Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

1979, december 6., csütörtök NÉPÚJSÁG Mit hoz a Télapó? Fotó: Gál Edit Ma reggel sok ezer gyerek izgulva, várakozva húzza szét az ablakok függönyeit, kíváncsian lesve, vajon mit rejtett gondosan tisztított cipőikbe, csizmáikba a tél nagy csodate­vője, a jóságos Télapó. Tegnap még csak vágyaikról kérdez­hettük az óvodásokat, a kis és nagy iskolásokat. Ma már ezek a vágyak valósággá váltak... Szép és kedves ünnep ez. Hiszen csodálatos érzéssel lepi meg évről évre mind az ajándékozottat, mind az ajándéko­zót. S hogy ez mennyire így van, azt mondják el maguk a gyerekek: A gyulai Mogyoróssy könyvtár gazdag gyermekkönyvheti programja Télapó igazi hívei Immár negyedik éve vették birtokukba a csárdaszállási apróságok a társadalmi ösz- szefogással épített új óvodát. Most 34 gyerek sürög-forog a szépen berendezett foglal­koztatóban. A kérdésre, hogy mit üzennek a Télapónak, — mert biztos olvassa ezt az újságot —, mindegyik je­lentkezik, hogy mondaná ... Kertész Mariann és Papp Andi barátnők. Gyakran ösz- szejámak játszani, ök mind­ketten orvosi táskára áhítoz­nak. Bereczki Zolinak egy piros autó az álma, nem is1 akármilyet, versenyautót sze­retne. Schupkégel Misit a holdautó érdekelné a legjob­ban, persze „igazándiból” nem, csak „játékból” utazna vele. Kovács öcsi lelkesen je­lentkezett az előbb, ám mi­kor szólnia kellene, szégyen­lősen mosolyog, aprócska gödröcskék az arcán... Szö- szi fejét szégyenlősen hajtja az óvó néni ölébe. Többen „billencset” szeretnének. He- gyesi Misi és Gulyás Peti lel­kesen magyarázza, hogy „ho­mokokat” szállítanának raj­ta. A kérdés izgalmasnak bi­zonyul, néhány perc alatt az egész társaság ott tolong a hírnök körül. Az egyik gye­rek egy általuk készített pa­pírmikulást rak az asztalra, mintegy nyomatékül, hogy nem akárkinek üzennek most. Hogy valahogy válasz­tani lehessen a sok felnyúj­tott kéz között, matematikai feladvány az ára, hogy vá­gyukat elmondják. Aranka, Schupkégel Misi kishúga szereti a csokit, ha az Mikulás formájú? Az más, akkor meggondolja, hogy mi­kor bontja fel. Krisztinek meglepő a vágya, virgácsot szeretne, ám hogy kin akar­ja kipróbálni, ezt már nem árulja el. Talán egy kutyát, vagy azt a sírós macit, amit úgy mellesleg szívesen elfo­gadna még Mikulás-ajándé­kul? A legkevesebbet, vagy mégis a legtöbbet (?) Kocsik Szilviké kér. — Én a Mikulást szeret­ném. Nem csokiból, hanem az igazit. Eljátszanék vele, mert otthon nincs kivel. Anyukám mindig mos, főz, meg takarít, az apukám meg etetni megy... — mondja. Szilvi látszólag teljesíthetet- lent kér, pedig nincs más vágya, csak az, hogy jobban törődjenek vele... Csorvási elsősök a Télapóról Két elsős baktat be a csorvási általános iskola ka­puján. Vállukon hatalmas táska, az arcuk kicsattanón piros. Megkönnyebbülten rá­molják le hátukról a „tudás súlyát”, majd elibém telep­szenek a székre, s mondják vágyaikat a Télapóról. Ko­vács Tímea és Köteles Já­nos első b. osztályosok. Jancsi: Anyukám a HÓ- DIKÖT-ben dolgozik, apu kombájnos a tsz-ben. Most kapott új gépet; SZK—5-öst. Két testvérem van, Etelka 5, Robi 3 éves. Rájuk gondol­nom kell az ajándékozáskor. Timi: Az én anyukám is a HÖDIKÖT munkása, apu pe­dig a gerendási tsz-ben ja­vítja az autókat és traktoro­kat. ötéves a Feri öcsém, na­gyobbra nőtt nálam, de so­se verekszik velem. A na­pokban ünnepeltük a csa­ládban a Ferenceket, és már itt a másik ünnep. Jancsi: Amikor óvodások voltunk, elhittük, hogy iga­zán van Télapó. Az oviban mindig nagyon vártuk, egy­szer csak véletlenül ráismer­tünk az egyik iskolásra, aki belebújt a Télapó nagy bun­dájába. Azóta tudjuk, hogy mese az egész. Timi: Félig-meddig rossz érzés volt rájönni, hogy nincs Télapó. Az viszont jó, hogy ajándékot így is ka­punk. Ilyenkor este kiteszem a cipőm az ablakba, s anyu­kám mosolyogva mondja: „Aludj, Timikém, reggelre ott a Télapó ajándéka az ablakodban!” Most vonatjá- tékot szeretnék kapni, pótke­rekekkel és pótkocsival. Jancsi: Régebben kamio- nos autót kértem, úgy hogy az már van, most sárga mű­anyag lámpát szeretnék. Társasjátékot is szívesen el­fogadok, amiben piros fejű bábuk és zsandárok vannak. Tatáék úgyis jönnek hoz­zánk az ünnepekre, velük sok partit lejátszanék. Timi: Tulajdonképpen már a karácsonyra is gondolok. Lehetne járó baba a megle­petés, barna hajjal és kék szemmel. A tartalék pén­zemből anyuéknak cigit és gyufát vásárolok, ajándéko­kat pedig rajzolok nekik a Télapó-ünnepen. Jancsi: Anyunak gyöngy­szemekből fűzök láncot, apu­nak pedig veszek egy Lada autót, ha betelik a négy bé­lyeggyűjtőm. Hogy mit adok a tesóimnak, azon még gon­dolkozom ... Ajándékozottból ajándékozó... A nagyobbak már tudják, ki rejtőzik a Télapó ajándé­kai mögött. Rájöttek a tur­pisságra, esetleg éppen a kulcslyukon leselkedve, amint anyu és apu izgatott mozdulatokkal varázsolják az ajándékokat az ablakba. Vannak, akik a szekrény mélyére rejtett csomagok láttán élték át — icipici csa­lódással a szívükben — a Télapó-legenda szertefoszlá- sát. Azért ők is, a nagyob­bak is örülnek. Csak közben felnőttek ahhoz is, hogy az ajándékozottakból egyben ajándékozóvá is váljanak. A Gyulai 1-es számú Ál­talános Iskola nyolcadikosa, Borbélyi Beatrix már egész felnőttesen nyilatkozik a Télapó-kérdésről. — Nekem nagyon jól esik az ajándékozás. Minden év­ben nagy lelkesedéssel tisz­títom a cipőmet. De én is készítek meglepetést a szü­leimnek. S arra mindnyájan vigyázunk, hogy teljes le­gyen az ajándékozás öröme. Talán másodikos voltam, mi­kor rájöttem, hogy az aján­dékokat nem a Télapó hoz­za. Bizony, csalódottan vet­tem tudomásul. Az ötödik osztályos Szige­ti István nagy ajándékot vár. Állítólag az anyu megígérte, hogy farmert és sálat kap. Nagyosan jelenti ki, hogyan jött rá a turpisságba. Egy­szer odavolt kistestvérével sétálni, s a kelleténél ko­rábban érkezett haza. Be­néztek a kulcslyukon, s meglátták, amint szüleik ép­pen készítik ki az ablakba a könyveket és a csomagokat. A nagymama már pár nap­pal ezelőtt odaadta az aján­dékot, mondván, úgyis ele­get kapnak Télapókor. Az ötödikes Kirí Hajnalka előre megbeszéli a szüleivel, mit kíván. Megkapja rá a pénzt, és maga veszi meg az ajándékot. Különösen a könyveket kedveli. Az aján­dékozásra ő is felkészült. Édesanyjának 3 szál szegfűt és 3 db zsebkendőt, az apu­nak nyakkendőt és 2 pár zoknit vett. Büszkén teszi hozzá, hogy a rávalót ma­ga kereste meg. Patyi Zoltán hetedikes. Kitűnik, igen gyakorlatiasan oldja meg az ajándékozást. Mint mondja, az öccse ügyes kezű, így ráhagyja az aján­dékok készítését. Az édessé­get nem szereti, van úgy, hogy a csoki Télapó félévig is eláll... Kivéve, mikor az öccse elkunyerálja tőle... S hogy ő mit vár? Valami ko­molyabb dolgot: könyvet vagy lemezt. Osztálytársai­val pedig arra készül, hogy a patronált harmadikos őrs­nek valami igazi, „nagyos” meglepetést szerezzen. N. A.—B. Zs.—B. S. E. Már a múlt hónap végén megkezdődött a Mogyoróssy János városi-járási könyvtár által szervezett gyermek­könyvheti programsorozat. Először az idén korszerűsí­tett mezőgyáni községi könyvtárban tartottak mese­délutánt. A foglalkozáson részt vett 40 kisdobos, mesét hallgatott, diafilmet nézhe­tett, s emellett izgalmas ve­télkedőkön, játékokon is szó­rakozhatott. A gyermek- könyv-kiállítás megnyitójára december 4-én, a gyulai if­júsági és úttörőházban ke­rült sor. Ezen a napon dél­után a Mogyoróssy könyv­tár gyermekrészlegében pe­dig a Békés Banda A nap fia és a pakulár című iro­dalmi-népzenei műsorát néz­hették meg a gyerekek. Másnap, december 5-én délelőtt a könyvtárban nagy- csoportos óvodásoknak ren­deztek rendhagyó irodalmi foglalkozást. Délután pedig a napközis gyerekek gyűjtöt­tek anyagot az iskolai Tél­apó-ünnepségekhez. Szarvason, a középiskolás diákotthonban évek óta ér­dekes rendszerű értékelés folyik. A gyerekek év elején megtervezik munkájukat, megjelölve azokat a tárgya­kat is, amelyek továbbtanu­lásuk szempontjából különö­sen fontosak. Éppen az érté­kelés szigorúsága és fontos­sága készteti őket arra, hogy mind a közösségi, mind ta­nulmányi vállalásaikat reá­lisan tervezzék. Az éves ér­tékelést megelőzően minden hónapban folyik egy tájé­koztatásra alkalmas értéke­lés is. A diákotthon héttagú diáktanácsának ebben a fo­lyamatban jelentős szerep jut. Külön összegzik a ta­nulók tanulmányi és külön a közösségi tevékenységét. Ez utóbbiban nem is kis súllyal esik latba a diákok embersége, egymáshoz való viszonya. Az értékelés, jobb híján, számjegyekkel történik. Ilyenkor a diáktanács meg­hívja a kiscsoportok veze­tőit, akik jobban ismerik a hozzájuk tartozó tanulótár­saikat. Az év végi tanácsko­zás alkalmával a gyermekek által készített értékelésen kívül természetesen a neve­lő tanárok is összeállítják a sorrendet. A két megállapí­tás egyenlő súllyal esik lat­ba. Mondanunk sem kell, hogy ez is egyik jelentős for­mája a kollégiumi demokra­tizmusnak. A kollégium igazgatója, Mezei József az így született végleges érté­kelések alapján állapítja meg az egyes tanulókra ju­tó fizetési kedvezménykul­csot. A kiemelkedő tanul­mányi és közösségi munkát végzők a kötelező besorolás húsz százalékos csökkenését is elérhetik! Így anyagilag is érdekeltté válnak nemcsak a gyermekek, de a szülők is a jobb munkára való ösz­tönzésben. A szülő ezáltal nemcsak állandó visszajel­zést kap gyermeke kollégiu­mi munkájáról, de egyben maga is érdekelté válik ab­ban, hogy állandóan szá- monkérje gyermekétől köte­lességteljesítését. Még egy nagyon lényeges dolgot kell Ma, december 6-án dél­után 3 órakor a Mogyoróssy könyvtárban rajzversenyt rendeznek. A gyermekek a könyvhéttel kapcsolatos raj­zokat készítenek. Ugyanak­kor a hagyományos szépírási verseny győzteseit is jutal­mazzák. A zsűri már döntött is. A könyvtári beiratkozás­kor a legszebben Simkó Mó­nika, Ócsai Ágota, Szabó Ró­bert, Tarcsi László, Miiek Klára, Kakas Barabás, Kiss Mária és Juhász Kis Márta írta be a nevét. Holnap, december 7-én egyszerre két helyszínen is folyik délután három órától a városi vers- és prózamon­dó verseny. Egyrészt a könyvtárban, másrészt a szomszédos Erkel Ferenc Művelődési Központban. A gazdag gyermekkönyvheti program december 11-én dél­után fél 3-tól a lökösházi községi könyvtárban meg­rendezésre kerülő mesedél­utánnal zárul. az önértékelésnek e formá­jából kiemelni. Nevezetesen: a diáktanács ily módon fo­kozottan érzi a ráháruló fe­lelősséget, s a diákok dön­tését éppen ezért komolyan is veszik. A diákotthon igazgatójá­nak tanúsága szerint ez a módszer hat esztendeje fo­lyik a kollégiumban, s a di­ákok részéről' még nem hangzott el reklamáció. Ez azt jelenti, a fiatalok, akik­ben megbíznak társaik, va­lóban megalapozottan vég­zik munkájukat. Kiemelésre érdemes még, hogy bár nagy súllyal esnek latba a vállalt funkciók, de ez nem elegen­dő ahhoz, hogy pusztán ezért részesüljön valaki előnyben. A vállalt funkció mögötti tartalmat értékelik ugyanis a diáktanács tagjai. Így nyí­lik tehát alkalom az ifjúsá­gi demokratizmus gyakorlá­sára, úgy, hogy egyben a jo­gok mellett a fiatalok tisz­tában vannak a kötelessé­gekkel is. Milyen tevékenységben ve­hetnek részt a tanulók a szarvasi diákotthonban? Egy­részt gazdag programot biz­tosít és egyben munkát is a diákotthon kulturális tevé­kenységét összefogó klub. Emellett a rendszeresen meg­tartott politikai előadások és csoportfoglalkozások hason­lóan tág teret nyújtanak az önálló és közösségi tevé­kenységhez. Ugyanakkor a diákotthon jellegéből faka­dó reszortfeladatokat sem könnyű eredményesen ellát­ni. A sportmunkába a helyi lehetőségeken kívül beszá­mít az is, amit a diákottho­non kívül végeznek a gyere­kek. S végül a legfonto­sabb: az eredményes tanul­mányi munka lehet csak az alapja az értékeléskor elért jó eredménynek! A megye néhány középis­kolás kollégiumában már hallottunk hasonló értéke­lési módszerről. Érdemes lenne, a tapasztalatok át­adásával, több helyen is megvalósítani! B. S. E. Krimi Megdöbbentő, hogy milyen szoros összefüggéseket lehet találni látszólag teljesen tá­voli dolgok közt is. Ha pél­dául valaki a magyar film- forgalmazásról, a televízió műsorszerkezetéről és a ha­zai bűnözés jelenlegi helyze­téről beszél, akikor első pil­lanatban azt hihetnénk, hogy egymástól teljesen különbö­ző témákról van szó. Ám aki meghallgatta a Petőfi rádió hétfő délutáni műsorában Nagy Piroska, „öcsémnek krimimérgezése volt” című riportját, az bizonyára más véleményen van ez ügyben. A győri postarablók környe­zetében végzett kutatásokat a rádió riportemője, s kerekí­tett elgondolkodtató műsort tapasztalatairól. Négy, látszólag jóravaló fia­tal élt évek óta kettős életet, hiszen családjukban csak jót láthattak, munkahelyükön mindenki csak jót mondott róluk, ám a feddhetetlen mindennapok mögött egyet­len terv foglalkoztatta őket: úgy akartak sök pénzhez jut­ni, hogy senki ne vegye ész­re. Pontosabban: egy posta­kocsi kirablására készülőd­tek. Pokoli alapossággal, a legapróbb részletekig kidol­gozták a „tökéletes bűn­tényt”. Már a terepszemlére is lopott gépkocsival mentek, amit később benzinnel leön­töttek és felgyújtottak. Azt már kérdezni sem kell, honnan a krimimérgezés? Hi­szen nem múlik el egyetlen hét sem, hogy a televízió ne tűzne műsorára valamilyen, bűnügyi históriát. A mozik­ban is egymást érik az ag­resszivitástól csöpögő filmek. Ugyan miért? Tudjuk, kis ország va­gyunk, anyagi lehetőségeink korlátozottak. Ám ez sem le­het mentség arra, hogy film­vásárlóink a nyugati piacok szemetes kukáiból válogas­sák az aljatermést. Mert a bűnözőjelölteknek ötleteket adó, erőszakra csábító „alko­tások” sokkal több kár Okoz­nak, mint amennyit az „ily módon „takarékoskodó” — vagy kificamodott ízlésű? — kalmárok üzletkötéseik ide­jén megtakarítanak. Egyre-másra érkeznek a riasztó híradások az elbur- jánzó terrorizmusról, a bű­nözésről, az erőszakról. Mi­ért kell szélesre tárt film­vásznakkal, és televíziócsa- tomákkal várni azokat a mű­veket, amelyek szennycsator- nába valók? Nincs elég gon­dunk, bajunk egyébként is, miért kell importálni rá­adásként a nyilvánvaló sa­lakot? Hisz bármilyen fur­csán hangzik, de azokkal van a kevesebb gond, akiket a krimimérgezés bűncselekmé­nye sarkall, ök, előbb-utóbb elnyerik jogos büntetésüket. Ám mi lesz azokkal, akiknek csak enyhébb gyomorrontást okoz a sok krimi, de termé­szetükbe ivódik a kór? Félő, hogy ez a fel sem mérhető ártalom a veszélyesebb. (Andódy) SZiNHÚZ, MOZI 1979. december 6-án. csütörtö­kön, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Szakmai bemutató 1979. december 6-án, csütörtö­kön, Gyulán, 19.00 órakor: INTERJÚ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: 4 órakor: Pa­pucs és rózsa. I., II. rész. — 8 órakor: Az erőd. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Sokat akar a szarka — 7 óra­kor: Bocsánat Itt vernek? Bé­késcsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: A vad hattyúk — csak 6 órakor: A jó, a rossz és a csúí. I., II. rész. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Severino. — fél 8 órakor: Az elveszett múlt. Gyulai Erkel: Blöff. Gyulai Pe­tőfi: 4 és 7 órakor: Volt egy­szer egy vadnyugat. I., II. rész. Orosházi Béke: Kenguru. Oros­házi Partizán: fél 4 órakor: A kékvércsék erdejében, fél 6 és fél 8 órakor: Nick Carter a szu- perdetektív. Szarvasi Táncsics: Áramütés. Értékelés és önértékelés

Next

/
Thumbnails
Contents