Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

1079. december 5.. szerda Mindennapi gyógyszerünk „ ... a nagyszülői aggódás adta kezembe a tollat. Aggó­dom a kicsikért, mert min­dennapi kenyerük lett a gyógyszer.” — írja egyik ol­vasónk S. O. S. jeligére be­küldött levelében. szú évek alatt, gondos mun­kával összegyűjtött készletet — és kidobta a szemétbe. * * Két és fél millió palack pezsgőt érlelnek az idén a Mecsek- vidéki Pincegazdaság pécsi pezsgőüzemében. A korábban már híressé vált Littke-pezsgő utódjából jelentős mennyisé­get szállítanak külföldre: a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba és Lengyelországba (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) B. néni 76 éves. Tavaly hosszú ideig betegeskedett. Lánya, aki ápolta, nagytaka­rítást rendezett egyik szom­baton. A szekrény felső pol­cáról poros dobozokban nagy mennyiségű, megsárgult gyógyszer került elő. — Mama, minek ez a ren­geteg vacak? — kérdezte az asszony. — Gondoltam, elrakom. Sose lehet tudni, mikor lesz valamelyikre szükség — mentegetődzött a nénike. — Ezt például mire szedi? — kotort elő a lánya egy kopott dobozt. — Nem ismerem én felét se. Ha valahol fáj, „megkós­tolok” párat. Valamelyik majdcsak használ — magya­rázta az öregasszony. A fiatalabb, anyja tilta­kozása ellenére, fogta a hosz­Békéscsabán, a központi gyógyszertárban három hosz- szú sor kígyózik. Egyik a „Gyógyszerek receptre”, má­sik a „Gyógyszerek recept nélkül” tábla, harmadik a pénztár előtt. Nehéz lenne eldönteni, melyik a hosszabb. Az üvegablak mögött öt fe­hér köpenyes nő sürgölődik. Az egyik óvatosan emel le a szekrény polcáról néhány dobozt. A másik a recept „hieroglifáit” tanulmányozza. Valaki becsapja az ajtót. A gyógyszerész összerezzen, felnéz, majd újra a receptre mered. Még egyszer átnézi, ellenőrzi. A másik ablaknál öregem- ' bér került sorra. Hosszú, reszketeg betűkkel írt lajst­romot szed elő, onnan sorol­ja : Demalgon, Kalmopyrin, Valeriana... A gyógyszerész figyelmesen hallgatja, majd ráfirkantja egy fehér papír­ra: 12,50. A bácsi átlép a pénztári sor végére. Naponta 1800—2000 ember gyógyszerigényét elégíti ki az itt dolgozó 12 gyógyszerész. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 700 ezren fordulnak meg ebben az egy gyógy­szertárban. Vajon, hány do­boz gyógyszert jelent ez? S valóban ennyi lenne a jogos igény? * Naplórészlet „.... Már akkor láttam, hogy valami nincs rendben, amikor Józsi bácsi, az öreg portás nem köszönt. Csak elnézett a semmibe, mintha észre se vett volna. Pedig régen már messziről kiabált: Jó reggelt, kislány! Ugye, nehéz volt ilyen korán ki­bújni a jó meleg ágyból? — Még kacsintott is hozzá. Elbizonytalanodva indul­tam fel az iroda lépcsőjén. A személyzetis se mert a sze­membe nézni, amikor azt mondta: — Sajnos, már be­töltöttük a helyét. Nem szóltam semmit. Csendben becsuktam ma­gam mögött az ajtót. — Kö­nyörögni pedig nem fogok! — határoztam el. — Úgyis csak azt suttognák a hátam mögött: börtöntöltelék. — Elkeseredtem. Az utolsó „ottani” nap jutott eszembe. Mielőtt kisétáltam volna a két ember magasságú, dupla kapun, az igazgató magához hívott. — Margitka, újra kell kez­deni! — mondta halkan. — Maga még olyan fiatal. Meg­látja, az emberek elfelejtik a ballépését. Sírva fakadtam. Akkor fogadtam meg igazán: soha többé. Ahogy a lépcső aljára ér­tem, megálltam egy pillanat­ra. Fél szemmel az üzem'felé pillantottam. Az ajtón olaj­foltos, kék köpenyében épp akkor lépett ki Piri. Haját a kendő alá igazította, és sza­porán elindult az udvar má­sik végébe, ő dolgozott mel­lettem. Nemegyszer szólt át — jó hangosan, hogy hall­jam a gépzúgástól — kicsit irigykedve: Te Margit, hogy tud olyan gyorsan járni a kezed? Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bekukkantsak az üzembe. Csak egyetlen pillantást akartam vetni a gépre, hogy elbúcsúzzam tő­le. A fal mellé lopakodtam. Óvatosan belestem. Az uj­jammal kicsit letörölgettem a port az ablaküvegről, hogy jobban lássak. Ott állt az én jó öreg gépem az ajtó mel­lett, letakarva. Senki nem dolgozott rajta...” — g. k. — H Kun Béla Szocialista Brigád II közlekedési balesetek megelőzéséért Mire a rendőrautó a hely­színre érkezik, a baleset kö­vetkeztében árokba borult autó utasait is kisegítik. Sze­rencsére nincs komolyabb sérülés. A rendőrök egyike a forgalmat tereli el, a többiek mérnek, fotókat készítenek; helyszínelnek. A féknyomok alapján az első kérdések után minden jel arra mu­tat, szabálytalan előzés kö­vetkezményeiről van szó. Valaki nem tartotta be a közlekedési szabályokat! Valamennyien nap mint nap találkozunk az utak rendjének őreivel, a közleke­dési rendőrökkel. Igazoltat­nak, ellenőriznek, rendre utasítanak... Állandó jelen­létükkel óvják a közlekedő­ket. Munkájuk során egyre nagyobb figyelmet fordíta­nak a megelőzésre ... * * * A Békéscsabai Városi Rend­őrkapitányság közlekedési al­osztálya Kun Béla Szocialis­ta Brigádjának tagjai a meg­előzéssel kapcsolatos felada­toknak nemcsak szolgálati időben tesznek eleget. — Az a tapasztalatunk, hogy azok, akik megszerez­ték egyszer a vezetői enge­délyt, többen csak a legrit­kább esetben veszik elő új­ból a KRESZ-könyvet. Ezért ahol és amikor csak tehet­jük, szervezett formában, vállalatoknál, iskolákban „segítünk” feleleveníteni a közlekedési szabályokat — mondja Kerekes János rend­őr zászlós. — Milyen az érdeklődés az üzemekben? — Nem egyszer mi ma­gunk is jóleső érzéssel vesz- szük tudomásul, milyen nagy az érdeklődés. Nemcsak hi­vatásos gépkocsivezetők, de gyalogosok és kerékpárosok is részt vesznek ezeken. A közlekedéssel kapcsolatos kérdések nagyon foglalkoz­tatják az embereket. Igaz, igyekszünk színessé tenni a foglalkozásokat. A KRESZ- szel kapcsolatos előadásokon, beszélgetéseken túl filmvetí­tés is helyet kap a program­ban, tájékoztatjuk hallgató­inkat a balesetek okairól. A közlekedési szabályok felelevenítésének ma ez a legismertebb szervezeti for­mája. Sajnos, ma még nem mindenütt élnek ezzel a kí­nálkozó lehetőséggel. Pedig a közlekedési osztályokon szolgálatot teljesítők öröm­mel tesznek eleget minden ilyen jellegű meghívásnak. * * * A közlekedésben azonban nemcsak felnőttek vesznek részt. A közlekedési balese­tek jelentős részének okozói, áldozatai a gyerekek ... . • — Sajnos, ez így igaz. Kap­csolatainkat éppen ezért ki­bővítettük az iskolákkal. Nemegyszer az osztályfőnö­kök, igazgatók keresnek fel bennünket, azzal a kéréssel, hogy segítsünk a helyes köz­lekedésszemlélet kialakításá­ban. így jutottunk el a bé­késcsabai 2-es számú iskolá­ba, ahol öt héten át tartot­tunk előadássorozatot. Az-is­kola közlekedési őrsének megszervezésében és képzé­sében is segédkeztünk — ma­gyarázz^ Bottá János fő­törzsőrmester, brigádvezető. A Kun Béla Szocialista Brigád tagjai más iskolákkal is kiépítették kapcsolataikat, így többek közt a 3-as és 10-es számú általános isko­lákkal, a Kemény Gábor és a Sebes György Szakközép- iskolákkal. Az idén a mező- berényi nyári úttörőtábor la­kóinak húszórás előadássoro­zatot szerveztek. A békéscsa­bai napközis táborban közle­kedési szabályokkal és a forgalomirányítás néhány elemével ismertették meg a gyerekeket. Eddig kétszer értek el zöldkoszorús címet. Munká­jukat kitüntetéssel, köszönő­levelekkel ismerték el. Tus­ka Pál törzsőrmester a 3-as iskolában végzett társadalmi tevékenységéért a Hazafias Népfront Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvé­nyét kapta. Tavaly a Békés megyei országos Ifjú Gárda­szemle zavartalan lebonyolí­tásában való részvételéért a KISZ Békés megyei bizottsá­ga küldött elismerő levelet. * * * A harmincfős brigád tag­jai ebben az évben több mint 240 óra társadalmi munkát végeztek. A 35 éven aluliak vállalták, hogy elvégzik a középiskolát. Múzeumokba, kiállításokra járnak. Igye­keznek a brigádot közösség­gé formálni. Legfontosabb feladatuknak azonban azt tartják, hogy mind nagyobb eredménnyel vegyenek részt a közlekedési balesetek megelőzésében. Kepenyes János A gyógyszerfelhasználás jobban nő az indokoltnál — tartják a szakemberek. Ma­gyarország méretei és lé- lekszáma ellenére — a vilá­gon a negyedik gyógyszerfo­gyasztásban. Megelőz ben­nünket az NSZK, az USA éá Svájc. Megyénk sem panasz­kodhat. Pest, Borsod, Bács- Kiskun és Hajdú-Bihar után Békés megye az előkelő ötö­dik helyet „vívta ki”. Néhány meglepő szám: 1979-ben 275 ezer doboz Sze- duxent és 180 ezer doboz Eleniumot szedett be me­gyénk lakossága. A Trioxa- zin-fogyasztásban országos elsők vagyunk. Nappal élén- kítők, este nyugtatok; — ör­dögi kör. A gyógyszerfo­gyasztás aránytalan növeke­dését reprezentálja a Tetran B drazsé, amelynek forgalma 1978- ban 25 százalékkal, 1979- ben pedig már 40 szá­zalékkal nőtt. Vannak úgy­nevezett szezongyógyszerek. Téli-tavaszi influenzajárvány idején például úgy esszük az antibiotikumokat, mint a cukrot. Eleget halljuk, milyen ve­szélyekkel járhat a túlzott gyógyszerfogyasztás. Ennek ellenére talán nincs is olyan háztartás, ahol ne lenne „há­zi patika”. Aztán jön az év­végi nagytakarítás, és a gyakran még felbontatlan dobozok a kukába kerülnek. Nem gondolunk arra hogy ez mennyi pénzt jelent. A gyógyszerexport ugyanis mil­liókat hoz az állami kasszá­ba. De nemcsak gazdasági okokból, hanem főként egész­ségünk érdekében kell meg­fontolnunk: valóban ennyi gyógyszerre van szükségünk? Gubucz Katalin A kereskedelem felkészülése ezüstvasárnapra Karácsonyig most már va­sárnap sem lesz szünet az iparcikk-kereskedelemben, mivel az üzletek többsége december 9-én és 16-án is nyitva tart 10-től 18 óráig. A hetek óta tartó vásárlási láz már csak folytatódhat az ünnepi csúcsforgalom hajrájának hagyományos, „hivatalos” kezdetén, ezüst- vasárnap, amelyre — lehe­tőségeikhez képest — erősí­teni, újítani igyekezett, s bőséges árukínálattal ké­szült fel a kereskedelem. A vállalatok többsége az erős forgalom miatt már novem­berben behívta nyugdíjasa­it, vasárnapra pedig a köz­ponti dolgozók is pult mögé állnak, segítenek az üzletek­ben. A Centrum Áruházak el­sősorban a kisegítők közre­működésével bővítik az üz­letek pénztárhálózatát, pót- csomagolókat is beállítanak, s megszervezték az áruházi osztályok folyamatos feltöl­tését. A vásárlókat elsősor­ban olyan, főleg ruházati cikkekkel várják, amelyeket kizárólag a Centrumnak gyártottak az ipari partne­rek, a szövetkezetek. Ilyen például a lányka- és bébi­méretben is kapható divatos flanellruha. A választékot mind ruházatban, mind műszaki cikkekben import- termékek is színesítik. Az ajándékozás megkönnyítésé­re valamennyi áruház ösz- szeállított kozmetikumokból, apróbb hasznos háztartási cikkekből ajándékcsomago­kat. Aki a fővárosban akar vásárolni, annak elmondjuk, hogy a Skála Áruház 320 millió forintos készlettel várja az ezüstvasárnapot. A Szivárvány Áruház Vál­lalat üzleteiben is több mint 340 millió forint értékű áru-, ruházati, műszaki és sport­cikk várja az ünnepi vásár­lókat. Ezüstvasárnaptól a boltokon belül átcsoportosít­ják a dolgozókat a legkere­settebb cikkek árusítására, s bár a Szivárvány év közben nem tart játékot, az ünnepi forgalomra 9 áruházban megszervezték az árusítást. ' Gyakran joggal keveredik gyanúba az, aki mindenkivel szót ért, pedig ez a képes­ség lehet becsületes ado­mány; sorsadta, természet­adta is, különösen, ha gond­ban-örömben jól osztozó kö­zösség hívja életre. Kazai Józsefnének feladata, sőt kö­telessége is ez a nemesebb értelemben vett szóértés, hi­szen a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Válla­lat 823. számú békéscsabai üzemének főbizalmija. Hogy a fent említett módon végzi munkáját — és hogy ez nem is olyan mindennapi érdem! —, ,azt a nemrég átvett Ki­váló Munkáért kitüntetése is bizonyítja. Értékét csak növeli,1 hogy tulajdonosa mindössze két éve dolgozik felelős szákszervezeti beosz­tásában, s egyébként sem a munka „öregje”, — fiatal- asszony. A minisztériumi ki­tüntetés arról is tanúskodik, hogy nemcsak „odaföntről” érkezik a „drót” nemegyszer rémhírré vagy rózsaszínű felhővé növekedve, de „megy a drót” lentről is, és abban már kevésbé lehet túlzás, ha valakinek a jó munkájára ösztönösen is oda kell figyel­nünk. Azért bocsátom mindezt előre, mert — mint az esetek döntő többségében — Kazai- né esetében sincs szó valami látványos és elsöprő munka­sikerről. Mégis, az a többlet, amit közéleti magatartása jelent, amit közvetlen, ked­ves egyénisége hordoz — perdöntő. Perdöntő, mert manapság legtöbbet mi más­sal bajlódunk, ha nem csip- csupnak tetsző kis ügyeink­kel. Hogyan kell egy segélyt megfogalmazni, hogyan kell benyújtani a vállalathoz, OTP-hez kölcsönkérelmet, ha lakást akarunk vásárolni, milyen kötelességek intenek, milyen jogok illetnek meg bennünket, hogyan kell ki­tölteni, dátumozni, postázni papírjainkat, hol és kinél kell kilincselni, hogyan le­het eljutni a nagybetűs Ille­tékeshez — és sorolhatnám. Jó, ha van mindehhez segít­ségül egy főbizalmi, akinek mindegy is, hogy mi a titu­lusa, de annyit tudunk róla, hogy segít. Teszi ezt egysze­rűen és természetesen, mint aki nem is tehet mást. A kitüntetés bizonyára an­nak a százhúsz dolgozónak a véleményével is találkozik, akik az üzemben a kollégái, és akik ,a gépkezelői munka­körben dolgozó fiatalasszonyt jobban ismerik e sorok író­jánál. Kazainé bemutatkozá­sul elmondta, hogy 1970 óta dolgozik a DÉLÉP-nél. Beta­nított segédmunkásként kezdte, majd könnyűgépkeze­lői vizsgát tett. Betonkeverőt, gyorsfelvonót irányít Eső- ben-hóban sem lehet magára hagyni a felvonót, ilyenkor a brigád férfitagjai váltják föl a gép mellett, hogy mele­gedni mehessen. Küldik, ha a fiát orvoshoz kell vinni, helyettesítik szívesen, hiszen a férje sem siethet minden­kor a segítségére. Gépkocsi­vezető, rapszódikus munka­idejű ember. Nem — mentegetőzik a fiatalasszony —, soha nem készült ő arra, hogy ez a se­gítőkészség ilyenfajta poszt­tal is jár. Nem is gondolt ar­ra, hogy megválasztják. Csak nyolc általánost vég­zett. de tudása, rátermettsé­ge szerint igyekezett segítsé­gére lenni azoknak, ,akik ké­réssel fordulták hozzá. Van véleménye akkor is, ha vala­kinek a bérezése kérdéses. Munkájának éppen ez a tit­ka, közel tud-e kerülni az emberekhez. Van néhány ci­gánycsalád is — mondja, akiknek igencsak el kell a segítség. Hallgatnak rá. Nem ígérget, tudatja azt is, hogy nem képes a problémáikat föltétlenül megoldani, de né­hány figyelmes szó, egy-egy kis törődés már nyugalmat adhat az embereknek. Hogyan telik el egy napja? ötkor kel, viszi a gyereket az óvodába, azután munkás­járattal indul Gyulára, ahol négy tízemeletes épületet emelnek, ötkor érkezik visz- sza a megyeközpontba, megy a kisfiáért, fél hatkor van a lakásban. Vacsorát készít, aztán van úgy, hogy a tele­vízió mellett már elalszik a fáradságtól. Ha termelési tanácskozás, szakszervezeti ülés előtt vagy után az írá­sos munkát otthon kell el­készítenie, még kevesebb az ideje. Igazán csak szomba­ton, vasárnap jut idő a csa­ládra. Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents