Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

NÉPÚJSÁG 1979. december 9,, vasárnap II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára (Folytatás az 1. oldalról) Fejlődött a tanácsok nép- képviseleti jellege, önkor­mányzati szerepe, államigaz­gatási tevékenysége. Fel­adatuk, hogy emeljék a ha­táskörükbe tartozó intézmé­nyek irányításának színvo­nalát, és az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors in­tézésével is szélesítsék tö­megkapcsolataikat. Javuljon és legyen össze­hangoltabb az állami szer­vek ellenőrző tevékenysége. Fejlődött a szocialista de­mokrácia, társadalmi rend­szerünk lényegi vonása, amelynek fejlesztését, a tö­megeknek a közügyekbe va­ló bevonását a párt válto­zatlanul alapvető feladat­nak tekinti. A szocialista demokrácia fejlesztésének el­engedhetetlen feltétele az ál­lampolgári fegyelem erősíté­se, a jogok és kötelességek együttes érvényesítése. Szocialista hazánkban szi­lárd a törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jog­rend, a törvényes rendelke­zések betartásán, a közélet tisztaságán, és határozottan lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden meg­nyilvánulásával szemben. Erősödjék a fegyelem a tár­sadalmi és a gazdasági élet minden területén. Közös ér­dekünk a társadalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűncselekmények megelőzé­se, leleplezése, a közvagyon gondosabb kezelése, a társa­dalmi és a személyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi — a dolgozó tömegekre tá­maszkodva, nemzetközi szö­vetségi rendszerünk kereté­ben — megbízhatóan védel­mezik szocialista vívmánya­inkat, népünk békéjét. Erő­södjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együtt­működése. III. A GAZDASÁGI EPlTÖMUNKA FELADATAI A népgazdaság az V. öt­éves terv időszakában to­vább fejlődik. Bővülnek és korszerűsödnek a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti va­gyon. A gazdasági növekedés üteme mérsékeltebb a koráb­bi évekénél, de meghaladja a fejlett tőkés országok átla­gát, s közel áll a KGST-or- szágok átlagához. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka terme­lékenységének az emelkedé­séből származik. A külső gazdasági feltéte­lek, a nemzetközi ár- és ér­tékesítési viszonyok a várt­nál is kedvezőtlenebbül ala­kultak. Gazdasági nehézsége­ink nagyobb részt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoz­nak ki a megváltozott külső feltételekhez, és az intenzív gazdasági fejlődés követel­ményeihez igazodó folyama­tok. Ebben hazai munkánk gyengeségei, az irányítás és a végrehajtás fogyatékossá­gai mutatkoznak meg. Mind­ezek együttes hatására az V. ötéves terv főbb előirányza­tai nem a tervezett mérték­ben teljesülnek. A tervező munkában azzal kell számolni, hogy a nem­zeti jövedelem — a VI. öt­éves népgazdasági terv ide­jén, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mérsékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. Következetesebben kell foly­tatni termelési és termékszer­kezeti adottságainknak meg­felelő korszerűsítését, a ter­melés népgazdasági jövedel­mezőségének emelését. A ha­zai szükségleteknek megfele­lő és a nemzetközileg ver­senyképes, gazdaságos terme­lés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tu­dományos eredmények hasz­nosítása, az új, korszerű tech­nológiák bevezetése, s javul­jon a termékek minősége. A gazdaságtalan, tartósan vesz­teséges termelést a társadal­mi érdekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szün­tetni. A kedvezőtlen világgazda­sági folyamatok hatásainak ellensúlyozása megköveteli a gazdaságpolitika fejlesztését, rugalmasságát, célra törő megvalósítását, a tervszerű­ség fokozását, és a végrehaj­tás magasabb színvonalra emelését, a belső és külső erőforrások ésszerűbb, taka­rékosabb felhasználását, a jö­vedelmezőség lényeges javí­tását, az újító kezdeménye­zések támogatását. Az iparnak, mindenekelőtt a feldolgozóiparnak elsősor­ban azok az ágai fejlődje­nek, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, és gaz­daságos exportnövelést, illet­ve importmegtakarítást, na­gyobb népgazdasági jövedel­met tesznek lehetővé. (A gép­iparon belül kiemelten kell fejleszteni azokat a területe­ket, gyártási ágakat, amelyek tartósan gazdaságos és ex­portképes árualapot biztosí­tanak. A könnyűipar a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés lehetőségeit kihasznál­va növelje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű termé­kek arányát.) Az élelmiszer- ipari feldolgozás, a tároló- és hűtőkapacitás a mezőgazda- sági termeléssel összehangol- tabban fejlődjék. A nagy ráfordításokat igénylő hazai termelésből és az egyre drágább importból nehezebb feltételek mellett kell biztosítani az ország ki­egyensúlyozott energia- és nyersanyagellátását. A nyers­anyag- és energiatakarékos­sági programok következete­sen valósuljanak meg. Továb­bi erőfeszítéseket kell tenni a hazai nyersanyag- és ener­giaforrások feltárásáért, gaz­daságos kiaknázásáért. Az építő- és építőanyag­iparnak, valamint ezek hát­tériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatok­hoz igazodva növekedjék. A továbbiakban a doku­mentum szól arról, hogy a mezőgazdasági termelés bő­vülése tegye lehetővé a ki­egyensúlyozott belföldi ellá­tást és a gazdaságos export fokozását. Tovább kell fej­leszteni a mezőgazdasá­gunkban meghatározó jelen­tőségű gabona- és kukorica- termelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a ta­karmány takarékos felhasz­nálására, a melléktermék jobb hasznosítására. Mezőgazdaságunk fejlődé­se azt követeli, hogy a nagy­üzemek munkája váljék ha­tékonyabbá. Támogatjuk az állami vállalatok és a ter­melőszövetkezetek gazdasági­lag előnyös társulásait, az anyagi és szellemi erők ész­szerű hasznosítását szolgáló együttműködési formákat. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazda­ságok termelését, s támo­gatni mind szorosabb együtt­működésüket a mezőgazda- sági nagyüzemekkel. _ Szövetkezetpolitikánkat foly­tatva a jövőben is arra tö­rekszünk, hogy a mezőgaz­dasági, ipari, fogyasztási, ér­tékesítési, takarék-, lakás­építő és -fenntartó szövetke­zetek eredményesen szolgál­ják tagságuk érdekeit, ja­vítsák termelésük gazdasá­gosságát, szolgáltatásaik minőségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágainak összehangolt fej­lesztésére törekszünk. A tá­volsági áru- és személyszál­lításban növekszik a vasút szerepe. Az áruszállítást jobb munkamegosztással, nagyobb szervezettséggel, s ennek révén jelentős üzem­anyag-megtakarítással kell lebonyolítani. A személy- szállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon el­sőbbséget. A gazdaságfejlesztéssel összehangoltan, nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a kör­nyezet és a természet védel­mére. Széles körű összefo­gással váljék társadalmi üggyé a tiszta és szép kör­nyezet kialakítása és meg­óvása. A beruházási tevékenység­ben minden eddiginél na­gyobb tervszerűségre van szükség. A népgazdasági ér­dek elsődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem termelő beruházásokat gyorsan kivitelezhető és rö­vid idő alatt megtérülő köz­ponti és vállalati beruházá­sok kapjanak elsőbbséget, amelyek a termelési és ter­mékszerkezet korszerűsítését szolgálják, az exportképessé­get javítják és a hatékony­ságot növelik. Szigorúan ér­vényesíteni kell a tervező, a beruházó, a kivitelező és az engedélyező felelősségét. Nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre ál­ló munkaerő között. A sza­bad munkavállalás jogá­nak tiszteletben tartásával ösztönözni kell, hogy a mun­kahelyek egyéni megválasz­tása jobban igazodjék a népgazdaság szükségleteihez. A termelési és termékszer­kezet átalakításával össz­hangban gondoskodni kell a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezett át­csoportosításáról, átképzé­séről. Gazdasági növekedésünk alapvető feltétele, hogy bővítsük és erősítsük együtt­működésünket a Szovjetunió­val és a többi KGST-or- szággal. A nemzetközi gaz­dasági körülmények és a kö­zös érdekek sürgetően köve­telik, hogy a KGST-orszá- gok gazdaságfejlesztési po­litikája összehangoltabb le­gyen, együttműködésük ha­tékonyabbá váljék, és gyor­suljon a szocialista gazda­sági integráció folyamata. Az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján szé­lesítjük a gazdasági kap­csolatokat a fejlett tőkés or­szágokkal. Tovább szélesít­jük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal. Az intenzív gazdálkodás megköveteli a gazdaságirá­nyítás minden elemének — a tervezésnek, a szabályo­zásnak és a szervezeti-intéz­ményi rendszernek — a to­vábbfejlesztését. A központi gazdaságirányítást javítani, koordináló, szervező és el­lenőrző szerepét erősíteni kell. Növekedjék a kor­mányzati szervek szerepe, felelőssége az alapvető gaz­daságpolitikai feladatok megoldásában, a tervek ki­dolgozásában, egyeztetésében és végrehajtásában. Ponto­sabban kell meghatározni az egyes irányító szervek fel­adatkörét, és javítani szük­séges együttműködésüket. A gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy az árrend­szer célszerű gazdasági dön­tésekre és ésszerű fogyasz­tásra késztessen. A termelői árak fejezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösz­tönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fej­lesztésre, a minőség javítá­sára és a takarékosságra. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — életszínvonal-politikánknak megfelelően — továbbra is központilag kell szabályoz­ni. Az állami és a társadalmi ellenőrzés javításával meg kell akadályozni az indoko­latlan áremeléseket és a fo­gyasztók megkárosítását. Gazdasági helyzetünk meg­követeli, hogy a munka ter­melékenysége gyorsan nö­vekedjék. Nagy tartalék rej­lik az üzem- és munkaszer­vezés, a kooperáció javításá­ban, a szerződéses fegyelem erősítésében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. IV. ÉLETSZÍNVONAL, ÉLETKÖRÜLMÉNYEK ÉS SZOCIÁLPOLITIKA Az életszínvonal megszi­lárdításának, további eme­lésének alapvető feltétele, hogy az eddiginél jobban oldjuk meg a gazdasági épí­tőmunka feladatait. Ezt se­gítse elő a munka szerinti elosztás elvének következe­tes érvényesítése. Az irányelvek megállapít­ják, hogy a társadalom alap­vető osztályainak és rétegei­nek, mindenekelőtt a mun­kásságnak és a parasztság­nak a jövedelme a jövőben is azonos mértékben emel­kedjék. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érde­kében a jelenleginél széle­sebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést. A keresetek a valóságos telje­sítmények alapján differen­ciálódjanak, és segítsék elő a munka termelékenységé­nek gyorsabb növekedését. Csökkenteni kell a végzett munkával nem. arányos jö­vedelmeket, további intéz­kedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedel­mek visszaszorítására. Az életkörülmények alakí­tásában fontos szerepet ját­szik a kiegyensúlyozott áru­ellátás. Az elért színvonal megtartására és a lehetősé­geinkhez igazodó javítására, s a választék bővítésére kell törekedni. Az életkörülmé­nyek javítása megköveteli a szolgáltatási igények jobb kielégítését. A törvényes munkaidő jobb kihasználásával, a mun­ka szervezettségének javítá­sával meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél át lehessen térni az ötnapos munkahétre, a jelenlegi munkaidőalap csökkenése nélkül. A lakáshelyzet javítása továbbra is fontos társada­lompolitikai feladat. A VI. ötéves terv időszakában foly­tatódjék a második tizenöt­éves lakásépítési program megvalósítása. Nagyobb erőt kell fordítani a lakásvagyon megóvására. Az új lakótele­pekkel egyidejűleg készülje­nek el a közművek, a keres­kedelmi, egészségügyi, okta­tási és kulturális létesítmé­nyek. A lakásépítésben és -fenn­tartásban arányosabbá kell tenni az anyagi teherviselést az állam és a lakosság, va­lamint a lakosság különböző rétegei között. A lakáseiosz- tási rendszer jobban vegye figyelembe a családok jöve­delmi viszonyait. Változat­lanul legfontosabb feladat a munkások, a több gyerme­kes és fiatal családok lakás­szükségletének kielégítése. Továbbra és nagy figyel­met kell fordítani hazánk népesedési helyzetére, a gyermeknevelés feltételei­nek javítására, a több gyer­mekes családok támogatásá­ra. Emelni kell a családi pótlékot. A párt változatlanul fon­tos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idős korúak helyzetének ja­vítását. Arra törekszünk, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek, az ala­csony nyugdíjak emelése út­ján mérséklődjenek a nyugdíjak közti különbsé­gek. Támogatjuk a nyugdí­jasok aktívabb részvételét a termelésben és a társadalmi életben. A VI. ötéves terv éveiben az eddiginél gyorsabban bő­vüljenek, korszerűsödjenek az egészségügyi intézmények, javuljon felszereltségük. Na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az alapellátásra, a beteg­ségek megelőzésére, a mun­kahelyi, környezeti ártalmak kivédésére, a rehabilitáció­ra, a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére. A testnevelés és sportmoz­galom előrehaladásának kulcskérdése a tömegsport támogatása, különösen az is­kolai testnevelésnek, s álta­lában az ifjúság sportjának a fejlesztése. Ezen az alapon növelhetők az élsport ered­ményei is. Hatékonyabbá és összehangoltabbá kell tenni a sport állami és társadalmi irányítását, szélesíteni tö­megbázisát, növelni a szak­mai vezetés önállóságát és felelősségét. Fokozott gondot kell for­dítani a művelődést, a spor­tolást, a szórakozást, a pi­henést szolgáló intézmények jobb kihasználására és bő­vítésére, a hazai turizmus feltételeinek javítására, va­lamint a természetjárás tá­mogatására. Figyelembe véve az ide­genforgalom jelentőségét, bővítjük a szállodai hálóza­tot és a turizmussal össze­függő más szolgáltatásokat. V. IDEOLÓGIA, MŰVELŐDÉSPOLITIKA, SZOCIALISTA ÉLETMÓD A szocialista építés előre­haladásával, a nemzetközi ideológiai harc kiterjedésével és bonyolultabbá válásával fokozódott a párt ideológiai tevékenységének szerepe. A figyelmet a társadalom fej­lődésének szempontjából leg­fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosí­tani: a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a munka becsületének növelé­sére, a kötelezettségek telje­sítésére, a közösségi szellem erősítésére. Határozottan fel kell lépni a kispolgári élet­mód, a közömbösség ellen. Tanulmányozni és általá­nosítani kell a gyakorlati munka tapasztalatait, erősí­teni kell az elmélet és a gya­korlat kapcsolatát. Egész ne­velőmunkánkkal mélyítsük el a szocialista hazafiságot, an­nak tudatát, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyanúgy elválaszthatatlan az internacionalizmustól, mint a haladás nemzetközi ügyének előmozdítása ha­zánk, népünk érdekeinek szolgálatától. Küzdjünk ha­tározottabban a világnéze­tünk terjedése mellett is még létező, esetenként felerősödő burzsoá ideológia, a naciona­lizmus és a kozmopolitizmus ellen. Pártunk — miként eddig is tette — következetesen vé­delmezi forradalmi eszménk tisztaságát mindenféle torzí­tással szemben. A propaganda és agitáció továbbra is járuljon hozzá a párt eszmei, politikai és cse­lekvési egységének szilárdí­tásához, erősödjék szemlélet- formáló és nevelő jellege. A tudományos munkában is az erők ésszerű koncent­rálására kell törekedni, fő­leg azokon a területeken, ahol hagyományaink, adott­ságaink, a személyi feltételek és anyagi erőforrásaink reá­lis lehetőséget adnak az ed­diginél nagyobb eredmények elérésére. Tervszerűbbé kell tenni a kutató-fejlesztőmun­kát, a tudományos intézmé­nyek és a termelő üzemek együttműködését. Az oktatás jelentősége a tudományos, technikai hala­dás felgyorsulásával mindin­kább növekszik, és ez társa­dalmi, gazdasági előrehala­dásunknak is egyik legfonto­sabb tényezője. Változatlanul kapjon elsőbbséget az általá­nos iskolai és a szakmunkás- képzés, tovább kell csökken­teni azoknak a tanulóknak a számát, akik a tankötelezett­ségi időn belül nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát. Előrehaladásunk fontos fel­tétele, hogy tovább gyara­podjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Kü­lönös gondot kell fordítani 'a munkások és a fiatalok mű­velődésére. Javítani kell a közművelődési intézmények működési feltételeit, emelni munkájuk színvonalát. Jobban kell támogatni a valóságot tükröző, a máról szóló, szocialista eszmeiségű, értékes művészi alkotásokat. A jövőben is biztosítani kell a szabad alkotómunka, az előre mutató kezdeménye­zések és kísérletek feltéte­leit. A párt kulturális politiká­jának megvalósítása fokozot­tabb követelményeket tá­maszt a párt-, az állami és a társadalmi szervekkel szemben. Az antimarxista né- " zetek részesüljenek határo­zott elvi bírálatban. Az al­kotó műhelyek és a helyi szervek továbbra is kívána­tos önállósága párosuljon na­gyobb felelősséggel. VI. A PAKT­ES TÖMEGSZERVEZETEK FELADATAI A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztály forradalmi élcsapata ered­ményesen tölti be társadal­munkban vezető szerepét, egysége szilárd, tömegbefo­lyása erős. Politikáját biza­lommal elfogadja, magáénak tekinti, követi a magyar nép, és elismeri, értékeli a kom­munisták áldozatkész, oda­adó munkáját. * Fejlődésünk alapkövetel­ménye a párt vezető szere­pének, a párt és a tömegek kölcsönös bizalmának és kap­csolatainak további erősíté­se. A vezető szerep érvénye­sítéséhez elengedhetetlen az ideológiai munka javítása, a párttagok eszmei, politikai felkészültségének gyarapítá­sa, személyes példamutatása is. A párt egységét az idősze­rű feladatokhoz igazodóan fo­lyamatosan meg kell terem­teni minden kérdésben. Az elvekben, a feladatokban va­ló egyetértést követnie kell az egységes cselekvésnek. A párt egységének, politikai te­vékenységének legfőbb tar­talma és célja a szocializ­mus, a nép ügyének szolgá­lata. A pártdemokrácia fejlesz­tése nélkülözhetetlen feltéte­le a megalapozott, jó hatá­rozatoknak, ez növeli a párt­tagság felelősségét, segíti a döntések végrehajtását. A határozatok még jobban az időszerű és konkrét felada­tokra összpontosuljanak. A kollektiven kialakított hatá­rozatok mellett minden tiszt­ségviselő, minden párttag álljon ki, hajtsa végre azo­kat, és munkahelyén, kör­nyezetében mindent tegyen meg valóra váltásukért. Fejleszteni kell a párt bel­ső életét, munkastílusát, s növelni a pártmunka moz­galmi jellegét, csökkenteni formális vonásait. A kommu­nisták fokozzák politikai ak­tivitásukat, fordítsanak az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet a tömegeket foglal­koztató problémákra, lépje­nek fel határozottan a hi­bákkal, fogyatékosságokkal szemben. Az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a párt­ellenőrzés jobban segítse a politika megvalósítását, az adott terület helyzetének hi­teles felmérését, a hibák for­rásainak feltárását és a ja­vaslatok kidolgozását. Legyen tervszerűbb a ká­dermunka, növekedjék a ve­zetők felelőssége a káderek felkészítésében, előléptetésé­ben, cseréjében. Változatlan elvünk és gyakorlatunk, hogy pártfunkció kivételével min­den tisztséget pártonkívüli is betölthet. Bátrabban kell előléptetni a vezetésre alkal­mas fiatalokat. A tapasztal­ható szubjektivizmus leküz­dése megköveteli a káder- munka demokratizmusának (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents