Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
1979. december 29., szombat o Kéményseprés és kéményseprők Mezőgazdaságunk ma és holnap- - . | ■■ ... ... . . | • ■ ■ II . • ■ ■ „Kéményseprőt látok, szerencsét találok” — tartja a szólás. A kéményseprő valóban a szerencse egyik jelképe. Gyerekkoromból emlékszem: létrával, csőkefével a vállán. nyírfaseprűvel a hóna alatt, kéménykulcsokkal az oldalán, vakítóan fehér szájkendővel a nyakában, házról házra járt. Hogy e szakma még ma is létezik, speciális helyzetéből fakad: a fűtés, a hőenergiaszolgáltatás még ■ napjainkban is többnyire egyedi berendezésekkel történik, így tehát szükség van a kéményseprőkre. A középkor város- tüzeinek legfőbb okozói az elhanyagolt, tisztítatlan kémények voltak. Ezért fejlődött és erősödött meg az új iparág, a „kéményseprészet”. Hazánkban is megjelentek az olasz és morva kéményseprő legények, 1748-ban pedig Mária Teréziától kapott kiváltságlevelet a pesti és a pozsonyi céh. — És mi a helyzet napjainkban? — erről beszélgettünk Kovács Zoltánnal, a Békés megyei Tüzeléstechnikai Vállalat főmérnökével. — Békés megye városaiban 120 ezer, a községekben 150 ezer, a külterületeken pedig 30 ezer kémény ellátását tisztítását, ellenőrzését, mintegy 100 kéményseprő végzi. Talán mi vagyunk az egyetlen olyan szolgáltató egység, amelyik valamennyi családdal kapcsolatban áll. Vállalatunk az utóbbi öt évben a szolgáltatásfejlesztés területén figyelemre méltó eredményt ért el, a változást a vállalat elnevezése is híven tükrözi: 1975-ig Kéményseprő Vállalat, 1975-től Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat, napjainkban a Tüzeléstechnikai Vállalat nevet viseli. A névváltoztatást a vállalati tevékenység tüzeléstechnika irányába történő eltolódása indokolta, mely jelenleg a hagyományos kéményseprés és tüzeléstechnikai tevékenység arányát tekintve mintegy 75 százalék az utóbbi javára. A munkaerő-helyzettel kapcsolatban nem is annyira a létszámhiány okoz gondot, hanem az a tény, hogy ezt a szakmát a társadalom nem ismeri el fontosságának megfelelően, így magas az átlagéletkor, amely a megnövekedett feladatok teljesítését egyre nehezíti. — Hogyan tudnak mégis az egyre szigorúbb követelményeknek megfelelni? — A szolgáltatás minőségének javítása és a szakma elfogadtatása érdekében 1976-ban teljesítménykövetelményeken alapuló elszámolási rendszert vezettünk be, amely azóta is jól funkcionál. 1980-tól újabb változtatást hajtunk végre, amely véget vet a kémény- seprési tevékenység olyan külső megítélésének, hogy a kéményseprők csak pénzt szednek és munkát nem szívesen végeznek. Ez ideig évente egy, vagy két alkalommal kellett a -lakosságnak fizetni, ezzel szemben a kéményeket 3 havonként kellett tisztítanunk. E rendszer azt eredményezte: voltak akik előre, ,a még el nem végzett munkáért fizettek, és voltak, akik az év végén, a jóval korábban elvégzett munkát csak késedelmesen fizették. A munka és a fizetés időpontjának nem egyezése állandó vitákat és kérdőjeleket szült, amelyet a vállalat a jövőben úgy kíván megszüntetni, hogy a kéményseprési díjakat nem féléves vagy éves cikkidőre, hanem a tényleges eseti munkára állapította meg, amelyet mindjárt a teljesítést követően kell majd fizetni. Tehát: akinél ,a munkát elvégezték, annak fizetni kell és akinél nem, az természetesen nem is fizet. Az új rendszerben egy lakóépületi kémény tisztítása így esetenként 8 forint lesz. Ugyancsak 8 forint a kémények négyévenkénti kötelező műszaki felülvizsgálata és az évenként egy alkalommal történő kötelező aknatisztítás, illetve szükség szerinti égetése. — A szolgáltatásnak ezt a formáját Önök az országban elsőnek vezetik be. Mi mindent szeretnének e módosítással elérni? — A dolgozóink fokozottabban lesznek érdekeltté téve a munkaidő hatékonyabb kihasználásában, a lakossághoz való alkalmazkodásban, rugalmas munkaidőbeosztással. Ezzel együtt szeretnénk egyszerűbbé tenni e kötelező szolgáltatás számviteli, ügyviteli rendjét. Mindezzel együtt csak a megdolgozott, munkáért kell fizetniük a lakóknak és csak annyit, amennyi költsége a vállalatnak e kötelező szolgáltatás során felmerül. Vállalatunknál az 1980-tól bevezetésre kerülő díjbeszedési forma megváltoztatása olyan kezdeményezés, amely csak e szakmában jelent újat, változást, hiszen bármilyen szolgáltatást veszünk alapul — például patyolatot, fodrászt — mindenütt a szolgáltatást követően azonnal fizetni kell. És még egy megjegyzés: a kémények rendszeres tisztítását rendelet írja dó. amelyet a lakosságnak tűrni, vállalatunknak pedig végezni kell — mondotta a Békés megyei Tüzeléstechnikai Vállalat főmérnöke. Szekeres András Mázsa helyett 100 kilogramm, lóerő helyett kilowatt 1980. január 1-től hazánkban is életbe lép az Sí jelzésű, egységes nemzetközi mértékegység-rendszer. Ez gyakorlatilag 16 mértékegység hivatalos megváltoztatását jelenti. Többségük a tudományos életben használatos, néhánnyal azonban a gyakorlatban is gyakran találkozhatunk. így például a villamos motorok teljesítményének jelölésénél eddig is alkalmazott kilowatt lép majd a lóerő helyébe, s 30 kilowatt fejezi ki 41 lóerős autómotor teljesítményét. A szenet sem mázsánként kell majd a TÜZÉP-től megrendelni, a mázsa elnevezés ugyanis megszűnik, 100 kilogrammot jegyeznék fel helyette. Éppen így az erő egysége, a kilopond is megszűnik, helyette a newtont használjuk majd, jele N. A kalóriát a joule váltja fel, egy kalória egyenlő 4,19 J-vel. Egyszerűsödik a nyomás jelölése, eddig ötféle mértékegység is volt erre, most az atmoszféra és társai helyett pascal (PA), illetbe bar lesz használatos, 100 ezer PA egyenlő 1 barral, ami pedig megközelítően 1 atmoszférával azonos. Az új egységek bevezetése előreláthatólag évekig eltart. Jóllehet a mérőeszközöket gyártó hazai vállalatok már áttértek az új mértékegységeknek megfelelő eszközök készítésére. Azaz az SI-rend- szemek megfelelő egységeket jelölik a hagyományos eszközök mérőskáláján. Ugyanígy a nyomdai kiadványokban, közleményekben is az új jelöléseket alkalmazzák, de esetenként zárójelben melléjük írják a hagyományos mértékegységeket is. A Magyar Vagon- és Gépgyár szombathelyi futómügyárának tizenötezer négyzetméteres gyártócsarnokában az év végéig befejezik a futóműgyártó sorok betelepítését. Az új évtől a szombathelyi gyárban már--csak futóműveket, azok alkatrészeit és a Rába—MAN-motorok dugattyúit készítik a mezőgazdasági eszközök helyett (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) Beszélgetés dr. Romány Pál miniszterrel az élelmiszer-gazdaság helyzetéről Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mező- gazdasági és élelmiszeripari ágazat adja. Dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterrel erről beszélgettünk. — Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly érzékeny ágazat? — Ma a nemzeti jövedelem egyhatodát adja a mezőgazdaság. 1974. és 1978. között igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Ugyanakkor, a többi ágazat hozzájárulása gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdaságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 93 ezer négyzetkilométer, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez, mint említettem, egyre kisebb lesz, Európában, Dánia után, még így is a legmagasabb a mezőgazdasági terület részaránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnek. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak eredményeikkel követni, a termelőszövetkezetek nem. — 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jó szívvel mondhatom: kikerekedett az esztendő, az első félévben bizony rosszabbra számítottunk. A kukorica és több má^ növény javított a helyzeten, az állattenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igazság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni kell, a mezőgazdaságban azonban annyi a bizonytalanság, amely nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számon kérni, azok pedig az utóbbi években jók. — ön néhány esztendeje, egy beszélgetés alkalmával elégedetlenségének adott kifejezést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz, azóta .is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik, mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez? — Én akkor sem az öt- tíz évvel ezelőtti koncepció minősítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy most vitatott elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki kell használnunk erőforrásainkat. Például azt, hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időben helyezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat kell alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modem és a hagyományos kombinálása, együttes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növekedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtájanként is felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítanunk. Az idén például visszafogtuk a tojásterjnelést: nem volt gazdaságos ; v exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mezőgazdasági exportunk nőtt. — Az ágazat az ötödik 5 éves tervben mintegy $0 milliárd forint értékben vásárol új gépeket. Sajnos csak eny- nyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasznosításával és mostani eszközállományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mely minőségi változást jelent a fejlődésben? — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománnyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mi olyan technikát alkalmazunk, amely a hatvanas években az akkori olcsó energiaárak mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanis a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával is látok lehetőséget, hogy a szellemi értékek maximális kihasználásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjével is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszoruljunk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vagyunk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálásra van szükség a versenyképesség, általában fel- készültségünk, lehetőségeink területén. Ez nem végezhető el csak a mezőgazdaság erejével, hanem a feldolgozó, az értékesítő és minden más szervezet együttműködésével. Ehhez ki kell alakítani a mainál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszközök, beruházások létrehozását soron kívül elő kell segíteni. — Mi a véleménye az olyan élelmiszer-gazdasági komplexumokról, ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozott élelmiszeripari termékként saját kereskedelmi hálózatunkban hozzák forgalomba, s ahol az egész vertikumba azonos érdekeltségi rendszert dolgoztak ki? — Híve vagyok — szerencsére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük van, a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló,. hogy az élelmiszer-termelés valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valameny- nyi szakaszát: tehát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, feldolgozást, forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók, ahol a termelés minden szakaszában érvényesíthető, jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeltség. Világosan látni kell, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk jövője elválaszthatatlan attól, hogy milyen minőségben, mennyiségben tudja el- tarthatóvá, szállíthatóvá, eladhatóvá tenni termékeit. — A magyar élelmiszer- gazdaságban dolgozó szakemberek az ön mércéjével mérve képesek-e arra, hogy az adott anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésében a mostaninál többet tegyenek? — Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt, hogy saját tevékenységüket is, az irányítókét is milyen kritikus szemmel képesek elemezni. Hogy már eddig eljutottak az fél sikernek számít. Nagyon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvényes ez. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együttműködve vagyunk képesek előrelépni, mint ahogy arról már beszéltünk is. A mai magyar mezőgazdaság nem zárt egység, mint régen, ahol sokszor a ruháját is maga állította elő a paraszt. Sok biztató jelét látom annak, hogy szakembereink képesek a mainál többet kihozni az ágazatból. __Végezetül a küszöbön álló, hatodik ötéves terv, a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kérnénk egy rövid áttekintést. — Az 1980-as év és a következő középtávú terv Ösz- szefügg: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy az idén elvetett búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk az már a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támogatást, mint- ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre számítson! Sokan panaszkodnak az új szabályzók követelményei miatt, s amikor megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogy még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felismerését kell most megkövetelni. A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni, annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat export feladata, viszont előtérbe kerül a gazdaságossági kritérium a visszafogottabb fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint, amikor 1977-ben 12 százalékos növekedést értünk el. A mezőgazdasági termékek bruttó termelését legalább 5, míg az élelmi- szeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980-ban. A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk. hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzettségüket, mert a gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédő szert felhasználni. Ha már az adottságok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sokkal gazdagabb országok is ezt teszik. Lombosi Jenő
