuk meg. Nem az első munkánk ez. A már bemutatott Mérnök úr vagyok című tv-vállalkozásunkban is egy gyár belső életével foglalkoztunk, azzal a gyárral, ahol a szerző maga is dolgozott, de ahová annak idején nem engedtek be bennünket forgatni... Az író a hőse annak a szomorú történetnek is, amely három ember halálával végződött, a mind a mai napig tisztázatlan körülmények közötti robbanás következményeként. A robbanást vagy belobbanást a csőrendszerből kiszabadult benzingőz okozta. Elvben öt különböző oka is lehetett, valamennyi hitelesen levezethető, lejátszható. — Mennyiben módosít a valóságon a tv-játék? — A televíziós filmben viszonylag közelebb kerühe- tünk az igazsághoz, mint a valóságban. Mi ugyanis nem akartunk egy konkrét, felelősségre vonható személyt a játék cselekményének középpontjába állítani, mivel a valóságban sem csupán egyetlen ember volt a felelős. A filmbeni nyomozóőmagyot (Bessenyei Ferencet) szívből sajnálom, mivel sohasem fogja megtudni az igazságot, az ügy bonyolultsága miatt. Csak egy-két példát, hogy világosabb legyen mindez: a katasztrófáért többek között az is felelős, aki hagyta, hogy az üzemben az előírt munkáslétszámnak csupán a felével dolgozzanak, s így teljesítőképességük felett termeljenek munkahelyükön. Vagy, hogy hiányoztak az előírásos biztonsági, technikai berendezések. Ugyanakkor az előírt tervet teljesíteniük kellett. Ez a gyár naponta 60 000 dollár tiszta hasznot hozott, s egyetlen nap kiesése 24 ember gyógyszerekkel való megmentésének lehetőségét tette kérdésessé. A gyógyszerek itt készültek! Ügy fogalmaztam meg az itteni viszonyokat: embertelen humanizmus. A mérnöknek lett volna kötelessége leállítani a termelést. Csak éppen ki az, aki ezt vállalni meri? — Sugall-e valamilyen kézzelfogható választ a tv- film a katasztrófa okainak keresésekor? — Nem. Nem is merném vállalni a felelősséget a körülmények teljes értékű tisztázásáért, hiszen ezt a sokkal nagyobb apparátussal nyomozó hatóságok sem érhették el. — Akkor valójában milyen célt szolgálnak a film alkotói? — Bennem is éppen úgy, mint az első barlang rajzoló művészekben naiv vágy él. Valamiféle hatást gyakorolni a társadalomra. Ebben az esetben ez azt jelenti: legyen az emberekben nagyobb felelősségérzet saját magukkal és másokkal szemben is. Figyelmeztetni kell az embereket arra, hogy ne akkor fogjanak össze, amikor már rendszerint késő és bekövetkezett a katasztrófa. Szémann Béla
